Immáron közel hét évszázada csengnek változatlan frissességgel és gazdag zengéssel a XIV. századi perzsa költő, Háfiz dalai, a ghazalok. De talán magyar nyelven először ily tisztán, maradéktalanul, mint ahogyan most Kepes Géza az eredeti perzsa nyelvből, a költőtárs szeretetével átültette őket.
Szerelem, bor, emberség, barátság Háfiz ghazaljainak „örök témái”, de belülről idehallik a régesrégen élt irániak színes és idegen, mégis annyira ismerős, küzdelmes élete; a valósággal birkózó s az életben gyönyörködő ember világa.
A kötet illusztrációit Kondor Lajos grafikusművész készítette, a maga eszközeivel ő is hozzájárulván a könyv olvasójának igaz, mély élvezetéhez.
Versek 11 csillagozás
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Timár_Krisztina I>!
1 hozzászólás
Háfiz: Versek 84%
Egy kötetnyi klasszikus perzsa költészet, a középkorból (XIV. század), Irán nagy nemzeti költőjétől. Aki vagy misztikus volt, vagy nem, és ezt a mai napig nem tudják eldönteni az okosok. A klasszikus európai költészetet is megihlette – hatása felfedezhető Goethe, Puskin, Csokonai költészetében. Utóbbi írt is róla verset, karcoltam is: http://moly.hu/karcok/602571.
A könyv maga gyönyörű, tökéletesen illik hozzá a kötése, tetszettek az álomszerű, hol gyerekrajzra, hol meg… hm… valami másra :) emlékeztető illusztrációk. A fordító, Képes Géza, jobb munkát nem is végezhetett volna. Biztos vagyok benne, hogy ebben a kötetben a teljes műfordítói tudása benne van, és abban is, hogy nem volt könnyű dolga.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/22/hafiz_versek_649
GTM>!
Háfiz: Versek 84%
„Hű társak, a Háfíz nyomorult sorsa felől csak
Kérdjétek a gyertyát: lobog, így tölti be sorsát.”
Háfíz, ahogy versei alapján elképzelem, lobogó, nyughatatlan vagabund volt, bár szülőhelyét, Sirázt állítólag sosem hagyta el. De éppúgy lázadt a képmutató erkölcsök ellen, mint európai társai. Az életörömöt hirdette, a szerelmet, a mámort és a bort egy olyan világban, ahol a közerkölcs megvetette a földi örömök élvezetét, és a túlvilági boldogságra vágyott. Látszólag. Mert Háfíz nem vált volna ilyen népszerűvé, ha versei nem találnak visszhangra kortársai között.
„Áldják a dalnokot, kik szerelmi vágyban égnek,
Mind hirdetik hatalmát Háfíz dicső nevének.”
Jutott eszembe róla Villon:
„Útálod a szégyent? Nevem az tette híressé.
És nagy baj-e, mondd, hogyha tapad szégyen e névhez?
Züllött alak, ím ez vagyok én, csalfa, csavargó, –
Hol van ki e városban ilyen hírnevet élvez?”
És jutott eszembe róla a borissza és reménytelenül szerelmes Csokonai, akinek verseit fiatal koromban kiváltképp kedveltem, ám cirádás, rokokós soraival éppúgy megküzdöttem néha, mint most a ghazalokkal.
Mert Háfízt nem könnyű olvasni. A mi fülünknek idegenül hangzanak az ősi perzsa versformák. Az enyémnek biztosan. Márpedig Képes Géza fordítása az eredetit igyekezett visszaadni. Nehéz volt az ismerkedés. Abba is hagytam a könyv felénél, és az utószóhoz fordultam. Bőséges információt találtam a ghazalköltészet tartalmi és formai jellemzőiről. Lassan ízlelgettem újra a verseket. Kerestem bennük a zenét, és végül megtaláltam. Jóban lettünk. Nem mindegyik verset szerettem meg, de mindegyikben találtam szép sorokat vagy bölcs gondolatot. És lettek kedvenceim is.
Háfíz költészete úgy világi költészet, hogy nem veti el teljesen a hitet, kolostorban lakik, a mecsetből megy a kocsmába, hallgatja az imám korholásait, csak gondolkodó emberként a maga módján értelmezi. Megveti azonban a kétszínű papokat, a vizet prédikál és bort iszik erkölcsét, és az életet élvezni tudó „egyszínű borivók” mellett teszi le a voksát. Semmi misztikus felhangja nincs verseiben a borivásnak, és nem is az Istennel való egyesülésre vágyik. Nagyon is a földi örömöket hajszolja. De miért is?
„A szépség int, ragadd meg hát, s ne gondold:
Örökké vár a kagyló gyöngye téged.
Ne késs bort inni rózsáskert ölében:
A rózsák még talán egy hétig élnek.”
Az élet rövid, addig élvezd, amíg tudod.
”Örömet zengj – ne a múltról s a jövőről dalolássz!”
Azonban a bor és kocsma dicsérete nem a lerészegedést jelenti. Sokkal inkább a minden örömök élvezetének mámorát.
„Uram, nékem csömör nélkűli bort adj,
Mitől fejgörcs se tép, szégyen sem éget!
És mire vágyik költőnk igazán? Mi jelentené számára a boldogságot?
„A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni.
Királyi trónt miatta daróccal felcserélni.
Eldobni lelked is tán könnyű, de haj, nehéz ám
Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti.
Ez a versekből áradó féktelen boldogságvágy, az élet határtalan szeretete, ez hozta végül is közel hozzám Háfíz verseit. Meg fölfedeztem benne nagy kedvencem, a jó háromszáz évvel korábban élt Omar Khajjám gondolatait, motívumait. Khajjám közelebb áll hozzám, őt azonnal megszerettem. Lehet, hogy Szabó Lőrinc csodás fordításai miatt? Mindenesetre most kedvem lett utánanézni, kik fordítottak még Háfízt.
Népszerű idézetek
Gregöria_Hill>!
2 hozzászólás
Hogy oldjon szét sugárkévét a csillagfényes égbolt rád!
3. ghazal
Háfiz: Versek 84%
Timár_Krisztina I>!
Berepült angyali kar…
Berepült angyali kar tegnap a csapszék-kapun át,
Összegyúrták tüzes óborral az Ádám agyagát.
Az egek függönyözött termeinek hírnökei
Velem, egy porbanülővel üritettek fakupát.
A nagy ég roskadozott hő szerelem terhe alatt,
S kijelölt engem az ég: hordjam ezentúl batyuját.
Hetven és két hit acsarkodva vetekszik, te ne bánd:
Az igazságra homály hullt, de mesét szőtt a világ.
Kegyes ég, látod, a szívem teveled békét köt:
Erre isznak a hurik, s hallani táncuk dobaját.
Nem tüz az még, ha a gyertyád halovány lángja libeg –
Az a tüz, mely megemészti a vak éj lepke-raját.
Igy amint Háfiz, a gondról nem adott senki se hírt,
Tollal így senki se fésülte szavak hajfonatát.
36. oldal
Háfiz: Versek 84%
Timár_Krisztina I>!
Fehér a hajnal, az ing rajta éjsötét s repedez.
Ha majd a vágy elemészt, és a föld alá megyek én,
Nem fű, de rózsa fakad síromon: piros szine lesz.
60. oldal, Vidám az ámbraszagú szél...
Háfiz: Versek 84%
Timár_Krisztina I>!
Csupa moszkusz-szag a szellő…
Csupa moszkusz-szag a szellő, csupa gyöngéd suhogás.
Az öreg föld fiatal lett: kivirult és dudorász.
Az agát orgona kelyhet kicsi jázminra kocint,
A kökörcsinre a nárcisz szeme lángol, csupa láz.
Csalogány rózsakehelytől be soká távol epedt,
De ma függönyt nyit a rózsa: ez a dal, hej, be csodás!
A mecsetből ha a kocsmába megyek most, ne gyalázz:
Fut a perc, és fut az óra, mig a pap bent magyaráz.
A ma édes gyönyörét, szív, ha te holnapra dobod:
A jövendődre, e tőkére kezest merre találsz?
Le ne tedd kelyhed, amíg tart ez a Sabbán hónap,
Ramazán-éj jön, elillan gyönyör és víg ragyogás.
Nyit a rózsa, s milyen édes! De mig ily szép, élvezd,
Hisz ahogy jött be a kertbe, ugy el is megy, s jön a gyász.
A barátok köre hív: dalnok, a gházált kezdd el:
Örömet zengj – ne a múltról s a jövőről dalolássz!
E világra csakis érted született meg Háfiz,
Igyekezz, mondj neki búcsút: az idő fut – mire vársz?
33. oldal
Háfiz: Versek 84%
GTM>!
Muzulmánok…
(217. GHAZAL)
Muzulmánok! ki társam volt, szivem volt.
Ha bánkódtam szives szót szólt – hivem volt.
Ha kétségek vad örvényébe hulltam,
Tanácsától remény csillant. Ilyen volt.
Megértő, mélyrelátó, bölcs, tapasztalt,
Nemes lelkére nem hullt semmi szennyfolt.
De szétváltunk a lelkek vándorútján –
Nagy Ég, hozzá hasonló senki sem volt!
Csalódás foltja nélkül nincsen érdem,
Szegény lettem, hisz ő jobbik felem volt.
Esendő lelkem, ó, szánjátok: egykor
Tudásom tiszta volt, mint fenn a mennybolt.
Az elmés szót barátomtól tanultam,
Sziporkázott a versem, míg velem volt.
Ne mondd többé: milyen bölcs férfi Háfiz,
Hisz elmés szót nagyon régóta nem szólt.
41. oldal
Háfiz: Versek 84%
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
Ha rózsák nyílnak…
(162. GHAZAL)
Ha rózsák nyílnak, ennél, mondd, van-é szebb?
De százszor szebb, ha bort kortyolva nézed.
A szépség int, ragadd meg hát, s ne gondold:
Örökké vár a kagyló gyöngye téged.
Ne késs bort inni rózsáskert ölében:
A rózsák még talán egy hétig élnek.
Arany borral szinültig töltsd a kancsót,
S kináld kincsként a megfáradt szegénynek.
Siess, ó sejk, az én kocsmám borát idd:
Ilyen bort még a mennyekben se mérnek.
Tanulhatsz itt, de nem kell könyv, füzet sem:
Szerelmet holt betükből, mondd, ki ért meg?
Ha rám hallgatsz, olyan szép nőt szeretsz majd,
Ki nem rabnője, ékszernek, se pénznek.
Uram, nékem csömör nélkűli bort adj,
Mitől fejgörcs se tép, szégyen sem éget!
Uvajsz szultánnak én szolgálni vágyom,
Pedig nem tudja: meghaltam, vagy élek?
Világ fényét fején láttam ragyogni,
A nap tündöklik így, ormán az égnek.
Ne félj, Háfiz: csak az gáncsolja versed,
Ki nem tud mást, s kiben hitvány a lélek!
29. oldal Ha rózsák nyílnak... (162. GHAZAL)
Háfiz: Versek 84%
Chöpp ♥>!
Szived egy szépre se tedd fel – sose hidd, bármit igér!
39. oldal Mint a táblán... (223. GHAZAL) /részlet/
Háfiz: Versek 84%
GTM>!
Figyeld a lét karavánját: oly sebtiben halad el,
A városunkba nyomából parányi por se repül.
Maradj szilárd, szivedet meg ne sértse ellenség,
A kedvedet, ha remélsz még, letörni nem sikerül.
Ugy élj: ha majd az úton por leszel, ki rajtad jár,
Ne légy te porszem a lelkén, mitől a kedv menekül.
30. oldal (156. GHAZAL)
Háfiz: Versek 84%
Hasonló könyvek címkék alapján
- Simon Róbert (szerk.): Perzsa költők antológiája ·
Összehasonlítás - Szimin Behbaháni: Elhagyott szentély ·
Összehasonlítás - Rácz Olivér: Csillagsugárzás ·
Összehasonlítás - François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében 94% ·
Összehasonlítás - François Villon: A nagy testamentum 88% ·
Összehasonlítás - Rónay György (szerk.): Középkor ·
Összehasonlítás - Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve ·
Összehasonlítás - Az ezeregy éjszaka meséi 86% ·
Összehasonlítás - Babits Mihály (szerk.): Erato 85% ·
Összehasonlítás - Arany János: Toldi / Toldi estéje 84% ·
Összehasonlítás