Fejezetek ​a filozófiai gondolkodás történetéből 1 csillagozás

Sem ​a történelem, sem a filozófiatörténet folyamatossága nem ragadható meg csupán abban, hogy az események, illetve a gondolatok valahonnan valahová tartanak. Fontos ismerni a belső mechanizmust is, például azt, ahogy az újban mindig megtalálhatók a régi , a megelőző gyakorlatok, világlátások maradványai.
A könyvben elsősorban a régi és az új kapcsolódásait szeretném felmutatni. Ehhez képest az, hogy egyes iskolákról, filozófusokról kialakított jelenlegi értelmezéseim mennyiben találkoznak az Olvasó jelenlegi felfogásával, csak harmadlagos fontosságúnak tűnik számomra. Életútjának előrehaladásával ki-ki megtapasztalja majd – ami engem illet, már múltidőben szólhatok erről – ,hogy az általunk megélt történelemrészlet, illetve a benne szerzett személyes tapasztalataink, élményeink függvényében miként változnak az egyes gondolkodók s műveik iránti vonzódásaink és ellenérzéseink. Az is érthetővé válik előbb vagy utóbb, miért határozzák meg a filozófiát mind tudományként, mind… (tovább)

Sem ​a történelem, sem a filozófiatörténet folyamatossága nem ragadható meg csupán abban, hogy az események, illetve a gondolatok valahonnan valahová tartanak. Fontos ismerni a belső mechanizmust is, például azt, ahogy az újban mindig megtalálhatók a régi , a megelőző gyakorlatok, világlátások maradványai.
A könyvben elsősorban a régi és az új kapcsolódásait szeretném felmutatni. Ehhez képest az, hogy egyes iskolákról, filozófusokról kialakított jelenlegi értelmezéseim mennyiben találkoznak az Olvasó jelenlegi felfogásával, csak harmadlagos fontosságúnak tűnik számomra. Életútjának előrehaladásával ki-ki megtapasztalja majd – ami engem illet, már múltidőben szólhatok erről – ,hogy az általunk megélt történelemrészlet, illetve a benne szerzett személyes tapasztalataink, élményeink függvényében miként változnak az egyes gondolkodók s műveik iránti vonzódásaink és ellenérzéseink. Az is érthetővé válik előbb vagy utóbb, miért határozzák meg a filozófiát mind tudományként, mind művészetként és még az élethez való sajátos egyéni, kritikai viszonyulásként is. Elég például Senecát, Augustinust vagy Nietzschét a különböző életszakaszainkban újraolvasnunk, hogy belássuk ennek az állításnak igazságát. De persze nemcsak filozófiai művekre érvényes ez, hanem szépirodalmi művekre, drámákra, filmekre is.