Holdárnyékban 91 csillagozás

H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Kiadónk immár másodízben jelentkezik a horror és a dark fantasy nagy klasszikusának válogatott írásaival. Első Lovecraft novellás kötetünk, a Chtulhu hívása, megjelenése után röviddel keresett hiánycikké vált a könyvpiacon. A folytatással leginkább a hátborzongató természetfölötti történetek rajongóinak szeretnénk kedveskedni, de számot tarthat a szerepjátékos közönség érdeklődésére is, hiszen a népszerű Call of Chtulhu szerepjáték Lovecraft művein alapszik. A válogatás gerincét a szerző talán leghíresebb kisregénye, az Árnyék Innsmuth fölött adja, akárcsak a kötetben szereplő többi írás, ez is most jelenik meg először magyar nyelven.

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1998
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639039365 · Fordította: Kornya Zsolt

Kedvencelte 14

Most olvassa 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Zero P
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

A Holdárnyékbant, akárcsak oly sok minden mást az utóbbi időben, tulajdonképp egyet csettintve, a hasamra ütve rendeltem be, mert hogy miért ne? Nem vagyok egy különösebb horror-rajongó, természetesen felületesen tudtam valamicskét Chtulhu mítoszáról, gyerekként lenyűgözőnek tartottam a könyvtárban, ehhez a kiadáshoz hasonló, szürke, érdes WC-papírra nyomott nerd-bibliákban fellelt ábrázolásokat, de azért nem ájultam be annyira, hogy cirka tízévesen magamévá tegyem ezeket az írásokat. Mint mondtam, nem vagyok horror-fan, láttam néhány klasszikust, de a műfaj szellemisége, kultúrháttere kimondottan érdekel (erről például már beszéltem itt: https://moly.hu/ertekelesek/2705789), úgyhogy előbb-utóbb végülis elkerülhetetlen volt, hogy Lovecraft és én találkozzunk végre.
És igazából én lepődtem meg a legjobban, de nekem tökre bejött ez az egész!
Az itteni értékelésekből már kiokosítottam magam valamelyest, előre elolvastam egy-két érdekesebb szócikket Lovecraft-oldalakon,és úgy gondoltam, érdemesebb talán ezekkel az Öreg Isteneket még csak áttételesen említő novellákkal kezdeni, mint egyből beugrani a hínáros mélyvízbe.
Igazából nem rettegtem én itt semmitől, ezek a kissé avétos nyelvű, bicegő írások valami sokkal rosszabbat tettek velem, belekergettek egy ilyen émelygő, nyugtalan alapállapotba, amikből aztán nagyon nehéz volt kikászálódni, sőt, egy-két novella esetében azt hiszem, a mai napig nem sikerült, gondolok itt pl. a kezdő, és amúgy az egész kötet vázát adó Árnyék Innsmouth felettre, vagy a kötet végén szép keretet adó Red Hook-ra. Volt, hogy félretettem pár napig, mert éreztem, hogy most egy kicsit elég, de akkor sem nagyon tudtam nem gondolni ezekre az elmebeteg képekkel operáló cukiságokra.
Amitől egy kicsit negatív gellert kapott az élmény, az a kifejezetten sok rasszista felhang volt, ettől az elején még húztam a számat rendesen, de aztán elengedtem, mer' na, mégiscsak százéves dolgokról van szó. Persze akkor sem volt rendben ez a fajta, amúgy hihetetlenül antipatikus megközelítése a dolgoknak, de mivel nem tudok mit csinálni vele, gondoltam, akár megpróbálhatnám leszarni, ami végülis összejött, és lipsi tudatalattim kizárásával már jobban át tudtam magam adni a borzongatásnak. Az aggnak ható, körülményes elbeszélőmódot is relatíve hamar meg tudtam szokni, pedig az amúgy $@!% tud idegesíteni, de itt még valamilyen szinten jót is tett ez a poros nyelvezet ezeknek az elb*szott történeteknek.
Kíváncsian várom, hogy a júniusban érkező zsebkönyv mennyi átfedést mutat majd ennek a gyűjteménynek a tartalomjegyzékével, mert ha keveset, akkor tutira lecsapok rá.
Egy kicsit függőjévé váltam ennek a világnak, időről időre elő fogom venni, ha majd úgy érzem, jó lenne már kicsit megtébolyodni.

3 hozzászólás
>!
Juci P
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Nem tudom, hogy az én készülékemben van-e a hiba, hogy nem bírok mostanában borzongani, de ez is tökéletesen hidegen hagyott, sőt. Első Lovecraft-olvasásom volt, sokat vártam tőle, mert mégiscsak megkerülhetetlen név a fantasztikus és horrorirodalomban, de pont az írásának fantasztikus vagy rémisztő elemeit találtam meglehetősen sablonosnak, unalmasnak, úgy éreztem, szinte mindegyik történetben ugyanazt variálja: valami ép ésszel fel nem fogható, gusztustalan rettenet, aminek a látványára az egyetlen adekvát reakció az azonnali elmebomlás – jó, de én ezt miért higgyem el bemondásra? Oké, hogy a narrátor befosott, de ennek a puszta ténye engem nem tud befosatni. Kevés volt ez így nekem, pedig nem vagyok az a véresszájú horrorrajongó.
Kifejezetten zavart az a vonulat, hogy a történetekben a horrorisztikus fenyegetés többnyire azt jelentette, hogy spoiler. Ezek után abszolút nem vagyok meglepve a Lovecrafttal kapcsolatos kritikákon (http://moly.hu/karcok/613144).
A kiadás minősége.. hát, Valhalla (legjobb, hogy a gerincen és a belívben a fejlécben mindenhol Hovardként szerepel szerencsétlen Howard), a fordítások többnyire jók vagy tűrhetőek (kivéve a Red Hook, de az a sztori nagyon a bögyömben van, úgyhogy lehet, hogy csak szigorúbban olvastam); és hogy valami jót is mondjak, A Szörnyű Öregember pofátlan fricskája és A dolog a küszöbön spoiler sztorija kifejezetten tetszett.

3 hozzászólás
>!
Static
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Ez az egyik legjobban összeválogatott novelláskötet.
Pont ezeket a novellákat olvastam tőle legelőször és azóta is imádom Lovecraftot. Én sem tudok elfogulatlanul írni róla, hiszen több, mint húsz éve vagyok a rabja az írásainak. Tetszik a félelemmel átszőtt világa, vibráló rémálmai.
Erről a függőségről pedig Stephen King és Edgar Allan Poe tehet, ugyanis általuk ismertem meg Lovecraftot.

>!
Jaina
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Kingtől szinte már mindent olvastam, ami magyarul megjelent (meg azt is, ami nem), idén felfedeztem Poe-t, Lovecraft-tól viszont eddig nem olvastam semmit. Most pótoltam. Nagyon tetszik a stílusa és a hangulat, amit teremt. Az árnyék Innsmouth felett az idén olvasott novellák (kisregények?) közt a legjobbak mellé került a képzeletbeli toplistámon. :)

>!
vicomte P
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Az egyik legjobb Lovecraft válogatás, amit eddig olvastam.
A történetek a klasszikus rémtörténetek receptjei alapján a többnyire E/1-es narrátor egyre tébolyultabb félelmei és irracionális undora által sejtetett borzalmak segítségével próbálja meg felkelteni az olvasóban a rettegést. S talán azért sikeres ez, mert Lovecraft olyan félelmeket fogalmaz meg, amelyek a világban lappangó ismeretlen miatt élednek fel az emberben. A főszereplői sokkoló módon szembesülnek azoknak a félelmeiknek a valós voltával, melyeket a racionális elméjük a képzelgések és mesék birodalmában száműzött.
A novellák olvasása közben gyakran jutott eszembe két dolog: egyrészt, hogy Lovecraft nem kitalált egy világot, hanem benne élt – a saját irracionális félelmeit írta ki magától, talán azért, hogy így szabaduljon tőlük; másrészt, hogy vajon hány mélyreható pszichológiai elemzés születhetett már egy-egy novellájáról.
Azt hiszem a maga korában Lovecraft írásai sokkal hatásosabbak lehettek, mint manapság – habár az is eszembe jutott, hogy egy VH megjárt veteránt Lovecraft szubhumán teremtményei nem csupán könyvben, hanem talán a nyílt utcán sem rémítettek volna meg.
A válogatás elsősorban az elátkozott Innsmouth és az onnan elszármazott teremtmények köré szerveződött, a Nagy Öregek közvetlenül nem jelennek meg benne.
Az első novella, az Árnyék Innsmouth felett Lovecraft talán egyik legerősebb írása. A narráció a jelen és a felidézett közelmúlt között váltogatva viszi az olvasót előre, s bár emiatt sok meglepetést és fordulatot előre lehet tudni, mégis a szöveg olvastatja magát, sőt azért marad némi csavar a történet végére is.
A Randolph Carter vallomása és a Megnevezhetetlen két rövid, kicsit önreflexív darab, melyek középpontjában Lovecraft kedvenc módszere, a sejtetés, a leírhatatlanul rettenetes dolgokra történő hivatkozás áll.
A dolog a küszöbön egy újabb Innsmouth-hoz köthető sztori, melyben egy élettől elzárkózó ember kálváriáján keresztül mutatja be, hogy azért mert valaki paranoid skizofrén, még meglehet, tényleg üldözik is, így hibázik az, aki nem figyel oda rá.
Az ünnep szürreális eszközöket felhasználva festi le a szerző egyik külön bejáratú rémálmát.
A Szörnyű Öregember némileg meglepetés, mert ritka jelenségként megvillan benne Lovecraft humora, és a korabeli krimi novellák kifigurázásaként is fel lehet fogni.
A lesben álló rettenet és a Kép a házban című novellák középpontjában Lovecraft egyik kedvenc félelme, a belterjes, bestiális szintre korcsosult közösség és egyén áll.
A Red Hook leginkább A dolog a küszöbönnel rokonítható írás, amelyben az olvasó egy külső narrátor szemszögéből követheti nyomon egy különc tudós megtébolyodását.

>!
Shanara
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Nem egyszerű erről a könyvről értékelést írni: először is novelláskötetről van szó, másodszor ez volt az első találkozásom Lovecrafttal. Na, nézzük mire jutok.
Bár a novelláskötetek nem a kedvenceim, de azt kell mondanom egy nagyon jól összeállított könyvről van szó. Az Innsmouth-i eseményekről szóló kisregény méltó kezdet, a többi novellában pedig utalást találunk mind erre, mind az előzőekben olvasottakra.
Lovecraft mesterien vegyíti történeteiben a miszticizmussal, a természetfelettivel kapcsolatos kíváncsiságot az egyéni félelmekkel, fóbiákkal. Tetszik, hogy minden szereplője valamilyen szinten elfogadja, sőt hisz a természetfelettiben. Így könnyen azonosulni tud vele az olvasó. Aztán jön a döbbenet, hogy a természetfeletti mélyebb, mint gondoltuk és mint hinni mertünk benne és a főszereplővel együtt merülünk mi olvasók is egyre mélyebbre ebben a világban. Minden történet vége kap egy kis csavart, ami vagy további titkokat lenget meg lőttünk, vagy rávilágít a lényegre.
Én úgy gondolom, hogy Lovecraft leíró stílusa a hosszabb írásokban jobban visszajön. Ha választani kellene, hogy melyik érintett meg a lelkem mélyén, akkor az Árnyék Innsmouth fölött, A megnevezhetetlen, A dolog a küszöbön és A lesben álló rettenet írásokat választanám.
Mint írtam már ez volt az első találkozásom Lovecrafttal, ezért teljesen újdonságként ért a stílusa. Ami nagyon megviselt ebben a kötetben az a folyamatos leíró, elbeszélő mód és az írásokban a párbeszédek hiánya. Lényegesen lassabban haladtam a könyvvel, mint gondoltam. Szoknom kellett a fogalmazás stílusát és folyton félre kellett raknom, mert egy idő után túl soknak, túl töménynek találtam a szöveget. De a könyv nem eresztett és folyton vissza kellett térnem az olvasásához.
Összetett, háttér mondanivalóval és az emberi lélek rejtelmeivel, miszticizmussal teli kötet. Horror rajongóknak és igényes írásokat olvasóknak nagyon ajánlott.

>!
Agatha
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Azzal a csekély infóval kezdtem neki életem 1. Lovecraft könyvének, hogy ő valami horrorszerűt ír és nem sűrűn használ párbeszédeket.
Na, ugye, ebből még bármi kisülhet – hát nekikezdtem.
Hááát… fura élmény volt, az biztos.
Nekem ezek a történetek eléggé egyformák voltak: mindben jelen volt a megfoghatatlan, kimondhatatlan, leírhatatlan valami, és a mesélő is mindig érzett valami beazonosíthatatlant.
Egyik másik történetre még rá sem hangolódtam már vége volt, máskor meg túlburjánzó leírásokból próbáltam kievickélni.
Két történet azért megmentette a kötetet attól, hogy kevesebb csillagot kapjon.
Az egyik a nyitó darab: Árnyék Innsmouth fölött.
Olvasom, olvasom. A mesélő felváltva undorodik, viszolyog, zsigerből szorong – nem tudni mitől – ahogy átutazik ezen a fura, nem túl sok lakossal büszkélkedő városon – kicsit fárasztó, mi lesz ebből, gyerünk már.
Aztán úgy a történet közepe tájékán azon kaptam magam, hogy én is feszülten figyelgetek és félek, hallgatózom és menekülök. Végül is a horror lényege, hogy megragadja a bennünk lappangó félszt, megijesszen, és ez itt Lovecraft-nak sikerült: nem kell megmutatni, hogy mitől/kitől kell félni, hanem csak érzékeltetni kell (némely részt tényleg nem tanácsos sötétedés után olvasni).
A másik novella címe: A dolog a küszöbön.
Ez a történet némi átfedést mutat az előzővel és szigorúan a másikat kell előbb elolvasni, mert azzal megteremtődik már az a beazonosíthatatlan szorongás csupán Innsmouth megemlítésével: tudod, hogy ennek nem lesz jó vége.
Egy jó kis kerek darabot kapunk: kezd egy jellemábrázolással, amivel megérted, hogy az érzékeny, magányos, befolyásolható ember hogy esik csapdába, viszi, viszi a történetet ködös félelemmel átitatva a szörnyű végig, amit közben enged sejtetni, nem váratlanul csap le rád – és mégis hat, mert futkározik rajtad a hideg.
Summa summárum, meg kellett szokni a stílusát, érződik, hogy a múlt század elején élt (nekem sokszor jutott Poe eszembe olvasás közben). Nem lett a kedvencem, és biztos sok más könyvet fogok elolvasni, mielőtt újra Lovecraft kerül a kezembe, de kétségtelen, hogy sokat hozzátett eddigi könyvélményeimhez.

>!
Dorka50 P
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Ez most nem annyira tetszett… Azért a Randolph Carter vallomása, a Szörnyű Öregember és A kép a házban jó volt. Sötét és izgalmas volt mindhárom. Lovecraftban szeretem, hogy néha semmi konkrétumot nem tudunk meg, de mégis félünk valamitől. Viszont a rengeteg körítés némelyik írásánál nem az igazi. A rövidebb írásait jobban szeretem.

>!
Serene I
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Ez volt az első találkozásom Lovecrafttel – és azonnal megkedveltük egymást. :) Szerintem az egyik legjobban összeválogatott novelláskötet ez: az „Árnyék Innsmouth felett” megadja a hangot, a többi pedig szépen felfűződik mögé.
Eredetileg könyvtárból vettem ki, de annyira megszerettem, hogy a háromkötetes életmű mellé azonnal beszereztem, amikor megláttam. :)

>!
lilla_csanyi
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban

Mielőtt nem ismertem Lovecraftet, azt hittem, hogy egy könyv nem lehet félelmetes. Aztán elolvastam a lesben álló rettenetet, hajnali 3-kor, viharban, egy kis faházban egy erdő szélén, és egész éjszaka nem tudtam aludni. Szerelem volt, első olvasásra :D
Nagyon jól összeválogatott kötet, csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
Noro

Élénk levélváltásba bonyolódott Justin Geoffrey-vel, a hírhedt költővel, Baudelaire nagy tisztelőjével, aki A monolitok népét írta, és 1926-ban sikoltozva halt meg egy angol tébolydában, miután látogatást tett egy félreeső, rosszhírű városkában Magyarországon.

A dolog a küszöbön

5 hozzászólás
>!
Shanara

(…) az emberi elme legnagyobb örömét éppen a hétköznapok taposómalmából való időszakos menekülésben lelheti – amelyre a legalkalmasabb módszer az untig ismert élményelemek szokatlan és drámai stílusban történő újrakombinálása (…)

124. oldal (Valhalla Holding Kft., 1998.)

>!
Noro

Hozzátette még, hogy a „megnevezhetetlen” és „kimondhatatlan” dolgok folyamatos emlegetése meglehetősen nevetséges részemről, elég csökevényes képzelőerőre vall; igazán nem csoda, hogy irodalmi szárnypróbálgatásaimmal csupán szerény sikereket arattam.

A megnevezhetetlen

1 hozzászólás
>!
Klogg_J

Innsmouth a lassú halál és az elutasító idegenség városának tűnt, ahol az ember önkéntelenül suttogóra fogja a hangját, és mindenütt mogorva, zárkózott titkolózásba ütközik. Nem tudtam szabadulni a roppant kínos benyomástól, hogy álságos magányomban minden mozdulatomat hideg, dülledt, soha le nem csukódó halszemek tekintete kíséri.

>!
APerfectCircle

Malone nem ok nélkül fél. Csak néhány napja, hogy egy posztoló rendőr véletlenül kihallgatott egy kancsal, vén boszorkányt, aki a szomszédos kapualj sötétjébe húzódva, suttogó hangon tanítgatott egy csillogó szemű kislányt valami mondókára. A rendőr nem nagyon figyelt oda rájuk, csak később tűnt fel neki, hogy mindketten ugyanazt az ostoba halandzsát ismételgetik.

299. oldal

>!
Shanara

Elvégre a legfurcsább és legzavarosabb mítoszokról gyakran kiderül, hogy valós események szimbolikus átértelmezései vagy allegóriái (…)

45. oldal (Valhalla Holding Kft., 1998.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Győrfi András – Hauck Ferenc (szerk.): Dagon árnyai
Pirkadatra várva
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka
George R. R. Martin: Álomdalok
Edgar Allan Poe: A fekete macska
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek