A Tom Hanks a vizek felett folytatja a korábbi két Haklik-novelláskötet stílusát – mégis másképpen. Bizarr, szinte szürreális vagy épp realista történetei mintha ég és föld között lebegnének. Ám ez a lebegés nem statikus – viharos sebességgel suhanunk ide-oda, emelő termikekbe keveredünk, máskor meg zuhanunk a talaj felé… Néhol le-leszáll Haklik hőlégballonja, hogy alaposan elmélázhassunk egy-egy sors fölött és bekukkantsunk mások lélekablakán, vagy villámsebesen felemelkedik, hogy madártávlatból szemlélhessük a világot. S a helyszínek között is repülünk: hol egy amerikai kisváros fölött találjuk magunkat, hol Erdély bérceinek magasában, hol a Cseh-Felföld egén.
Tom Hanks a vizek felett 10 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Scolar L!ve Scolar
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Az első két novellánál a vállamat vonogattam (egy előttem szóló ezt úgy fogalmazta meg, hogy „kicsit érdektelenebb” – én erősebb jelzőt is el tudok képzelni), a harmadiknál már motoszkálni kezdett belső avarom alatt az érdeklődés piciny lábatlangyíkja, a negyedik meg kifejezetten tetszett. Itt már kezdtem ugyanazt vizionálni, amit @dacecc értékelése ígér: hogy mint egy irodalmi tyúklétra, e kötet minden írása egyre magasabb fokot képvisel, és végül az égbe visz. Ez azonban azért sajnos nem következett be, később is becsusszantak piciny lendületvesztések, aminek következtében a katarzis elmaradt. Haklik az a típusú író maradt számomra, aki egy ötletre építi fel a történeteit – ha elég széles válla van annak az ötletnek, akkor elviszi a hátán a sztorit, de ha nem, akkor… hát akkor nem viszi el. Az biztos, hogy a szerző birtokol egy gördülékeny, sallangmentes prózastílust, de az a „karakteres hang és kiforrott látásmód”, amit Térey emleget a hátsó borítón, számomra egyáltalán nem evidencia. A két-három kiemelkedő szöveg pedig kevés ahhoz, hogy a feledhetőeket feledtesse.
Pofásak lettek a Scolar live borítói, nekem tetszenek ezek a minimálos grafikák annak ellenére is, hogy jelen esetben a fedél alatti szöveg nem annyira letisztult, mint azt a fegyelmezettre komponált ábra sejtetné. Ez amúgy nem negatívum, Haklik írástechnikája szerintem kellően átgondolt, és nem is lehet számonkérni az írón a borítót.
Ami kifejezetten erénye a szövegeknek, és amin félremehetett volna minden, az a történetek folyamatos bővítése, ahogy gyakran újabb és újabb szereplők jönnek be a novellák terébe és általuk, a történetük által újabb és újabb perspektívák jelennek meg. Szerencsére Haklik erősen tartja a szálakat, nem lesz széttartó az írás, tudja, hogy hová akarja kifuttani őket, ráadásul érezni az egész könyvön a mesélőkedvet, ami nagyon jól áll neki.
A történetek elég széles skálán mozognak, van itt hőlégballonozás Tom Hanks-szel, erdélyi anekdota egy kutya nevű medvéről, vagy épp gyermekkori emlékek a gofriról, ami az otthon ízét jelenti a novella hősének.
Az első 2-3 novella nekem egy kicsit érdektelenebb volt, de haladva a könyvvel, egyre jobban tetszettek az írások, az utolsó pedig a csúcspont volt számomra. Összességében tekintve szerintem jó ez a könyv, megéri belenézni.
Érdekes és színes, széles a történetek válogatása. Három tetszett: mindjárt az első, Történet Kutyusról, aki medve volt, az Amerikai palacsinta és a kötet záró darabja Ha eljön az idő. Ez volt talán a legjobb, legerősebb, leghatásosabb, már ezért érdemes volt elolvasni, bár a hőlégballonozás és a többi nekem felejtős.
Népszerű idézetek
S miután Székelytusvándot és környékét ilyen formájúvá megalkotta, megteremtette az Úr a székely embert, az Ő képére. S hogy a székely ember ne legyen egyedül, teremtett néki az Úr székely asszonyt. Eszébe jutott ekkor az Úristennek, hogy mi lesz vajh', ha a székely ember és a székely asszony netán reá találnának unni egymás társaságára, és úgy döntött: a többi mellé alkot még valamilyen földi jószágot, amellyel gondoskodhat arról, hogy a székely ember s a székely asszony sohase unatkozhassék. És megteremtette az Úr a medvét. Jó sokat teremtett belőle. És majd' mindet Székelytusvánd körül rakta le a földre.
6. oldal - Történet Kutyusról, aki medve volt (Scolar, 2017)
Az osztályban persze minden fiú hős szeretett volna lenni. Másodikban a tanító néni megkérdezte a gyerekeket, ki a példaképük. Az egyik lány azt felelte, neki az anyukája a példaképe, mire a tanító néni egy pillanatra olyan arcot vágott, mint akinek sírnia kell, és azt mondta: ez nagyon szép.
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: Az egyetlen 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Az egyezség 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Leah 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: A szeretet dallama 98% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Angyalom 99% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Mason 97% ·
Összehasonlítás - Anne L. Green: Csábító vallomások 97% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Öröm a köbön 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: #dutchboy 100% ·
Összehasonlítás