Hajdú Péter (szerk.)

Tundraföldi ​öreg 7 csillagozás

Szamojéd mesék
Hajdú Péter (szerk.): Tundraföldi öreg

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1975
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630707608 · Fordította: Pusztay János, Simoncsics Péter · Illusztrálta: Loránt Lilla

Enciklopédia 7


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Hajdú Péter (szerk.): Tundraföldi öreg

Az igazán kemények szamojéd népmeséket olvasnak.
Ez a horror, nem a cenzúrázatlan Grimm-összes…

Nem állítom, hogy az összes mesét jaj, de szerettem, de ezek a mesék nem is arra valók, hogy szeressék őket. A kötet pedig mindenképpen kincs (sajnos a könyvtáré, nem az enyém), és még akkor is átsütnek rajta ezek a fura kultúrák, ha – amint az utószó fogalmaz – ezek a prózai átiratok úgy viszonyulnak a versben, énekkel előadott eredetikhez, mint egy rövidke tartalmi összefoglaló egy Shakespeare-drámához. Átsütnek, mert ha nem sütnének, akkor mindenütt érteném, amit olvasok. Így, mivel nem mindenütt értem (viszont a fordítók garantáltan értik a dolgukat), hajlandó vagyok elhinni, hogy nem a szövegek idegenek, hanem a kultúra, amelyet bemutatnak. De nagyon. Ettől viszont a mesék (mondák/prózába átírt hősénekek) csak érdekesebbek. Ameddig bírja a gyomrom.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/08/hajdu_pete…

>!
Európa, Budapest, 1975
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630707608 · Fordította: Pusztay János, Simoncsics Péter · Illusztrálta: Loránt Lilla
9 hozzászólás
Kooczka>!
Hajdú Péter (szerk.): Tundraföldi öreg

Ilyen töményen ilyen kegyetlen történeteket még nem olvastam, de valami mégis megfogott ezekben a (rém)mesékben. Erős átdolgozáson eshettek át azok, amik gyerekeknek szóló gyűjteménybe kerültek a szamojéd népek történetei közül, mert nyenyec, enyec, szölkup szövegek, egyre megy, mindben hullottak az emberek. Feleség szerzés, bosszúállás – nagyjából ezek voltak az események motivációi. A nőket adták-vették feleségnek – azoknak beleszólásuk nem volt a dologba –, esetenként véresre verte őket hites uruk, de akár el is tette láb alól; sérült vagy árva gyereknek kutyánál is rosszabb sora volt. Kemény világ lehetett – lehet (?) – ott, ahol ilyen mesék születtek.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Találkozik a holddal. Éppen telihold volt. A hold mellett egy ember áll. Az is mozog, éppen szembe Diával. Egyik kezében sulykot tart, nem olyan csontsulykot, amivel a havat verik le az emberek a subájukról, vagy amilyen a jurákoknak van a hó eltakarítására, hanem olyan sulyok van a kezében, amilyennel a dobot verik. Amikor Dia megáll a hold előtt, azt mondja neki az az ember:
– No, Dia! Ismerlek téged, te vagy Dia. Merre tartasz?
– Hát te hová mész, Hold férje? Merre tartasz?
– Megyek meglátogatni tartományomat. […] az én népem száma éppen hétezer-hét. Látod azt a hetet, az a Göncöl-szekér, s azon kívül van még hétezer csillag. Hát te merre mész?
– Éppen ezért jöttem, hogy megtudjam, hány csillag van az égen, hogy mindent tudjak.

218-219. oldal, Enyec mesék, Csillagmítosz

Kapcsolódó szócikkek: csillag · Göncölszekér · Hold
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Dia a mi nyelvünkön hazug, pletykázó. Azért is adták neki a Dia nevet, mert ha egy kanalat kérsz tőle, ő mesélni kezdi, milyen kanalai vannak, végül azonban becsap, semmit sem ad. Ő nem isten, tisztátalan lény. Csak jár-kel, mindent lát, ami a földön és az égen van, mindent megtud, és mindent mindenkinek elmesél. Legnagyobbrészt hazudni fog neked. Mond egy-két valós szót is, a többit hazudja. Máskor, amikor szembejön veled, ne higgy el mindent, amit mond. Néha igazat is mond, így megtudsz tőle újdonságokat is.

211. oldal, Enyec mesék, Csillagmítosz

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
2 hozzászólás
Jeffi P>!

A hét haehe-szánja közül a hetedikből kivette a mammutcsontból faragott sámándobját. Egy útszakasznyit siklott rajta. Akkor hirtelen hangot hallott a feje felett:
– Testvéred öregapátok, a Földöreg sátrában él.
Erre az megmarkolta a sámándobját, és így szólt:
– Tyűha, hát akkor szar helyre jutott.

12. oldal, Nyenyec mesék, Szent monda a Föld teremtéséről

Timár_Krisztina I>!

– […] Menj lefelé a folyó mentén. Odébb, a folyó két oldalán magas, meredek, köves partokra lelsz. E horhos partok alatt van egy örvény, amely még télen sem fagy be. Menj oda, de valamivel az örvény előtt állj meg. Meglátod, vasláncon, anélkül, hogy a vizet érintené, függ egy vasdoboz. Próbálj belelőni ebbe a dobozba. […] Ennek a doboznak a belsejében van elrejtve Vaj Taklada szíve. Egy kacsatojásban van a szíve. Szét kell törni a tojást, akkor le lehet győzni Vaj Takladát.

145. oldal, Nyenyec mesék, Három Vaj

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
Timár_Krisztina I>!

Szent monda a Halálról

A Föld teremtésekor se betegség, se halál nem létezett. A földlakó nyenyec egészségben élt. Mindenféle földi vad, égi madár s vízi hal sok volt. Történt egyszer, hogy egy öregembernek s asszonyának egy fiúgyermek esék a szemébe. A gyermek homloka Nap, a tarkója Hold, a két szeme pedig két csillag volt. Az ijedtségtől megdobbant az öregember meg az öregasszony szíve. El is mondták mindezt az embereknek. Az emberek erre azt mondták:
– A gyereket meg kell ölni, talán valamilyen rossz szellem lehet, s amilyen hatalmas, még fel is fal bennünket.
Úgy is tettek, a gyereket megölték. És a gyerek megölése után mindjárt megjelent a betegség és a halál. Ha ezt a gyereket nem ölték volna meg, a földlakó nyenyecek most mind jól élnének. De hogy ezt a gyereket megölték, hát a gyerek Halállá lett. Azóta van, hogy a földlakó nyenyecek meghalnak, meg az is, hogy szükséget szenvednek, éhen halnak. Erdei vadak nincsenek, vízi halak sincsenek.

14. oldal, Nyenyec mesék

Kapcsolódó szócikkek: csillag · halál · Hold · Nap
Timár_Krisztina I>!

– Bátyám vagy bácsi, eressz el engem. Miért állod el az utamat? Lehet, hogy már éhen is veszett az anyám.
– Anyád? Hol van a te sátrad?
– A Sátoros ördög patak torkolatánál áll. Látod ezt a patakot, ennek a torkolatánál van.
– Nem jól mondod, hogy mama. Nem anyád ő neked. Tudod, ki az az anyóka? Ő a Föld szülőanyja. Minden ember ettől az anyótól született. Nem tisztátalan ember ő, ő a Föld szülőanyja. Ettől az anyótól lát minden ember szeme. Menj, eriggy, kisfiú, etesd, tápláld őt, de ő nem a te anyád.

210. oldal, Enyec mesék, Csillagmítosz

Tomori_Sándor>!

Fehérrénes gazda így szólt:
– Én meghaltam. Ha nincs a húgotok, én végképp meghaltam volna, ő keltett engem életre. Amikor a földön voltam, legyőztem a szörny-tunguzt, a föld alatt ő volt az erősebb. Legyen húgotok a két szálláshely gazdasszonya. Ha el akartok menni valamerre, gyertek, kérdjétek meg őtőle.

Két föld réngazdája


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
Pusztay János: Nyelvek bölcsőjénél
Guruljborsócska
Pap Éva (szerk.): A medvefiú
Péter Hajdú: The Samoyed Peoples and Languages
E. N. Szamojlova (szerk.): A Nap lánya
Kőhalmi Katalin (szerk.): Sámándobok, szóljatok
Domokos Péter (szerk.): Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II.