Ordításmentes ​gyereknevelés 8 csillagozás

Hal Edward Runkel: Ordításmentes gyereknevelés Hal Edward Runkel: Ordításmentes gyereknevelés

Szeretnél ​boldog, kiegyensúlyozott felnőttet nevelni a gyermekedből? Szeretnéd hangos szóváltás nélkül megoldani a konfliktusokat? Jól jönne néhány tanács egy szakembertől?
HAL EDWARD RUNKEL kapcsolat- és házasságterapeuta szerint a harmonikus kapcsolatok fenntartásának kulcsa az önuralom. Amennyiben megőrizzük hidegvérünket, képesek leszünk a játszmák helyett a problémáink megoldására koncentrálni. No, és hogyan valósul ez meg a gyermeknevelésben?
Mindenekelőtt a szülőnek higgadtságot és segítőkészséget kell mutatnia a krízishelyzetekben, mert csak így képes olyan gyermeket nevelni, aki tisztában van a saját felelősségével. A szerző amellett érvel, hogy nem attól lesz jó szülő valaki, hogy teljesíti a gyermek minden kívánságát, vagy átvállal tőle minden terhet.
Épp ellenkezőleg! Runkel azt tanácsolja, hogy a szülő elsősorban a saját életére figyeljen, miközben gyermekének megfelelő függetlenséget és teret biztosít. Módszere hatékonyságát személyes és praxisából… (tovább)

Eredeti cím: ScreamFree Parenting: How to Raise Amazing Adults by Learning to Pause More and React Less

>!
Jaffa, Budapest, 2018
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634751243
>!
Jaffa, Budapest, 2015
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155492778 · Fordította: Kőszeghy Anna

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
Doro
Hal Edward Runkel: Ordításmentes gyereknevelés

Biblia az önfegyelmezésről és az önerőről, mindezt a legintenzívebb, legfogósabb kapcsolati rendszer példáján bemutatva: a gyereknevelésén.

Nagyon sok oldalon ki van választva, középre kiszedve egy-egy magvas mondat, ami az elején kifejezetten szájbarágósnak tűnt, mert elismétli az oldalon már meglévő valamelyik gondolatot. De aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképp egy beépített gondolati sorvezető, ami akkor nagyon hasznos, amikor az ember visszanézne, visszaolvasna (keres) valamit. Különben olvasás közben egyszerűen át lehet szemmel ugrani, nem nagy ügy.

Ez azonban nem szabad, hogy befolyásolja a könyv értékelését, mivel olyan kérdéseimre adott választ, amire idestova 30+ éve voltam megakadva.

Mindjárt kifilézem idézetekben. <3


Népszerű idézetek

>!
Doro

A gyerek iskolai feladata arra van kitalálva, hogy küzdjön vele, tehát szándékosan feszegeti a gyermek határait. Ez a lényeg. Amennyiben túlzásba visszük a segítséget, az olyan, mintha helyette emelnénk súlyokat, aztán csodálkoznánk, miért nem izmosodik. Csitítsd le magad, és hagyd őt küszködni! Engedd, hogy odahívjon, segítsd a nehézségekben, azonban ne akarj mindenáron ott lenni támaszként.

111. oldal

>!
Doro

Uralnod kell az általad irányítható dolgokat – ezek pedig veled kezdődnek. És néha veled is érnek véget.

30. oldal

>!
Doro

Hagyd őt küszködni!

Ha mindig válaszolsz a kérdéseire, és megmondod neki, hogyan oldhat meg egy problémát, akkor megtagadod tőle a lehetőséget, hogy kifejlessze saját felfedező- és újítóképességét.
[…] amikor hanyatt-homlok rohansz neki segíteni, akkor megtagadod tőle a teret, ami ahhoz kell, hogy rájöjjön a megoldásra.

98. oldal

>!
Doro

Légy te az első, aki kettőtök közül meghajol! Nem alázatból, hanem tiszteletből és hálából. Remélhetőleg egy napon majd ő is meghajol előtted, de ha nem is, te biztosan fejlődtél.

116. oldal

>!
Doro

A nyugis szülő sohasem tesz olyat, amit nem akar. Felnőtt vagy, te döntesz. Ha nem akarod, mégis megütöd, akkor magadra kell jobban koncentrálnod! Miért választanál a gyermekednek egy következményt, ha nem akartad választani? Mert szüksége volt rá? Minek? Hogy megváltozzon a viselkedése? Hogy lenyugodjon? Hogy megmutasd, ki a főnök? Ahhoz, hogy a következmény elérje a kívánt hatást, a betartója szilárd, elvi döntéséből kell erednie. Ha ímmel-ámmal teszed, az nagyon világosan átjön. Ezt kommunikálod: „Szétvet a méreg, és nem tudok máshoz folyamodni, mit hogy a legtisztességtelenebb előnyömet használjam fel ellened: a fizikai erőmet és a nagyságomat.”

[…] A kapcsolat csak véges számú feszültségből eredő interakciót tud elviselni, míg teljesen át nem fordul feszültségből eredő kapcsolatba.

181. oldal

>!
Doro

Nem kell minden esetben tudni az okokat!

[…] ha a gyerek tudná az okát és képes lenne gondosan megfogalmazni az alaposan kigondolt okfejtést, miért vágta pofon az öccsét, vagy miért lógott el az iskolából, akkor nemhogy eloszlanának a félelmeid, hanem beigazolódnának! Amennyiben logikusan meg tudná magyarázni a döntést, miért nem írt házi feladatot, és miért hazudott erről, akkor nemhogy kevésbé félnél, hanem komolyan kezdhetnél aggódni… […] Mindebből a lényeg: a miértek firtatása nem vezet jóra. A legjobb esetben is védekezésre kényszeríti a gyereket…

98. oldal

>!
Doro

Miért olyan káros a túlzott reaktivitás? […] Egyelőre gondolkodj el azon: hogyan hathatunk a gyermekünk döntésére, ha nem tudunk hatni a sajátunkra? A reaktivitás visszafejődés. Visszasüllyedünk az éretlen válaszok szintjére.
[…] Világos, hogy ha hangos ijesztő és fenyegető vagyok, a végén behódolnak nekem. De mi az ára?

24. oldal

>!
Doro

Mindannyian tudjuk, hogy a kommunikáció nem pusztán szavakból állhat. Amit kimondunk, csupán kis részét képezi az üzenetnek. A kommunikáció tartalma közel sem olyan fontos, mint a kontextusa.
Amikor ordibálunk a gyerekkel – amikor érzelmileg reaktívak vagyunk, egyetlen üzenetet közvetítünk: „NYUGTASS LE!” Valahányszor kiabálással reagálunk a gyerek viselkedésére, tulajdonképpen azért könyörgünk, hogy segítsen csökkenteni a mi feszültségünket.

42. oldal

>!
Doro

A gyerek nem gép, vagy háziállat, a szülő pedig nem gépkezelő, vagy kutyakiképző. A szülő-gyermek kapcsolat esetén sohasem szavatolható, vagy kontrollálható a kívánt végeredmény. Ezért, miközben az eredményen munkálkodunk, el kell engednünk az elérés igényét.
[…] minél inkább arra koncentrálsz, hogy a gyerek által elérendő végeredmény megvalósuljon, neki annál kevesebb esélye van arra, hogy őszintén, önállóan válassza azt a végcélt.

78. oldal

>!
Doro

Sajnos a Borg működési elve kísértetiesen hasonlít egy széles körben elterjedt nevelési módszerre. […] Ez kétségkívül az asszimiláló nevelés, amely esetében a szülőnek szüksége van hatalomgyakorlásra és minden gyermeke szabálykövetésére ahhoz, hogy úgy érezze, irányítja a családot.

Terápiás és tanácsadói karrierem során nagyon gyakran találkozom ilyen családstruktúrával. És valahányszor ilyet látok, egyvalamiben biztos lehetek: a szülő fenyegetve érzi magát. Bizonytalan a saját befolyását illetően, és tart a gyermeki akarat-megnyilvánulásoktól. Ezért szülői hatalmával elnyomja a gyermek akaratát. Ilyenkor komoly hatalmi harc zajlik. Amikor a gyerek nem mutatja ki az akaratát, a szülő feltételezi, hogy minden rendben van, és nem érzi magát fenyegetve.Tehát nem strapálja magát. Ez a dinamika vezet a főként hatalmi harcon alapuló kapcsolathoz, amelyben kevés közös pont adódik a csatatéren kívül.

Az esetek többségében a az ilyen szülők kizárólag úgy képesek viszonyulni a gyermekeikhez, hogy leigázzák őket, valahányszor azok megkérdőjelezik a status quót. mert ha nincs gyermeki ellenállás, csökken a szülői feszültség, és viszonylagos nyugalom uralkodik. Ám ha nincs ellenállás, kapcsolat sincs. […] Az ilyen szülők gyermekei állandó figyelmet igénylő lázadók lesznek, vagy fantomok, akik miatt sosem kell aggódni. Az évek múltával mindkét verzió nehéz út elé állítja a gyereket (és a szülőt).

104. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Aicha Katjivena – Miriam Pelzer: A szuperdadus legsikeresebb nevelési tippjei
A. S. Neill: Summerhill
Po Bronson – Ashley Merryman: Amit rosszul tudtunk a gyerekekről
Kádár Annamária: Mesepszichológia 2.
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Beth A. Grosshans – Janet H. Burton: Ki az úr a háznál?
Berente Ági: A babaápolás kézikönyve
Steve Biddulph: Hogyan neveljük a lányokat?
Jo Frost: Szuperdada 2.