Sötét ​testvériség 50 csillagozás

H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Az amerikai „sötét” irodalom Poe-hoz, Hawthorne-hoz és Ambrose Bierce-hez fogható óriása, Howard Phillips Lovecraft klasszikus történeteinek gyűjteménye e kötet, melyek még soha nem jelentek meg magyarul.
Az író műveinek varázsát az adja, hogy a lehető legfantasztikusabb rémségeket is visszafogott szárazsággal, tudósi, pozitivista szenvtelenséggel, ugyanakkor költőien titokzatos atmoszférába burkolva képes előadni. Lovecraft olyan húrt szólaltatott meg, melynek rezgése fajunk emlékezetének mélységeibe hatol, emellett körvonalakat adott az örökös félelemnek, miszerint mindannyian a fölöttünk álló sötét erők áldozatai, játékszerei vagyunk.
A hízelség legőszintébb formája az utánzás. Az író halála után is számos követőre lelt, s ma is fiatal, a fantasy vidékeire újonnan érkezett írók alapozzák történeteiket Lovecraft stílusára és témáira. Hogy a Cthulhu-mítoszt gazdagíthassuk, lassan velük is érdemes megismerkednünk.

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 1999
194 oldal · ISBN: 9638592974 · Fordította: Bencze Balázs, Bihari György, Sóvágó Katalin, Vásárhelyi Lajos

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
zamil
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Szeretem Lovercraftot, de valahogy ebben a válogatásban kevesebb volt a jó novella, volt amit én se hiszek el, hogy ő írt, mert fantáziátlannak találtam, amit eddig az íróról nem mondhattam el. Persze azért voltak jó novellák is, például a Sötét Testvériség, Az ős.
Lehet amúgy Cthulhu és társai bizarr világa hiányzott a könyvből.
A követők meg, hát igen követők maradnak.

15 hozzászólás
>!
Noro 
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Most megúsztátok az újabb Derleth-mítosz elemzést, mert ebben a kötetben egy fia történet sincs a Nagy Öregekről. A Sötét testvériség hat novellájából, amelyeket August Derleth írt HPL ötletei nyomán, csupán kettő épül jól felismerhető mítosz-lényekre, két másik boszorkánymesterekkel kapcsolatos, egyben tudósok feszegetnek olyan kérdéseket, amelyek Nem Halandó Embernek Valók, a hatodik pedig… hát, az bonyolult.

A Túlélő rögtön az az írás, amelynek forrásait nem nehéz beazonosítani: egy jól ismert téma spoiler logikus, de nem különösebben kreatív továbbgondolásáról van szó. A Wentworth napja már ötletesebb: igaz, a felszínen egyszerű spoiler történet, de az elbeszélő szerepében észrevehetünk egy ügyes csavart. Sajnos mindkét írásra igaz, hogy már a kétharmada környékén felfedi a lapjait és ez után már nem tudnak meglepetést okozni. A Peabody-örökség újabb ismerőssel spoiler rukkol elő, de ennél jobban zavar, hogy a főhőse valami elképesztően jellemtelen figura. Az Ős megszállott tudósa talán a legjobb az egész kötetben, és még a kutatási témája is egészen eredeti, miközben felidézi HPL hasonló írásainak hangulatát (pl. a Herbert West-ciklust). A Sötét testvériség erősen nyit, és még egy női szereplőt is felmutat (bár egy 1966-os megjelenésben ez annyira már nem forradalmi), de a “testvérek” alakja annál ingatagabbá váli, minél többet tudunk meg róluk. spoiler A látomásban szereplő lények pedig nagyon gyanúsak, hogy egy klasszikus mítoszlény spoiler újrahasznosított változatai, még a leírásuk is ugyanaz spoiler. Végül A Sólyom-foki halász nálam nem kozmikus, de még csak nem is horror, legfeljebb egy meghökkentő mese.

A Celephais a kötet egyetlen Lovecraft-novellája, és ahogy az Álomföldek-ciklushoz illik, egyfajta szürreális, eszképista és lírai történet. Ha tehát valaki a “megszokott” HPL-t keresi, az ebben nem találja meg. Érdemes azonban ízlelgetni.

Végül “Harald Cromlech” és “Keith Morland” nem csak kortársak, akik 1999-ben írták meg a könyvet lezáró novellákat, de minden bizonnyal magyarok. Az Öreg Calver pipája egy kissé direkt, és plasztikusan morbid történet, amelyben megvan HPL teremtményeinek zsigeri undort keltő jellege, de teljesen hiányoznak belőle a kozmikus horror mélyebb rejtélyei. Inkább egy spoiler idéz. A kék páva már szimpatikusabb és különösen tetszik a végső üzenete, bár szerintem egyáltalán nem a lovecrafti hangulatú horrort képviseli.

>!
Trixi 
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Anno az osztálytársam emlegette Lovecraft nevét és munkásságát. Mivel nagyjából hasonló volt az ízlésünk, felkeltette az érdeklődésemet az író iránt. Be is szereztem pár könyvecskét tőle, és azonnal be is faltam mindet. A történetekre nem nagyon emlékszem már, csak arra, hogy tetszettek. Ennyi év után újraolvastam az egyiket, és annyira nem vágott a falhoz, mint reméltem, azaz, mint emlékeztem. Talán az a korosztály (amikor olvastam) fogékonyabb a műveire, mint amiben most vagyok :D :D . Nem rosszak a novellák, némelyik kifejezetten tetszett is, de jobbra emlékeztem. Talán a többi novelláskötet jobb is (csak épp rosszat választottam az újraolvasáshoz). A hangulatteremtéshez ért, főleg a sötéthez :D, ehhez kétség sem férhet. De valahogy most mégsem sikerült teljes mértékben összehangolódnunk :( .

>!
csartak MP
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

A Sötét testvériség az egyik kedvenc novellám. Ezért rögtön ennél lapoztam fel a kötetet. Szeretem az éjszakai városokat. A történet elejét bevezető rész, mégpedig az, hogy a főhős éjjelente járja a kihalt utcákat, az nagyon megragadott. Évekkel ezelőtt olvastam, de hangulata végig megmaradt bennem. Tavaly kaptam valakitől itt a molyon egy saját novellát, amiben pont ilyen éjszakai különös hangulatról ír, – igaz saját indíttatásból írta –, de azóta újra akartam olvasni. Ha nem lennék gyáva és nő, magam is járnám éjszakai a várost. Igaz, nem a sajátomét.. Maga a történet is jó, sci-fibe hajlik, ahogy leírja egy távoli, haldokló földönkívüli világ képét, de akkor az egész novella poénját lelőném. Annyira idegen, annyira más, lenyűgöző. Szeretem, ha a fantázia ennyire megnyílik.
Ebben a válogatásban vannak még történetek az Innsmouth és annak környéke táján felbukkanó hüllőemberes világról (A túlélő, A Sólyom-foki halász), aztán az ősi eonokkal ezelőtti világnak a gonosz nem evilági lényeivel lepaktáló, legsötétebb fekete mágiát leíró boszorkánymesteres történetek, (Wentworth napja, A Peabody-örökség, Az ős), és egy Álomföldes (Celephais) történet. Elég vegyes, van közöttük jobb is rosszabb is.
Szerk.: Amikor olvastam a kötetet, nem tudtam még, hogy a Sötét testvériség nem Lovecraft-tól származik, de attól függetlenül nagyon tetszik nekem továbbra is.

7 hozzászólás
>!
lzoltán IP
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

A Celephais kivételével egyik novellát sem ismertem, ezért annál nagyobb érdeklődéssel vetettem bele magam az olvasásba. Előzményként annyit meg kell említenem, hogy sok negatív kritikával találkoztam a könyvet illetően, amikben a követők – Lovecraft kultistái –, irodalmi és cselekménybeli színvonalát nem tartják elfogadhatónak. Szépen is néznénk ki, ha valaki jobban művelné meg Lovecraft világának földjét, mint Ő saját maga – közelíteni lehet, de túlszárnyalni nem. Ennyit az elfogulatlan fanatizmusról (:
A novellák nagyon szórakoztatóra sikerültek, a Celephaisig emelkedően színvonalasak. Az egyetlen Lovecraft írást követő, utolsó két novella összképében gyengébb, ezt talán a történetek egyszerűbbségének tudnám be.
Érdekességként említenék meg egy „elrejtett” tisztelgést, a mestert három karakter – Coverlaft, Phillips és Howard – szerepeltetésével csempészi be a történetbe az író.

Ismét egy érdekes és hiányozhatatlan kötete a Lovecraft polcomnak. Az már biztos, hogy újra olvasásra ítélve!

>!
Lazi, Szeged, 1999
194 oldal · ISBN: 9638592974 · Fordította: Bencze Balázs, Bihari György, Sóvágó Katalin, Vásárhelyi Lajos
3 hozzászólás
>!
Dave_Bowman
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

A Lazi kiadó egyik kellemes kis blöffje volt ez a novellás kötet. Lovecraft-tól ugyanis csak egyetlen írást olvashatunk benne, ez pedig nem más, mint az Álomföldeken játszódó Celephais, amely stílusában és színvonalában is magasan a többi novella fölé emelkedik. A könyvben található többi írás (az utolsó kettő kivételével) pedig az egyik leghíresebb követő, August Derleth nevéhez fűződik, aki ugyan pocsék író volt, viszont sokat tett a Lovecraft-életmű fennmaradásáért. Az utolsó két novella pedig magyar írók műve.

Lehet élvezettel lapozgatni Derleth novelláit is, de egy pillanatig ne higgye senki, hogy Lovecraft írásait olvassa.

1 hozzászólás
>!
Shion_Blanc
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Hű ha! Ez már valami!!!
Miután már azt hittem nem tud megijeszteni egy horrorkönyv sem, akkor jött Lovecraft.
Már régóta vártam, hogy olvassak tőle és nem csalódtam, sőt!
Most már értem, hogy miért van kultusza a regényeinek.
A történetei rendkívül érdekesek és ahhoz képest, hogy edzett vagyok ezen a téren, mégis a hideg futkosott rajtam párszor olvasás közben.
Kiemelten megjegyezném, hogy nem csak izgalmas, de nagyon szép és igényes a nyelvezete is a novelláknak.
Egyedül a kötete címadó novellájának története nem jött be annyira(bár a címe nagyon megkapó), de például A Peabody örökség a kedvenc rémmesémmé vált és Az öreg Carver pipája is.
Miközben ezeket a sorokat írom, éppen azon töprengek, hogy csak hideg van nálunk, vagy még mindig Lovecraft irománya miatt borzongok…

>!
Ms_Mississippi
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Először is: Hollye Jesus! Lovecraft írt egy novellát, amiben van egy fontos női szereplő!
Na de magukról a történetekről, a női figura ellenére a szokásos Lovecraft sztorik. Furcsa örökségek, ősöreg házak, egyke főszereplők és rémséges rémségek. Ezt is szeretem a történeteiben, hiába régiek, nagyon ijesztőek tudnak lenni.
Ami meglepetésként ért, hogy két másik írótól egy-egy novella is van a kötetben.

Harald Cromlechtől az Öreg Carvel pipája, ami nekem az összes történet közül a legjobban tetszett. Igazi klasszikus rémtörténet, és elég hangulatos is.
A Keith Morlan által írt Kék páva-ról viszont nem mondható el. Egyértelműen a könyv legrosszabb novellája. Sablonos, túlbonyolított és tele van szükségtelen elemekkel, amik nem tesznek hozzá semmit a történethez.

>!
egodragon
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Hát ez …. borzalmas. És akkor finom voltam. A fele undorító, a felét meg helyből nem értem. Már mint nem azért nem értem, mert hülye vagyok, hanem mert egy katyvasz. Kifejezetten idegesített ez a könyv. Eszemben sincs ragozni tovább.
Konklúzió: Nem az én műfajom az biztos.

5 hozzászólás
>!
czegezoltanszabolcs
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség

Ezeket nem Lovecraft írta, hanem a követői. De vannak benne egész jó történetek.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Nem sokan tudjuk, milyen csodák nyílnak meg előttünk fiatalkorunk látomásaiban és meséiben; mert mikor gyermekként figyelünk és álmodunk, akkor csupán félig kialakult gondolataink vannak, amikor pedig felnőttként igyekszünk rájuk visszaemlékezni, az élet mérge már prózaivá tompított bennünket.

141. oldal, Celephais című novella

4 hozzászólás
>!
lzoltán IP

Ugyancsak sokat olvastam, hosszú órákat töltöttem nagyapám hatalmas könyvtárában, válogatás nélkül olvastam, ily módon tekintélyes tudásra tettem szert a görög filozófusoktól az angol királyság történetéig, a régi alkimisták titkaitól Niels Bohr kísérleteiig, az egyiptomi papiruszok tanításaitól Thomas Hardy tanulmányaiig, mivel nagyapámnak meglehetősen átfogó ízlése volt a könyvekkel kapcsolatban; nem óhajtott szakosodni, csak olyasmit vásárolt és őrzött meg, amit jónak tartott, vagyis ami lekötötte a gondolatait.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Hardy
>!
Berni45

Hát igen, én vén bolond vagyok, aki azt sem tudja, mit beszél, gondolják most önök, önök, akik alkalmasint velem ellentétben nagyon is jól tudják, mit beszélnek, nemde?

154

>!
lzoltán IP

Hát igen, én vén bolond vagyok, aki azt sem tudja, mit beszél, gondolják most önök, önök, akik alkalmasint velem ellentétben nagyon is jól tudják, mit beszélnek, nemde? Önök az egyetemen megtanulták a filozófiát, a matematikát, a poétikát és még ki tudja, mi mindent. Csak egyet nem tanultak meg: az alázatot, de azt is meg fogják tanulni előbb-utóbb; ha majd az elmúlás rongyos hercegei egymás után vonják magukhoz a barátaikat, hogy aztán végre magukat is, derék barátaim, betaszítsák egy sötét és bűzös verembe, amelynek a neve sír, de addig még megismerik a szenvedés ezer fajtáját, hogy a végén megváltás legyen az öreg Kaszás utolsó suhintása; mert az bizony nem mindenkit egy suhintással vág le, van akit fiatal kora óta folyvást nyeseget; majd akkor, uraim, akkor legyenek ilyen magabiztosak a tudatlanságban…

154. oldal

1 hozzászólás
>!
lzoltán IP

Aztán eltűnt az öreg Coverlaft apó, meg Phillips és Howard is – ők soha többé nem kerültek elő.

164. oldal

>!
lzoltán IP

    -Nem szükséges kételkedned bennem, Henry – mondta zordon mosollyal. -Látom a szemeden. Mit nyernék egy hamisítvánnyal? Nem vagyok hajlamos az öncsalásra.
    -Nem vagyok illetékes ítélkezni, Ambrose. Talán még abban sem, hogy higgyek vagy kételkedjek.
    -Most helyesen fogalmaztál – értett egyet velem unokabátyám.

89. oldal

>!
lzoltán IP

A temetést szombat délre tették, rajtam kívül csak néhány vénasszony és az öreg Rob Dagger, városka legnagyobb szeszkazánja, jelen esetben a sírásó volt ott, meg a pap, aki egy fedett bricskából szállt ki a temetőben. Szorosan összefogtuk magunkon a köpönyeget, mert kegyetlen idő volt; mintha az ég maga is dühös lett volna, hogy a temető szentelt földjét egy Jones Silkmannal akarjuk beszennyezni; a platánfák a sírok közt meghajoltak a vad szélben, tarajos szélű, piszkosszürke felhők vágtattak az égen, hideg esőcseppek vágódtak a szemünkbe, és amikor a pap kinyitotta a bibliát, a szél belekapott a lapokba, és összecsapta a fedelét. Nagyon rossz ómen volt ez is, de a java még hátra volt. A pap zavartan újra kinyitotta a könyvet, ám ekkor az eddigieknél is hatalmasabb felhő ereszkedett alá, és alkonyati sötétségbe burkolta a földet. Ebben a pillanatban kitört a vihar, amilyet még sem azóta, sem azután nem láttam, pedig higgyék el, uraim, sokfelé jártam már. Egetrengető dörrenéssel hasadt meg a felhő, és a villámok a közvetlen közelünkben csapkodtak – olvasni most már lehetett a fényüknél, ám a beszédet hallani nem –, miközben az eddig csak szemerkélő eső vad felhőszakadássá változott. A pap kétségbeesetten próbálta túlkiabálni a szelet és a mennydörgést, ám az elemek dühöngéséhez képest légyzümmögésnél is gyengébb volt a hangja. Istent nem érdekelte Jones Silkman lelki nyugalma.

163. oldal

>!
Raesade

A tudatlanság nem bűn, fiam, legfeljebb büntetést hordoz.

Harald Cromlech: Az öreg Carver pipája

>!
csartak MP

A könyvek elég furcsa elegyet alkottak. Megtalálható volt közöttük minden ismert nyelv, a franciától az arabig. Nem is remélhettem, hogy zömüknek akár a címét lefordíthatom, noha olvasok franciául és értek egy keveset a többi újlatin nyelveken is. Akkortájt nem értettem a jelentését az olyan címeknek, mint a Von Junzt féle Unaussprechlichen Kulten, noha sejtettem, hogy hasonlatos lehet d'Erlette gróf Cultes des Goaules-éhez, amely mellette állt a polcon. Azután zoológiai témájú könyvek az ősi kultúrákról szóló súlyos kötetek szomszédságában; olyasfajta címek, mint A polinéziai- és a dél-amerikai indián népek kapcsolatának kutatása, különös tekintettel Perura; A pnakotikus kéziratok, De furtivis Literarum Notis Giambattista Portától; Thicknesse Kryptographikja; Remigiustól a Daemonolatreia; Banforttól A sauridák kora; egy dosszié a massachusettsi Aylesburyból, Átiratok címmel; egy másikban a massachusettsi Arkham Gazette című lapja, és így tovább.

23. oldal, A túlélő c. novella


Hasonló könyvek címkék alapján

Pirkadatra várva
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
J. Robert King: A Félelem Cirkusza
Stephen King: Rémület a sivatagban
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Filip David: Ég és föld zarándokai
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
Sepsi László: Holt istenek kora
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales
Edgar Allan Poe: Ismeretlen történetek / Unfamiliar Stories