Utánad (Léggömbök 2.) 92% 146 csillagozás

„Azért jöttem, hogy hazavigyelek.”

Minden képzeletemet felülmúlta. *-*
Az egyik legjobb sorozat a kortárs magyar ifjúsági regények között.
Szerettem, mert megnevettetett, mert megríkatott, mert teljesen a hatása alá kerültem és mert alig tudtam letenni. Dorka pedig igazán közel került a szívemhez a történet végére. Olyan jó volt látni, olvasni, ahogy a végére igazán felnőtt és megérett az spoiler
Jani… Már az első részben éreztem, hogy le fog venni a lábamról. És most, a 2. rész végén elmondhatom, hogy a maga tökéletlen, nem éppen a tipikus álompasis személyiségével mégis betölti nálam az igazi, fiatal felnőtt férfiről szőtt álomképemet. ;) Egyszóval, teljesen beleszerelmesedtem…

Olvassátok, hatalmas élménnyel fogtok gazdagodni!
Remélem, hogy sok ilyen csodaszép könyvet hoz még nekünk az írónő!

Megpróbálok értelmes értékelést megfogalmazni, de olyan szinten a hatalmába kerített a könyv, hogy szavakat nem találok rá, mit is érzek valójában. Egyszerre vagyok boldog, szomorú, izgatott, lelkes, csalódott és még sorolhatnám. A negatív jelzők amiatt vannak, hogy vége. VÉGE!!! Vége ennek a fantasztikus könyvnek és fogalmam sincs mihez kezdek magammal ezek után. (Valószínűleg újraolvasom a könyveket a gyógyír számomra.) A pozitív jelzők pedig nem fejezik ki eléggé micsoda öröm, hogy megszerezhettem a folytatást is és ilyen hamar el is olvashattam. Nem bírok magammal. Egyszerűen mindenkinek meg kellene ismernie ezt a sorozatot.
Nem gondoltam volna, hogy túltesz majd az első részen, de sikerült. Már maga az első rész elolvasása után is dobtam egy hátast annyira tetszett, de ez a könyv. Fúú! Hihetetlen. Annyira szeretnék még ilyen történeteket olvasni.
Jaj ez a Dorka, annyira hihetetlen egy csaj. Nagyon megkedveltem Dorkát, de az édesapján és Janin nevettem a legtöbbet. Hiányozni fognak ezek a vicces jelenetek.
A történet olvasásakor olyan volt, mintha én is ott lettem volna, néha még mintha hallottam is volna a szereplőket, ahogy éppen beszélnek egymással.
A végén már azt hittem nem ez lesz a vége, de huh megnyugodtam mikor már tudtam mi lesz a befejezés. Volt jó néhány váratlan fordulat a könyvben, amire nem számítottam és csak néztem, hogy ez most komoly.
Sokat nevettem és izgultam, hogy mi fog történni, de teljes mértékben elégedett vagyok a könyvvel. Vagyis nem. Még akarok ilyen történeteket. :D Telhetetlen vagyok, ha erről a könyvről van szó.
A romantikus jelenetek is, jaj… Teljesen el vagyok olvadva, annyira cuki volt néhány jelenet. Úgy nevettem, néha mint egy kislány, akinek először mondja egy fiú, hogy szép a szeme. Hihetetlen milyen érzéseket váltott ki belőlem ez a történet. Nagyon sok fantasztikus szereplőt ismerhettem meg.
A borító, húúú, az eszméletlen mennyire tetszik, az első részt is csak simogatom és nézem, milyen szép, de ez a borító még szebb.
Olyan jól mutat mindkét könyv egymás mellett. Szebbé teszik a szobám komolyan.

Nagyon szépen köszönöm az írónőnek, hogy megírta ezt a szépséges történetet és a kiadónak, hogy kiadta, mindenki másnak is, aki segített a könyv megjelenésében hatalmas nagy köszönet. Ilyen könyvek miatt vagyok én ilyen hatalmas nagy moly. :) <3

A teljes értékelést elérhetitek a blogomon: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/11/hajdu-antal-zsuzs…

„Hajdú-Antal Zsuzsanna Utánad című kötetét már nagyon vártam. Hatalmas elvárásokkal néztem elébe, hiszen a Léggömbök már felállított egy igen magas mércét, amit félő volt, hogy nem tud megugrani. De minden félelmem ellenére sikerült neki, sőt, messze túl is szárnyalta. Olyan témákat boncolgat, amikről beszélni kell: a hirtelen felnőtté válás, az anyaság nehézségei és szépségei, a veszteségek feldolgozása és a bűntudat nélküli elengedés folyamata.
Csodálatos könyv, mely egyszerre tanít és szórakoztat. Az írónő stílusa teszi egyedivé, mely egyszerűen utánozhatatlan és felejthetetlen. Örülök, hogy Dorka végre hazatalált. Igazán megérdemli a boldogságot.
Fiatalabbaknak és idősebbeknek is ajánlanám. Felsőbb évfolyamokba kötelező olvasmánynak kellene lennie. Remélem sok mindenki kezébe el fog jutni ez a csodálatos történet, mert higgyétek el: megváltoztat.”

„– (…) A kérdezéstechnika nagyon fontos dolog, Dorka. Ha lehet még egy építő kritikám, továbbra is kérdezz, kérdezz, kérdezz! Enélkül nincs fejlődés! És még valami: növessz arcot a kérdezéshez. Nagyot és keményet. Merj kérdezni, mert olyanok vagyunk…
– …mint egy nagy család?
– …mint egy elcseszett óvoda, tele fikás orrú ovisokkal.”

Nos megint csak magamat okolhatom figyelmetlenségemért, ugyanis ez a kötet egy sorozat második része, én pedig még nem olvastam az elsőt.
És akkor itt jön a kérdés, hogyan is került hozzám?
Természetesen utazókönyvként indult útnak és, mert beleszerettem a borítóba, jelentkeztem rá.
Hogy lett volna annyi eszem utána nézek….na mindegy is…
Tehát első körben szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra.
Mert bár sokszor hunyorítottam, most mire is utal a könyv, összességében mégis elmondhatom, hogy összeállt a kép a fejemben és végül is ki lehet szépen következtetni az előzményeket.
Mint említettem, a borító szerelem első látásra, és a történet is igen csak tetszetősre sikeredet.
Jó volt érzékelni a fejlődést, a karakterek árnyékoltságát.
Bár sokat nem vártam tőle mégis kaptam, és elmondhatom, legalább annyit nevettem, mint szomorkodtam.
Érzelmi hullám, amit maga után hagy és biztosan állíthatom ,szegényebb lennék egy ilyen élménnyel, ha nem olvastam volna.
Nekem tetszett.

Teljesen a könyv hatása alatt vagyok. Azt hiszem, rengetegszer fogom még kézbe venni, mert teljesen beleszerelmesedtem a történetbe. Imádtam a szereplőket, Jani különösen közel került a szívemhez, egy imádni való, drága, számomra roppantul rokonszenves srác. Dorka pedig nagyon erős, humoros és bátor lány. A szüleit különösen szerettem, nagyon szép dolog tőlük, hogy mindent megtesznek a lányukért.
Nem tudom megfogalmazni az érzéseimet. Olvassátok! Frenetikus. Komolyan. Kötelező olvasmány lehetne.

Nagyon szerettem már az első kötetet is, és ezt is. Kicsit olyan érzésem volt, hogy nem könyvet olvasok, hanem egy jóbarátnőm meséli el nekem az élettörténetét, mert annyira természetesen és minden célzat meg pedagógia nélkül követték egymást az események, közben pedig mégis egy népmesei történet, ahol a szerelmesek megküzdenek egymásért, elsősorban a saját démonjaikkal. Vagyis a démon nem jó szó, mert annál láthatatlanabbak ezek az akadályok: az oda nem tartozás (ami Dorka és Jani esetében Budapestre is igaz, de főleg Janinál van kettős kötődés, még Gyergyótölgyeshez is), a túl szép, de nem egészen kielégítő kapcsolat (Timi) vagy a nyugtatók (amikről elsőre nem látszik, hogy mennyire ártalmasak). Az egész történet egyben arról szól, hogy válaszd azt, akit és amit szeretsz, de értsd meg magad, amikor a lelked jeleket küld, hogy mi a fontossági sorrend, és ha szükséges, hozzál áldozatokat is. Mert az is benne van a pakliban. És ennél jobb tanulság nem létezik.

Egyáltalán nem erre számítottam. Nem tudom, hogy mire, de én teljesen meg voltam arról győződve, hogy a kötet elején spoiler, de ettől eltekintve azt kell mondanom, nem volt tökéletes, de a való élet sem az, így mégis tökéletesnek láttam. :)
Letenni gyakorlatilag nem bírtam, nagyon régen volt már olyan, hogy néhány óra alatt kiolvassak egy könyvet.
Mindkét részt olyan gyorsan ledaráltam, hogy egyszer biztosan újra fogom még olvasni. Úgy gondolom, hogy a magyar ifjúsági könyvek kiemelkedő sorozatával ismerkedhettem meg, aminek nagyon örülök. Hajdú-Antal Zsuzsanna annyira természetesen, annyira hétköznapian, mégis gyönyörűen és lebilincselően ír, hogy nem is bírtam volna elképzelni, hogy ilyen létezik.
A szereplőinkkel egészen egyszerűen az aránylag átlagos hétköznapok történnek, mégsem bírtam ki, hogy ne olvassak el még egy, majd még egy fejezetet.
Alapvetően Dorka biztos, hogy idegesítene, de az írónő valahogy meg tudta azt oldani, hogy teljesen együtt érezzek vele. Elképzelésem sincs, hogy ezt hogy csinálta.
Egyszerre emelt fel a fellegekbe és taszított le a mélybe. Bár szerencsére nem mentem le olyan mélységekig, mint a Léggömbök esetében. Egyszerre voltam boldog és szomorú, keserédes hangulatba kerültem. :)
Janit már az előző kötetben is érdemesnek tartottam a figyelmemre, de itt aztán végképp! Abszolút nem egy álompasi, mégis előlépett erre a szintre. Akárhogy is nézzük, a legtöbbünk párja csak számunkra álompasi. Úgy gondolom, ez így van rendjén. :) Ezt az érzést teljes mértékben vissza tudta adni az írónő. :)
Dorka szüleire sokszor mérges voltam. Nem volt egyszerű az ő helyzetük sem, sőt! spoiler
Szomorú vagyok, mert máris a végére értem. Annyira olvasnék még Dorka és Jani életéről! Szomorú vagyok.

Erre a könyvre iszonyatosan vártam, mióta megtudtam, hogy érkezik. Aztán elérkezett a nagy nap, hogy kézben tarthattam. Csupán kettő nap kellett, hogy kivégezzem, nem tudtam letenni annyira érdekelt, hogy mit is rejt a könyv magában. Szerencsére egyáltalán nem csalódtam benne!
Imádtam a történetét, imádtam, hogy az írónő adott egy új esélyt Dorkának, és az újrakezdésnek. Mert ez a könyv az újrakezdésről szól: Dorka próbálja a teljes életét felépíteni, hogy valahogy túlélje a mindennapokat a szörnyű tragédia után. Még jó, hogy ott a családja, és egy jó barát, akik segítik mindenben és jól helyre teszik, ha ismét meginog!
Egy szó, mint száz: imádtam ezt a könyvet, méltó befejezést kapott a Léggömbök duológia!

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/11/hajdu-antal-…

„Valamit itt felejtettél.” ♥

Olyan tökéletes volt! Minden árnnyal és fénnyel együtt.

Még több Hanzsu könyvet szeretnék a polcomra! *-*

Kedvenc.
Ajánlom.
Imádom. és igazán a szavakat sem találom

Hajdú-Antal Zsuzsanna a Léggömbök című könyvével, egyedi stílusával és különleges rabul ejtő képességével már akkor levett a lábamról, és emiatt magasra is tette vele a mércét a következő könyvéhez. Ám nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem csalódtam. Eszméletlen volt! Talán még jobbnak is mondanám az első kötetnél is, de lehet csak elfogult vagyok :)

Az írónő remekül vázolja a hirtelen felnőtt gyermeki lélek szorongását és az élettel járó nehézségeket, ám megmutatja, hogy a legsötétebb veremből is van kiút. Nagyon tetszett még, hogy Dorka tudott bocsánatot kérni, talpra tudott állni, és hogy tett azért, hogy jobb élete legyen, tett azért, hogy elkapja és megtartsa a boldogságot. Küzdelem a szerelemért, a boldogságért, a jó életért, talán mindenkinek ez a célja a saját életében.

Amint elkezdtem a történetet, nem volt megállás. Lehetetlen volt letenni a könyvet. Elkapott, és húzott magával egyre mélyebbre, átéltem az érzelmi hullámvasút különböző szakaszait, egyszer fájó, máskor hevesen verő szívvel lapoztam, de a végén boldogan szálltam ki.

Remélem, fogunk még hallani az írónőről, addig is biztos vagyok benne, hogy a sorozat mindkét része újraolvasós lesz. Nagyon tehetséges írónőről beszélünk, akinek egyedi, sajátos írásmódja van, tudja hogyan férkőzzön be az olvasók szívébe. Engedd be te is :)

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/09/hajdu-antal…