Legújabb ​100 történelmi tévhit 9 csillagozás

avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod
Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit

Ön is úgy véli, hogy a bumeráng ausztrál találmány? Biztos benne, hogy a második világháború a Lengyelország elleni támadással kezdődött? Úgy tudja, hogy a torinói lepel Jézus testének nyomait őrzi? Akkor lapozza fel harmadik, történelmi tévhitekkel foglalkozó kötetünket. Ezúttal is olyan, széles körben elterjedt „tényekre” hívjuk fel a figyelmet, amelyeket a történettudomány már megcáfolt, vagy legalábbis megkérdőjelezett, ám a köztudatban még élénken élnek. A szerző szerint a történész feladata kissé a kertészére emlékeztet: ugyanúgy irtania kell néha az elszaporodott tévhiteket, legendákat és pletykákat, ahogy a kertésznek a gyomokat. Még akkor is, ha tudja: jövőre újra kisarjadnak…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: 100 történelmi tévhit Animus

>!
Animus, Budapest, 2015
336 oldal · ISBN: 9789633243664
>!
Animus, Budapest, 2015
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633243619

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Nagy Sándor · Kleopátra


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Alvarando P>!
Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

Négy év telt el a szerző legutóbbi tévhitekkel foglalkozó könyvének megjelenése óta. Akkor azt mondta, hogy nem akar harmadik kötetet írni. Mégis megírta és sajnos személy szerint azt mondom, hogy a könyv olvasása közben kicsit érződik, hogy annyira nem akarta ő ezt megírni. Nagyon sok minden hiányzik a harmadik kötetből, ami az első kettőt jellemezte. Előszóval egyáltalán nem is találkozunk, ami még megbocsátható lenne. A humort is kellően kispórolta a könyvből. Ez is megbocsátható lenne, mivel a történelem egy komoly dolog. A témák kiválasztása és hosszúsága már nagyobb gond. Vannak témák, amelyekről csak fél oldalt írt, de találunk olyat is, ami meghaladja a 6 oldalt. Az előző kettő kötetben a témák szinte azonos hosszúságúak voltak, ebben rejlett az élvezhetőség. Sajnos itt előfordul, hogy az olvasó számára unalmasabb témák pont a hosszabbak és ez nálam pont így volt egy párszor. Ezzel rá is térhetek a témák tematikai eloszlására. A szerző szakterülete az újkori egyetemes történelem, ezen belül a francia és az amerikai történelem. Ez nagyon érződik a könyvön, mivel a legtöbb téma e témakörből került, ezen belül nagyon nagy számban képviselteti magát a francia forradalom. A magyar történelmi témák viszont szinte kisebbségbe kerültek. Az aránytalanságok ellenére azonban most is találhatunk érdekes témákat. Olvashatunk többek között a Római Birodalom tényleges bukásáról, a Kitalált középkor témájáról, Prága és a defenesztráció kapcolatáról, a templomosok, a rózsakeresztesek és az illuminátusok történetéről. Megtudhatjuk, hogy Engelsnek milyen szerepe volt Marx munkásságában, illetve mennyire voltak lelkesek az emberek az első világháború kitörésekor. Kinek ajánlanám-e könyvet? Főképpen történelmet szerető embereknek, akik jobban érdeklődnek az egyetemes történelem iránt. Viszont nem szabad az előző kettő könyvből kiindulni, mert ez kicsit más.

Niki4>!
Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

Volt amiben igaza van, de vannak tévedései is…

1 hozzászólás
Robert_Andrassy>!
Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

Ez egy érdekes történelmi csemegézgetés.


Népszerű idézetek

SDániel P>!

Alexandrosz végigvonult az Égei-tenger keleti partvidékén, majd benyomult Frígiába, s Gordion városában 333-ban „megoldotta a gordiuszi csomót”. Ez egy kibonthatatlannak tartott, híres kötélcsomó volt, amellyel a fríg dinasztia mitikus alapítójának kocsirúdját az igához erősítették. Nagy Sándor vagy átvágta a csomót, vagy a kocsirúd kihúzásával bomlasztotta fel, vagyis nem megoldotta, hanem „kikerülte az alapfeladatot.” Szép szimbóluma ez a mindenkori hódítók látszatsikereinek: az emberi történelem igazi feladványait képtelenek megoldani, de erőszakkal vagy csalással fel tudják kelteni ennek illúzióját.

14. oldal, 3. Nagy Sándor a civilizációt terjesztette

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor
3 hozzászólás
SDániel P>!

A hódítóknak kezdetben ugyanolyan ésszerű és korlátozott terveik vannak, mint mindenki másnak. Csakhogy váratlanul látványos sikert aratnak. A győzelem pedig csak újabb győzelmekkel biztosítható, és ha erőforrásaik nagyságának vagy ellenfeleik hibáinak köszönhetően a hódítók halmozni kezdik a sikereket, akkor egyre biztosabbak lesznek abban, hogy számukra semmi sem lehetetlen. Józanabb társaiktól elfordulnak, csak a gátlástalan hízelgőkre hallgatnak, hamarosan vezérré, császárrá, istenné nyilváníttatják magukat, s nem veszik észre, hogy kezdenek nevetségessé válni. Előbb-utóbb olyan konfliktusokba bocsátkoznak, amelyekhez már az ő erőforrásaik is elégtelenek. A birodalom látványosan összeomlik, a hódító elpusztul, kortársai megkönnyebülten felsóhajtanak. Aztán jön a következő nemzedék, amelynek nincs közvetlen tapasztalata a történtekről, és elkezdi kiszínezni a fennmaradt legendákat a rendkívüli emberről. Szobrokat állít, költeményeket ír, nagyszerű célokat tulajdonít a hódítónak, zsarnoki intézkedései mögött bölcs politikai törekvéseket keres. Kijelenti, hogy a hódító valamely magasztos eszme megtestesítője volt, a történelem új korszakát, egy nép öntudatlan törekvéseit képviselte, maga volt a lovon ülő Világszellem. Végül jönnek a történészek, alaposan utánanéznek mindennek, s kiderül, hogy a legendák túlnyomó többségének semmi alapja sincs. Nincs itt semmiféle Világszellem, csak egy tehetséges ember, akinek fejébe szállt a dicsőség, és nem zavarta, hogy nagyon sokan halnak meg miatta. A történelem pedig egészen máshogy alakult, mint ahogyan ő szerette volna.

13. oldal, 3. Nagy Sándor a civilizációt terjesztette

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

SDániel P>!

Mindaz, amit Nagy Sándorról ennyi évezred távolságából biztonsággal meg lehet állapítani, távolról sem lelkesítő. Valószínűleg Diogenésznek volt igaza. Plutarkhosz szerint ugyanis a híres bölcset Nagy Sándor Korinthoszban felkereste, és megkérdezte tőle, kíván-e valamit. A napon sütkérező filozófus pedig csak annyit kért a görög világ mindenható urától, hogy álljon kicsit odébb, és ne fogja el előle a napot. Ma sem kérhetünk mást a hódítóktól, ha a józan eszünkre hallgatunk. Álljanak odébb – tűnjenek el. Egész jól megvagyunk nélkülük.

16. oldal, 3. Nagy Sándor a civilizációt terjesztette

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

SDániel P>!

Ha egy nő fölébe kerekedik egy férfinak, a legkézenfekvőbb azt állítani róla, hogy velejéig romlott, szexmániás kéjenc…Befolyását jobbára csak a nemiségéből vezették le, nyilvánvaló okból: mindig is kívánatosabb volt egy nő sikereit a szépségének tulajdonítani, mint az eszének…Végzetesen bűbájosnak elképzelni őt kevésbé volt ijesztő, mint végzetesen intelligensnek.

21. oldal, 5. Kleopátra szépséges fáraónő volt

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

Kapcsolódó szócikkek: Kleopátra
L_Nagy_Balázs>!

(Az I. világháborúról)
A korabeli politikai vezetőknek, akik e rettenetes háborút megindították, két mentségük volt. Az egyik, hogy ekkoriban még rendkívül fejletlenek voltak azok a nemzetközi szervezetek, amelyek közvetíthettek volna a nagyhatalmi konfliktusokban. A másik pedig az, hogy többségük csak rövid és gyors háborút tudott elképzelni, és fogalmuk sem volt róla, hogy a modern haditechnika milyen kegyetlen és soha nem látott pusztítást tud előidézni a csatatereken. Az európai állam-és kormányfők távolról sem voltak háborúpárti uszítók – inkább attól tartottak, hogy elveszítik hitelüket, ha nem támogatják szövetségeseiket, és sebezhetővé válnak, ha nem próbálnak minél gyorsabban felkészülni a legrosszabbra. Ráadásul valamennyien meg voltak győződve arról, hogy a győzelmet a minél korábbi akció biztosítja számukra, s minél tovább várnak, annál nagyobb lesz a kockázat.

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod

LNB>!

„Károlyi világnézete 1919 elején nagy változáson ment át. Nem a távoli jövőben, hanem a jelenben törekedett kompromisszumot teremteni a kapitalizmus és a kollektivizmus között, lényegében a magántulajdon alapján állva, de az állam gazdasági hatalmának növelésével, a nagytőke korlátozásával és… a nagybirtokrendszer megszüntetésével. Utóbbi elhatározása eleve kivívta ellene az arisztokrácia gyűlöletét… családja is elfordult tőle”. (Hajdu Tibor)
(…)
A Szovjetunióról az volt a véleménye, hogy „először szüntették meg valahol az embernek más emberek meggazdagodása érdekében történő kizsákmányolását”. Nem ismerte fel, hogy ez jóval nagyobb kizsákmányoláshoz vezetett egy totalitárius állam szolgálatában. (…)
Tagadhatatlanul önzetlen, meg nem alkuvó és elvei által vezérelt, jó szándékú politikus volt.(…) Az önzetlen arisztokrata nem tudott felemelkedni a történelmet formáló államférfiak közé, mert a gyakorlati politikában járatlan maradt, s azt sem értette meg, hogy a 20. század első felében nem csak jobboldalról fenyegette veszély az emberi civilizációt.

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod


Hasonló könyvek címkék alapján

Bogáti Péter: Édes Pólim!
tiboru: Kémek krémje
Illés György: Fel, fel, vitézek!
Illés György: Várak dicsérete
Lőrincz L. László: „… jurták között járok”
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Nagy Kati – Horváth Dezső – Kemény György: Nálatok esznek-e állatok?
Nemere István: A Moszad története
Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése
Kármán Gábor: Egy közép-európai odüsszeia a 17. században