46. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
99. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Howard ​Phillips Lovecraft összes művei II. 171 csillagozás

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Howard ​Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Howard Phillips Lovecraft összes művei Szukits

>!
Szukits, Szeged, 2019
570 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970109 · Fordította: Bihari György, Galamb Zoltán, Gálvölgyi Judit, Kornya Zolt, Nagy Gergely, Sóvágó Katalin, Tézsla Ervin
>!
Szukits, Szeged, 2003
572 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970109 · Fordította: Bihari György, Galamb Zoltán, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Nagy Gergely, Sóvágó Katalin, Tézsla Ervin

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu · Nyarlathotep · Yog-Sothoth · Azathoth

Helyszínek népszerűség szerint

Egyiptom · Salem


Kedvencelte 77

Most olvassa 34

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 141

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

A Szukits második nagy Lovecraft-kötete érzésem szerint felülmúlta az elsőt sokszínűségben és bőségben. Sok, kisebb volumenű mű jutott a kiadványba, ezen kívül itt vannak a jellegzetesen talán legjobban működő, az idő próbáját leginkább kiálló Lovecraft írások, a rövidebb novellák, amik New England környékén játszódnak. Ezek közül kiemelkedőek a korábban a Helikon által is kigyűjtögetett darabok: nagy favoritom most is a Pickman modellje, remek atmoszféra teremtődik Az Utcában, rém jól sikerült darab a Juan Romero átalakulása, A barlangi szörnyeteg – ezek igazából mind kiváló írások, szemléletes képet tárnak elénk Lovecraftról konceptuális és stilisztikai szempontok szerint is.
Az érdekességek sorában az első igazán nagy dobás a Harry Houdininek szellemírt A fáraók börtönében, erről a darabról karcoltam már egyet itt: https://moly.hu/karcok/1610348
Mint írtam róla, remek reprezentációja a lovecrafti nagy egésznek, a novella első felének lassú tempójú, kimért útleírása egyrészt felüdítően új oldalát mutatja a szerzőnek, másrészt tovább illusztrálja, pontosan miféle irodalmi alapelvek és ambíciók mozgatták őt a rémtörténeten, mint ideán kívül.

Az igazán különleges és nem kézenfekvő tartalom az irodalmi tanulmányok sora, amiből szintén elég változatos gyűjteményt pakoltak össze itt a szerkesztők. Rögtön e fejezet felütéseként őrületbe kergetett – jó értelemben – A Necronomicon története című „értekezés”, ami az amúgy fiktív könyv eredettörténetét tárja fel – mítoszteremtő erő tekintetében én utoljára Crichtonnál láttam ilyen eltökélt tudományos(nak tűnő) elmélkedést egy nem létező dolog felett…
A Jegyzetek a rémtörténetek írásáról remek olvasmány lehet azoknak, akik maguk is irodalmi ambíciókkal bírnak, sőt, el tudom képzelni, hogy fiatal dark-fantasy, sci-fi és horror írók esetleg pont Lovecraft pontokba szedett írási metódusát próbálják bibliaként használni munkájuk során.
A továbbiakban a szerző elmélkedni fog a verselés anno kortárs trendjeiről, az elvetett régi és a divatos új formátumokról, módszerekről. Itt irodalomtörténeti meglátásai mellett leginkább saját attitűdje fog kiszűrődni a sorok közül – érezzük, nehéz személyiség alaposan kiérlelt gondolatait olvassuk.
A Robert Ervin Howard emlékére vélhetően kötelező kör volt a szerkesztők részéről, és szerintem is helyénvaló, hogy közölték, illetve ezzel zárták a kötetet.

Ahhoz képest, hogy a szerző számomra még mindig egydimenziós és nagyon könnyen kiismerhető alkotó, itt a lehetőségekhez képest sokfelől sikerült megközelíteni a művészetét – abszolút csak dicséret illetheti érte a szerkesztőket, és külön kiemelném még Galamb Zoltán előszavát, ami valahogy szimpatikusabbra sikerült, mint az első kötetben Kornya bevezetője, talán jobban fogta meg a lovecrafti szellemiség lényegét, és rajongása mellett is megtartotta objektív szemléletét.
Mindezzel együtt: ez a nagy gyűjteményes kiadvány elsősorban a rajongóknak szól, pusztán a szerzővel való ismerkedéshez továbbra – és talán most már véglegesen – is a Helikon zsebkönyveket tudom ajánlani az érdeklődőknek!

15 hozzászólás
Lunemorte P>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

…és a kecskefejők fenyegetően csattogtak, amikor a kezembe vettem ezt az ódon, varázslatos kötetet. És a szívem már az első sorok olvasása után érezte, eme borzongásokkal teli könyv lesz a végzetem, az első számú kedvencemmé vált azon nyomban. Akkora utazáson vagyok túl, hogy végtagjaim is belefáradtak, sajognak és kong az ürességtől a gyomrom is. Fel és le rugaszkodtam az álmok óceánjaiban, rettegtem a saját árnyékomtól is, mely hol előbújt, hol elrejtezett valahol az ágy alatt…És az írásokat maga a Mester zárta le a tanulmányaival, melyekbe kifejtette véleményét erről az átkozott gondterhes világról, melyből Ő is oly annyira szeretett volna szabadulni, akárcsak én is. Fel hát, rajta hát Testvérem, induljunk! Már nyílnak a kapuk…Könyörögj bebocsáttatásért…!!

Andrée P>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Ez a rész, ha lehetséges még jobb volt, mint az előző.
Az előző könyvbe inkább sci-fi felé elhajló írások kerültek, ebbe viszont az igazi borzongató, rémisztő történetek és helyszínek jutottak.
Aminek nagyon is örültem! A könyv elején a több kis prózaköltemény jó volt, csak nagyon rövid, pedig mindegyikről szívesen olvastam volna többet!
Az utána következő történetek sem voltak túl bő lére eresztve. Viszont mindet átjárja az az iszonyat, ami miatt Lovecrfatot kedveljük és amitől az ember néha kiles a könyv lapjai közül, és körbekémlel, hogy „ugye még mindig egyedül vagyok a szobában?!” :)
A könyv vége annyira engem nem fogott meg a műkedvelő irodalmárral. Azt akár hanyagolni is lehetett volna.

2 hozzászólás
Joshua182>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Erre a kötetre „érett be” a viszonyom az íróval, mondhatni megszoktam a stílust, asszimilálódtam. Ebben kulcsszerepet játszott az olvasási módszer, szépen beosztottam napi 1-2 novellára, nem egyben akartam ledarálni, és ez jelentette a különbséget, és orvosolta szinte minden panaszom, ami az első kötet olvasásakor felmerült. Illetve a tény, hogy ebben a kötetben nincsenek nagyobb terjedelmű írások. Meggyőződésem, hogy Lovecraft „mágiája” az 5-50 oldalas terjedelemben működőképes leginkább.
Számomra legalábbis ez így volt optimális, ha egyben olvastam volna, akkor valószínűleg egy csillaggal kevesebb, így viszont megy a kedvencek közé…
A Prózaköltemények közül nem fogott meg igazán egyik sem, ezek töredékes képeket, víziókat ébresztettek bennem, ráhangolódásnak abszolút megfelelt.
A kötet gerincét alkotó két novellacsokor, az Új-Anglia: erdők és barlangok illetve Új-Anglia: utcák és házak adták számomra a könyv savát-borsát. Az előbbi áll hozzám közelebb hangulatban a vidéki miliő miatt, innen a kedvenceim a Suttogás a sötétben, a Szín az űrből, illetve a Rémület Dunwichben c. kiváló történetek voltak, melyekben tökéletes arányban keveredik a „vidéki” horror hangulata az ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól való félelemmel, és olyan ördögien beteg atmoszférát eredményez, hogy hetekig tudnék olvasni ilyen történeteket.
Sokáig úgy éreztem, hogy magasan ez lesz a kedvenc fejezetem, de az Új-Anglia: utcák és házak történetei a végére igencsak felzárkóztak, és szorossá tették a versenyt. A városi hangulat számomra kevésbé szimpatikus, de el kell ismernem, hogy jóval nagyobb mozgásteret biztosít a rémségek megalkotásához. Az Álmok a boszorkányházban (talán a kötet legerősebb novellája), a Red Hook , a Pickman modellje vagy a A sötétség lakója mind-mind rendkívül erősek hangulatban, és egyedi módon vegyítik a rém- és detektívtörténetek eszköztárát a fantasztikus és okkult elemekkel. Az eredmény garantálja, hogy az olvasó többé ne akarjon éjjel egyedül sétálni az utcán, vagy egyedül belépni pincékbe és földalatti helyiségekbe.
Ha a Prózakölteményekre azt mondtam, hogy kiváló bevezető volt a kötethez, akkor a három írást felölelő Antik regékre nyugodt szívvel mondhatom, hogy megfelelő „epilógus” a könyvhöz (annak ellenére, hogy még nem járunk a végén), különösen az utolsó, Hüpnosz c. történet fogott meg, mely a szokásos színvonalon tálalja a lovecrafti hangulatot, de emellett a csattanó is remek.
Szerepel még Egy álnéven írt történet: Harry Houdini: A fáraók börtönében a kötetben, ebben az egyiptomi szálat is elvarrja a szerző (amelyet eddig esetleg hiányolhatott a szemfüles olvasó). Maga a történet hangulatos, de szerintem nem fér be a legjobbak közé.
A kötet záró fejezetét adó irodalmi tanulmányok időnként picit unalmasnak hathatnak, de rengeteg érdekességet megtudhatunk belőlük, számomra például meglepő volt a szerző konzervatív viszonyulása a formabontó, kísérletező költészethez. Ugyanakkor fontos adalékot nyújtanak ezek az írások a szerző motivációinak megértéséhez, betekintést nyerhetünk a munkamódszerébe, illetve megismerhetjük az őt inspiráló szerzőket, hatásokat. Tulajdonképpen azáltal, hogy megértettem, milyen fontos Lovecraft esetében a hangulat megfelelő megteremtése és ábrázolása, egyfajta választ kaptam arra, hogy miért is tetszettek nekem ezek a novellák, hiszen magam is hangulatember vagyok.
A legnagyobb lélegzetű, Természetfeletti rettenet az irodalomban c. tanulmány egyúttal egy történelmi áttekintés a rémtörténetek fejlődéséről, nagyon hasznosnak és informatívnak találtam, biztos, hogy fel fogom még csapni, ha olvasnivalót keresek ebben a témában.
Mint ahogy a többi történetet is, hiszen ez a könyv tökéletes kikristályosodása az író által előszeretettel emlegetett megfoghatatlan, „kozmikus félelemnek”, egyedi stílusa pedig a rácsodálkozás mellett amolyan morbid ámulatot vált ki belőlem folyamatosan, amit újra ás újra át akarok élni…

Melinda_Kléri>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Lovecrafttal való ismerkedésemet ezzel a kötettel kezdtem (ezt tudtam megszerezni könyvtárból), de egyáltalán nem okozott csalódást. Régóta tervben volt, hogy olvassak az írótól valamit, mert nagyon kíváncsi voltam a borzongató, egyedi világának történeteire.
Már az első három álom-hold motívumot megjelenítő kis története meggyőzött, hogy Lovecfraft nekem való. Beszippantott az általa teremtett világ és démoni, másvilági lények bizarr alakjai. A rövidebb történetei borzongatóbbak voltak, a hosszabbaknál viszont jobban el tudtam merülni ebben a kísérteties, de hangulatos világban.
Nem tudnék kedvenc történetet mondani, de ami utána is sokáig velem maradt az a Suttogás a sötétben és A kép a házban.
A tanulmányainak olvasásával félretesszük a borzongást, és a műkedvelő Lovecrafttal ismerkedünk tovább, kissé száraz,de voltak benne érdekes, élvezhető írások.
Összességében nagyon élveztem a kötetet olvasni, tervezem a másik két gyűjteményt is a jövőben kézbe venni.

3 hozzászólás
Zanbar>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Egy remete természetrajza.

A trilógia második kötetére sikerült olyan novellákat. kurta regényeket összeválogatni, melyek saját értékük mellett kiváló képet festenek magáról a korról, melyben Lovecraft élt, alkotott, és mi úgy megihlette.
Tagadhatatlan, hogy New-England Amerikai léptékkel mérve ősi vidékei közel állnak az íróhoz, apró városkái, völgyei, egymásra rakódó, egymásból képletesen és szó szerint táplálkozó korszakai, roskatag tanyaházai, melyekben nemzedékek nőttek fel részeleges, vagy teljes elszigeteltségben, folytatva az ősi hagyományokat, imádva a maguk torz isteneit. Műveinek visszatérő alakja a magányos tudós, a remete, amilyen Lovecraft maga is volt, ki hihetetlen és borzalmas felfedezések sorát teszi és örökíti meg naplójában, beszámolójában, buzgón fohászkodva hallgatóságához/olvasóihoz, hogy higgyenek neki, mert az úgy volt és nem másként.
A kötetnek hála New England, hangozzon bármilyen sután is, egyfajta tolkieni szintre emelkedik, lassan csordogáló valóságával sötét erdőivel, azok árnyékában megbúvó otthonaival. Az, hogy annak lakói hobbitok, vagy orkok, már az olvasó dönti el.
Külön kiemelném azt, hogy ebből a könyvből kiderült, hogy Lovecraft és Howard nemcsak kortársak voltak, kik hatottak egymásra – és talán egy világban is alkottak, de abban is egyeztek, hogy míg a remete életet élő Lovecraft sikeresen formázta meg magáról a karaktereit, Howard talán éppen magáról mintázta a gleccserkék szemű, hatalmas Kimmériait.

Morn>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Erősebbnek éreztem az első kötetnél, valahogy jobban megtaláltak az ebben szereplő novellák. Úgy érzem, Lovecraftnak jobban állnak a rövidebb történetek, nem nyújtja el túlságosan a borzongatást, a cselekményt, így igazán borsózni tud az ember háta.
A fél csillag levonás a tanulmányai miatt van. Igen, elolvastam őket, sajnos be is lassított és elveszett a korábbi novellák íze. Le a kalappal előtte, egy lángelme volt (és meglehetősen kritikus is, de talán mondhatjuk, hogy joggal), és behatóan ismerte kora irodalmát. Sajnos azonban számomra annyira nem illeszkedett a kötet többi részéhez, hogy ugyan mikor hangulatban voltam, szívesen olvastam az értekezéseit, de amúgy meg zavarta az összképet. Jobb lett volna, ha az ilyen jellegű írásait külön kötetben adják közre. Legalább megtanultam, hogy legközelebb nem kell azokat is elolvasnom, a kíváncsiságomat már kielégítettem. Maradok a jó kis borzongatásnál. :)

>!
Szukits, Szeged, 2003
572 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970109 · Fordította: Bihari György, Galamb Zoltán, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Nagy Gergely, Sóvágó Katalin, Tézsla Ervin
Static>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

„Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e műveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk.”
Mr.Lovecraft köszönöm ezt a kellemes beszélgetést. Várom a következő találkozást.

Praetorianus P>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

Legyek bármekkora horrorrajongó, minden tiszteletem ellenére sem tudom azt mondani, hogy Lovecraft nekem írt. Ez a kötet ugyan jobb mint az első, szerencsére elhagytuk végre a science fiction világát, és főleg a horror dominál, de továbbra is zavarnak az író azon rákfenéi, amiket már az első kötet értékelésénél is említettem. A dagályosság nem szokott zavarni, ha van értelme, HPL azonban nagyon repetitív, túlzásba viszi a leírásokat, és nagyon spórol a cselekménnyel. És akkor még nem is említettem a halmozott jelzőket, amiktől elvileg rám kéne hogy jöjjön a frász. Oké, ebben a kötetben néha sikerült, de közel sem annyiszor, ahányszor indokolta volna a „pokoli”, az „iszonytató” meg a „rettenetes” szavak használata. Ettől nekem kicsit egyforma lesz minden, és nem tudok túl sokat olvasni belőle egyszerre.
Oké, nem kesergek, itt találtam igazi kedvenceket. A New England-i történetek nagyrészt tetszettek, főleg az „Erdők és barlangok” témájúak, de a városiak közül is találtam gyöngyszemeket. Kedvenc lett a Suttogás a sötétben, A kép a házban, a Szín az űrből, a Rémület Dunwichben, ezeket bármikor újraolvasnám, míg találtam olyanokat, amik egyszer jók voltak ugyan, de nem állnék neki újra. A prózaköltemények és antik regék amolyan semmilyenek, a tanulmányok pedig… Na, azokra illik csak igazán a rettenet jelző. Szárazak, unalmasak, néhány érdekes gondolatot leszámítva nem láttam hasznukat. Egyébként ezekkel kezdtem, még az első kötettel párhuzamosan rágtam át magam rajtuk, de soha többé…
Szóval, értékeljünk. Nem a szívem csücske a kötet, de sokkal jobb az elsőnél, ami 3,5 csillagot kapott. Így, bár nem érdemli meg teljesen a 4-et (főleg az esszék és az értelmetlen apró szösszenetek miatt), nem adhatok kevesebbet, mert nagy előrelépés a másikhoz képest. Most szívesen tartanék újabb egy év HPL szünetet, félek a túladagolástól, de sajnos az új tulaj már várja a trilógiát. Most már csak tiszteletből is átrágom magam a maradékon, aztán érzelmes búcsút veszek Arkhamtől. Addig is rengeteg kitartást nekem az életmű utolsó harmadára. A rettenet legyen velem!

kharoon>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.

nagyon sokáig nem találkoztam lovecraft munkáival, és ennek őszintén örülök. azt hiszem el kellett telnie sok-sok évnek, hogy értékelni tudjam ezeket a csodálatos, egyedi zamatú meséket. az ember végig pontosan tudja, hogy mennyire irreális, bizarr történeteket olvas, ez a beleélést egy egészen más síkkal helyettesíti, egyfajta kényelmes komforttal, amiben önmagát figyeli, miközben elmerülhet az eképpen „semlegesített” fantáziavilágban. annyira egyedi hangulat, annyira utánozhatatlan stílus jellemzi a mestert, (talán az áthidalhatatlan korszakok sóhaja ez) hogy nincs is értelme mai szemmel, mai elvárásokkal közelíteni az írásokhoz.
sőt, odáig megyek, hogy csak és kizárólag egyfajta alázatos elfogadással, teljes nyitottsággal szabad kezelni, készen állni annak elfogadására, hogy bármikor bármi megtörténhet.
bevallom személy szerint nekem az álombeli kalandozások tetszettek a legjobban, az a szabadság, és a fantáziának az a merész szárnyalása egyszerűen fantasztikus. de persze a „földhözragadtabb” novelláknak, történeteknek is megvan a maga egyedi atmoszférája.
tipikusan azok a könyvek, amelyeket az ember egy kellemes vacsora után leemel a polcról, és elmerül benne, miközben odakinn esik az eső, vagy a hó, esetleg tombol a vihar. (ez az értékelés úgy általában mindhárom „összes művei” kötetre igaz)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Hogy még mindig élek és ép az elmém, az olyan csoda, amelyet nem értek.

A lopakodó félelem

Lunemorte P>!

De a világegyetemben balzsam is van, nemcsak keserűség, és ez a balzsam a felejtés.

A kívülálló

Laren_Dorr>!

Az emberi elme alkotásai közül Lord Dunsany a hirdetőtáblát tartja mindenek fölött visszataszítónak.

558. oldal - Lord Dunsany és művei

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

– N'gai, ri gha'ghaa, bugg-shoggog, y'hah: Yog-Sothoth, Yog-Sothoth.

Rémület Dunwichben

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Közeledik az éjszaka, márpedig a hatalmas szörnyűség épp olyankor kerekedik fel, hogy tovább rója kísérteties útját.

Rémület Dunwichben

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Noha a felejtés elzsongított, mindig tudom, hogy kívülálló vagyok; idegen ebben a században azok között, akik még emberek.

A kívülálló

Lunemorte P>!

Nyarlathotep… a kúszó rettenet… én vagyok az utolsó… a figyelő üresség…

Nyarlathotep

Kapcsolódó szócikkek: Nyarlathotep
Deidra_Nicthea IP>!

Félelmemet mégis elnyomta növekvő érdeklődésem és elragadtatásom.

271. oldal - Onnan túlról

3 hozzászólás
Lunemorte P>!

… az Erdők Ura, még a … és a lengi emberek adománya …így hát az éjszaka forrásaitól az űr mélyéig, és az űr mélyétől az éjszaka forrásaiig, örök dicsőségére a Nagy Cthulhunak, Tsathogguának és Neki, akit tiltva vagyon néven nevezni. Az ő örök dicsőségükre, és az Erdők Fekete Kecskéjének… Ia! Shub-Niggurath! Erdők Fekete Kecskéje, ezer ivadékkal!

Suttogás a sötétben

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ray Bradbury: Októberi vidék
Richard Matheson: Legenda vagyok
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Stephen King: Éjszakai műszak
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Robert W. Chambers: A Sárga Király
Stephen King: Csontkollekció