44. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Howard ​Phillips Lovecraft összes művei II. (Howard Phillips Lovecraft összes művei 2.) 131 csillagozás

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Howard ​Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2003

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu · Nyarlathotep · Yog-Sothoth · Sátán · Azathoth

Helyszínek népszerűség szerint

Egyiptom · Salem


Kedvencelte 66

Most olvassa 22

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

…és a kecskefejők fenyegetően csattogtak, amikor a kezembe vettem ezt az ódon, varázslatos kötetet. És a szívem már az első sorok olvasása után érezte, eme borzongásokkal teli könyv lesz a végzetem, az első számú kedvencemmé vált azon nyomban. Akkora utazáson vagyok túl, hogy végtagjaim is belefáradtak, sajognak és kong az ürességtől a gyomrom is. Fel és le rugaszkodtam az álmok óceánjaiban, rettegtem a saját árnyékomtól is, mely hol előbújt, hol elrejtezett valahol az ágy alatt…És az írásokat maga a Mester zárta le a tanulmányaival, melyekbe kifejtette véleményét erről az átkozott gondterhes világról, melyből Ő is oly annyira szeretett volna szabadulni, akárcsak én is. Fel hát, rajta hát Testvérem, induljunk! Már nyílnak a kapuk…Könyörögj bebocsáttatásért…!!

>!
Joshua182
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Erre a kötetre „érett be” a viszonyom az íróval, mondhatni megszoktam a stílust, asszimilálódtam. Ebben kulcsszerepet játszott az olvasási módszer, szépen beosztottam napi 1-2 novellára, nem egyben akartam ledarálni, és ez jelentette a különbséget, és orvosolta szinte minden panaszom, ami az első kötet olvasásakor felmerült. Illetve a tény, hogy ebben a kötetben nincsenek nagyobb terjedelmű írások. Meggyőződésem, hogy Lovecraft „mágiája” az 5-50 oldalas terjedelemben működőképes leginkább.
Számomra legalábbis ez így volt optimális, ha egyben olvastam volna, akkor valószínűleg egy csillaggal kevesebb, így viszont megy a kedvencek közé…
A Prózaköltemények közül nem fogott meg igazán egyik sem, ezek töredékes képeket, víziókat ébresztettek bennem, ráhangolódásnak abszolút megfelelt.
A kötet gerincét alkotó két novellacsokor, az Új-Anglia: erdők és barlangok illetve Új-Anglia: utcák és házak adták számomra a könyv savát-borsát. Az előbbi áll hozzám közelebb hangulatban a vidéki miliő miatt, innen a kedvenceim a Suttogás a sötétben, a Szín az űrből, illetve a Rémület Dunwichben c. kiváló történetek voltak, melyekben tökéletes arányban keveredik a „vidéki” horror hangulata az ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól való félelemmel, és olyan ördögien beteg atmoszférát eredményez, hogy hetekig tudnék olvasni ilyen történeteket.
Sokáig úgy éreztem, hogy magasan ez lesz a kedvenc fejezetem, de az Új-Anglia: utcák és házak történetei a végére igencsak felzárkóztak, és szorossá tették a versenyt. A városi hangulat számomra kevésbé szimpatikus, de el kell ismernem, hogy jóval nagyobb mozgásteret biztosít a rémségek megalkotásához. Az Álmok a boszorkányházban (talán a kötet legerősebb novellája), a Red Hook , a Pickman modellje vagy a A sötétség lakója mind-mind rendkívül erősek hangulatban, és egyedi módon vegyítik a rém- és detektívtörténetek eszköztárát a fantasztikus és okkult elemekkel. Az eredmény garantálja, hogy az olvasó többé ne akarjon éjjel egyedül sétálni az utcán, vagy egyedül belépni pincékbe és földalatti helyiségekbe.
Ha a Prózakölteményekre azt mondtam, hogy kiváló bevezető volt a kötethez, akkor a három írást felölelő Antik regékre nyugodt szívvel mondhatom, hogy megfelelő „epilógus” a könyvhöz (annak ellenére, hogy még nem járunk a végén), különösen az utolsó, Hüpnosz c. történet fogott meg, mely a szokásos színvonalon tálalja a lovecrafti hangulatot, de emellett a csattanó is remek.
Szerepel még Egy álnéven írt történet: Harry Houdini: A fáraók börtönében a kötetben, ebben az egyiptomi szálat is elvarrja a szerző (amelyet eddig esetleg hiányolhatott a szemfüles olvasó). Maga a történet hangulatos, de szerintem nem fér be a legjobbak közé.
A kötet záró fejezetét adó irodalmi tanulmányok időnként picit unalmasnak hathatnak, de rengeteg érdekességet megtudhatunk belőlük, számomra például meglepő volt a szerző konzervatív viszonyulása a formabontó, kísérletező költészethez. Ugyanakkor fontos adalékot nyújtanak ezek az írások a szerző motivációinak megértéséhez, betekintést nyerhetünk a munkamódszerébe, illetve megismerhetjük az őt inspiráló szerzőket, hatásokat. Tulajdonképpen azáltal, hogy megértettem, milyen fontos Lovecraft esetében a hangulat megfelelő megteremtése és ábrázolása, egyfajta választ kaptam arra, hogy miért is tetszettek nekem ezek a novellák, hiszen magam is hangulatember vagyok.
A legnagyobb lélegzetű, Természetfeletti rettenet az irodalomban c. tanulmány egyúttal egy történelmi áttekintés a rémtörténetek fejlődéséről, nagyon hasznosnak és informatívnak találtam, biztos, hogy fel fogom még csapni, ha olvasnivalót keresek ebben a témában.
Mint ahogy a többi történetet is, hiszen ez a könyv tökéletes kikristályosodása az író által előszeretettel emlegetett megfoghatatlan, „kozmikus félelemnek”, egyedi stílusa pedig a rácsodálkozás mellett amolyan morbid ámulatot vált ki belőlem folyamatosan, amit újra ás újra át akarok élni…

>!
Static P
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

„Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e műveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk.”
Mr.Lovecraft köszönöm ezt a kellemes beszélgetést. Várom a következő találkozást.

>!
kharoon
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

nagyon sokáig nem találkoztam lovecraft munkáival, és ennek őszintén örülök. azt hiszem el kellett telnie sok-sok évnek, hogy értékelni tudjam ezeket a csodálatos, egyedi zamatú meséket. az ember végig pontosan tudja, hogy mennyire irreális, bizarr történeteket olvas, ez a beleélést egy egészen más síkkal helyettesíti, egyfajta kényelmes komforttal, amiben önmagát figyeli, miközben elmerülhet az eképpen „semlegesített” fantáziavilágban. annyira egyedi hangulat, annyira utánozhatatlan stílus jellemzi a mestert, (talán az áthidalhatatlan korszakok sóhaja ez) hogy nincs is értelme mai szemmel, mai elvárásokkal közelíteni az írásokhoz.
sőt, odáig megyek, hogy csak és kizárólag egyfajta alázatos elfogadással, teljes nyitottsággal szabad kezelni, készen állni annak elfogadására, hogy bármikor bármi megtörténhet.
bevallom személy szerint nekem az álombeli kalandozások tetszettek a legjobban, az a szabadság, és a fantáziának az a merész szárnyalása egyszerűen fantasztikus. de persze a „földhözragadtabb” novelláknak, történeteknek is megvan a maga egyedi atmoszférája.
tipikusan azok a könyvek, amelyeket az ember egy kellemes vacsora után leemel a polcról, és elmerül benne, miközben odakinn esik az eső, vagy a hó, esetleg tombol a vihar. (ez az értékelés úgy általában mindhárom „összes művei” kötetre igaz)

1 hozzászólás
>!
Sceurpien I
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

A Lovecraft életművet egyben értékelem, ha nem gond, így mindhárom kötet ugyanazt fogja kapni értékelésnek, viszont azt előre bocsátom, hogy a sárga kötet értékelése fél csillaggal jobb, mert az tartalmazza a „legkedvesebb” novelláimat a szerzőtől.

Szóval Lovecraft a létező legelborultam szerző, aki a Nyugatosokkal egy időben alkotott. És talán pont az ő egyedisége, és stílusa miatt szoktam ezt a korszakot a magyar irodalomban lenézni, mert nálunk itt még mindenki az olyan klasszikus szépirodalmi regényeknél tartott, mint az Édes Anna, és a szokásostól eltérő szerzők annyira voltak eltérőek, mint Csáth és Karinthy: szinte semennyire. Az egyik kicsit viccesebb, a másik kicsit eredetibb a többinél,de majdnem mindegyikük ismerte a szépirodalom ilyetén határterületeit abban a korban. De nem léptek ki a komfortzónából.

Lovecraft a komfortzónától irreálisan messze helyezkedik el. Mégis kísértetiesen szépirodalom, amit művel. Ennek első számú oka, hogy imád leírni, és imád felvezetni, ami miatt kicsit nehezen is olvasható a mai molyoknak: a novellái nagyrészt „90% leírás, előtörténet, felvezetés, majd fél oldal cselekmény, és fél oldal eszméletlen rettegéses fordulat” sémával működnek, és a regényei, kisregényei is nagyon sok felvezetést tartalmaznak.

Persze ettől még nem lesz rossz egy könyv, csak manapság nehezen olvasható. Viszont a fordulatok, a hátborzongató élvezet miatt szinte minden műve egyedi és megismételhetetlen, sokkalta erőteljesebb, mint bármelyik horrorfilm, vagy horrortörténet az utóbbi évtizedekből. Ritkán kiszámítható annyira, hogy egy kicsit se lepődjünk meg.

A szerző fő műve, a Cthulhu hívása egyáltalán nem a legjobb, inkább csak a legismertebb. Szerintem sok minden hiányzik belőle, ami Lovecraft-ot egyedivé teszi, ennek ellenére a körülötte kialakult kultusz miatt nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Igazából akik szerint emiatt jó Lovecraft, azok nem is ismerik igazán, legalábbis ez a személyes véleményem. Ez egy mitológia-indító mű, ami se nem tökéletes, se nem igazán egyedi, inkább csak olyan közepes a saját kategóriáján belül, viszont a rettegés, amit a könyv fegyverként helyez a „főgonosz” kezébe inspirálóan tud hatni művészekre, és sokkal szívesebben elfogadják a világ vége elhozójának ezt a szörnyeteget, mint a legtöbb másikat.

>!
Rendbonto
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Csak azokról a történetekről írók, melyek kedvencekké váltak, illetve tetszettek annyira, hogy pár szót ejtsek róluk.

PRÓZAKÖLLTEMÉNYEK
A röpke prózai irományok sosem tudtak megragadni, és ez most sem volt kivétel. Talán a Nyarlathotep tudta felkelteni az érdeklődésemet, amiről szívesen olvastam volna hosszabban.

ÚJ-ANGLIA: ERDŐK ÉS BARLANGOK
Suttogás a sötétben
Nagyon tetszett, tipikus Lovecraft hangulatú novella, mely végig fenn tartja azt a kis borzongást az emberben, amit én úgy szeretek egy-egy horror olvasása közben. Egyik kedvenc lett, ez már biztos. A Mérhetetlen Vének ismét felbukkannak itt is, én pedig szeretek róluk olvasni.

Kép a házban
Vajon ki lakhat Arkham városától nem messze az erdő közepén és rozoga kis viskódban? Hát nem egy teljesen normális ember,annyi szent. És a történet elbeszélője is rájött erre. Tanulságos történet milyen elborult egyének élhetnek így magányosan,elzárkózva a világ elől.

Szín az űrből
Érdekes történet volt. Ennyivel tudom röviden és tömören jellemezni ezt a novellát,mégis kiemelendő a sokaságból. Elgondolkodtató volt számomra itt-ott.

A lesben álló rettenet
Ez is egy tipikus Lovecraft féle sztori volt, amiben jól leírta a főszereplő kétségbeesését és azt, hogy mennyire kezd elmenni az esze. Lekötött végig a történet, ami ráadásul még tetszett is, az elejétől a végéig.

Rémület Dunwichben
Egy újabb Mérhetetlen Vén történet, amit ugyanúgy szeretek, akárcsak a többit is. Ez sem okozott csalódást számomra. Nagyon jól körülírta Dunwich-et, hogy milyen egy romlott hely lehet, továbbá a családot is, melynek egyik sarja nagyon rossz dolgokban sántikált. Nem sokon múlt, hogy egy hatalmas rettenet szabaduljon megint a világra.

Nem rossz, de számomra felejthető, egyszer olvasható történtek:
Az Álom fala mögött,
Juan Romero átalakulása,
A barlangi szörnyeteg

ÚJ-ANGLIA: UTCÁK ÉS HÁZAK
A ház, amelyet mindenki kerül
Kicsit lassan indult be, és már-már túl csűrte-csavarta a régi család történetét, hogy ki és kik laktak ebben a házban. Mit ne mondjak jó sokan meghaltak, mire feltűnt nekik, hogy valami itt nagyon nem stimmel. Eleinte azt hittem a gombákkal vagy a spórákkal hozza összefüggésbe a dolgot, de természetesen egy tipikus Lovecraft befejezést kaptunk, ami nagyon tetszett.

Onnan túlról
Sajnálom, hogy egy rövid kis alkotás ez, pedig szívesen olvastam volna hosszabban. Tetszett benne az őrült csávó, meg az, hogy át akarta verni a barátját (milyen kedves tőle). Minden esetre mindketten szarul jártak, vagy így vagy úgy.

Álmok a boszorkányházban
Szegény egyetemista hallgatókat teljesen megőrjítette ez a ház. Hát minek kell ilyen helyen élni basszus? Utána csodálkozunk, hogy rémálmaink vannak, aztán boszorkányok és más rettenetek $@!%? Jó volt a leírás, és a történet vége is tetszett. A Miscatonic egyetem Arkhamban… jó helye nagyon. :D

A sötétség lakója
Ugyan mi rossz származhat abból, ha bemegyünk egy templomba,ami állítólag eléggé elátkozott egy hely? Nos Lovecraft világában kis híján a világ vége jött el, elhívva a sötétség lakóját. Rövid történet sajnos, de az maradandó.

Nem rossz, de számomra felejthető, egyszer olvasható történtek:
Ő
Red Hook
Pickman modellje
Vén Bogaras

Ami viszont nagyon nem tetszett:
Az Utca

ANTIK REGÉK
Nem rossz, de számomra felejthető, egyszer olvasható történtek:
A kívülálló
A fa
Hüpnosz

EGY ÁLNÉVEN ÍRT TÖRTÉNET
A fáraók börtönében
Nem rossz, de számomra felejthető, egyszer olvasható történet.

A MŰKEDVELŐ IRODALMÁR (irodalmi tanulmányok)
Az itt összeszedett irodalmi tanulmányokat abszolút csak Lovecraft rajongóknak ajánlok, akik a történetein kívül kicsit többet is meg szeretnének tudni magáról az íróról és gondolkodásáról. Akadnak közte érdekes dolgok,meg nem is. Ki mi tud lekötni.

Összességében ez egy nagyon jó gyűjtemény volt, több sztori tetszett benne és vált kedvencé,mint amit az első kötetben olvashattam. Remélem a harmadik könyvben sem fogok csalódni, de a tartalmat elnézve ez nem valószínű.

>!
vortex
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Véleményem szerint a 3 kötet közül ez sikerült a legjobban, illetve ezt ajánlanám azoknak, akik most kezdtek el Lovecraftot olvasni (külön kiemelném az Ex Oblivione c. írását).
Levezetésnek pedig ezt: http://www.goominet.com/unspeakable-vault/ ;)

>!
ilmater
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Először kb. 5 éve olvastam Lovecraft három gyűjteményes kötetét. Akkor nagyon tetszett, s emlékszem, hogy a második kötetet tartottam a legjobbnak. Most éppen ezért a másodikkal kezdtem az újraolvasást, és fura módon megváltozott a véleményem. Nem is emlékeztem minden történetre, és több helyen elég vontatottnak éreztem, ráadásul a felvezetések is túlontúl hosszú ideig tartanak több történetben is.
A legfurcsább Lovecraft írásaiban, hogy bár rémtörténetnek vannak titulálva, mégis ahol csak teheti, nem mondja ki nyíltan a szörnyűségeket, inkább az olvasó képzeletére bízza. Sok-sok helyen olvasható a “le sem merem írni, mert annyira elképzelhetetlen az a rettenet” típusú mondatok. Persze jól van ez így, ez is különlegessé teszi a műveit.

>!
Viktorius
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Lovecraft összes művei közül a második kötetet vízválasztónak tartom. Akinek bejött, imádni fogja a harmadik kötetet is. Szerkesztési elvek miatt belekerült a kötetbe több irodalmi tanulmánya is, amiket így figyelembe kellett vennem a könyv értékelésénél is.
Félreértés ne essék, sok jó történet és rémtörténet is van benne, mert hű maradt az elveihez. Azonban apró novellák füzérét olvassa az ember, és 6-700 oldal után eleget olvasott ahhoz, hogy ne csak a jót lássa benne. Nehéz eldönteni, hogy az általa használt metódus alkalmas lett-e volna egy hosszú regény elkészítéséhez, vagy ott elvesztette volna a töménységét, és unalomba fullad volna. Az Emlékezet, Ex oblivione, Az álom fala mögött, stb. nem a horror vonalát pedzegetik, de általában véve egy érdekes kérdést, jelenséget, egyéni tragédiát járnak körbe érdekfeszítő módon. A Nyarlathoteptől, Suttogás a sötétbentől, Onnan túlról-tól és társaiktól a frász kivert, mert jól felépítettek, erős, tömény művek. A Rémület Dunwichben Lovecraft szerint nem tartozik a csúcsteljesítményei közé, amivel enyhén szólva nem értek egyet.
Ami ebben a kötetben szemet szúrt, hogy bármilyen közösségbe is kerüljön a főhős, azt szellemileg, értelmileg degeneráltnak állítja be, ami ebből adódóan babonás. A „kozmikus” kezdetű kifejezésektől, illetve még pár gyakori szóösszetételtől a jelenleg menekülök, mint ördög a tömjénfüsttől. Egy idő után elvesztették a hatásukat, sajnos hozzászoktam.
Az irodalmi tanulmányokról szóló, írásokban a saját munkásságára vonatkozó részeket értékesnek találtam, a sci-firől szóló rövid értekezése pedig egy igazi, előremutató elemzés. Szerencsére nem mindig tartották be, mert néhány kultikus mű sose születhetett volna meg (cserébe el kellett viselni sok gyenge darabot is). Ami szomorú, az az itt közölt többi cikk egy részénél a hangnem. („…versfaragók zagyva csürhéje…”, és társaik.) Véleménye bárkinek lehet, de mindezt hivatásos újságíróként minél sértőbben és cinikusabban a nagyközönség elé tárni… Megengedhetetlennek tartom újságtól, médiafelülettől, pártállástól függetlenül ma is.

>!
mandika
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Két dolgot már biztosan megtanultam Lovecraft-tól, az egyik, hogy a falusi legendák, babonák általában igaznak bizonyulnak, valamint , hogy a túlzott okkult érdeklődés rosszabb esetben halállal végződik de minimum idegösszeroppanással jár. Furcsa, hogy ami más könyvekben általában idegesít, az Lovecraft műveiben nem zavar, gondolok itt a modorosságra és sok novellájában felbukkanó rasszizmusra. Lovecraft nyilvánvaló xenofóbiája szinte már vicces, ha egy nem angolszász származású szereplőről olvastam rögtön tudtam, hogy rosszban sántikál… :)
Az esszéit nagyon tetszettek, különösen a Lord Dunsany-ről írt tanulmány és a Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszé.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Hogy még mindig élek és ép az elmém, az olyan csoda, amelyet nem értek.

A lopakodó félelem

>!
Lunemorte MP

De a világegyetemben balzsam is van, nemcsak keserűség, és ez a balzsam a felejtés.

A kívülálló

>!
Lunemorte MP

– N'gai, ri gha'ghaa, bugg-shoggog, y'hah: Yog-Sothoth, Yog-Sothoth.

Rémület Dunwichben

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Közeledik az éjszaka, márpedig a hatalmas szörnyűség épp olyankor kerekedik fel, hogy tovább rója kísérteties útját.

Rémület Dunwichben

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Olyan merev volt, olyan lassú olyan hullaszerű – és ez a szüntelen suttogás, ami annyira ocsmányul embertelennek hatott!

Suttogás a sötétben

>!
Lunemorte MP

Nyarlathotep… a kúszó rettenet… én vagyok az utolsó… a figyelő üresség…

Nyarlathotep

Kapcsolódó szócikkek: Nyarlathotep
>!
Lunemorte MP

Május első napja előtt van a Walpurgis-éj, amikor a pokol legfeketébb ördögei kóborolnak a föld hátán, és a Sátán minden hívei összegyülekeznek ocsmány szertartásokra és gonosz mívelkedetekre.

Álmok a boszorkányházban

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · boszorkányság · boszorkányszombat · ördög · pokol · Sátán
1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

… az Erdők Ura, még a … és a lengi emberek adománya …így hát az éjszaka forrásaitól az űr mélyéig, és az űr mélyétől az éjszaka forrásaiig, örök dicsőségére a Nagy Cthulhunak, Tsathogguának és Neki, akit tiltva vagyon néven nevezni. Az ő örök dicsőségükre, és az Erdők Fekete Kecskéjének… Ia! Shub-Niggurath! Erdők Fekete Kecskéje, ezer ivadékkal!

Suttogás a sötétben

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu

A sorozat következő kötete

Howard Phillips Lovecraft összes művei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

MaryJanice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Fritz Leiber: Éjasszonyok
Andy Barranco: Szemezgetés
Anne Rice: Merrick
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Anna Never kísértete
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I-III.
F. Paul Wilson – John Coyne – Dean R. Koontz: Csapdában
J. D. Robb – Laurell K. Hamilton – Susan Krinard – Maggie Shayne: Szenvedély téren és időn túl
Edgar Allan Poe: Elbeszélések