Az ​ősi út és a hírnök versei 73% 32 csillagozás

„Nem volt kéz, mi visszatartott volna,
az éjjel, mikor ráleltem az ősi útra"

Ha nem elég számodra az összes kötetben lévő rettenet, nos ez esetben szeretettel ajánlom ezt a könyvet. Gyújts egy gyertyát, kapcsold le a villanyt, zárd ki a külvilágot. Csak te vagy és a könyv. Csak a könyv és te! Sötétben és borral garantált a hangulat. Egy kis zenei aláfestést is alkalmazhatsz a tökéletes rettegéshez. Sok sikert!
//Akinek nem tetszik, az vagy nem szeret félni vagy nem alkalmazta a fentebb leírtakat.//

Lovecraft versei szerepelnek a kötetben. Az összeállítással semmi baj nincs, azon kívül, hogy Lovecraft nem ebben a műfajban a legerősebb. A könyv azoknak ajánlható, akik már elolvasták a szerző legjelentősebb novelláit, és rajongóként megismerkednének HPL verseivel is. A novellák esetében (véleményem szerint) nem az írástechnika miatt emlékezetesek a művei, ahogy a verseinél sem, hanem a megteremtett világ, illetve az egyedi hangulatuk miatt. A verseknek van ahol sikerül ezt a hangulatot megragadniuk, viszont irodalmi szempontból szerintem nem érik el a kortárs, vagyis Edgar Allan Poe színvonalát. Rajongóként viszont érdemes megismerkedni a szerző ezen műveivel is.

Jó volt újból Lovecraftot olvasni, mert már sok idő eltelt azóta, hogy a többi magyarul megjelent könyvét olvastam. A hangulata még mindig magával ragad. A könyv felépítése viszont nem tetszett, spoiler

Valahogy Lovecraft prózáját sokkal jobban szeretem, mint a most elolvasott verseit, de az is tény, hogy a stílusáért viszont annyira rajongok, hogy mindenképpen akartam adni egy esélyt a lírájának is.
Az biztos, hogy nem véletlenül a novellái és kisregényei miatt ismerjük ma, és nem a költészete miatt. Voltak a kötetben persze olyan versek, amik nagyon tetszettek, a Poe-éta rémálmából például pont az a fanyar humora jött át, mint a Sweet Crudelia-ból. (Mert igen, Lovecraft tud vicces is lenni, nem csak az egzisztenciális horrort rászabadítani a gyanútlan olvasókra. Az a legizgalmasabb mondjuk, amikor a kettőt egyszerre teszi, mint a Poe-éta rémálmában. …és ez a szójáték…)
Összességében nem érzem időpocsékolásnak, hogy elolvastam a verseskötetet, de azért lehet, újraolvasom a Zarándokút Kadathba-t, hogy valami jobb maradjon meg bennem.

Kellemes volt verseket is olvasni a Mestertől, mindenkinek csak ajánlani tudom!:)

Lovecraft rajongóként teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt a kötetet el kell olvasni. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy a versei sosem hagytak olyan mély nyomot az irodalomban, mint a novellái. Ez a kötet is csak ezt bizonyítja. Van egy-két egészen jó írás, a többség olyan átlagos. Sajnos a Mítosz köré íródott versek sem mindig jók. Ugyanakkor ha az angol szöveget olvassa az ember, annak valahogy jobb hangulata van, mint a magyar fordításnak. Szóval ha valaki Lovecraftot szeretne olvasni, akkor azért maradjon a klasszikus írásainál.

Az biztos, hogy Lovecraftra nem a versei miatt fogunk emlékezni. Nagy részéről már rögtön az olvasása után meg is feledkeztem. A Poe-éta rémálmát viszont imádtam, meg tetszett az is, hogy az eredeti angol szöveg is közölve lett.
Kiknek ajánlható ez a rövidke kötetecske? Főleg olyanoknak, mint én, akik hiányolták a Lovecraft összesből a verseit, vagy csak kíváncsiak rá, hogy milyen volt költőnek.

Jó volt megismerkedni Lovecraft verseivel, hozta a tőle megszokott hangulatot, bár én jobban szeretem a novelláit. Rajongóknak mindenképp ajánlott olvasmány! :)

Ha csak az olvasási élményemet értékelném 3 csillagot adnék, mert nem szeretem a verseket.
Az egész kötetbe nem sok poéma akadt ami tetszett (Az elveszett Új-angliát imádtam). Sajnos ez leginkább amiatt van, hogy tényleg nem szeretem a verseket. Ráadásul Lovecraft olyan szinten ír körül és meszemélyesít mindent, hogy néha még a fonalat is elveszítettem.
A kötet két nyelvű, az eredeti, angol szöveget kb. az első hosszabb műig olvastam párhuzamosan a fordítással (Pszükhopomposz, ez is nagyon tetszett). Egyszerűen kimerült a szókészletem, így nem volt értelme erőltetni, összefüggően már nem értettem meg ezeket a nagyobb terjedelmű alkotásokat.
Jól adoptálja a sötétséget a lírájában is Az Öreg!

A kiadvány egyébként nagyon igényes, nekem a minimalista „összeollózott” borító is nagyon tetszett. Hibát nem találtam benne. Jó a szerkesztés is és mindenképpen értékes, hiánypótló kötet!
Emiatt ment az a bizonyos 4. csillag!

Ez a kötet sajnos messze alulmarad a prózai kiadványokhoz képest. A legtöbb vers igazán csak egy-egy rövid felvetést ad, amiből lehetett volna történet is, de nem lett. A hosszabbak adnak kerek történetet is, de ezeket sem éreztem igazán hatásosnak. Összességében az egész könyv csak annyit adott nekem, hogy némileg megteremtette Lovecraft világának hangulatát, de pusztán csak azt.