Cthulhu ​hívása 88% 91 csillagozás

Lovecraft mindig is kedvencem volt. Először egy film keltette fel irányába az érdeklődésem, Dagon, utána egy játék, Dark corners of the earth, végül eljutottam a könyvekhez. Nem mondhatom, hogy pörgős, sem hogy igazán félelmetetes lenne a mai olvasóknak. Inkább sötét és nyomasztó, a mélységeinkre hat :) Néhol nagyon lassú, néhol borzongató.

Hűha, ezt a könyvet több ok miatt is ma végre elolvastam és ezek az okok közül az egyik, hogy egyszer végighallgattam egy vitát, hogy King vagy Lovecraft jobb író.
Ha a százalékot nézem, akkor a molyok szerint nem ez a legjobb műve, de mivel nekem nincs viszonyítási alapom így nálam eddig ez a legjobb. Biztos, hogy még olvasni fogok.
Picit utána olvastam az írónak, hogy valamennyire tudjam, hogy mire számíthatok. Nekem egy picit csalódást okozott ez a könyv, mert több borzongásra számítottam. Tagadhatatlan, hogy a ’20-as években ez biztos annak számított, de mivel én a mai kor gyermeke vagyok, így nekem nem.
Nagyon jó, könnyed, de nekem inkább szórakoztató olvasmány marad.
Bevallom, hogy a legnagyobb hatást az első 4-5 mondat tette, mert utána nagyon nehezen indult be történet és nekem a vége egy kicsit túl gyorsan lett vége.

Lassan vezeti föl a történeteket, valóságosnak látszó legendák bemutatásával, majd fokozza a hangulatot mindaddig, míg a mesélő maga is az események részesévé válik, és számára is tétje lesz a DOLOG-nak: a tudás vagy a lét.
Nem taglózott le, mégis van benne valami megfogalmazhatatlan, valami, ami korokat és világokat áthidalva behatol a tudatomba, és befolyásolja (irányítja?) a gondolataimat. Szinte hallottam a hívogató hangokat könyvből, amikor hajnalban felébredtem: Gyere, olvassss! Nem is tudtam ellenállni, ha fáradt szemmel is, de muszáj volt olvasnom.

Én Lovecraft Mestert nem tudom megunni, ha elönti az agyamat a multikulti vicsorgó őrülete, csak előveszem egyik gótikus rémálmom regényét és világomban helyreáll a rend és az egyensúly! :)

Na ez picit nehéz szülés volt. :D

Nem mondom, hogy nem tetszett, de első olvasásom volt Lovecraft-tól és szó mi szó, kell hozzá egy bizonyos fokú lelki állapot, hangulat elérése, ami után valóban felhőtlenül élvezhető lett.

Miután ráhangolódtam a stílusra, már gördülékenyen ment és átjárt a Cthulhu iránti izgalom. off

Biztosan fogok még olvasni Lovecraft műveiből. :)

    Újdonságot nem hozott ez a kötet, szerencsémre már mindegyik novellával találkoztam korábban. Ami érdekességre tarthat számot, hogy a közelmúltban három olyan novellával is találkoztam vizuálisan feldolgozva (itt-ott átdolgozva), ami itt szerepel. Kettő filmen (Suttogás a sötétben, Cthulhu hívása), egy pedig képregény formájában (A kutya) került a figyelmem középpontjába.
    Elsőként a Cthulhu hívása című ff. némafilmet (http://www.cthulhulives.org/cocmovie/index.html), majd azt követően a Suttogás a sötétben ff. hangosfilmet (http://www.cthulhulives.org/Whisperer/index.html) tekintettem meg. Sejthető, hogy a filmek a ’20-as ’30-as évek stílusában készült és remekül hozzák a novellák hangulatát. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a „korabeli” filmeket vagy éppen vonzódik Lovecraft világához. A kutya című képregényt a februári Lovecraft emlékesten láttam falra kifüggesztve, és egy kicsit meg is lepődtem, mert eddig valahogyan elkerülte a figyelmem. És milyen a képregény? Itt bárki megnézheti: http://www.mortpaintgraphics.com/others.html.

    Remélem nem zavar senkit, hogy a novellák értékelése helyett, inkább további szem elé valót ajánlok. Jó filmnézést, képregény olvasást!

(;,;)

Suttogás a sötétben: egy klasszikus mítosz-faj, avagy a „yuggothi gomba” bemutatkozása. Más stílusban, másképp hangsúlyozva akár tiszta sci-fi is lehetne. Érdemes összevetni az Elefánt tornya c. Robert E. Howard-novellával (persze az már egy harmadik stílust képvisel)
Cthulhu hívása: azt kell mondjam, ez a kötet gyenge pontja. Mai szemmel a történet már nem biztos, hogy a kellő hatást váltja ki, bár a középső rész még mindig kiváló.
A sötétség lakója: tipikus, ugyanakkor kiváló mítosz-történet. Találós kérdés: mely Howard- és Poe-művekre találunk benne hivatkozásokat?
A névtelen város: kevésbé eredeti, hiszen alapja sok nép hitvilágában fellelhető, azonban nagyon jól eltalált hangulatú írás. Felébreszti az emberben bujkáló klausztrofóbiát. Sokak szerint az első Cthulhu mítosz-novella.
A kutya: egy igazi gótikus horror. Edgar Allen Poe a négyzeten.

De szeretem ezt a könyvet! Gyakorlatilag vagy ezt olvasom el egy-két évente, vagy újranézem a belőle készült brutálisan jó filmet. Krúdy Gyula mellett szerintem Lovecraft az egyetlen, aki olyan hangulatot tud teremteni a történeteivel, hogy a cselekmény a mellett szinte már másodlagos. Sőt. Az se érdekel, ha egyáltalán nincs is.

Számomra ebben a történetben is az egyes elemek teremtette légkör a legpazarabb: a nem túl megnyerő kultista-brigád, R'lyeh emberi szemmel kevéssé dekoratív romvárosa… Olvassátok, megéri!

Ez az a könyv, amely olvasása során ildomos volna rettegni. Sajnos, ez nálam nem működött. A novellákban sokszor előforduló iszonyatos borzalom, megmagyarázhatatlan rettegés nem kerített a hatalmába. Inkább újra és újra az ötlött fel bennem, hogy ugyanarról beszélnek. Valami dologról, amitől félni kellene, s rettegni a dologgal való találkozástól stb. S igaz, hogy szokatlan, s az első olvasás során még kezd érdekessé válni a történet, de mégis az az érzésem, hogy ugyanazt kapom különféle változatban. Valamit, amelynek leírására nincsenek megfelelő szavak, ezért körülíráshoz folyamodik a szerző. S az leírás nem hoz számomra borzongást.
A Kutya című novella tetszett a legjobban, s kicsit kívülállónak is éreztem a kötet többi elbeszélései közül. A bizarr „hobbi ” felvezetése után itt legalább tudjuk, hogy mivel állunk szembe.
A Suttogás a sötétben is tetszett, főleg, hogy többet időzött az „idegenek” bemutatásával, azzal, hogy miért is vannak/lehetnek itt a földön.
A sötétség lakója is jól indult, de túl rövidnek éreztem, az elolvasása után a miértek és hogyanok eléggé sorjáztak bennem.
Érdekes módon a címadó novella nem annyira ragadott meg, kicsit többet vártam volna.

Ez az első könyvem Lovecraft-tól és megragadott. Olyan sok másik könyvben van szerepe, utalnak rá és most már értem, hogy miért. Mint ahogy Assimov-tól is el kell olvasni mindent, úgy Lovecraft-tól is. Az a hangulat amit megteremt… pont megfelelően homályos és misztikus ahhoz, hogy megborzongasson.