Eryx ​falai közt 50 csillagozás

H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Howard Phillips Lovecraft. Ez a név fogalom, és nem véletlenül lett azzá. Akit takar: a borzalom avatott nagymestere, minden idők egyik legkiválóbb horrorírója, a gótikus regény és a fantasy ihletett ötvözője. Amit tett, példa nélkül áll a fantasztikus műfaj történetében. Művei felülmúlják a horror sok más, Magyarországon jobban ismert mestereinek – Mary Shelley, Bram Stoker, Ewers, Bierce, Le Fanu, Meyrink, s a legújabb időkben Stephen King – alkotásait. A kötet írásait a fantasy, a horror, a sci-fi kedvelőinek egyaránt ajánljuk.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Necronomicon

>!
Dávid, Szeged, 1995
184 oldal · ISBN: 9638541407 · Fordította: Gálvölgyi Judit, Koch György, Kornya Zsolt, Máté J. György

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
mcgregor
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Néhány szó elöljáróban, általában a könyvről, aztán egyenként is a novellákról. Az, hogy Lovecraft jóval az 1920as-30as éveken túl is képes hatni, hogy egész kultusza alakult ki, hogy mitológiája (bár nem koherens) rengeteg íróra gyakorolt megtermékenyítő hatást, ezek mind önmagukban is komoly teljesítmények. Az Eryx falai közt egy jóízléssel összeválogatott gyűjteménye néhány elbeszélésének, mondom ezt még akkor is, ha színvonaluk nem azonos. Ennek az életében is igen furcsa embernek egészen sajátos látomásos képi világa van, egyúttal azonban tudatos elbeszélő, aki profi módon dönti el, hogy meddig hajlandó elmenni a részletek tekintetében, hogy a maximális borzongást váltsa ki. (Bár véleményem szerint napjainkban szükségszerűen más erősségű és más jellegű ez a hatásmechanizmus, mint amit a maga idejében volt képes kifejteni.) Több novellája kapcsán is feltűnik jellegzetes elképzelése, hogy az ódón házak, helyek, a régi városrészek mennyire önálló entitásként hordozzák magukban a múltat, így a genius loci egészen új szinten értelmeződik. Ez a megközelítés legmarkánsabban Stephen King műveiben érhető tetten, aki ezt hasonló módon használja hangulatteremtésre.
A patkányok a falban: különös hangulatú történet az ódon várromba visszaköltöző örökösről. Prehisztorikus, sejtelmes borzalmakra derül fény, majd a novella vége váratlan fordulatot vesz.
A gonosz lelkész: leginkább egy jó alapötlet rövid kidolgozásának tekintem, amolyan ujjgyakorlat. Egy mai olvasó számára szerintem kevésbé rémisztő, mint a kor emberének lehetett.
A különös, magas ház a ködben: nagyon szép irodalmi képekkel operáló, látomásos próza, az egyik legtöbb sejtetéssel él, álomszerű elemekkel.
Ő című novella: talán a leginkább személyes hangvételű elbeszélés, ami kifejezetten Lovecraft New York-i benyomásaiból, élményeiből táplálkozik. A modern világváros mélyén húzódó régebbi, ősi struktúra felderítésének vágya a főhőst – akárcsak Lovecraftot – magával ragadja. Az iszonyatosnak szánt képek szerintem inkább érdekesek, mint valóban félelmetesek, de kétség nélkül igen érzékletesek.
Kép a házban: a novella bevezetése már önmagában egy zseniális eszmefuttatás, amely jól megágyaz a mű későbbi csattanójának. A vihar elől egy elhagyatott faházba menekül a biciklis vándor, ahol nem várt társasága akad.
Arthur Jermyn: folyamatos sejtetésekkel előrelopakodó cselekmény, melynek során egyre inkább valószínűsíthető a titok feloldása, mégis hatásos tud maradni. Látszik, hogy Lovecraftot foglalkoztatta az atavizmus témája.
Erich Zann muzsikája: engem valahogy kevésbé fogott meg a zenén keresztül kifejeződő borzalom. Az őrjöngő muzsika mint az apokalipszis instrumentuma, a néma, de eksztatikus hegedűs – ezek nem voltak elég hatásosak ahhoz, amit kifejezni szándékoztak.
Pickmann modellje: ismét egy zseniális írás, leírásokban igen gazdag és művészi színvonalú. Az alapötlet (a horrorisztikus jelenet fenyegető atmoszférája egy festményen, és ennek önmagán túlmutató misztikus hatásai) engem feltűnően emlékeztet Az országút vírusa északnak tart című Stephen King novellára.
Eryx falai közt: egy hamisítatlan sci-fi novella, ami fokozatosan emeli a téteket. Címadóként talán a leghosszabb mű a kötetben szereplők közül. Az ismeretlen világ leírása – bár csak vázlatos – mégis igen átélhető és jól vizualizálható. Érdekes volt kifejezetten egy idegen bolygón játszódó művet olvasni Lovecrafttól, ami döbbenetes módon szinte akár manapság is íródhatott volna. Fő üzenete, hogy az emberi kapzsiság és az emberi kíváncsiság gyakran jár kéz a kézben, aminek végzetesek lehetnek a következményei.
A feledés fátyla: különös, titokzatos, de nagyon rövid mű az álmok ígéretéről és az eszképizmusról egy másik, léten túli világ vonzásában.
Még egy kiegészítés a végére: Lovecraftnál a mágia mindig ősi, és majdnem mindig gonosz, sötét, az ember ellen törő. Nem szabadon irányítható entitás és leggyakrabban valamilyen borzalmas ára van a használatának.

2 hozzászólás
>!
egy_ember
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

@csartak kihívása és @vicomte karcai miatt szántam rá magam végre egy Lovecraft elolvasására, mert azért ez nem az én pályám. És jó volt.
Amennyire én érek hozzá, ezek itt old school rémtörténetek, kivéve a címadó sci-fit. Lehet, hogy gyerekkorában volt valami gondja a magányos, megroggyant házakkal és a pincékkel, mert ezek szinte minden történetben központi helyet kapnak. A rémei nem annyira kézzelfoghatóak, inkább transzcendensek, valami megmagyarázhatatlan, ősi szorongásból eredeztethetőek. És azt hiszem a rémei mögött az ember elállatiasodása, aljassága és gonoszága a lényeg. Meg a félelem önkéntes felügyelete.

>!
Dracklana
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Pár gondolat a birtokomban lévő kiadásról, amelyek az olvasás során fogalmazódtak meg:
– Milyen vastagok ezek a lapok. Érzem bennük a fát!
– Miért van ennek ilyen ecet szaga?
– 96. oldal után 81. oldal… majd a következő 96. oldalt követően 121… a hiányzó majdnem 30 oldalt meg Cthulhu lenyelte?!

Maga a tartalom viszont továbbra is zseniális! Lovecraft egyszerűen lenyűgözően ír, és még akkor is, ha nekem a Nagy Öregekkel foglalkozó történetek a kedvenceim, és ebben a könyvben azokból nem igazán van, így is nagyon élveztem az olvasást. Mindjárt az első történettel berántott abba a tipikus Lovecraft olvasás közbeni életérzésbe (tudjátok, az a sötét, furcsán morbid, de izgalmas érzés), és végig fent tudta tartani ezt. Voltak ugyan történetek, amelyek túl rövidek voltak, hogy kibontakozzanak, de mégis képesek voltak ütni. A cím adó, igazi sci-fi történet pedig meglepően részletes volt, annak ellenére, hogy az író mikor élt. Ami még különös volt nekem, hogy ebben a könyvben tűnt fel számomra, hogy az író milyen gyönyörű szófordulatokat is tud használni, és nem csak a borzalmakat tudja lefesteni.
Remek válogatás Lovecraft műveiből, változatos műfaji és hangulati összeállítás. Akár még első könyvnek is tudnám ajánlani az írótól, ha beszerezhető (és nem olyan hiányos, mint az enyém…).

>!
Lunemorte MP
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Lovecraft az egyik kedvenc íróm és nem véletlenül. Mesterien ért a horrorhoz és a fantasztikus műfajokhoz egyaránt.
Az Eryx falai közt című novella a kedvenceim közé tartozik. És hogy miért? Azért,mert hátborzongató a történet. Együtt rettegünk az elbeszélővel…A keserű vég pedig szintén misztikus. Vajon tényleg úgy történt minden,ahogyan azt leírta a halott?

>!
chibizso
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Eryx falai közt-ről egy kicsit:
Meglepő, hogy ez sci-fi, pedig végig borsózott a hátam. Lehetett sejteni, hogy mi lesz a végkimenetel, de akkor is borzalmas volt az értelmetlen bolyongásról olvasni. A Venus lakók is eléggé ijesztő fickók, és a többi ottani lény is.
Máshonnan megközelítve a dolgot: H.P. Lovecraft felismert valamit az emberekkel kapcsolatban, ami az ő kora óta változatlan. Hiába figyelmeztetik az emberiséget a veszélyre, le se sz*rja.
Amúgy most emelem nem létező kalapomat, az Eryx falai közt igazán izgalmas történet volt.

1 hozzászólás
>!
Greywind P
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Lovecraftot olvasgatni régebben kényelmetlen, nyomasztó érzés volt, talán ezért is halogattam ilyen sokáig ezt a novelláskötetet. A névtelen borzalmak és (fél)őrült szereplők színpada most viszont inkább csak bizarr volt, mint Hieronymus Bosch képeinek szürreális, démoni világa. Látni engedte az emberi lélek sötét bugyrait, érdekesek voltak a történetekben rejlő ötletek, mégsem borzongatott igazán. (És nem tudtam elfojtani annak tiszteletlen gondolatát, hogy Lovecraft ma minden bizonnyal lelkes szellemváros-turista és konteós lenne.)

>!
Telena
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Megborzongatott és olyan érzésem volt, mintha én is ott volnék…

>!
Hannibal_Lector
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Lovecraft nagy kedvenc, de még mindhez nem jutottam hozzá.
A címadó novella zseniális, kevés sci-fit írt, de az mind ragyogó, ahogy ez is.

>!
gandalfbp
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

Kölyökkoromban olvastam a címen szereplő novellát, a Glaktikában jelent meg. Mivel ismeretlen volt az író, nem tudtam, mi fog kisülni a dologból. Aki szereti a thrillert, annak biztos tetszeni fog, én nagyon berogytam rajta (14-16 évesen)

>!
Riccah
H. P. Lovecraft: Eryx falai közt

A legkedvesebb Lovecraft művem az Eryx falai között. A végéig reménykedtem, bár az elejétől sejtettem a végkimenetelt, de még milyen végkimenetel volt, milyen kegyetlen, milyen átvitt!

Olyan univerzális szorongásban részesített egy ideig a műveivel, amit nehéz lett volna már akkor is szavakba foglalni, kicsinek és védtelennek éreztem magam, aki nem tehet semmit a sorsa ellen. Bár messze kihelyezett volt a helyszín és a karakterek, mégis mintha a szomszédban zajlana. Vagy ott is zajlott? Nem, még zajlik…


Népszerű idézetek

>!
mcgregor

…mert egy igazi művész ismeri a borzadály valódi anatómiáját és a félelem fiziológiáját — a pontos vonalakat és arányokat, melyek kapcsolatban állnak a rejtett ösztönökkel vagy a rettegés örökletes emlékeivel, valamint a megfelelő színkontrasztokat és fényhatásokat, melyek felkeltik az idegenszerűség szunnyadó érzetét.

118. oldal Pickman modellje

>!
egy_ember

…kölcsönadott néhány csapdát és schweinfurti zöldet, amiket hazaérkezésem után nyomba elhelyeztem…

19. oldal

5 hozzászólás
>!
mcgregor

Reggel a köd száll föl a tengerről a Kingsport menti sziklánál. Fehéren és lebegve száll a mélyből fivéreihez, a fellegekhez, harmatos legelőkről és a leviatán barlangjairól szóló álmokkal telten. És később, a csöndes nyári esők idején, a fellegek széthintik ezeknek az álmoknak a darabkáit a költők meredek háztetőin, hogy az emberek ne éljenek az olyan ősi és különös titkok és csodák híre nélkül, amelyekről csupán a bolygók mesélnek egymásnak az éjszakában. Amikor a regék sűrűn szállnak, a tritonok barlangjaiban és hínárvárosokban a kagylók az Elsőszülöttektől tanult vad dallamokat zengik, akkor a nagy, csípős ködök összesereglenek az égen, regékkel telten, és a tengerre néző szemek a sziklákon csak titokzatos fehérséget látnak, mintha a szikla pereme a világ pereme volna, és a bóják ünnepi harangjai szabadon zúgnak a regék birodalmának éterében.

44. oldal A különös, magas ház a ködben c. novella

>!
mcgregor

Ne kérdezze, mi az, amit ők látnak. Tudja, a hétköznapi művészetben is nagy különbség van az életteli, lélegző, a Természetből vett dolgok vagy modellek és a mesterséges kacatok világa között, melyeket azok a kis felszínes tucatemberek kennek oda előírásszerűen egy puszta műteremben. Nos, azt kell, hogy mondjam, a valóban különleges művész a látomásából teremti — vagy az általa megélt szellemvilágból hívja elő modelljét, mely számára ugyanolyan reális, mint a külső valóság. Akárhogyan is, a művész által létrehozott alkotások körülbelül annyira különböznek az utánzó hagymázos álmaitól, amennyire az élet; a festői látásmódnak semmi köze egy levelező tagozatra járó karikaturista agyszüleményeihez.

118. oldal Pickman modellje

>!
egy_ember

Az éles napfény csak mocskot és idegenséget, és a feltörekvő, egyre terjedő kőrengeteg egészségtelen elefántkórját mutatta ott, ahol a holdfény szépséget és varázst ígért (…)
ez a város tulajdonképpen teljesen halott, terpeszkedő testét csupán tökéletlenül bebalzsamozták, és megfertőzték fura élőlényekkel, akiknek semmi dolguk vele…

59. oldal

>!
mcgregor

Az arcok, Eliot, azok az átkozott arcok, amelyek lesandítottak és kinyáladzottak a vászonból, a lehető legélethűbb módon! Istenemre mondom, ember, nagyon úgy hiszem, elevenek voltak! Az a gusztustalan varázsló a pokol tüzét élesztette fel a festékanyagban, az ecsetje pedig lidércnyomást fiadzó pálca volt.

128. oldal Pickman modellje

1 hozzászólás
>!
mcgregor

Az ódon Kingsporttól északra a sziklák gőgösen és különösen emelkednek, teraszról teraszra, a legészakibb lejtőkig, melyek úgy nyúlnak az égbe, mint egy szürke, megfagyott felhő. Egy magányos csúcs áll ott, egy határtalan űrbe merülő, széljárta szirt, a meredek partok fölött, ahol a nagy Miskatonic lezúdul az Arkhamon túli mezőkre, magával sodorva az erdők legendáit és New England dombjainak apró, különös emlékeit.

44-45. oldal A különös, magas ház a ködben c. novella

>!
Belle_Maundrell 

Egy szakadatlan lidércnyomásban élek – álom és ébrenlét között lebegve, de sem egészen alva, sem egészen ébren.

>!
Lunemorte MP

Még mindig tapogatództam, amikor beállt a teljes sötétség. A köd elhomályosította a legtöbb csillagot és bolygót, de a Földet tisztán láttam mint csillogó, kékeszöld pontot délkeleten. Éppen kijutott az oppozícióból, és pompás látvány lett volna távcsövön nézve. Még a Holdat is ki tudtam venni mellette, amikor a pára kicsit megritkult.

>!
Lunemorte MP

A kozmikus egész mércéjén ki tudja megállapítani, melyik faj áll magasabban, vagy közelíti meg inkább a világűr szerves normáit – az övék vagy a miénk?


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Farkas Balázs: Embertest
Veres Attila: Odakint sötétebb
Jeff VanderMeer: Borne
Peter Clines: 14
Clark Ashton Smith: Sarki regék
George R. R. Martin: Álomdalok
Stephen King: Végítélet
Stephen King: Rémálmok bazára
Stephen King: A rémkoppantók