Howard Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen… (tovább)
Howard Phillips Lovecraft összes művei III. 183 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Howard Phillips Lovecraft összes művei Szukits
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Lucifer · Cthulhu · Howard Phillips Lovecraft · Yog-Sothoth · Zadok Allen · Abdul Alhazred
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 64
Most olvassa 24
Várólistára tette 114
Kívánságlistára tette 155
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/12/howard-phi…
Márciusban kezdtem; akkor még, a második kötethez hasonlóan reggel egy, este egy novella volt az adag. Aztán beütött a változás, és hetekig, sőt talán hónapokig ugyan ránéztem a könyvre, de nem nyitottam ki. Nem volt időm, nem volt energiám, nem volt hangulatom hozzá. Azt pedig tudjuk, hogy Lovecraft műveihez mindegyik kell, de az utolsó a legfontosabb. Anélkül semmi értelme olvasni. Az extrém hosszú, 9 hónapos olvasási idő tehát valójában nem ennyi, hanem nagyjából a fele lehet.
A novellák közül a Patkányok a falban, A gonosz lelkész, Az alkimista és a Herbert West, az újjáélesztő nyerték el a tetszésemet, illetve a kisregények, az Árnyék Innsmouth fölött, a Cthulhu hívása (természetesen), és ide sorolom Charles Dexter Ward különös esetét is, bár ez utóbbinál nagyon rezgett a léc. Túl hosszú volt, és túlságosan szétdarabolva olvastam, ezáltal sokat veszített az élményből.
A töredékek mind jók voltak, sajnálom, hogy csak ennyi maradt fenn belőlük. A versek közül A tenger menyasszonya volt rám nagyobb hatással.
Az értekezések közül a Kutyák és macskák a legjobb, már csak azért is, mert osztom Lovecraft véleményét a macskákkal kapcsolatban. Többször felnevettem némely megállapításán; ha csak a saját cicáimra vonatkoztattam őket, egyértelműen igaza volt. Azt viszont, amit a kutyákról ír, nem osztom, nagyon degradálja őket, ennyire nem kellene.
A levelezéstől tartottam egy kicsit, valamiért nem szeretem írók levelezéseit olvasni, de volt köztük pár érdekes, amelyekből bepillantást nyerhettünk Lovecraft lelkivilágába, hogy mennyire nem tartotta semmire a saját munkásságát.
Emlékeimből nem jön elő olyan novella, amellyel bármi nagy bajom lett volna, inkább voltak semlegesek, egynek elment mindegyik. Kivételt az a kettő képez, amelyek az Úttalan utakon fejezetben szerepelnek. A Dr. Samuel Jackson emlékezetén kifolyt az agyam a régies nyelvezettől, a sok valától és volttól, viszont hatalmas elismerés jár a fordítónak, amiért ezt a rengeteg igeidőt ilyen hitelesen tudta átültetni. Az Édes Krudélia cselekményétől viszont a falra másztam, annyira bugyutának találtam.
A politikai elmélkedéseket sem igazán szerettem, nagyon erősen kijött belőlük a rasszizmus és a felsőbbrendű faj gondolata.
Még mindig szeretem a műveit, de most egy kicsit elég volt. A legjobb műveit majd akkor fogom elővenni, ha elkezd hiányozni. Addig egy kicsit pihentetem.
Immáron megérkeztem otthonomba, pedig jobb lett volna a sötétségben elbújni Lovecraft bácsi íróasztala alatt…Nagy utazás volt és nem vagyok hajlandó tudomást venni arról, hogy itt vagyok. Miért? Miért kellett visszatérnem az álmok ködös végtelenjéből? Miért nem hallgathatom a kozmikus hangokat újra és újra? Illetve tévedek. Ott ragadtam egy olyan világban, amit csak én láthatok és csak én hallhatok. És néha megreccsennek körülöttem a bútorok, a falak kopognak és az ágy nyikorog…És érzem azt a fagyos szelet a szobában, azt a félelmet és rettegést, amit leírni sem lehet. Csak próbálkozni lehetséges…..Az álmaimba menekülök hát vissza, ahol olyan helyeken járok én is, mint Ő járt!
Hálás vagyok, amiért végül nem semmisítette meg az összes irományát ez a remek férfi! Talán ez a legkiemelkedőbb kötet a három közül és éppen ezért a legnagyobb kedvencem is egyben. Sokk alatt írtam eme sorokat.
Lovecraft etalon. Már-már lemondóban voltam, hogy a horror tud-e egyáltalán írásban működni, lehet-e félni kép és hang nélkül is valamitől, amikor a szerzőre találtam.
Minden egyes novella ebben a könyvben aranyat ér! Már a legelső, A kutya meghozta a kellő hatást, de a Patkányok a falbannal rázott igazán gatyába Lovecraft, és mutatta meg, hogy is van ez a horror dolog. Fantasztikus, elborzasztó, zseniális. A tenger misztériumaira lesz szerintem mindenki kíváncsi, (joggal, mindegyik történet remek), de az egész kötet ilyen színvonalú.
Legjobban a Herbert West ciklus lepett meg, mivel azt gondoltam, a folytatásos történetek hamar ellaposodnak majd, de itt is rámcáfolt az író. Különösen a befejezést dícsérném, ami nagyon el lett találva.
Másik hosszabb hangvételű Charles Dexter Ward esete, ami inkább korábbi ötletek egybegyúrt újrafelhasználására emlékeztetett, de ez is tetszett végül, és remek rejtély volt.
Az esszék és töredékek más kérdés. Ezek a teljesség ledvéért jó, hogy itt vannak, de önmagukban nincs igazán értékük ma már. Különösen a Kutyák és macskák egy foghúzás kellemességével hatott rám, de akit érdekel a szerző, (már pedig engem igen), jó rálátást adnak elveire, belső világára, amiben a történetei fogantak. Ilyen szempontból pedig mégis érdekesek ezek. spoiler
Minden horrorrajongónak kötelezővé tenném Lovecraftot. Nem csak óriási hatása miatt. Írása egyszerűen olyan erős, hogy a mai napig ugyanolyan hatásos, és rettentő.
Nos igen, sikerrel vettem az akadályt és újabb nagy adag H.P.L. vérfagylaláson olvastam át magam. Azt mondom megérte! Igaz ez a kötet nekem a vége felé nem tetszett annyira, vagy inkább azt gondolom, hogy „A konzervatív forradalmár” és a „Levelezés” nem annyira az én számíze szerint való volt. Ellenben a többi! Wow!
A „Töredékek” baromi jók voltak, az „Emlékek az Óvilágból” és a „Féreg misztériumai ” is bőséggel szolgált borzongni valóval. A nagyágyú pedig a „Tenger misztériumai” volt. Már csak azért is öt csillagot érdemel a könyv. Igazi Lovecraft csemegékkel töltött, helyenként gyomorforgató, máshol rémisztő és a könyvből kinézvén ijedten körbetekintős olvasást kapni abban a részben (is). De ott érződik leginkább. Nem túl hosszú történetek, de ezek adják a kötet legjavát, legalábbis nekem.
A „Versek” pedig…a versek nem az én világom. Igaz nem is volt számottevő mennyiség. Úgyhogy szerintem ez (is) egy mesteri válogatáskötet.
HammerWorld No. 183 / 2006. április
Három vaskos kötetbe gyűjtötte össze a Szukits Kiadó a gótikus ill. természetfeletti horror amerikai nagymesterének összes műveit. Az utolsó könyvben szerepelnek először is innen-onnan már ismert remek novellák, amik Emlékek az Óvilágból (pl. Erich Zann muzsikája, Arthur Jermyn), A tenger misztériumai (pl. Cthuhu hívása, Dagon), A féreg misztériuma (pl. Charles Dexter Ward esete) című, tematikus bontásban vonulnak fel. Aztán van itt három töredék (mintha önéletrajzi ihletésűek lennének…), két vers, különös hangulatú barangolások a rémtörténetírás határain túl, érdekfeszítő politikai és bölcseleti tanulmányok, továbbá részletek Lovecraft kiterjedt levelezéséből. Ez utóbbiak közt ugyan csak az író által jegyzett leveleket találhatjuk meg, melyeket többek között olyan, szintén remek fantasztikus műveket jegyző kortársainak írt, mint Clark Ashton Smith, vagy a Conan történetek kiagyalója, Robert E. Howard. Ezekből az írásokból nem csak az derül ki, hogy Lovecraft milyen művelt, és személyes megnyilatkozásaiban is egyéni stílussal bíró ember volt, de életének, műveinek számos részletére is fény derül. Műveinek élvezetéhez nem szükséges ezek ismerete, ám gazdagítja az olvasási élményt.
Lovecraft különc mizantróp volt, ám azon kevés írók egyike, akikre a klasszikus shakespeare-is sorok (“Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes…") nem vonatkoztak. Látomásoktól űzött írói képzelete kapukat nyitott az ember tudatalattijába, legmélyebb félelmei közé. Amit ott talált, annak nem a neve vagy formája számít – hanem az, hogy létezik…
Ez, a harmadik kötet a legerősebb Lovecraft összes művei közül. Sokkal emészthetőbb, olvasmányosabb, borzongatóbb. Nem először találkoztam vele, így talán emiatt is volt számomra jobb. No meg valahogy Cthulhu áll a legközelebb az emberhez az összes Mérhetetlen Vén közül, már ha ezt őróluk ki lehet így jelenteni. A fikciónak hamar a végére értem, utána jött egy kis szenvedés. A tanulmányok, levelek kevésbé kötöttek le, volt közöttük egy-két remek, szórakoztatóbb darab (például a macska-kutya összevetése), de volt közte olyan előítéletes, szemellenzős, hogy nekem, modern kor szülöttének bizony ez nem volt elfogadható. Tudom, akkoriban más világ volt, de nekem ez rontott az élményen.
Összességében Lovecraft jó, szerethető, igazi borzongatós horror. Szerettem olvasni, elmerülni benne, és nagyon boldog vagyok, hogy végre a polcomon tudhatom mind a három kötetet. Azóta egy (régóta szeretett) társast is sikerült beszerezni a témában, már csak neki kéne kezdeni. Egy ismerősöm szerint ugyan sem az, sem pedig a magyar kiadású könyvek nem hozzák azt az élményt, amit Lovecraft eredetiben nyújt. Úgyhogy angolul is mindenképp el fogom olvasni valamikor, remélhetőleg még ebben az életben.
Nem nehéz rájönni, miért rajongunk ennyien Lovecraft írásaiért, Novellái a legelemibb, legősibb félelmünket testesítik meg, a félelmet az ismeretlentől. Ezért mai szemmel könnyű ítélkezni Lovecraft felett, rasszizmusa, xenofóbiája és elitizmusa miatt, de ezek ugyanúgy szorongásaiból fakadnak, mint művei. A harmadik kötet végére érve úgy érzem jobban megértem nézeteit, még ha nem is értek egyet velük.
Nagyon sajnálom , hogy Lovecraft nem bízott meg saját képességeiben annyira ,hogy írjon egy nagyobb terjedelmű regényt: Az előző két kötetben és ebben is a kisregényei tetszettek legjobban. Hihetetlenül jól tudja fokozni a feszültséget az általában teljesen bizarr végkifejletig. Bár még elég friss az élmény azt hiszem, az összes írása közül az Árnyék Innsmouth fölött tetszett a legjobban
Felemás kódex.
Gondban vagyok ezzel a kötettel, mert az első felét teljesen értem. Az egy újabb tematikus történet gyűjtemény a halálról, tengerről régi földekről. Kiválóan működik – és külön érdekes, hogy rámutat arra, hogy az öreg polip valójában mennyire sokadlagaos karakter csupán ebben a világban – hiszen alig emlegetik, míg másoknak sokkal több szerep jut.
Abban a tekintetben is jól működik, hogy az Árnyék Innsmouth felett és a Dolog a küszöbön egy kötetben kapott helyet – így lényegében előre magyarázzák, mi-miért olyan érdekes a Dolog a küszöbönben. Jó.
A kötet másik fele viszont számomra komoly csalódás – egyszerűen azért, mert süt róla, hogy pusztán az oldalszámok miatt került a kötetbe. Mint mikor a örökösök összeszednek minden papírfecnit a híres író dolgozószobájából és amelyiken annak egyik vagy másik híres művére történő utalás található, azt kinevezik elveszett töredéknek és beviszik a kiadóhoz, hogy nosza itt van három sor. Kiábrándító, mi több unalmas. Mindezt száz oldalakon keresztül.
Ennek fényében a trilógia legkevésbé sikerült darabja ez a kötet – plusz ha figyelembe veszem, hogy már a második kötetben is felfedezhető némi „időhúzás” a választott történetek tekintetében akkor kicsit rossz száj ízzel zárul mindez nekem – mert 2 nagyon erős kötet helyett lett 1 korrekt, egy fél korrekt és egy nagyon nem korrekt darab
Nagyon tetszett ez a gyűjtemény is. Akadtak benne kedvencek bőven, és még a számomra leggyengébb novellák sem voltak rosszak. A politikai és bölcseleti tanulmányai is tetszettek, pedig azt hittem unni fogom őket. A levelezések meg az igazi rajongóknak valóak, de én sok érdekességet olvastam. Kicsit jobban el tudtam képzelni Lovecraft milyen ember is lehetett.
Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 2
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 1
Érzelmek (ábrázolása): 2
Izgalom: 4
Olvastatta magát a könyv, bár nem volt igazán magával ragadó. H. P. Lovecraft viszonylag jó író, de nem tetszett igazán a stílusa. Közepesen eredeti ötletcsokorból született a novellagyűjtemény, ami klasszikus rémtörténeteket mesél el, olvasmányos formában. A tartalom nem kidolgozott, érdemi mondanivaló sajnos nem jut át az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából nem meggyőző, a könyv világa nem átélhető. Lovecraft nem helyezett elegendő hangsúlyt a szereplők érzelmeinek ábrázolására sem. A történetek mindamellett viszonylag izgalmasak, érdekfeszítők.
Népszerű idézetek
Az igazság nem tetszeni rendeltetett.
496. oldal, Levelezés
…sikoltozva halt meg egy angol tébolydában, miután látogatást tett egy félreeső, rossz hírű városkában Magyarországon.
Meghalni nem halhat meg az,
Mi örökkétig áll,
Számlálatlan korok során
Enyészik – a Halál.
189. oldal, Cthulhu hívása, I. A dombormű (Szukits, 2005)
Ezek a Románok átkozottul rászállnak az emberre, mert míg egy Magyart étellel-itallal megvásárolhatsz, ezek fontoskodnak és mindenbe beleütik az orrukat.
Charles Dexter Ward esete
A macska ezzel szemben sohasem marad szórakozási lehetőségek nélkül. A felsőbbrendű emberekhez hasonlóan tudja, miként lehet egyedül is boldog. Mikor körbekémlelve senkit nem talál, aki szórakoztathatná őt, azonmód önmaga szórakoztatásába kezd; és nem ismerheti igazán a macskákat, aki időnként nem kandikált be lopva egy olyan szobába, melyben egy eleven és kiegyensúlyozott kiscica egyedül hiszi magát.
Kutyák és macskák
– […] Isten veled, szerelmem! Könnyek között hagylak itt, de visszatérek, hogy megváltsam a jelzálogot, és menyasszonyomul kérjelek!
– Jankó, védelmezőm!
– Délia, édes kalácsom!
– Drágaságom!
– Drágám!… És ne feledd a gyűrűt Perkins boltjából!
– Ó!
– Ah!
440. oldal - Édes Krudélia, avagy egy vidéki lány szelleme Jámbor Simon tollából
19. Reinhardt Kleinernek
1916. nov. 16.
Kedves Kleinerem!
… Angoltanárom egy Mrs. Blake nevű öreg hölgy volt, aki kellemes, ám kissé cinikus természettel bírt. Azzal bosszantott, hogy kétségbe vonta fogalmazásaim eredetiségét. Egyszer kihívott a tanári asztalhoz, és megérdeklődte, hogy egy bizonyos, a Mars bolygóról (avagy a Holdról – már nem emlékszem) szóló értekezésemet vajon nem egy magazinban megjelent cikkből másoltam-e ki; amire azzal válaszoltam, hogy valóban szó szerint a vidéki lapból emeltem át! Vad dührohamára reagálva elővettem az újságkivágást – a nagy betűkkel fölényomtatott fejeléssel: „H. P. Lovecraft tollából” !!! Ezek után Mrs. Blake valamelyest kevésbé szkeptikusan viszonyult eredeti irodalmi képességeimhez.
Őszinte jókívánságaimmal,
maradok, Legőszbb. és Leghívbb. szolgd.:
HLovecraft
487. oldal (Szukits, 2005,)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Tükör és füst 82% ·
Összehasonlítás - Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka 79% ·
Összehasonlítás - Kanyó Ferenc – Koppány Tímea – Nagy Judit Áfonya (szerk.): Örökkék 83% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Felkavaró tartalom 84% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Törékeny holmik 76% ·
Összehasonlítás - Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek 71% ·
Összehasonlítás - William Hope Hodgson: Carnacki, a szellemvadász ·
Összehasonlítás - Clark Ashton Smith: Gonosz mesék 86% ·
Összehasonlítás - Robert E. Howard: Az éjszaka gyermekei 78% ·
Összehasonlítás - Fülöp József (szerk.): Egyem a szíved ·
Összehasonlítás