Howard ​Phillips Lovecraft összes művei I. 356 csillagozás

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Howard ​Phillips Lovecraft életműve, pályatársai zömétől eltérően, nem merült feledésbe: újra és újra kiadják, nem csupán hazájában, hanem külföldön – így Magyarországon – is. Lovecraft öröksége a mai napig eleven: világképének hátterére számtalan új írásmű születik az általa teremtett stílusban. Követői értelmezik és átértelmezik Lovecraftot, s nem mellékes körülmény, hogy soraikat a kortárs irodalom talán legnagyobb alakja, Jorge Luis Borges nyitotta meg. Lovecraft önmagát mindig Poe és Bierce követőjének tekintette. Sajátos világképének kialakításán – mely összetéveszthetetlen ízt kölcsönöz írásainak – roppant tudatosan dolgozott az irodalmi előképek kutatását is beleértve, melyről egy terjedelmes esszében is számot ad. Felfogásának lényege dióhéjban annyi, hogy megfosztotta a rémtörténetet a késő középkorból örökölt misztikus sallangoktól, s helyükre egy jellegzetesen modern életérzést állított: azt a fajta hideg iszonyatot, ami az embert a gigantikus, személytelen… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Howard Phillips Lovecraft összes művei Szukits

>!
Szukits, Szeged, 2023
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639393424 · Fordította: Bihari György, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Sóvágó Katalin, Szalai Judit
>!
Szukits, Szeged, 2019
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393428 · Fordította: Bihari György, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Sóvágó Katalin, Szalai Judit
>!
Szukits, Szeged, 2008
418 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393428 · Fordította: Bihari György, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Sóvágó Katalin, Szalai Judit

2 további kiadás


Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Randolph Carter · Nyarlathotep · Yog-Sothoth · Shoggoth · Bokrug · Danforth · S'gg'ha

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · óceán · világűr · Arkham · Kadath · Ulthar · Miskatonic Egyetem


Kedvencelte 83

Most olvassa 92

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 248

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Az utazás négy hónapig tartott. Hosszú pihenőkkel, hetekig tartó feltöltődéssel, végtelenbe nyúló, parttalan mélázással, a fogyó idő mérhetetlen terhének súlyával a vállamon. Számomra négy hónap volt csupán itt, ezen a Földön, ami Lovecraft világában évmilliárdok távlatába nyúlt, galaxisok sokaságába kalauzolt. A kötet írásai ezekről, a felfoghatatlan, a józan megfontolás számára elképzelhetetlenül idegen és ellenséges helyekről villantanak fel néhány rémületes képkockát. Zaklatott képzeletünknek azonban mégis oly otthonosak ezek a helyek és különös lakóik, hogy kétség sem férhet hozzá, megérkeztünk. Hazaértünk, itthon vagyunk. Saját, kulcsra zárt elménk mélységének foglyai vagyunk. S nincs annál a felismerésnél rémületesebb, amikor rácsodálkozunk, hogy az égbe nyúló csúcsok, a förtelmes nyálkával borított barlangok, vagy az ezredévek gonosz emlékei alá rejtőző, elfeledett városok borzalma, mindig is itt lapult bennünk, a démonok mindig is gyíkagyunk kapujában acsarogtak a szabadulásra várva, és mi mindannyian akaratlan bábok vagyunk csupán, a kozmosz pora. Úgy érzem, hogy a létezhető világok legvégére jutottam, pedig ki sem tettem a lábam az utcából.
Lovecraft csak mesél. Aprólékos leírásaival azonban mondatról mondatra felépíti azt a világot, amelyet előbb vagy utóbb kénytelenek vagyunk sajátunkként felismerni. Minél többet töltünk vele őrült expedíciói során, minél mélyebbre ásunk elfeledett városaiban, annál inkább fel kell, hogy ismerjük örökkön titkolt álmaink rejtélyes helyeit, rá kell csodálkoznunk képzeletünk legsötétebb zugaira.

Lovecraft zseniálisan vezeti át a realitásba vetett hitünket, az érzékelésünk igazában gyökerező bizonyosságunkat, az ismeretlentől való atavisztikus félelmeinkig, a nemtudás bizonytalan, zsigeri rettenetéig. Olyan világot teremt, amely mindig is létezett bennünk, de babonás kisgyermekként csak a szemünkre tapasztott ujjaink résein mertünk bekukucskálni a kapukon. Ámde azért vagyunk örökkön kíváncsi, rettegő, és mégis tántoríthatatlan utazók, hogy tágra nyissuk ezeket a kapukat és borzadó pillantásunkat a titkokra, a mélységek rejtélyeire szögezzük és lássunk…

HPL nettó varázsló, és tudom már, hogy későn vágtam bele az utazásba, későn kezdtem el az ismerkedést vele, hiszen nincs annyi életem, amennyi elégnek bizonyulhatna a megismeréshez. Köszönet Kornya Zsoltnak az értő szerkesztésért, a kiadónak a csodaszép kiadványért.

Az egyes novellákról és kisregényekről itt írtam:
https://moly.hu/konyvek/h-p-lovecraft-howard-phillips-lovecraft-osszes-muvei-i/en-es-a-konyv/gesztenye63

Lunemorte P>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Van-e merszed útra kelni és titkok után kutakodni vagy megelégszel az átlagemberek kicsiny tudásával? Vágysz-e többre és többre vagy hagyod legyőzni a kíváncsiságodat?
Megijedsz-e a sötétségtől és a testetlen, ijesztő alakoktól, a gomolygó-feketéllő levegőtől, a végtelen ürességtől? Elborzadsz-e akkor, ha csupa olyan dolgokba bukkansz, melyek Veled is megtörténhettek már?
Ne kérdezd a nevem, hiszen Te is tudod a választ…Már magad is kitalálhattad…
Én nem vagyok ember…
Láss a dolgok mögé! Ne hagyd, hogy megtévesszen a látszatvalóság!!

1 hozzászólás
Hellena P>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2022/01/howard-phi…

Elég nehéz nyilatkoznom róla. Nagy várakozásokkal mentem neki, ugyanakkor egy kicsit tartottam is tőle. Azt sejtettem, hogy valamennyire hasonlítani fog Poe-hoz, ha másban nem is, akkor a nyelvezetben – erre igyekeztem lélekben felkészülni, de teljesen nem lehet.

Az első kötet öt részre oszlik, amelyek hosszabb-rövidebb novellákat tartalmaznak. Némelyiket a hossza alapján inkább már kisregénynek mondanám.
A világ elképzelésében sokat segített, hogy a nyáron megismerkedtem az Arkham Horror társasjátékkal, amely pontosan erre a világra épül – épp ezért az ismerős nevek megjelenése már kellemes érzéssel töltött el. Lovecraft világa egyébként hihetetlen lassúsággal és körülményességgel építkezik, leginkább azért, mert igyekszik mindent a lehető legapróbb részletekig bemutatni.

Sok esetben éreztem azt, hogy a novelláknak nincs is igazi cselekménye, nem tartanak sehova, a hangsúly sokkal inkább azon van, amit a szereplők látnak és tapasztalnak. Ezt erősíti a párbeszédek szinte teljes hiánya is; talán egy vagy két novella van ebben a kötetben, ahol két szereplő ténylegesen beszélget egymással. Ezek némileg nehézkessé és fárasztóvá tették számomra az olvasást.

Ezen túlmenően ott van még a nyelvezet, ami szinte teljesen ugyanolyan, mint amit Poe-nál is tapasztaltam. Szépirodalmi igénnyel megírt, hosszú, többszörösen összetett mondatok, amelyeknek időnként az elejét el is felejtettem, mire a végére értem. A történetek témája és a megírásuk módja között egyfajta ellentét feszül azzal, hogy a stílus a klasszikus irodalomnak felel meg, a téma viszont modern, nem hétköznapi, és kicsit sem hasonlít a korabeli szépirodalmi regényekéhez. A magam részéről határozottan örülök neki, hogy a kor előrehaladtával egyszerűsödött a horrorirodalomban használt nyelvezet.

A történetek alapvetően tetszettek, és látom már, miért tartják zseninek a szerzőjüket. El sem tudom képzelni, micsoda fantázia kellett ahhoz, hogy valaki egy ilyen összetett világot megalkosson. Számomra viszont egyáltalán nem ijesztő a novellák hangulata, egyáltalán nem kapott el a fülszövegben is emlegetett hideg iszonyat. Azt sem mondanám, hogy nyomasztó az egész, viszont egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy hangulat kell Lovecraft olvasásához. Nekem sem volt mindig, ezért is tartott olyan hosszú ideig az első kötet elolvasása.

A legjobban az Iranon keresése és az Ulthar macskái tetszett, a legkevésbé pedig a Zarándokút Kadath-ba. Ez utóbbival leginkább a lassúsága volt a bajom, mivel a Lovecraft által felépített világ zsenialitása ebben teljesedik ki, ami egy rövidebb írás esetén egyértelműen pozitív irányba billentené el a mérleget.

Természetesen folytatni fogom az életművet, mert kíváncsi vagyok a többi novellára is.

6 hozzászólás
Drazsi>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

A Lovecraft gyűjteményes kötet első része nagyon jól megszerkesztett, jól összeválogatott írásokból álló gyűjtemény. A történetek öt nagyobb tematika köré csoportosulnak, amik között néha van átjárás. Az alábbiakban hosszabb-rövidebb sorok erejéig mutatnám be a csoportokat és a novellákat.

I. Messzi utazások
A kötet első nagy témaköre a civilizáció peremén túli területek bemutatásával, és az ott talált ősvilági borzalmak részletezésével foglalkozik. A helyszínek általában megfelelnek az: egyáltalán nem lakott, ismeretlen, bennszülöttek által került kritériumok közül legalább kettőnek. Erre a helyszínre merészkedik az adott történet hőse, az emberi kíváncsiság és tettrekészség bajnoka, aki végül keserű tapasztalatok árán tanulja meg, hogy van, amit jobb nem bolygatni.

Árnyék az időn túlról
A nyitó novella igen erősre sikeredett. Szépen lassan megismertük a jobb sorsra érdemes arkhami professzor kálváriáját. A Lovecrafttől megszokott módon elég hosszadalmasan, lágy ívű spirálban jutottunk el az életpálya csúcsát jelentő katedrától a megbomlott elme teljes kétségbeeséséig. Tetszett. :)

Az őrület hegyei
A balsorsú antarktiszi expedíció kálváriája köszön vissza e sorokból. Ami kezdetben az évszázad felfedezésének indul, rohamos gyorsasággal csapna át túlélőhorrorba, de Lovecraft stílusa nem ilyen. Inkább szépen, lassan, kézen fogva lekísér minket a borzalom gödrébe. A mű gyakorlatilag úgy hullámzik, akárcsak a délibáb az őrület hegyei fölött. Eleinte lassan hömpölyög előre, részletgazdagon számol be az eseményekről. Majd jön a reveláció, amikor az olvasó szembesül az iszonyú végzettel. A következő fejezet azonban megvilágítja, hogy ez még közel sem a legrosszabb, ami történhet, illetve történt.
Nekem nagyon bejött a történet, meg valószínűleg a “The Thing from Another World” forgatókönyvíróinak is. :)

Eryx falai között
A Vénusz dzsungeleiben egy különleges fajta kristályt tisztelnek az őshonos gyíklények. Sajnálatos módon ez a kristály kiváló energiaforrás, amit az emberiség igyekszik is kiaknázni. A novella egy felfedező/begyűjtő története, aki élete fogására bukkan egy másik felfedező holtteste mellett, egy láthatatlan falú labirintus peremén. A történet az ő szabadulási kísérletét, illetve elmélkedését követi, egészen a végkifejletig.
Lovecraftet ismerve nem volt meglepő a befejezés, mindazonáltal elég érzékletesen mutatta be egy csapdába esett ember érzéseit.

A névtelen város
Egy bátor (botor) felfedező keresése a sivatag mélyi ismeretlen város után, ami végül (dobpergés) őrületbe torkollik. Rövid kis szösszenet, leginkább átvezetőnek került be a következő nagy témakör elé.

II. Régmúlt idők árnyai
A második témakör főleg rövid novellákat tartalmaz, amik egy elmúlt világ történeteit mesélik. A központi téma általában valamilyen tragédia, ami a főszereplőt éri. Ennél fogva ez a rész inkább melankolikus, mintsem rémisztő hangulatú.

A végzet, amely elérte Sarnath-ot
Sarnath városának dicsősége elevenedik meg a novella soraiból, hatalma, amit egy ősi nép pusztulásával szerzett. Sorsa ennek megfelelően a pusztulás, mely hatalma csúcsán éri el.

Polaris
Egy ember előtti ősi városba kalauzol el minket a történet spoiler, amit az inuitok ősei fenyegetnek. Itt aztán a Sarkcsillag beteg fényénél tanúi leszünk a végkifejletnek.

Iranon útja
A száműzött királyfi regéje, aki Aira mesés városát keresi kontinenseken és emberöltőkön át.

Más istenek
Az istenek keresése nem biztos, hogy jó ötlet, mert lehet, hogy egy napon megtaláljuk őket…

III. Álmok és látomások
A harmadik rész (főleg) az álmok birodalmát mutatja be rövid novellákon keresztül. Az egész fejezet mintegy felvezetése Randolph Carter történeteinek, főleg a ‘Zarándokút Kadathba’ című történetnek.

A Fehér Hajó
A világítótorony őrének kalandos álombéli utazását ismerhetjük meg ebből az epizódból.

Ulthar macskái
Egy titokzatos haláleset kapcsán végre kiderül, hogy miért tiltja törvény Ultharban, hogy bárki is megöljön egy macskát.

Celephais
Az álombéli királyság bemutatása kerül sorra, és megtudjuk, hogy hogyan lesz Kuranes annak uralkodója.

IV. Randolph Carter emlékei
Ez az öt novella Randolph Carter alakja köré összpontosul, aki a földi világ legtehetségesebb álmodója.

Randolph Carter vallomása
Rövid kis szösszenet arról, hogy miért is ne bolygassunk mindenféle kriptákat. Az itt történtek és Carter barátja később említésre kerülnek a ‘Zarándokút Kadathba’ című történetben is.

A megnevezhetetlen
Carter és egy szkeptikus barátjának találkozása egy megnevezhetetlen lénnyel. Semmi extra. :)

Zarándokút Kadathba
Ez az epizód egy hosszú történet, mely elejétől a végéig az álomvilágban játszódik. Visszatérnek a Fehér hajóban és a Celephaisban megismert helyszínek és szereplők, és ezeken kívül is elég sok újdonsággal találkozunk. Kapunk egy kis plusz adalékot az ulthari macskákat illetően, megtudjuk, hogy az álomvilág kísértetei és az éji huhogányok nem is olyan rossz arcok, illetve hogy Nyarlathotep egy igazi rohadék.
Összességében véve ebből a válogatásból nekem ez tetszett a legjobban.

Az ezüstkulcs
Miután Randolph száműzve lett az álomvilágból, új utakat keres, hogy ismét visszatérhessen. Ennek elengedhetetlen eszköze az ezüstkulcs, melynek megszerzését és első használatát meséli el a történet.

Az ezüstkulcs kapuin át
Egy titokzatos idegen felbukkan a néhai Randolph végrendeletének nyilvánosságra hozatalán, és olyan információk birtokában van, melyek igencsak kérdésessé teszik az úr halálhírének megalapozottságát.

V. Kingsport titkai
A záró fejezet Kingsport furcsa városába kalauzol el minket, három rövid történet erejéig.

A különös, magas ház a ködben
Az öregek nem véletlenül óvják a fiatalokat a meggondolatlan tettektől.

A szörnyű öregember
Kingsport szörnyű öregembere legyen bármennyire is idős, tűnjön bármennyire is elesettnek, nem könnyű prédája senkinek.

Az Ünnep
A másvilági hatalmakkal kötött paktumokat nem lehet egykönnyen semmibe venni. Még akkor sem, ha nem tudunk róluk.

Nagyon meg voltam elégedve a kötettel, az ismert történetek mellett jó pár ismeretlen novellát is olvashattam. A hozzáértő szerkesztés, a tematikai csoportosítás pedig csak növelte a mű élvezeti értékét.

1 hozzászólás
Isley I>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Lovecraftet most olvastam először, viszont Howard kapcsán már az elmúlt években annyit hallottam róla, hogy az általam az évek során róla kialakított kép csaknem teljesen megfelelt a valóságnak. Ezen kötet elolvasása után ezt bátran kijelenthetem. Nem hiába ismerte őt el Howard és nem minden érdem nélkül tartják sokan egyenrangú pályatársának őt, mert igazi géniusz volt ő, már ami választékos szóhasználatát és érdekfeszítő történeteit illeti. Rengetegen elmondták már, hogy az ő mondakörének középpontjában álló lények szemszögéből az emberiség és annak sorsa teljesen közömbös, ehhez sokat nem tudok hozzárakni, például az Eryx falai között befejezése ezt tökéletesen szemlélteti, de ennél több is megállapítható. Az, hogy a háromdimenziós teremtményeket meghaladó felfogással rendelkező lények tudása némileg be is lett mutatva, ez a Randolph Carter történetek, főleg Az ezüstkulcs kapuin át című írás erénye. Ezutóbbi volt egyúttal a kedvencem is, mert ebben nem iszonyatosnak és förtelmesnek mutatta be Lovecraft ezeket a lényeket és a távolabbi világokat és dimenziókat, inkább az emberben és más intelligens lényekben ottlévő potenciálról állított fel nagyon is pozitív képet az író. Nem volt ez akkoriban szerintem valami újszerű elképzelés, a nyugati okkultizmus és a teozófia ehhez hasonlókkal már több évtizeddel hamarabb megismertette az európai és amerikai embereket és akkoriban elég népszerűvé is váltak ezek a tanok, de Lovecraft valami igazán érdekfeszítő történeteket is kreált belőlük, ezért elismerést érdemel. Ami meglepő volt, hogy csodaszép ábrándos álomvilágokat is tud festeni Lovecraft, ami azt gondoltam volna, hogy nem épp az ő stílusa, de erre határozottan rácáfolt a szerző.

Zanbar>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Matematikai horror.

Kamasz voltam még mikor először olvastam ezt a kötetet, és bevallom, félelmetesnek a szó hagyományos értelmében akkor sem találtam. Lovecraft valójában nem horror író számomra, hanem matematikus, aki azt az egyszerű elméletet alkalmazza az írásban, hogy a végtelenség térben és időben olyan nagy, hogy semmi sem lehetetlen benne. Nem csupán teoretikusan.
A helyszínek, az események, és a mögöttük álló erők akár valódiak is lehetnek, pusztán csak azért, mert nem habozik mérhetetlen távlatokba helyezni őket. Ha bele gondolunk, az emberi civilizáció történelmében is több a fehér folt, mint a festett, évről évre fedeznek fel eladdig teljesen ismeretlen kultúrákat, hát ki az aki azt meri mondani, hogy a Föld karcsú évmilliárdjaiban nem rejlenek bizonytalan, homályos időszakok, fejlett fajokkal és emberidegen hatalmakkal, és ha már a krokodiloknak sikerült túlélniük egy kihalást, miért ne menne ez más, náluknál is szívósabb fajzatoknak?
Sokan mondják rá, hogy Lovercraft horrora személytelen, lényei idegenek és tesznek az emberre magára, ám, ez nem igaz. Jelen vannak, ám csupán a fiatalabbak és izgágábbak cselekszenek könnyen megfogható és értelmezhető módon, kultuszok, varázslatok és lények formájában. Legtöbbjük, az igazán öregek sokkal inkább olyanok, mint az időjárás, a napszakok váltakozása, vagy maga a lélegzés. Jelen vannak, kétségbevonhatatlan nyomot hagyva a világban, bár ettől létük felismerése nem kevésbé nyomasztó – nagyjából annyira, mint mikor az ember felismerte, hogy a Nap nem a Föld körül kering, vagy, hogy ez utóbbi nem lapos.
Három nagyobb és sok kisebb műre tagolódik a kötet, melyek közül az Őrület hegyei és a Zarándoklat Kadath-ba a legmeghatározóbb, hiszen ez a kettő mutatja be legjobban miként képzelte el Lovecraft a Mérhetetlen Vének valóságát és a „fantasyt” ha nevezhetjük így az Álomföldeket. Fontos hozzá tenni, hogy az író nem csak az akkor még nem ismert világot használta fel és töltötte ki a képzeletével, de beleszőtte mindazt, mit nagyon is ismert az ember, úgy a tudományt, mint a folklórt – nem véletlenül, hogy New England „a legvénebb amerikai föld” lett művei egyik középpontja, hiszen ennek a földterületnek van a legtöbb kötődése az Óvilághoz, ez maga az Amerikai Ősföld, melynek történelme századokra nyúlik vissza, boszorkányokkal, fejetlen lovasokkal, különös, roskatag vérvonalakkal és fura, cseppet sem modern városokkal. Ez az a hely, ahol ha van ilyen, akkor gyökeret ereszthetett a gonosz.

Két dolgot ki kell emelnem.
– Egyes novelláknak egyszerűen nincs értelme. Nem szólnak valójában semmiről, pusztán árnyalatnyi adalékot szolgáltatnak ahhoz a világhoz, melyben léteznek, de ennyi és nem több.
– A fordítás időnként kiábrándító, és sokszor torz. Mire ezt a kötetet kiadták, már két éve létezett a Chtulhu hívása, magyar fordítása, melyben pontosan a Zarándoklat Kadath-ba novellát idézve szerepel a ghulok leírása. Ghul, vagy ghoul. Nem ghost, vagyis nem kísértet, ahogy ebben kötetben áll. Közel sem ugyanaz.

Lovecraft nem félelmetes, sokszor még csak nem is komor, inkább nyomasztó, mert sok dolgot sohasem helyez el térben és időben. Leng, Ry'leh, Kadath, a Névtelen város bárhol lehet a Földön, bármelyikünk sétálhat álmában Ulthar városában, hol a macskák vígan élnek és én magam is tudok legalább egy olyan magyar várost, ahol igenis ott áll a különös, magányos ház a ködben, és amitől ma is tiltják gyermekeiket, az ott lakók.

8 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Tudom, hogy Lovecraftot mindenki imádja, de ha amerikai rémtörténetről van szó, akkor az én szívem a jó öreg Poe bácsihoz húz, aki még mindig verhetetlen, és kész. Mondjuk legalább máris megtaláltam a közös pontot Lovecrafttal, mert ő is szerette Poe-t, de hiába minden, nem ért fel hozzá. Egy-két novelláját már olvastam pár éve, de most végre megpróbáltam elmélyíteni a kapcsolatunkat. Egyébként amikor az Arthur Gordon Pymet olvastam á la Poe, nem győztem törni a fejemet, hogy hol találkoztam már a tekeli-livel, erre végre kiderült, hogy az Őrület hegyein túl. Már megérte elolvasni a megnyugvásért. :P
Muszáj megjegyeznem, hogy mennyire nem tetszett az előszó. Igazából nem is tudom megmagyarázni, de olyan fellengzős meg öntelt volt az egész, hogy a szerkesztő(?) vagy fordító mélységesen ellenszenves lett. Bocsi.
Maga a kötet felépítése se a legjobb, nem tudom, hogy van-e valami konkrét koncepció, de én biztos nem ezekkel a történetekkel kezdtem volna, messze nem ezek a legjobbak, viszont cserébe jó hosszúak. Mindenesetre ha az ember túljut rajtuk, jutalomból olvashat néhány sokkal jobban sikerült darabot. (Új személyes kedvencem az Iranon útja .)
Megállapítottam, hogy ez nem egészen az én világom. Nagyon szeretem a rémtörténeteket meg a borzongást, de a scifis vonal egyáltalán nem jött be. Jó, ez Eryx falai közt tetszett, ezt pont olvastam korábban is, de összességében nem a szívem csücske ez a műfaj. Ha jobban gondolok, ez az egyetlen a nyálas-romantikus-erotikuson kívül, amit messziről kerülök. Lovecraft igazán megijeszteni se tud, viszont jól teremt feszült hangulatot, és le a kalappal a fantáziája előtt. Érdekes a sok fura lény, amiket megteremtett, mondjuk ők se hozták rám a frászt, pedig mennyi csápjuk van. De szépen összerakta az elborult kis univerzumát.
Egyelőre vakációzni küldöm az írót, de azért Cthulhuval illene megismerkednem, szóval ha nem lesz más, és csápokra meg jelzőkben bővelkedő rémségekre vágyom, akkor lehet, hogy folytatom.

6 hozzászólás
BBetti86 >!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Olvastam már a novelláiból készült képregényt. Láttam már filmmé feldolgozott történetét. Arról nem is beszélve, mennyi rémtörténetet olvastam, amelyek Lovecraft nyomdokaiban járnak. De magától a szerzőtől most olvastam először.

Az első benyomásom az, hogy egészen másképpen horror, mint vártam. Sokkal finomabb. Ha úgy tetszik, Lovecraft nem a hentelés és borzasztás mestere. Nem azzal ijeszt meg, hogy rettenetes szörnyeket és világokat idéz meg. Nála nem kell attól tartani, hogy belezéseket és mészárlásokat kell oldalról oldalra olvasni. Sőt, nyílt színen még csak vér sem folyik.

Helyette nagyon erős atmoszférát teremt, és valósággal másvilági helyszínekre ránt be. Mestere annak, hogyan kell iszonytató, kihalt, elveszett és idegen városokat elbeszélni. Legyen az a civilizációtól távoli sarki jégben, vagy az álmok vidéken. Monumentális, misztikus világokat és városokat mutat be, amelyeknek a puszta létében, magányukban van valami félelmetes.
Még azt is meg merem kockáztatni, hogy ezekben van valami sokkal rémitőbb, mint a leírt ősi lényekben, egykori istenekben és urakban. Nem tudnám megmondani miért, most csak így érzem.

Horror azzal, hogy nem azt ecseteli, hogy milyen rémséges esetek történtek, hanem elbeszélőinek elemi félelmét mutatja be. Olyannyira gyakori téma ez nála, hogy több történetében is visszaköszön, hogy az emlékeit lejegyző hőse jóval a történtek megeste után is retteg, és még papírra vetni is fél a gondolatait. Különben nem érzelmi írónak nevezném a szerzőt, a világépítése szerintem erősebb, de ezeket az elemi félelmeket és ösztönöket nagyon erőteljesen tudja ábrázolni.

Sok történetében közös az is, hogy a hőse valamiféle tudós, aki egy felfedezésre készül. Csak éppen ezekben a történetekben valami iszonytatót találnak, és a rémmesék világába úszunk át. Ez lenne Lovecraft világának tipikus áldozata és szenvedője? A kíváncsi elme, a kalandor, aki el mer kalandozni ismeretlen vidékekre? Az első kötet után hajlamos lennék ezt választani.

A kötet novellái alapvetően külön történetek, melyeket egy-egy közös motívum, pl. elveszett város a fő téma, fognak össze. Így is van szerkesztve, a részek címe azon elem, amely az ott levő történetekben közös.
A kedvencem az Álmok és látomások rész volt. Ezeket kissé közelebb érzem a hagyományosabb rémtörténetekhez, nem feltétlenül a Lovecraft nevéhez kötött szörnyek és más világok vannak bennük. A kötetből a kedvenc történetem is ebben a részben volt: Ulthar macskái a címe. Azt meséli el, hogy egy városban miért került törvénybe iktatásra, hogy tilos macskákat ölni. Van benne misztikum, bosszú, sok macska és egy remek sejtetés arról, hogy Ulthar macskái miért nem itták meg a tejük és nem ették az eledelük két napig. Így kell spoiler úgy írni, hogy egy képen sem látjuk direktbe ezeket, csak kitaláljuk az elmondottakból, mi nincs elbeszélve.

Ez különben nem csak ebben a történetben működik: Lovecraft mestere annak, hogy azzal ijesszen az olvasójára, amit meg sem írt. Az elhallgatások, a csendek rejtik az igazán nagy horrort. Amit majd maga az olvasó tesz bele, és a saját fantáziája szerint festi meg a le nem írt, de sejtetett ijesztő jeleneteket.

Egy gondolattal vissza. Van egy része, ami összefüggő történeteket mesél el. Randolph Carter emlékei. A közös szereplő összeköti őket, és ebben benne vannak a szerzőhöz kötött elemek is. Valamiért mégis kevésbé emlékezetes maradt, talán a többihez képest sokalltam a terjedelmét. Lovecraft nem rövid történeteket írt, de ez így ciklusként a leghosszabb egybefüggő rész, és most jobban estek a külön történetek.

Feltűnt még egy elem, amely egy világba helyezi a történeteket, ha azok nem is függenek össze. Visszatérő elem egy rejtélyes könyv, a Necronomicon. Nem létezik igazából, de a történetekben gyakran előkerül, emlegetik vagy valaki beleolvas. Kevés van belőle, sötét és maga is ijesztő. Ikonikus, ez kb. olyan elem, hogy ha valaki Lovecraft olvasó, és azt hallja, Necronomicon, rávágja, hogy titokzatos és baljóslatú könyv Lovecraft történeteiben.

Sok történetet ki lehetne emelni a kötetből, vannak benne híresek is. Az őrület hegyeinek címét pl. ismertem már azelőtt is, hogy most el is olvastam. Meg lehetne nézni, melyikben milyen szörnyeket festett le nekünk a szerző. Még motívumokat is tudok keresni – Iranon keresése pl. egészen eszembe juttatta a verset a lovagról, aki csak ment és kereste Eldorádót. A már emlegetett macskás sztorit simán tudnám úgy olvasni, mint egy nagyon sötét patkányfogó átiratot. off

Mégis, annak ellenére, hogy külön történetek, nem akarom kiemelni, és külön nézegetni őket. Annyira erősek az íróra jellemző témák és stíluselemek, annyira egységes még küön novellákként is, hogy szívesebben nézem egybe és gyűjtöm össze a benyomásaim.

Még irodalmi értéke is van. Lovecraft leírásai, főleg az ősi városoké. Minden félelmetes elem ellenére abban hideg szépség van, nagyon erős képiség és hangulat. Pedig én nem vagyok a leírások rajongója, de itt élmény őket olvasni.

Zárásul annyit, hogy az előszót is megérte elolvasni. Lovecraft életét és hatását fejtegeti kicsit, és valahol szomorúnak is érzem, hogy Lovecraft nem érhette meg, hogy milyen hatást gyakorolt a rémirodalomra. Saját korában nem ismerték el, ponyvaként kezelték, ma meg horror klasszikus, és ma is ereje van a sorainak.

u_san>!
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei I.

Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Először is nagyon szerettem, hogy Lovecraftnál az ismeretlen, az emberi ész számára felfoghatatlan dolgok váltják ki a szereplők rettegését. Szerettem, hogy a történetek egymásra épülnek, és különböző utalásokat, fedezhettem fel. Ez főleg az álmokról szóló történetekben volt jellemző. Ezek ugyanis egy gondosan felépített univerzumban játszódtak.
Tulajdonképpen csak egy problémám volt olvasás közben, ami miatt néha nagyon lassan és nehézkesen haladtam. És ez a túlírtság volt. Egyszerűen annyi mennyiségű jelzőt pakoltak a lapokra, hogy az néha már fájdalmas volt. Értem én, hogy különös és bizarr atmoszférát kellett kelteni, de a kevesebb néha több. Ezért is haladtam nagyon lassan a könyv elején. Az első két történet nagyon hosszú volt, de olyan igazán feleslegesen hosszú. Szerintem nagyon rossz ötlet volt ezt a két történetet választani kezdésnek, mert én majdnem feladtam és letettem a könyvet. Ami kár lett volna, mert találtam igazi gyöngyszemeket is. Az Eryx falai között például személyes kedvenccé avanzsált.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Olyan, mint idő, ahogyan az ember elképzeli, nem is létezik.

Árnyék az időn túlról

Kapcsolódó szócikkek: idő
4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Nem memmonta, hogy el ne kódorogjik a háztul, és otthon legyík setítedísre?

Az ezüstkulcs

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Meghalni nem halhat meg az,
Mi öröklétig áll,
Számlálatlan korok során
Enyészik – a Halál.

Kapcsolódó szócikkek: halál
Lunemorte P>!

A macska ugyanis titokzatos teremtmény, s közelebb áll azokhoz a különös dolgokhoz, melyek az ember előtt örökre rejtve maradnak.

Ulthar macskái

Kapcsolódó szócikkek: macska
Deidra_Nicthea I>!

Vigyázni kell a képzelettel az őrület hegyeinek éjsötét árnyékában.

104. oldal - Az őrület hegyei

Lunemorte P>!

Sem halál, sem végzet sem kínszenvedés nem ejt olyan kétségbe, mint az egyéniség elvesztése. Mert egy dolog békés feledkezéssel belemerülni a semmibe, de tudatosan létezni, úgy, hogy mégse tudjuk megkülönböztetni magunkat más lényektől, tudni, hogy nem vagyunk önmagunk – ez a gyötrelem és a rettegés netovábbja.

Az ezüstkulcs kapuin át

Kapcsolódó szócikkek: egyéniség
Lunemorte P>!

De van valami, ami csodálatosabb, mint az öregek meséi, csodálatosabb, mint a könyvek meséi, és ez: az óceán titkos történetei. Kék, zöld, szürke, fehér vagy fekete; sima, borzolt vagy tornyosuló; nem, az óceán nem néma. Egész életemben figyeltem, hallgattam és jól ismerem. Eleinte csak egyszerű kis meséket mondott, nyugodt partok és közeli kikötők történetét, de az évek során barátságosabb lett és más dolgokról is beszélt; különösebb, távolabbi és régebbi dolgokról. Időnként, alkonyatkor a láthatár szürke ködje szétvált, hogy látni engedje a túlsó utakat; néha, éjszakánként a tenger mély vize tiszta és áttetsző lett, hogy látni engedje a mélység útjait. És ez a látvány ugyanúgy mutatta a múlt és a lehetséges jövendő útjait, mint a jelen útjait, mivel az óceán ősibb, mint a hegyek, és az Idő álmait, emlékeit hordozza.

A fehér hajó

Kapcsolódó szócikkek: hegy · idő · mese · óceán
1 hozzászólás
gesztenye63>!

Évmilliárdokról, más galaxisokkal, világegyetemekkel fenntartott kapcsolatokról beszélek. Olyan, mint idő, ahogyan az ember elképzeli, nem is létezik.

30. oldal - Árnyék az időn túlról


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Hope Hodgson: Carnacki, a szellemvadász
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Robert E. Howard: Az éjszaka gyermekei
Stephen King: Éjszakai műszak
Ray Bradbury: Októberi vidék
Fülöp József (szerk.): Egyem a szíved
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales
Edgar Allan Poe: A kút és az inga
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek