Kicsit féltem ettől a könyvtől, mivel a cím alapján hatásvadásznak, valamint kissé lekezelőnek tűnt. (Az én történelemtanárom többször tett fel kérdést úgy, hogy hozzátette: És most rosszat fogtok mondani. Nem, nem mindig mondtunk rosszat, szóval kár előre eldönteni, hogy a válasz rossz lesz. Különben nem volt ez véletlen, mivel a tanáromat Hahner Péter tanította az egyetenen, mint megtudtam…) Na de miután ezen túltettem magamat, már az első oldalak után rá kellett jönnöm, hogy visszafogott, objektív stílusban megírt könyv ez, ami a címmel ellentétben nem nézi hülyének az olvasót.
Tartalmát tekintve természetesen nem okozott minden egyes cáfolat nagy meglepetést, hiszen én már nem a szocialista történetírás eredményeiből érettségizem jövő héten, valamint olyan tévhitek is akadtak, melyekről történelmi érdeklődésem miatt tudtam, hogy nem igazak, ellenben olyanok is akadtak, amiket még nekünk is tanítottak (pl. az őskori matriarchátus vagy hogy XIII. Lajos gyengekezű uralkodó volt). De akár tudtam a tévhitről, hogy nem igaz, akár nem, mindig érdekes volt a részletes cáfolatot olvasni, mert sok érdekes információforrást szedtem fel és rengeteg olyan témára akadtam, ami felkeltette az érdeklődésemet és szeretnék róla még olvasni. Az is kellemes meglepetés volt, hogy minden történelmi korszakból akadt téma bőven, mivel a fülszöveg szerint Hahner Péter szakterülete az újkor, nekem meg elegem van, hogy minden történelmi folyóirat meg a könyvkínálat a két világháborúval van tele, mert addig még nem jutottam, hogy az is érdekekljen, egyszerűen minden azzal van tele – de mondjuk ez személyes szempont, tudom, hogy sok embert meg az érdekel.
Annyi negatívumot vettem észre, hogy akadt egy-két se füle, se farka tévhit, mint mondjuk a polgárháborúk meg némely kommunista ideológiával kapcsolatos rész (az író kicsit túlzásba vitte néhol a marxista történetírás elleni küzdelmet), amiket túl filozofálósnak éreztem. De összességében tetszett, hasznos volt, felkeltette az érdeklődésemet, így fél csillagnál nem vonok le többet.