A ​Borkmann-elv (A gonosz arcai 2.) 84 csillagozás

Håkan Nesser: A Borkmann-elv Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Álmos, tengerparti városka, valahol Nyugat-Európában. Itt leli halálát baltacsapásoktól egy gazdag ingatlanvállalkozó és egy sokat megélt drog dealer. Van Veeteren főfelügyelő, aki a közelben pergeti nyaralása unalmas napjait, a helyi hatóságok segítségére siet, ennek ellenére nem jutnak egyről a kettőre. Hamarosan újabb holttestre bukkannak, de a korábbi gyilkosságok felé egyetlen szál sem vezet. A nyugdíjazás előtt álló helyi rendőrfőnök azonban eltökéli: nem hagyja lezáratlanul ezt az ügyet. Végül egy különleges képességű detektívnő feltűnése mozdítja ki a holtpontról a nyomozást. Úgy fest, neki sikerül megközelítenie az úgynevezett Borkmann-pontot, amikor több adatra, bizonyítékra már nincs szükség, csupán némi logikára… A Svéd Krimiíró Akadémia díjnyertese

Eredeti cím: Borkmanns Punkt

Eredeti megjelenés éve: 1994

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2012
272 oldal · ISBN: 9789633243060 · Fordította: Péteri Vanda
>!
Animus, Budapest, 2012
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240694 · Fordította: Péteri Vanda
>!
Animus, Budapest, 2008
268 oldal · ISBN: 9789639715738 · Fordította: Péteri Vanda

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Van Veeteren


Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

gyuszi64 >!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

2020/19. könyvtár

Vegyesek a benyomásaim.
A nyomozás lassú, viszonylag kevés a cselekmény, sok a bejövő információ és a rendőrségi papírmunka – és én az ilyen krimiket nagyon szeretem. Akkor mi a baj?

Talán az, hogy a befejezés hirtelen, az eredmény váratlan és kissé megalapozatlan, és túl erős a záró csavar. A regény stílusához jobban illett volna egy fokozatos eredményközelítés. Persze az egyéni zsenialitást a szorgalmas munka elé/fölé helyezni általában is veszélyes; ha úgy járunk, mint most, hogy a befejezés lóg a levegőben – akkor egy kicsit a teljes könyv lógva marad…

Egyébként jól megírt és élvezetes a regény, végig jelen van a realitás-faktor mellett a humor is, bár a „skandináv = társadalombírálati jellemzők” mintha háttérbe szorultak volna.

Még egy szó a gyenge fülszövegről: csak annak lenne szabad írni, aki már elolvata a könyvet. :(

Gyöngyi0309>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Ez eddig a leggyengébb skandináv krimisorozat. Nem annyira vészesen rossz, de nem is az a körömrágós krimi.
Sokat unatkoztam rajta, illetve voltak jelenetek, ahol felvontam a szemöldökömet. Na és az a rengeteg sakkozás, vaníliás karika és kávézás…néhol úgy tűnt mindez fontosabb, mint a Baltás kézre kerítése.
Meglepődtem a gyilkos személyén, igaz az indítékot kitaláltam. Folytatom majd a sorozatot, mert nem hagyok félbe semmit, illetve bízom benne, hogy lesz jobb is,
Ja és állandóan félreolvastam nyomozónk nevét, nekem már csak Van Verten marad.:)
De Mankell-t még mindig nem taszította le senki nálam a csúcsról a műfajban.

Belle_Maundrell >!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Az első rész jobban tetszett, ezt kicsit lagymatagnak éreztem. Fura, hogy nekem valahogy nem volt izgalmas, pedig mégiscsak egy fejeket lecsapdosó baltás gyilkos után nyomoztak. A végén nagyon meglepődtem, mondjuk nem is lehetett volna kitalálni, hogy ki volt a tettes, mivel pont azokat az információkat nem hintette el az író, amiből rá lehetett volna jönni. Az indíték elég durva, sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet. Van Veeteren menő, hogy mindig sörözgetés közben jönnek a nagy ötletei, és bírom, hogy olyan mufurc, de azért szegény olvasóknak is csepegtethetne valami kis infót. Viszont azt hiszem, találkoztam olvasói pályafutásom legszimpatikusabb gyilkosával. És ezt nagyon fura leírni.

Veron P>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Szeretem a skandináv krimiket, de az a sorozat valahogy nem tud igazán bevonni… Van Veeterent sem tudom megszeretni, pedig benne még érezném is a potenciált. A nyomasztás sem durvább, mint az átlag. De ez megint olyan semmilyen bűntény, egyszerűen nem tudott felizgatni, ráadásul uncsiii és baromi lassú, és kiszámítható. Üzenet magamnak: tutira lesz ennél jobb svéd vagy krimi sorozatos könyv, olvassak mást….

Stefan_Stefansson>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Javaslom mindenkinek, hogy már olvasás előtt keresse meg, hogy ki a gyilkos. Úgy sokkal izgalmasabb. Amúgy lassú és alig kapunk érdemi infót, még gondolkodni sem lehet ilyen kevés infóval.

cseri >!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Nagy csattanója van, és amikor az kiderül, mármint hogy ki a gyilkos, akkor azonnal rájöttem arra is, hol lettem félrevezetve.

NySara95>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Nekem kicsit kevés volt… Sokkal jobban tetszett volna, ha ténylegesen izgulok….
http://worldwithbooks.comule.com/…

Knekató>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Nem volt elég pörgős, persze a vége nagyot robbant, és tényleg végig nem lehetett tudni, hogy ki a gyilkos.

Chris>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Számomra eddig ez volt a leggyengébb skandináv krimi (az animusok közül). A kötet III. és IV. része nagyon unalmas volt, pedig az eleje nagyon izgalmasnak ígérkezett. Sajnos a vége sem ütött így akkorát, mint amennyire lehetett volna.

Sonja>!
Håkan Nesser: A Borkmann-elv

Csak a sokadik nekifutásra sikerült elolvasom. Nem mondanám, hogy rossz volt. Érdekes. Talán pont a vontatottsága miatt élethű. Vagy nem is tudom. Szerinem a legfontosabb információt hallgatta el az író, tehát nem is lehetett volna kitalálni ki a tettes. C


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Az a nap, amelyiken az ember egy kis időt sem tud arra áldozni, amivel igazából foglalkozni szeretne, elvesztegetett nap.

115. oldal (Animus, 2012)

4 hozzászólás
mdmselle I>!

Ha Ernst Simmel tudta volna, hogy ő lesz a Baltás Gyilkos következő áldozata, akkor valószínűleg megenged magának egy-két újabb kört a Kék Hajó nevű bárban.

(első mondat)

1 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

Csak az a kár, hogy nem fekszik egy pasas az ágyamban.
Habár másnap reggelre a fenének kellett volna az illető.

58. oldal (Animus, 2012)

4 hozzászólás
ViraMors P>!

Hülyeség lenne régi hullákban turkálni, mikor van friss is.

Chillingó>!

Az éjszaka a nappal anyja.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka · nappal
Belle_Maundrell >!

Meleg nap volt, a nyár még nem ért véget, s az esték lassan megteltek azzal a jellegzetes zamattal, mintha a nyári hónapok napsütése mind ott lenne elraktározva bennük. Elraktározva és megérlelődve.

10. oldal (Animus, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: nyár
Belle_Maundrell >!

– Azt mondják, hogy amivel az ember nem boldogul két hét alatt, az már soha nem fog sikerülni.

81. oldal (Animus, 2012)

Belle_Maundrell >!

– Hány jelöltünk van? – kérdezte.
– Kicsit utánaszámoltam – mondta Van Veeteren. – A nőket leszámítva…
– Megtehetjük ezt?
– Nem – mondta Van Veeteren –, de mégis megtesszük. És az öregeket meg a gyerekeket is, amire szintén nem vagyunk följogosítva. Úgy körülbelül tizenötezren jöhetnek szóba.
– Kitűnő – mondta Münster. – Nem kérhetnénk meg minden 15 és 75 év közötti lakost, hogy jelenjenek meg az őrsön, és igazolják az alibijüket?
– Dehogynem – felelte Van Veeteren. – Kropkénak bizonyára nem lenne ellenére betáplálni mindet a számítógépébe. Úgy karácsonyra el is készülne vele.

109-110. oldal (Animus, 2012)

Belle_Maundrell >!

A hétfő makacs, kitartó esővel érkezett, amely, úgy tűnt, sosem áll majd el. Van Veeteren hét körül kelt föl, és egy ideig a zivatart nézte, aztán úgy döntött, hogy visszaalszik. Ezen a helyen gyakrabban változik az időjárás, mint ahogy én az ingeimet váltogatom, gondolta.

210. oldal (Animus, 2012)

Belle_Maundrell >!

A zene körbezárta… kupolát emelt fölé kristálytiszta hangokból, miközben a ködfoltok felszálltak a tágas, mozgó táj fölött.

238. oldal (Animus, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: zene

A sorozat következő kötete

A gonosz arcai sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Piotr Weresniak: Kedden öltek meg
Marek Krajewski: Halál Breslauban
Władysław Jarnicki: A gyanú árnyékában
Barbara Krzyszton: Karolina, ne zavarj!
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Kristina Ohlsson: Vétkesek
Camilla Läckberg: Az idomár
Erik Axl Sund: Bomlás
Erik Axl Sund: Üvegtestek
Mari Jungstedt: Észrevétlen