Istenek ​és népek 20 csillagozás

Hahn István: Istenek és népek Hahn István: Istenek és népek

Hahn professzor műve kiemelkedő jelentőségű és színvonalú munka. Sokrétűen mutatja meg az egyes vallások keletkezésének történetét – a primitív népek ősvallásaiból kiindulva egészen az Iszlám kialakulásáig – hasonlóságaikat, különbségeiket és összefüggéseiket koruk társadalmi viszonyaival. Feldolgozza a legújabb kutatások eredényeit is, amelyek közül nem is egy saját felfedezése. A könyv erénye, hogy nem vész el a részletekben, nem akar mindenről beszélni, csak a leglényegesebb, és tegyük hozzá, a legérdekesebb kérdésekről. Mindezt csiszolt, a szépirodalmi művekével vetekedő, világos, közérthető stílusa teszi mindennki számára nemcsak tanulságos, hanem élvezetes olvasmánnyá is.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Minerva zsebkönyvek Minerva

>!
Adamo Books, 2013
ISBN: 9786155116049
>!
Minerva, Budapest, 1980
346 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632231708
>!
Minerva, Budapest, 1968
288 oldal

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

pikkupilvi P>!
Hahn István: Istenek és népek

"Egy bizonyos azonban: hogy százezer évvel ezelőtt élt őseink gondolkodásában már kialakultak bizonyos irracionális, „babonás” képzetek, létrejött a hamis tudat, a valóság téves, torz tükrözésének valamilyen formája, egy olyan félelemérzés, amely nincs meg az állatokban, és úgy látszik, még nem volt meg az előemberben sem."

Ádámtól és Évától Az előembertől kezdve, amikor még megkóstoltuk halottainkat, mielőtt közvetlenül magunk mellett elföldeltük volna őket, mutatja be a vallások fejlődését lépésről-lépésre, a fenti idézet nyomán szigorúan babonaságnak (ámbár legalább logikusan fejlődő babonaságnak) tekintve őket.
Meglehetősen tiszta képet fest arról, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődések milyen változásokat hoztak a vallásos gondolkodásban és mítoszteremtésben. Jól követhető, részletgazdag írás, amiben számomra finomodott az a faék egyszerűségű kijelentés, hogy az ókori Róma mindent lekoppintott, köztük a vallást is – ennél azért komplexebb módon integrálta a görög isteneket a már meglévő, jóval funkcionálisabb szemléletű istenvilágába. Érdekes volt a bibliai történekre a hátterükben húzódó történelmi-társadalmi-politikai változások fényében rácsodálkozni és sosem hallott korai keresztény csoportokról (markiónitákról, mandeusokról, manicheusokról) olvasni.

kaporszakall >!
Hahn István: Istenek és népek

Még ma is kitűnő, tömör összefoglaló a legismertebb és legfontosabb vallások létrejöttéről és legfőbb jellemzőiről. Nem mindent átfogó igényű, sem térben, sem időben (Afrika és Ausztrália törzsi hiedelmei, illetve az amerikai indiánok vallási elképzelései nem szerepelnek benne, és az eurázsiai vallástörténet is befejeződik az iszlám kialakulásával).

Akik Mircea Eliade nagyigényű, részletes, de egyben sok helyütt szófosó munkájához* nem éreznek kedvet, azok ebből a kis kötetből felszedhetik a vallástörténet alapjait. Nekem sokkal jobban tetszik, mint Glasenapp.**

Az egykori Minerva Zsebkönyvek egyik legmaradandóbb darabja.

* Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története
** Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás

Molu P>!
Hahn István: Istenek és népek

Elképesztő, érthető és érdekes összefoglaló az emberiség különböző hitrendszereiről egészen az idők kezdetétől. Más szemszögből mutatja meg a vallást, kitágítja a tudást e téren, mint amikor a dokumentum filmekben a kamera a föld nevű bolygónkról átsiklik az univerzum további távlataiba, bemutatva a rengeteg többi bolygót, csillagot, üstököst, a könyvben az író ismerteti velünk a megszámlálhatatlan sok istent és vallást, amiben az emberek hittek s aminek kialakulását oly sok minden határozta meg. Sok csillag fénye bár most ér a föld felé, valóban már kihalt és nem létezik. Ugyan így a különböző vallások is, amikben eddig hitt az emberiség, már csak hallásból léteznek számunkra. Ez a könyv annyira jól összefoglalja a különböző korok és népek által átélt hitt rendszereket, hogy az ugrik be olvasás közben, hogy – mint ahogy az ember csak egy porszem a tér és idő forgatagában, ugyan úgy a jelenben gyakorolt pár vallás (ami sokszor okot ad a háborúzásra) csak néhány azok közül, amik voltak és még lesznek.


Népszerű idézetek

M_Milán>!

A hagyomány
szerint mégazl. század kozepén tortént, hogy Antiochia Krisztusban hiv gyülekezetének tagjai magukat „Krisztus kovet i'L
nek, latinosan „Cristianus'Loknak nevezték; ebb l ered a magyar keresztény, keresztyén elnevezés

272

Imoran>!

…az ember képtelen saját akaratát teljes biztonsággal a természetre kényszeríteni, mert a természeti erőkön keresztül egy, az embertől független, sőt „emberfeletti” hatalom feszül szembe minden emberi akarattal.

34. oldal

M_Milán>!

Ma a világon több
száz többé-kevésbé szervezett, önálló, egymástól független vallási közösség, egyház működik , és mindegyiknek hívei, papjai,
hivatalos képvisel i természetesen csak a maguk hitelveit és
gyakorlatát tekintik helyesnek, igaznak, a t tőlük különböző vagy
velük szemben álló vallásos közösségek, gyülekezetek, egyházak
tanítását részben vagy egészben tévesnek, károsnak minősítik

13

M_Milán>!

A vallás mindenekelőtt mindig társadalmi jelenség: egy szűkebb
vagy tágabb, néhány ezertől tőbb száz millióig terjedhető embercsoport közös hite, meggződése és gyakorlata, amely
azonban, ha egyes elemei először kiemelkedó egyéneknek, „vallásalapítóknak gondolatvilágában születtek is, megfogható, érzékelhet történelmi hatóerővé csak azazonos (vagy lényegileg
azonos) hitet valló és gyakorlatot követő emberek közösségében válik

14

M_Milán>!

Az lstenben való hit
– úgymond- az emberi természetnek vele együtt kialakuló, tőle
elidegeníthetetlen sajátja.

18

M_Milán>!

Ha vallásról beszélünk, ezt a fogaImat sáonosen ugyanrigy lényegében egységesnek érezzuk, mint amilyen például az irodalom, a zene| a jog, a képz m vészet, amelyeknek fejl dését
– akárcsak a vallásét- ugyancsak egy-egy torténetijelleg tudomány, az irodalomtorténetI zene-| m vészet- vagy jogtorténet
tekinti a maga tárgyának

13

M_Milán>!

A mintegy 150 000-50 000 évvel ezelőtt, az őskőkor középső szakaszában élt neander-völgyi ősember az első, aki halottairól valamilyen formában gondoskodott. mintegy 20 csontváz maradvány a következő képet adja: a korszak első felében a halottakat rendszerint a telephely közelében, a tűzhely mellett temették el , és egyes esetekben vöröses agyaggal is bekenték-nyilván azért, hogy valamilyen formában „ a maguk körében tartsák"

21

M_Milán>!

A közösség tagjainak tekintették tehát a halottakat, akikről ugyanúgy kell gondoskodni, mint az élőkről. Később azonban, a korszak második felében, a halottakat már a közös lakóhelytől, a barlangtól távol földelték el éspedig jellegzetes, úgynevezett zsugorított testartásában: a halott térdét a hasáig felhúzták, hánccsal odakötözték, oldalt fejtették egy előre elkészített kőpadozatra, majd köveket hengerítettek rá.

21

M_Milán>!

A halottak mellet a sírok egy részéből csontkagylóeszközök és ételmaradványok is kerültek elő, nyilván a halotti ajándékok vagy áldozat maradékai. Ilyen temetkezések nyomai maradtak fenn a franciaországi La Ferrassie-barlangban és az izraeli Karmel-hegységben, Tabun es-Sul nevű barlangjában, a Krím félszigeti Kiik Koba és Üzbegisztán Tesik-Tas nevű barlangjában-

21

Kapcsolódó szócikkek: Üzbegisztán
M_Milán>!

A régészettől tehát nagyjából ilyenfajta kérdésekre várhatunk választ: a temetkezésekkel kapcsolatos szertartások (és itt még mindig vitathatók a mögöttük álló hiedelmek) a kultusz tárgyául szolgáló emberi és álltai maradványok, ill. a kultusz céljaira felhasznált tárgyak
a szertartásokban felhasznált vagy ilyeneket bemutató ábrázolások, barlangi festmények, szobrocskák és egyé kultikus tárgyak

20


Hasonló könyvek címkék alapján

Kákosy László: Ré fiai
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája
Peter Frankopan: Selyemutak
Ipolyi Arnold: Magyar mythologia I-II.
Oláh János: Judaisztika I.
Oláh János: Judaisztika III.
Oláh János: Judaisztika II.
Őri Sándor: Konfuciusz élete és kora
Sághy Marianne: Szent Márton, Krisztus katonája
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót