Kevés 25 csillagozás

Hakan Günday: Kevés

Két kiskamasz, egy lány és egy fiú sorsát kísérhetjük végig a fiatal török szerző regényében. Mindketten tizenegy évesek a történet elején, és súlyos kínok árán próbálnak szabadulni kiszolgáltatott élethelyzetükből. A lányt férjhez adják egy gazdag és befolyásos ember fiához, aki magával viszi Londonba. Huszonnyolc éves férje sorozatosan megveri és megerőszakolja, majd hamarosan alámerül a BDSM és a kábítószer világába. A vele egykorú fiút eközben az isztambuli alvilág szippantja magába. Ám Hakan Günday megrázó könyvének a hősei nem adják föl a reményt, hogy egyszer majd a saját kezükbe vehetik a sorsuk irányítását.

Hakan Günday török író, 1976-ban született Rodoszon, tanulmányait Törökországban és Brüsszelben végezte. Regényeket és színdarabokat ír. 2000 óta hét regénye jelent meg, ezek sorában a Kevés 2011-ben látott napvilágot.

>!
Libri, Budapest, 2014
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103487 · Fordította: Sipos Áron
>!
Libri, Budapest, 2013
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633103487 · Fordította: Sipos Áron

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Angeleyes26>!
Hakan Günday: Kevés

A könyv szerintem egy nagyon egyedi hangvételű regény, melyben bepillantást nyerünk a török társadalom életébe, az iszlám vallású nők szörnyű sorsába és a fanatikus hit következményeibe. Ha meg kellene határoznom a stílusát, akkor a könyv egy igen kemény dráma és egy furcsa szerelmi történet egyvelege. A történet eleje egy tizenegy éves lányról, Derdáról szól, akit édesanyja jó pénzért elad egy gazdag embernek, majd a szegény lányt házasságra kényszerítik. A férje testileg és lelkileg is rendszeresen bántalmazza. Szörnyű megaláztatáson megy keresztül gyermekként, melyre nem nagyon vannak szavak. A helyzetéből való „menekülés” közben egyre mélyebbre sodródik, míg végül a heroin rabja lesz. A történet másik része a lánnyal egykorú Derda nevű fiúról szól, aki szintén küzd saját démonaival, mint az édesanyja betegsége, majd halála, a szegénység, az árvaságtól való félelem és aztán ő is elindul a „lejtőn”, hogy megmártózzon a pokol bugyraiban. Amikor a fiú történetét kezdtem olvasni, akkor bevallom nem értettem, hogyan fog a két szereplő története találkozni. A könyv végére már felismertem azokat a kereszteződéseket, melyek összekapcsolták az életük rögös útjait. A nevük egyezősége kapcsán a sorsszerűség jutott elsőként eszembe. Olyan mintha eleve szükségszerű volt átélniük a szörnyűségeket, ahhoz, hogy később majd egymásra találva feloldozást nyerjenek bűneik és a megaláztatások alól. A történetben akadtak olyan naturalista leírások, melyek olvasása közben magamba visszafojtva, többször felsikkantottam. Vannak könyvek, melyeket megértünk és vannak könyvek, melyeket csak érezhetünk. Ezt a könyvet csak érezni lehet és kevés az ABC összes betűje arra, hogy ezt az érzést szavakkal leírjam. Vannak könyvek, melyek az évek során a feledés homályába vesznek és vannak könyvek, melyek évek múltán is benned élnek. Úgy érzem, hogy erre a könyvre évek múltán is emlékezni fogok.

Sylvie23 P>!
Hakan Günday: Kevés

Egyetértek azokkal akik szerint ez a könyv elgondolkoztató, mert valóban az. Egy teljesen más kultúrát próbál bemutatni, kicsit a környezet leírásában visszamentem fejben a 90-es évekbe, ami nem rossz, de nem is a legjobb. Azért adtam 3.5 csillagot a könyvnek, mert míg az első fele, a lány része lekötött, addig a másik fele egyáltalán nem, illetve a vége miatt, ami szintén nem tetszett. Érdekes volt, hogy a szerző megpróbálta összefűzni az életútjaikat, és ahogy valamilyen módon elintézte, hogy mindenki megkapja amit megérdemel, de ez sorsszerűség helyett nálam inkább természetellenesnek hatott, olyan volt, mintha a szerző Istent játszott volna, ami szerintem nem tett jót a történetnek. És akkor itt van a másik kultúra vonala. Hihető volt, de mégis kevés, valahogy sokkal több eltérő dolgot vártam, olyan dolgokat amik csak a törökökre jellemzőek, és ez alatt nem a terrorista hajlamot, a drogot és a lány sorsát értem, vagy az imádkozást és a Koránt, hanem olyan apróságokra gondolok amik tényleg csak rájuk jellemzőek, de nem igazán kaptam semmi olyat, amit eddig fejben nem hozzájuk párosítottam volna. Összességében ez két nehéz sorsú, nyomorban tengődő, tévútra futó fiatal életét írja le, akik szintén megbűnhődnek a hibáikért, de végén megkapják a jutalmukat, a saját Happy End-t, ami mint írtam nekem szintén nem tetszett. :(

Bencuska>!
Hakan Günday: Kevés

Az én szolid lelkemnek kicsit kemény részeket is tartalmazott a könyv.Konkrétan volt,hogy úgy éreztem, hát ezt én félbehagyom.De megbántam volna,mert a történet iszonyú jó.

CheshireCat>!
Hakan Günday: Kevés

Át kellett gondolnom, hogy mit is írjak erről a könyvről. Extra hosszúra sikerült az olvasása, aminek az oka a következő: amennyire az első része lekötött és érdekelt, a második része épp annyira untatott. Félre is tettem a könyvet, inkább olvastam másokat. Nagyon-nagyon idegesített a sok török név. Lehet, hogy én vagyok hozzá túl bugyuta, de sokszor fogalmam sem volt már, ki-kicsoda. Van itt Tayyar, Hıdır Arif, Gido Ağa meg Șıh Gazi meg a franc se tudja már kicsoda. Nekem ez túl sok név.
Lehet, hogy egyszer majd megpróbálkozom vele még egyszer……hátha….

2 hozzászólás
Nóri_és_Anya>!
Hakan Günday: Kevés

Anyu 3,5 csillagra értékelte, én viszont nem csillagozom. Egy olyan könyvet, amiben ennyi borzalmas dolog történik, nem tudok ilyen módon értékelni. Kedvenc lett. Hogy miért? Mert lerakódott a lelkemre ez a történet. Magamba ittam a két karaktert teljesen. Talán furcsán hangzik, de így van.
Rettentően borzalmas események vannak benne, a mégis ott van valahol a remény eldugva.
Többeknél olvastam, hogy Derdâ része tetszett nekik, de Derda történetét unták. Nos engem mind a kettő berántott, de inkább a háttérben elrejtett sorsszerűség fogott meg.
Erős idegzetűeknek ajánlanám. Én az évek során azért megedződtem, de még is le kellett párszor tennem, mert Hakan Günday nem kevés borzalmat adott a 2 gyereknek és az olvasóknak.

Mágikalány>!
Hakan Günday: Kevés

Nagyon elgondolkoztató, megrázó könyv, amiben a „véletlen egybeeséseknek” hatalmas szerepük van. Hakan Günday nagyon okosan tervezte meg a történeteit, amik látszólag két szálon futnak, de nagyon hamar összefonódnak egymással. Kicsit olyan érzésem volt, amilyen Istennek lehet, amikor az életünket tervezgeti. Két fiatal életét felülről nézhettem, láttam, mennyire lehetetlen élethelyzetekben vannak, hogyan küzdenek, milyen fájdalmaik vannak, és aztán hogyan kerül minden és mindenki a helyére. Szépen ír, tetszik a stílusa. A szörnyű részeket épp annyira részletezi, amennyire szükséges, nem jobban, nem ez a történeteinek a fő szála. A második történetben különösen tetszett az a fekete humor, amivel élt, és talán morbid, de én néha olyan jókat nevettem a stílusán, a viccein. A befejezése pedig különösen tetszett, nagyon szépen zárta le a két Derda történetét.

jeges_varga>!
Hakan Günday: Kevés

A semminél több

Hakan Günday regénye, a Kevés a legvalószerűtlenebb szerelmi történet, amit valaha is olvastam. Önmagában már az is mesebeli túlzás, hogy a főszereplő lányt és fiút ugyanúgy hívják, nevüket csak egy ékezet különbözteti meg (Derdâ-Derda). Koruk is azonos, éretlen kiskamaszok. Egymásra találásuknak körülményei szinte elképzelhetetlenek. A Kevés hősei szélsőséges helyzetbe születnek bele, életük meséje legalább annyira különös, mint a szerelmüké. Visszafele nézve válik érthetővé, ami a történet elejéről nem is sejthető.

Günday előbb a lány, majd a fiú történetét beszéli el. Elsőre nem is igazán érthető, hogy kettőjüknek mi köze lehetne egymáshoz. A két életút teljesen külön fut, csak egyetlen ponton találkoznak. Ekkor még véletlennek tűnik ez az apróság. De jobban megfigyelve a két sorsot, meglepő párhuzamokat fedezünk fel.

Apa nélkül nőnek fel mindketten, s ezek az apák az ismeretlenség ködében mitikus alakká magasztosulnak. Később találkoznak velük, s a kellemetlen találkozástól minden illúziójuk elpárolog. Az anyákról sem őriznek szebb emlékeket. Derdât előbb bentlakásos iskolába száműzi anyja, majd egy befolyásos ember fiának jó pénzért eladja. Derdát (fiú) a ráktól eltorzult testű-lelkű anya neveli, aki még az elmúlásával sem képes jót tenni. De az isztambuli temető falához ragasztott ház ridegsége még mindig sokkal barátságosabbnak tűnik, mint a nevelőintézet magánya. Derda ezért tusolja el anyja halálát, holttestét ezért trancsírozza fel és ássa el darabonként, melléjük temetve a lelke szilánkjait is.

Günday a kiszolgáltatottság, a szeretethiány és a kitaszítottság által egybefűzött életutak nyomát követi, s eközben ráirányítja a figyelmet a modernséggel kacérkodó, ám a régmúlt hagyományaihoz olykor túlságosan ragaszkodó török társadalom szokásaira, törvényszerűségeire is. Derdâ egy tizenegy éves lány súlyos némaságával mesél nekünk a tradicionális iszlám közösségekben élő nők elkerülhetetlen sorsáról, az indok nélküli erőszakról, az emberi szellem teljes kifosztásáról. Elkalauzol Günday a temető környékén lakó, nincstelen, árva gyerekek közé is, akik sosem járhatnak iskolába, vagyis esélyük sem lesz, hogy valaha is rendes munkát találjanak. Marad nekik a koldulás, a halottak látogatóitól.

Derdâ és Derda folyamatosan próbál kievickélni a sors sodrásából, de nem értik az őket körülvevő világ rendjét, működését. Csak testben vannak jelen, mintha egy másik univerzum elkallódott gyermekei volnának. A török maffia, a szado-mazo szexuális szerepjátékok, a drog, a fanatikus hit ingoványa húzza le őket. Günday komor, csüggesztő világot tár fel, a Kevés mégis a remény regényévé válik. Csaknem négyszáz oldalon összpontosít a szereplők vergődésére, ám végül mindkettőjük történetét pozitívra fordítja. A boldogságról azonban már nem sokat beszél, csupán polaroid képeken villantja fel a szép jövőt. „Mert a látszatot elhinni az első feltétele annak, hogy elviselhetőbbé tegyük az életet…”

Günday számos fontos társadalmi kérdést érint, de messze nincs annyi politikum ebben a műben, mint mondjuk honfitársa, Orhan Pamuk írásaiban (elsősorban a Hó című regényére gondolok). Azt a büszke melankóliát sem érezhetjük, amely egyszerre táplálkozik a régi dicsőség elmúlásán érzett bánatból és a keserű beletörődésből a kopott jelenbe (lásd Novics), és amit Pamuk Hüzünnek nevez az Isztambul című városregényében. Gündayt nem rágja nosztalgia a török vidéki lét iránt, nem száll vitába megértően a régi idők szellemiségével. Főhősei reménytelenül kiábrándult alakok, a haza eszményének számukra nincs semmi jelentősége. Cselekménye elhagyja a török hont és a társadalmi közeget, és Anglia földjén ér révbe, egy szabadabb világban. De itt sem oldódik meg egyértelműen a fejlett nyugati és az elnyűtt keleti civilizáció konfliktusa. A szereplők útjavesztett egyéni sorsukból keresnek kiutat, s egymásban lelnek hazára.

Günday hősei szinte érzéketlen józansággal szemlélik saját helyzetüket. Talán mert csak így viselhetik el mindazt a rútságot, ami vagy velük esett meg, vagy ők maguk tettek sorsuk jobbra fordítása reményében. A történéseket az író olykor szinte sértően naturalista módon ábrázolja, azonban a regény valóságát átszövi megmagyarázhatatlan vagy magyarázatot nem is igénylő eszközökkel. Ettől lesz a regény nyelvezete kissé emelkedett, költői, és e kettősséget Sipos Áron fordítása pontosan érzékelteti. A Kevés oldalain visszhangzik a legendás mágikus realizmus, míg a görög tragédiák is felidéződnek – csakhogy azokat felnőttek élték át, ezek pedig még gyerekek!

A szereplők életében a megnyugvást a minden észérvet nélkülöző szerelem hozhatja el. Gyógyír a sok szenvedésre, feloldoz az elkövetett bűnök alól. „Mintha egymás számára lennének teremtve. Hogy minden viszontagságon átvergődve egymáshoz érjenek” – írja Derdâ a fiúnak a szavakról, amelyeket még nem írt le, de amelyeket egyszer majd szeretne elmondani neki, s ott bujkálnak az ábécé betűi között. És ez a gondolat igaz kettejük furcsa kapcsolatára is. A szerelmi történetet Günday az önmaga és a másik megismerése felett tűnődő Derdâ gyönyörű levelébe fogalmazott vallomással teszi valóságossá.

Én magam úgy vagyok a Kevéssel, mint Derda a fiatalon elhunyt török író Oğuz Atay műveivel: „mindent nem lehet megérteni belőle vagy elmondani róla, mert nincsen annyi szó, gondolat, ami elbírna vele”. Inkább érezni, sejteni lehet, mint tudni, pontosan miről is írt megrendítő és egyben megindító regényt Günday. Egy szerelemről?, Törökországról?, az elveszett lelkek reményéről?

Derdâ levelében van megírva a lényeg, aminél okosabbat nem is lehet elmondani: „… lehet, hogy a kevesebb több. Lehet, hogy a kevesebb annyi, mint az élet és a halál. Lehet, hogy azt mondom, kevéssé ismerlek, az azt jelenti, hogy sokkal jobban ismerlek önmagamnál. Vagy azt, hogy bármit megtennék azért, hogy megtudjak rólad mindent. Lehet, hogy a kevés maga a minden. És talán az egyetlen dolog, amit mondhatok neked…”

A Kevés a semminél egy kicsivel biztosan többet mond el, mint amit mi innen, a távolból láthatunk a török emberekből, a török lélekből.

Sandra_Pilizota>!
Hakan Günday: Kevés

Ötös, tökéletes, a sok népszerű és felkapott amerikai bestseller elbújhat mögötte, de nagyon elbújhat.


Népszerű idézetek

Angeleyes26>!

…a világ leggyorsabban múló, és amint elmúlt, a leggyorsabban újra elkapható betegsége:
a remény

46. oldal

Angeleyes26>!

Ezért lehet, hogy a kevesebb több. Lehet, hogy a kevesebb annyi, mint az élet és a halál. Lehet, hogy ha azt mondom, hogy kevéssé ismerlek, az azt jelenti, hogy sokkal jobban ismerlek önmagamnál.Vagy azt, hogy bármit megtennék azért, hogy megtudjak rólad mindent. Lehet, hogy a kevés maga a minden. És talán az egyetlen dolog, amit mondhatok neked….

400. oldal

Huntress>!

Vajon ki dönti el, kérdezte magától, hogy melyik álom válik valóra? Aki megálmodja, vagy aki miatt az álom megszületik?

152. oldal

Huntress>!

Az emberek megszületnek, tíz-tizenöt éven belül rájönnek, hogy milyen összeesküvés az élet, és rájönnek, hogy be vannak zárva a születés és a halál közé.

134. oldal

Valéria_1219>!

Rájött, hogy ebben az életben senkinek sem fog tudni elmondani semmit teljesen. Ami valakinek élet-halál kérdés, az a másik szemében semmi.

230. oldal

ReniK P>!

Mindenki készen állt elhinni a látszatot. Mert a látszatot elhinni az első feltétele annak, hogy elviselhetőbbé tegyük az életet…

195. oldal, Derdá (Libri, 2014)

ReniK P>!

Rájött, hogy ebben az életben senkinek sem fog tudni elmondani semmit teljesen. Ami valakinek élet-halál kérdés, az a másik szemében semmi.

230. oldal, Derda (Libri, 2014)

ReniK P>!

Honnan ismerheti az ember létezésé következményeit?
…: sehonnan…
Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy az élet megy tovább. Mert senki sem tudja előre, hogy mivel mit okoz… Mert ha valaki előre ismerné a cselekedeteinek az összes következményét, az első dolga feltehetően az volna, hogy rettegve kővé dermedjen. … Mert minden tett végső következménye valamiféle fájdalom, és az ember, ha ezt tudná, meg sem születne. Vagy talán,…, ennek tudatában is megszületne. Elvégre az emberi természet maga ilyen pimasz. Bármit megtesz, csak hogy megszülessen.

350. oldal, Derda (Libri, 2014)

ReniK P>!

Azt sem tudta, hogy merre megy, és azt sem, hogy hány embernek lépett a lábára. Csak haladt. Már amennyiben haladásnak lehet azt nevezni, ha valaki megy valamerre, de nem tudja, hová.

356. oldal, Derda (Libri, 2014)

Flór>!

– […] Azok jönnek el, akik meglelték azt, aminek az életüket akarják áldozni. Ti pedig kiveszitek a szívüket, és beteszitek a helyére azokat a dolgokat. A szívüket utána elhajítjátok.
[…]
– Mi lesz azokkal, akik nem lelik meg az életük értelmét? […]
– Azok egy húsdarabbal a mellükben fognak élve elrohadni, és ezt továbbra is életnek fogják nevezni.

285-286. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Ruby Saw: A rezervátum titka
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
B. E. Belle: Árvák
Kristin Hannah: Repülj messzire!
Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok
Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Nicholas Sparks: Menedék