Krízishelyzetben 84% 18 csillagozás

Dr. Hajduska Marianna felsorolásszerűen ment végig, mikor, milyen élethelyzetben élhetjük meg a válságot. Párkapcsolat, magány, betegség, halál, karrier.
Dr. Lukács Béla egy egészen érdekes szemszögből közelítette meg a témát. Bolygónk és a természet adta az alapot az előadásához. Nekem ez tetszett legjobban. Annyi minden történt már itt a Földön,folyamatosan alakul, változik, de még mindig van. Egyik földtani krízisbe sem pusztult bele, csak megváltozott.
Dr. Mérő László eszmefuttatásához annyit tudnék hozzáfűzni, hogy nem igazán értettem. Bocsi.
Popper Péter saját történetét tárta elénk, szolgáljon számunkra az példaként.
Összességében jó kis könyv. Elgondolkodtató.

Ezt a könyvet szerintem Mérő László és Popper Péter mentette meg… a többi író számomra unalmasat, vagy épp semmi újdonságot nem fogalmazott meg, azt is kevéssé dinamikusan. Mérő nagyon jó példákkal, hasonlatokkal él…Popper pedig történetekkel nyűgözi le az olvasót, amikből mi olvasók vonhatjuk le a következtetéseket, nem kötelezően ő mondja meg mit gondoljunk.

Hogy fér el egy rövidke könyvben Isten, Newton, Darwin, Jung, J. F. Kennedy, G. I. Joe, Rubik Ernő, Barbie baba és a dinoszauruszok?
Olvassuk el ezt a remek könyvet és ki fog derülni!

Ezt most valahogy gyengébbnek éreztem az eddig olvasott Nyitott Akadémiás könyveknél. Talán a második rész miatt is, nekem túlságosan tudományos volt, bár sok érdekességet megtudtam.
Popper Péter írása volt a kedvencem:)

rövid, tömör, érdekes

Másfél éve kaptam ezt a kis könyvet, de nagyon jelképesen még csak most olvastam el, egy jókora lelki válság kellős közepén, vagy inkább lezárásaként. Persze nemcsak ezért birkóztam majd’ három hónapig ezzel a röpke 170 oldallal, hanem azért is, mert a négy szerző négy nagyon különféle nézőpontból vizsgálta meg a témát, és hozzám ezek közül csak egy állt igazán közel. Értékelni is mindenkit külön tudnék inkább.

Hajduska Marianna kisebb fejezetekbe sűrítve próbálta meg összegezni az élet nagy fordulópontjait, aminek köszönhetően (szerintem) túl sok témáról írt túl keveset. Néhol felbukkant egy-egy példatörténet, de nem igazán tudtam levonni a tanulságukat, mivel legtöbbször csak úgy félbemaradtak. Nekem kicsit tankönyvszagú volt ez a rész, és hiányoltam belőle például a szerző személyes tapasztalatait is.

Lukács Béla írását olvasva az az érzésem támadt, hogy a szerzőnek halvány lila dunsztja sem volt arról, mit írhatna lelki témakörben – de hogy mégis megcsillogtassa a tudását, hát írt a gazdasági válságról, meg az evolúcióról. Mindezt úgy, hogy az olvasó (legalábbis én) párszor összehúzta magát a székben, mintha azt vágták volna a fejéhez: „milyen műveletlen vagy, fiam, hogy még ezeket a pofonegyszerű dolgokat sem tudod!”. Pedig nem neveztem volna könnyű esti olvasmánynak. Önmagában egyébként érdekes írás volt, de nem feltétlenül olyan könyvbe való, amit lelki krízisben szenvedő emberek vesznek kézbe, vigaszt remélve a benne foglaltaktól.

Mérő László írásáról kb. ugyanezt tudnám mondani: érdekes, elgondolkodtató, de nem biztos, hogy lelki segítségként is megállja a helyét. A hangnem viszont kicsit közvetlenebbé vált, legalábbis itt egy fokkal kevésbé éreztem magam tudatlannak.

És végül, de nem utolsó sorban Popper Péter. Az ő írása fogott meg a legjobban a négy közül, volt benne ugyanis valami, ami a másik háromból hiányzott: a személyesség. Szerintem nagyon sokat adhat egy ilyen jellegű íráshoz, ha a tudományos tények mellett személyes történetekkel is megfűszerezik. Megdöbbentő volt a vakságról szóló rész, és nagyon tetszett az örökmécsesről szóló zárógondolat is. Olvasóként mindig megtisztelve érzem magam, ha betekintést nyerhetek a szerző érzés- és gondolatvilágába.

A könyv alcíme: A válság mint esély
Ez azt hiszem előre vetíti mindazt amiről szólni fog. A téma a válságkezelés, vagy ahogy az idézett alcím is mondja, hogyan lehet a válság esély valami jobbra, másra.
Négy különböző megközelítés, négy különböző stílusban írt tanulmány, négy elgondolkodtató de ugyanakkor bátorító üzenet.
Nagyon tetszik, hogy a négy író teljesen más aspektusból és ebből kifolyólag más területről hoz példákat a fenti mondat alátámasztására. Valahogy ezt kellene megtanulnunk, hogy úgy tudjunk tekinteni a mindennapi személyes és globális kríziseinkre, megélt válságainkra, mint egy lehetőség arra, hogy jobb emberekké váljunk.
Persze ebbe bele is lehet törni, rokkanni, akár halni is. Az is egy változás.
A krízis mindig változást hoz. A kérdés csak az, hogyan tekintünk a helyzetre, mit akarunk kihozni belőle.

http://konyv.zogmund.hu/blog/99/krizishelyzetben-megysz…