A ​halál kilovagolt Perzsiából 233 csillagozás

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy ​Péter kisregényében összeolvasztotta két novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, nagyobb epikai forma komponálására használva fel írói tapasztalatát. A kisregényben is megjelenik a novelláról novellára vándorló, jóhiszemű, szorongásos fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de őszintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az ital, megjelenik a keserves fizikai munka és a strand, amely itt is az életöröm, az idill helyszíne. Két időben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet. A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga elől való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat. Szabad és bátor volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár, POKET zsebkönyvek, Szépirodalmi Zsebkönyvtár

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822070
>!
Osiris, Budapest, 2007
286 oldal · ISBN: 9789633899403
>!
Osiris, Budapest, 2000
158 oldal · ISBN: 9633796261

3 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 47

Most olvassa 14

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Köszönöm @pepege és @Archibald_Tatum. Köszönöm Nektek, hogy megismertettetek egy különleges és tragikus sorsú hazai művésszel. Ha nem olvasok Merítést, valószínűleg soha ebben az életben nem hallok Hajnóczyról. S bár tudomásom sosem lehetne róla, de ez a hiány óriási lyukat keletkeztetne a 2. világháborút követő magyar prózairodalomról alkotott képemben.
Nehéz bármit is írni erről a kisregényről, amit az író saját novelláinak motívumaira építve, szinte kísérletként vetett papírra, szerkesztetett össze. Nem azért nehéz, mintha olyannyira semmitmondó lenne a tartalom, hanem épp azért, mert az olvasó képtelen elvonatkoztatni a mérhetetlen veszteség érzetétől, ami egy ilyen sziporkázó tehetség önpusztítása, a gyöngyök disznók elé szórása, a családi ezüst elkótyavetyélése láttán feltolul benne. Tudom én, hogy nem csak a világirodalom, de kis hazánk irodalma is számos alkoholista, kábítószeres, önmaga mámorában tehetségét, életét felzabáló, zsenialitása csúcsán deliráló művészt tud felmutatni. De legalább sajnálkozzunk kicsinyég! Kár értük, és kár a meg nem született csodákért, mesterművekért. Bár ki tudja, hogy mi inspirál egy kiugró tehetséget, egy zsenit? Milyen mértékben van szüksége az alkotáshoz segédeszközre, arra, hogy „állapotba kerüljön”?
Mindenesetre A halál kilovagolt Perzsiából, bár apró ékköve a magyar irodalomnak, de annál szebben csillog. Szinte filmszerűen montázsolt kockákból építkezik. A kisregény két külön idősíkjából kontrasztosan, mégis szinte egymás árnyékaként, egybemosódva felelget egymásnak a dacos, dühös, autodidakta ifjú tehetség, és a kiégett, rémálmaival, élete szörnyeivel utolsó küzdelmeit vívó, fiatalon megvénült, „halálraítélt” író.
Lehet ezt a történetet önéletrajzi ihletésű kocsmaregénynek címkézni. De valójában ebbe az alig száz oldalba bőven belefért egy teljes önéletírás. Előkerül a vélt/valós jakobinus ős, a fiatalkori sportsikerek, a „családi ugródeszka” izzó hiánya, és különös hangsúlyt kap a nehéz fizikai munka, ahonnan ki akarunk törni a társadalom „értékesebb” rétegei irányába, de azért büszkék vagyunk a „honnan jöttünk”-re és örökké hajszoljuk a szabadságot, amely önmaga megfoghatatlan misztikumában mindig valahonnan a pohár fenekéről kacsint ránk.
A regényt olvasva a szánkban érezzük a langyos sör keserű ízét, vagy a karcos kadarka savanyú zamatát, de ami utóízként igazán a szánkban marad, az a mérhetetlen hiányérzet és a hiábavalóság biztos tudata.

Lehet, hogy a karcsú életműből a rövidebb, korai novellákkal kellett volna kezdenem, de most úgy érzem, mintha mindent tudnék Hajnóczy Péterről, és bármi kerül is kezembe a jövőben Tőle, már régi ismerősként üdvözölhetem. Nagyon súlyos darab ez.
Mélyvíz, csak úszóknak!

5 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth I
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Lehetne ez a könyv a magyar Moszkva-Petuski, és ha már úgyis párhuzamba állítottunk két sörszagú félig-meddig önéletírást, akár el is választhatjuk őket a nyilvánvalóan eltérő kicsengések mentén. Jerofejev ugyanis reménytelenül belemerül az alkohollázba, fanyar, szatirikus humorral próbálja elvinni az olvasót egy delíriumos, álomszerű utazásra, ami a valós és az allegorikus halálhoz vezető út is egyben. Hajnóczy írása ezzel szemben szerintem segélykiáltás: nem tudja, hogyan álljon talpra, de igényli a talpra állást, és végig forrong benne a gondolat, hogy a fennálló állapot nem helyes. Nem süpped bele a tudatmódosulás filozófiájába, kínlódik, fájdalmai vannak, még sejti a fényt az alagút végén. Ugyanakkor cseppet sincs humoránál, így aztán olvasmányélmény tekintetében műve sokkal-sokkal megterhelőbb, mint az intertextualitásban tobzódó orosz kollégáé.

Egyébként hiába a több mint misztikus cím, a kisregény cselekménye a realitások talaján marad, egyúttal kemény lélektani futammá válik, középpontjában az alkoholizmussal, illetve a hatvanas évek magyar társadalmát szétszabdaló szakadékokkal – mindezt egy elszabott románc prezentálja nekünk, miközben a háttérben tombolnak a hatvanas évek táncdalslágerei. Lehúzó, ugyanakkor lendületes szöveg, a tagadhatatlan életrajzi hangvétel miatt a nyilvánvalónál sötétebb hangulat uralkodik rajta. Kegyetlenül jól és célratörően lett megírva, modern és olvasmányos, joggal tarthatnánk számon a XX. századi magyar irodalom legfontosabb alkotásai között. Az életrajz egyébként önmagáért beszél, Hajnóczy életműve tragikusan szegényes, de olvasóköre manapság talán sokkal szélesebb is lehetne – ezért nagy örömmel tölt el, hogy a Poket végre nem biztonsági játékra ment egy atombiztos klasszikus mű újra-megjelentetésével, hanem mert kockáztatni egy kevésbé ismert, de sikerre ítélt munkával. Le a kalappal, tessék még hasonló írásokat kihozni, minél többet!

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822070
8 hozzászólás
>!
sophie P
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Kár, hogy elpazaroltam az ötöst más könyvekre.
Újra olvasás volt, nem is az első. Nem tudom, mikor olvastam utoljára, de nagyon sok éve. Nem tudom, hová lett a Hajnóczy összesem.
Egy (pontosan kettő, aztán három lett belőle) kihívás kedvéért kihoztam a könyvtárból. Gondoltam, csak beleolvasok, munkaközi szünet. Aztán elindítottam egy adatrendezést, addig is olvastam. Aztán már esteledett, kibontottam egy doboz Gössert és tovább olvastam. (Annyira sok sör fogyott a könyvben a strandon, itt is meleg van, és eszembe jutott, hogy van a hűtőben. Tartalék.)
Ha megkérdezné valaki, milyen könyvet szeretnék írni, azt mondanám, hogy ilyet. Szeretnék ennyire tökéletes mondatokat, ennyire bölcseket és ennyire önkifejezőeket. De kinek van az ilyesmihez báto … (tessék, most köhögök, túl hideg volt a sör) …rsága?! Nekem nincs, az biztos. Lehetne a cselekményről is beszélni, de semmi jelentősége. Ebben a könyvben a történetek érvényüket vesztik, amint előkerül egy üveg bor.
Hát ez van. Végigolvastam és máris azt hiszem, hogy megértettem a lényeget.
Na ja. Addig, amíg a könyv mellett ülök és olvasok, minden világos, csak az ajtón kívül már más a helyzet. Vajon mikor változik a bohém nagyivó elviselhetetlen alkoholistává?

4 hozzászólás
>!
giggs85 P
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Egy végtelenül tehetséges, de hányatott sorsú fiatalember írása ez.
A fiatalember állandóan retteg és szorong. Ezek elől a félelmek elől az italba menekül. Előtte egy üres papír, meg egy teli üveg bor. Hogy teljen valahogy az idő: iszik.
Hiszen egy olyan korban él, ahol nincs semmiféle kilátás. A társadalom nem fogadja be, egyaránt kivetik maguk közül az alsó és felső réteghez tartozók is. Itt nincs helye az érzékeny lelkűeknek, a csendeseknek és azoknak sem, akik pl. Kleistet olvasnak. A Rendszer könyörtelenül bedarál mindent. Kit így, kit úgy.
A társadalmi rend elől menekülne persze a szerencsétlen fiú a szerelembe, de itt sincs más, mint egy kiöregedett kurva, vagy egy olyan lány, akinek természetes az, hogy a másik teljesen ki van neki szolgáltatva, és nem tehet meg semmit, amit szeretne; vagy az hogy nem megy hozzá egy segédmunkáshoz, még akkor sem ha szereti.
A hősünk persze ezután csak iszik és ír.
Ír és iszik.
Iszik.
Iszik.
Meghal.

1 hozzászólás
>!
gb_
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Az egyik kedvenc könyvem, biztos olvastam már vagy négyszer-ötször legalább. Alig száz oldal az egész, benne egy menthetetlen alkoholista azzal múlatja az időt, hogy órákon keresztül vedel és megpróbál írni valamit, de inkább csak vedel. Előbb azt hazudja magának, hogy ezúttal kevés bort fog inni, azt is szódával vegyíti, mert úgy egészséges. Aztán mint annyiszor máskor, most is elveszíti a kontrollt, és a nagy hallucinációk és rémképek között visszatekint az életére, a régi dolgokra… talán azon gondolkodik, hol rontotta el.

Ez így leírva biztos elég sötétnek hangzik, meg amúgy is, ki akar alkoholistákról kisregényt olvasni… de annyira szépen van megírva az egész, hogy szinte olvastatja magát a történet. Látod magad előtt a lakást, a strandot, a lakodalmat, az egész országot, mindent. Másrészt meg nagyon emberi elejétől a végéig. Szó sincs arról, hogy sajnáltatná magát a főhős (vagy ha sajnáltatja is, sokszor önironikusan teszi), néhol mentegetőzik kicsit, de szerintem valahol tudja ő is nagyon jól, hogy ebben az egészben ennyi volt, és ha talán mások néha bele is szóltak sorsának alakulásába, végeredményben mégiscsak ő az, aki saját magáért és az elszalasztott lehetőségekért felel.
Sokat lehetne még erről beszélni.

>!
Equimanthorn
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Százhatvan oldalnyi tömény ivászat, mégsem csak erről van itt szó, mert a lehető legőszintébb módon, sajnáltatást, ítélkezést és önigazolást nélkülözve leplezi le önmagát, bemutatva fiatalkori önáltatásait, függőségének nyomorúságát, két társadalmi réteg közti meg-rekedtségét, illetve kirekesztettségét, vívódásait, kiúttalanságát, eleve kudarcra ítélt kapcsolati próbálkozásait, mindezt fanyar humorral, iróniával fűszerezve, bár ez a könyv vége felé már egyre ritkábban van jelen.
Szomorú és egyszerre fojtogató volt belekerülni kényszeres tevékenységeinek sodrásába, vagy éppen rémképektől űzött gondolatai közé. Szinte végig ott éreztem én is a gombócot a torkomban, ahogy időről-időre elrohant valami „oldószerért”, enyhítendő a hullámokban feltörő szorongásait, vízióit.

Persze, összességében talán ennyi sem lenne elég egy jó könyvhöz, de szerencsére az elbeszélés stílusa is nagyon jól megválasztott, olvastatja magát. Még magamhoz mérten is – ami kb egy ötszáz éves, többnapos vihar után végkimerülésben partra vetett tengeri teknős sebességének felel meg –, hamar kiolvastam.

Bátran ajánlom tehát nyomasztó atmoszférája ellenére is – mondjuk ez nálam sosem kizáró ok –, mindenesetre én örömmel helyeztem a kedvenceim közé.

Hajnóczy Péter? Megjegyzem a nevet!

>!
Molymacska P
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Legújabb POKET zsebkönyvet amint megjelent, sikerült beszereznem, és mivel ilyen vékonyka rögtön szándékomban állt kiolvasni.
Még mindig öröm POKET könyvet olvasni, a textúra, a méret, a szép szöveg minden hozzáad egy igazán izgalmas irodalmi élményhez. Enélkül valószínűleg nem lett volna ekkora élmény ez a könyv sem.
A könyvről, mint irodalmi alkotásról nehéz beszélni, hiszen egyrészről hihetetlenül jól megidézi azt a hangulatot, ami az egészet átjárta: a kor szellemét, az alkoholizmust, azt a lázadást, és Krisztina elnyomását. Ennek hatására a könyv végén már én is éreztem az olcsó borszagot, és valahogy át is éreztem ezt a lehetetlenséget, az alkoholizmust.
Ellenben akármennyire is átéreztem, mégis végig arra vártam, hogy majd lerakja a bort, hogy nem kerül bele abba a spirálba, amit a könyv megmutat, és nem épül le teljesen. Nem ez történt, így az alkoholizmus következményei is jól láthatóak, néhol félelmetesen, néhol szégyentelenül, máskor sajnálatraméltó.
Megértem a mű irodalmi értékét, de mégis kicsit taszít a könyv. Sőt nem is a könyv, hanem a lepusztult alkoholizmus maga.

>!
petibácsi
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Pföjj, keserű ez, mint az Unicum, és lidérces, mint a legerősebb Abszint, amitől még a rémképeknek és álmoknak is elveszted a fonalát.
Ismét azt érzem, hogy az én gyomrom talán kevés a ’70-es évek irodalmához. Már az Egy családregény végé-t is lassan, nehézkesen nyeltem, és most ezek a Hajnóczy-novellák is szerettek centrifugázni kicsit a bendőmben: felkavaró (amúgy gyakran tök kommersz) látomásait sokszor találtam funkciótlannak, öncélúnak (ezt legjobban a Jézus menyasszonya című írásnál éreztem), és mintha az összefüggéstelenségükre is rájátszana kicsit – de nem voltak még másnaposan hallucinációim, úgyhogy lehet, hogy ez tényleg ilyen a valóságban (na, ez meg egy oximoron, hehe:)). Ezen kívül még néha a passzív szerkezetek is zavartak, de ez már a legkevesebb, ezért a gondolati vívódások pontos ábrázolása simán kárpótolt, mert az viszont végig tényleg nagyon ügyes.

9 hozzászólás
>!
lzoltán IP
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

a múlt és a jövő, a benső és a külső dimenziók* között feszülő erők fogalmazta elvárások, kísértések, csábítások teszik fel a kérdést: meddig tart** az egyén szabad önmaga?
     delirium tremens: a halál kilovagolt perzsiából.

* vagy démonok
** tart és tart

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
130 oldal · ISBN: 9631573483 · Illusztrálta: Huszárik Zoltán
>!
olvasóbarát P
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

A kötetben 2 kisregény A halál kilovagolt Perzsiából a Jézus Menyasszonya és egy szociográfia Az elkülönítő található. Megint beigazolódott, hogy egy jó cím fél siker. Vegyes érzelmekkel olvastam, tökéletes korrajz korrajz, jól megrajzolt kilátástalanság, ebből a halál már szinte megváltás, végtelen kitárulkozás, mégsem tudott igazán közel, kerülni hozzám.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Íme, a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell, gondolta.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Én ugyan egyetlen írót sem ismertem, de nem tartom valószínűnek, hogy részegen remekműveket lehet írni.

3 hozzászólás
>!
Equimanthorn

Cigarettára gyújtott, és hirtelen úgy érezte, hogy meghalt. Akkor már mindegy, gondolta, lemehetek még egy üveg borért. Perceken belül megtette az utat a borozó és a lakása között. Ivott egy fröccsöt, és székében hátradőlve várta, hogy megjelenjenek előtte rémképei, amelyeket, jól tudta, egyedül felesége megjelenése űzhet el.

>!
Frank_Spielmann I

…mert nem mindegy az, mondta a középkorú útitárs, milyen bortól rúg be az ember.

57 hozzászólás
>!
Equimanthorn

Ott volt például Kati néni, aki azzal rontott be a rendelőbe, hogy „képzelje, drága főorvos úr, két sírhelyet vettem a rákoskeresztúri temetőben; kimegyek megnézni és az egyikben már fekszik valaki.
„Jogtalan, rosszhiszemű sírhasználat.”

1 hozzászólás
>!
Equimanthorn

Lassú kortyokban itta a második korsó sört, és cigarettára gyújtott. Nem téged álmodtalak meg, gondolta ismét. Legalább beszélgetni tudnék vele Kleistről, Martinovicsról és az elmúlt iszonyú télről Rákoscsabán, de érezte, sőt bizonyos volt benne: Krisztinát nem érdekli Kleist és Martinovics; mindig derűt árasztó lénye pedig tiltakozik a nyomor képei ellen. Másfelől viszont el kellett ismernie: Krisztinának szép, élveteg arca van, kívánatos mellei és combja. Egyszóval: jó nő, de ha a strandon napozó nők között vannak szebbek is, belátta, nincs módja válogatni közülük. Kortyolta a sört, és ismét cigarettára gyújtott. Mélyen leszívta a füstöt, mint akinek egyhamar nem lesz módja cigarettára gyújtani.

1 hozzászólás
>!
csucsorka P

Július eleje volt, s a fiú, még mindig álldogálva arra gondolt, hogy Krisztinára vagy bármilyen nőre igazán télen lett volna szüksége, amikor az egyetlen hely, ahol emberekkel, többé-kevésbé szóba elegyedhetett, a rákoscsabai strand melletti kocsma volt; gyakran megesett, hogy kezében fröccsös poharat szorongatva megszólított valakit; emberéhsége volt, és amíg a pénzéből futotta, szívesen meghívta egy pohár italra azt, aki a meghívást elfogadta. Jól tudta, hogy ezek a meghívások szánalmas kísérletek voltak, és többnyire kudarccal végződtek, mert a kertváros kocsmájának törzsvendégei majdnem kizárólag egymás között beszélgettek és ittak; nem fogadtak be maguk közé idegent. De voltak szép napok is Rákoscsabán; szép órák és percek mindenképpen voltak! Amikor szabad szombaton három-négy féldeci cseresznyepálinka elfogyasztása után kabátját kigombolva, szinte boldogan lépkedett a buszmegálló felé tizenöt fokos hidegben a naptól szikrázó, csikorgó havon. (Egyébként úti célja nem volt, csak be akart menni a városba, mint akit várnak valahol, és neki pontos időre kell érkeznie.)

23. oldal (Sztalker Csoport, 2019)

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Félt ettől a lánytól, és félt minden nőtől, mert hét hónapja mindennap érezte a hiányukat. Nem elsősorban a testi szerelem hiányát érezte, hanem azt, hogy legyen valakije, akivel megbeszélheti a bajait, akire munkája közben gondolhat, akivel elmehet moziba, beszélhet a filmről, konyak vagy kávé mellett egy eszpresszóban.

>!
mongúz

„Az ember az egyetlen lény, akinél a létezés megelőzi az eszenciát, a lényeget. Ebből van, hogy az ember saját lényegét, kiteljesedését önmaga valósítja meg, amikor választ a különféle lehetőségek közül. Az ember az, amivé önmagát teszi. A választás kötelezettsége szorongással jár, mert az emberi akarat korlátlanul szabad, semmi sem determinálja, de ebből az is következik, hogy a választás pillanatában tökéletesen egyedül vagyunk. Egyedül vagyunk könyörtelenül, az ember szabadságra ítéltetett.”

111. oldal - Jézus menyasszonya (Osiris, 2000)


Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh Tamás: Nemlétező dolgok
Lázár Ervin: A fehér tigris
Závada Pál: Jadviga párnája
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Déry Tibor: Niki
Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
Bólya Péter: A veréb századik lépése
Gergely Ágnes: Glogovácz és a holdkórosok
Tamási Áron: Ábel
Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei