Az ​őrület hegyei 176 csillagozás

H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

     ​„H. P. Lovecraft írásaira csak kényszeredetten húzhatjuk rá a „horror” megnevezést, mert talán még ehhez állnak a legközelebb. Valójában egyszerre tekinthetők rémtörténeteknek, gótikus mesének, fantasynak és olykor sci-finek is. Mikor Lovecraft alkotott a húszas-harmincas években, ezek a kategóriák még nem különültek el egymástól olyan élesen, mint manapság. Leginkább a „dark fantasy” kifejezést használhatnánk erre a jellegzetesen lovecrafti, komor és vészjósló stílusra.     Lovecraft rémtörténetei azért különlegesek a maguk nemében, mert nemcsak az emberi elme felszínét borzolják föl néhány rövid pillanatig, hanem mélyen belemarnak a csontokba és az idegekbe. Az emberi képzelőerőre gyakorolt hatásukkal számos jeles pszichoanalitikai tanulmány foglalkozik, és ezek többé-kevésbé mind arra a megállapításra jutnak, hogy e történetek közvetlenül a tudatalattiból váltanak ki bizonyos reakciókat. Elbeszéléseinek megvan az a jellegzetessége, hogy a lehető legvisszataszítóbb és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1936

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 1998
184 oldal · ISBN: 9638585129 · Fordította: Sóvágó Katalin, Koch György

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Euklidész


Kedvencelte 9

Most olvassa 9

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Klodette>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

A Cthulhu hívása után jobban utánanéztem a dolgoknak és rájöttem, hogy érdemes Az őrület hegyeivel folytatni ezt az egészet, – ráadásul talán érdemesebb is lett volna azzal kezdeni – így hangoskönyvben a Helikon kötettel párhuzamosan hozzá is láttam a meghallgatásához.
Az őrület hegyei szintén egy kisregény és a maga 184 oldalával teljes bepillantást nyújtott a Nagy Öregek múltjába és az akkori jelenébe, méghozzá egy igen izgalmas és rejtélyes antarktiszi expedíció keretein belül.
Feltárta történelmüket, származásukat, háborúikat, tetteiket és minden fontosabb dolgot, tudnivalót róluk, miközben mégis bőven maradtak nyitott kérdések, amiket aztán Lovecraft szépen-lassan mutatott be nekünk, olvasóknak, a különböző novellák és más, egyéb írások megjelenéseivel.
Ez egy roppant összetett világfelépítés, amit bizony egyáltalán nem kell alábecsülni és megköveteli, hogy minden alkotóelemét olvassuk, ismerjük, különben bizonyos eseményeket, utalásokat, helyszíneket nem fogunk megérteni. Ilyen például az oly sokat emlegetett elborzasztó könyv, a Necronomicon, Arkham városa, maga Cthulhu, a Nagy Öregek, a Külső Istenek, az Ősistenek vagy például a Miskatonic Egyetem, R'lyeh és így tovább.
Csakhamar megállapítottam, hogy a szerzőnél fontos elem, hogy nem mindent rág a szánkba, nem ír le dolgokat szó szerint, szeret ködösíteni és inkább az olvasók fantáziájára bízni bizonyos eseményeket vagy éppen egy-egy szörny/űristen kinézetét.
Az írásaiban többször elhangzik, hogy az emberi képzeletnél és az ember ismeretlentől való félelménél nincs is rosszabb dolog.
Szeretném folytatni az életművét és még jobban beleásni magam a Cthulhu-mítosz borzalmas titkaiba, mert érdekesnek, lebilincselőnek, szerteágazónak és dermesztőnek találtam.

bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/01/h-p-lovecra…

csartak P>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Régebben azt írtam ennél a könyvél, hogy Lovecraft történetei rendesen megdolgozták az álmaimat, most újra olvasáskor nem történt ilyen. Bár az tény, hogy akkoriban rendesen beleástam magam, és egyhuzamban az összes fellelhető könyvet elolvastam tőle. Ha valami érdekel, nagyon fanatikus tudok lenni. Teljesen felvettem a hangulatát, és az időnként (vagy nem időnként) túlzó, mesterkélt, hatáskeltő dolgai sem zavartak. Ő egyszerűen így volt jó.
Az őrület hegyei az egyik kedvencem, itt ismerhetjük meg a Nagy Öregek történetét. Több milliárdnyi évvel ezelőtt épült szörnyű városukét, ami a hegyek mögött rejtőzik. Ciklopszi-titáni oszlopok, nem emberi elmével felfogható geometria és szimmetria, idegen formák, vésetek, és a folyosókon felhangzó, kakofónikus, több szólamú flóta. És persze itt van a Shoggothok története, ezek a kúszó, bugyborékoló, nyáladzó, alaktalan protoplazmák, amik bekúsznak a rettenet sötét homályából a látóterünkbe, és leharapják a fejünket.
Az álmok a boszorkányházban történetében ügyesen kavar a térbeli síkokkal, van nagyobb őrület ha a matematika és a kvantumfizika keveredik a babonával és a rémmesékkel? Ha nem vigyáz valaki, könnyen egy boszorkány karmai között találja magát, és ő még csak a kisebb manipulátor a játékban, amikor megnyílnak a sötétség bugyrai. Jobb, ha azt a szörnyű Necronomicont nem lapozgatjuk.
A feledés fátyla, nagyon rövid írás, egy drogos vágyálom az álmok földjére, ahol meg lehet találni azt a szépséget, ami a való életben nem lehetséges..

2 hozzászólás
marschlako P>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Megértem a Lovecraft rajongókat. Remekül ír, nagyon élveztem Az őrület hegyeit, terven felül még a Chutulhu hívását is el kellett olvasnom.

dokijano>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Több a sötétség, mint a rémség. Nem engedte látni a szörnyűségeket, csak említést tesz róluk, hogy micsoda borzalmakat látott ez meg az. Mi meg a saját érzéseink, vagy inkább a fantáziánk alapján próbálhatjuk meg rekonstruálni, mit láthattak a regény szereplői.
Lehet, hogy akkor nekem ehhez kevés a beleérző képességem, mert inkább unalmasba hajlónak éreztem, mint rettenetesnek. A szédítő magasságok és szakadékok, a csontig hatoló hideg, az óriás pingvinek és a különös, ötszögfejű nyálkás lények és a sejtetések nekem nem elegendőek egy rémtörténethez.
Így aztán különösen idegesített, amikor már többedszer olvastam a földtörténeti koroknál a „komancs kor” elnevezést. Algonkium kor elnevezés létezik (főleg amerikai szóhasználatban), az algonkin indiánok után. A komancsok is indiánok ugyan, de nem ugyanazok, mint az algonkinok. Lakóhelyük is távol van egymástól: a komancsok az USA déli államaiban (Oklahoma, Texas, Új-Mexikó), az algonkinok pedig többségében a kanadai Québecben és Ontarióban laknak (elszórtan még Virginiától a Sziklás-hegységig). Szóval itt valamit nagyon félreérthetett a fordító.

2 hozzászólás
Joshua182>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Pár éve már volt szerencsém Az őrület hegyeihez, és kellemes emlékeim maradtak róla, így szívesen vágtam neki újra ennek a sötét sarkvidéki kalandnak.
Igazság szerint nem néztem utána, hogy a történet megírásának idejében mennyire térképezték fel az Antarktiszt, voltak-e még vakfoltok, mindenesetre az író jó érzékkel választotta a helyszínt, az átlagember számára szélsőségesen idegen és zord jeges birodalmat, egészen sötét, rideg hangulata van a történetnek, ami ellensúlyozza a túlzásokat földrajzi és technikai szempontból.
A szerző stílusával kapcsolatban legelőször furcsa volt, hogy hangulatkeltés céljából a végletekig képes hangsúlyozni és ismételni dolgokat, de mivel ezúttal fel voltam rá készülve, így sokkal kevésbé volt zavaró.
A legjobb, ha prekoncepciók nélkül ül neki az ember a könyvnek, ez esetben kap egy kalandregényt, amely fokozatosan átmegy egy sötét hangulatú rémtörténetbe, amely betekintést nyújt egy sajátos világba és kultuszba.
A rengeteg – időnként fiktív – hivatkozás, a nyelvezet, a féktelen hangsúlyozás, és a sosem közvetlenül ábrázolt, hanem terjengősen körülírt borzalmak teszik egyedivé Lovecraft stílusát, melyhez ez a történet kiváló bevezetés.
Külön tetszett, ahogy Poe előtt tiszteleg a történet vége felé.
A kötetben szereplő további két rövidebb történet, az Álmok a boszorkányházban és A feledés fátyla közül az előbbi tetszett jobban, mely egy hangulatos, interdimenzionális boszorkánytörténet, megbolondítva némi matematikával, némileg meglepő befejezéssel.
A feledés fátyla egy nagyon rövid álombéli barangolás, elgondolkodtató, mert akár többféleképpen is értelmezhető.
Engem újfent elvarázsolt ez a sajátos hangulat, számomra az a titka, hogy ennél a terjedelemnél nem szabad többet olvasni egyszerre, így mindig öröm lesz visszatérni a szerzőhöz.

eme>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Nagyon jól indult, bele is éltem magam az expedícióba, tudományos, szakszerű(nek tűnő) beszámoló, a feszültség egyre inkább fokozódik, majd valahol, számomra sem teljesen magmagyarázható módon alábbhagy. Mintha sejtettem volna, mi következik, vagy legalábbis nagyvonalakban mi jöhet. Aztán jött is, és közben megérkezett vele a homály, a sejtetés, az őrületbe kergető jelzők sora: borzasztó, félelmetes, őrületes, kísérteties, rettenetes, őrjöngő, szörnyű, rémítő, iszonyatos és így tovább, majdnem minden mondatba jut belőlük egy-kettő. Hát, ez nekem túl sok… pontosabban túl kevés. Nem akarok én horrorisztikus részleteket, véres és iszonyatos jeleneteket, de valami hiányzik innen. Igaz, hogy első személyű elbeszélőként, szemtanúként elmesélni egy ilyen tapasztalatot megmagyarázhatná, igazolhatná az elmesélhetetlenség érzését, a leírás képtelenségét. Ennek viszont ellentmond a „tudományos” részletesség, a higgadtság, az őrület hegyeiben talált megkövült múlt aprólékos leírása. Nem találtam meg a kapcsot a leírtak és az átélt érzelmek közt. Nem sikerült számomra eléggé plasztikussá és érzékelhetővé tenni az őrületes rémségeket. Aztán ott van az utalások tömkelege, melyeket nem tudok mihez csatolni – fiktív korok, mítoszok, civilizációk, melyek számomra csak lebegnek a semmiben, én meg állok értetlenül. Semmi, vagy túlontúl kevés magyarázat.
Nem, nem rettegtem, nem borzongtam, de ez talán az én hibám. Nem nagyon szokott ez nekem sikerülni. Kár, mert nagyon reményteljesen indult az egész.

10 hozzászólás
Szürke_Medve>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Mivel az előző olvasmányomban erősen túltengett a brutálnaturalita módon képembe (szemembe, számba, orromba, bőrömbe) gyomott realizmus (https://moly.hu/konyvek/kim-leine-a-vegtelen-fjord-profetai/en-es-a-konyv/szurke_medve) ezért most kimondottan jólesett Lovecraft kimondatlan rettenetei, és a dolgok jellegzetes precíz és szikáran tudományos hangvételű homályban burkolása, amiről a mester olyan híres. Ezért is vettem őt elő, amikor több más könyvet is undorral toltam félre pár sor után…Nem is csalódtam. A kötet több írást is tartalmaz. Az első, címadó, történetben az Antarktiszra kerülünk. Lovecraft ezúttal remekül meg tudja fogni az fagyott kontinens ásító térségeinek hangulatát (Ez néha, főleg ha kimozdul a jól ismert Misztikus Új Angliájából, nem mindig sikerül neki) és már pereg is a jól ismert stílusban a jól ismert borzalom. Az alapdarabok egyik az első írás, Lovecraft mitológiájának megismerését nagyban segíti a történet. A második novella visszatér a rajongóknak otthonosan „fekélyes” ( a „sötét rettegéstől „ az, amely ott „gunnyasztott”) ódon városba, Arkhamba. Ismét egy remekmű…:) Majd egy rövidke de jellemző írás következik, végül egy rövid tanulmány Lovecraftról Szentmihályi Szabó Péter tollából. Mindenképp jogosak a csillagok….:)

3 hozzászólás
littlelinda P>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Azt hiszem Lovecraftnál nagyon észben kell tartani, hogy eredetileg az 1930-as években jelentek meg az írásai, és akkor még egészen más volt az ijesztő fogalma. Most inkább azt mondanám rá, hogy kicsit túlzottan misztikus, mert sok benne a ködösítés, sokáig építi és húzza az ember kíváncsiságát mire kiderülnek a nagy titkok – ez sokakból valószínűleg inkább unalmat vált ki –, engem inkább a sok geológiai és régészeti leírás zavart, mert nem volt minden egyértelmű és érthető – de hát ez meg a sci-fi velejárója.
Az Öregek mítosza viszont nagyon tetszett, hátborzongató belegondolni, hogy már a dinoszauruszok kora előtt létezett egy civilizáció, ami a mai embernél is fejlettebb – és mégis el kellett buknia. Tetszett, hogy a faragványok alapján megtudhattuk az Öregek társadalmának egész történetét, csak azt sajnálom, hogy magukról az Öregekről és a Shoggothokról nem volt még egy kicsit több infó, és talán még hátborzongatóbb le(hete)tt volna az egész, ha nem csak egy szemvillanásnyit kapunk az egyetlen spoiler

2 hozzászólás
Bori_L>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Egészen hihetetlen, hogy ebben a történetben nem csupán leírhatatlan és megdöbbentő borzalmakról olvashattunk, hanem volt alakjuk, formájuk, leírásuk. Meg szaguk. A hangulat szokás szerint elkapott, Rerih képeire még rá is kerestem. A képei mondjuk számomra nem földöntúli tájakat idéznek, viszont tagadhatatlanul érdekes ember volt, örülök, hogy rátaláltam.

Kallós P>!
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei

Lovecraft számomra meghatározó gyermekkori élmény ezért nem tudom a regényeit elfogultság nélkül értékelni, hisz oly sok emlék fűz hozzájuk. Abszolúte alap Bloch-al és Bradbury-vel egyetemben. :D

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak P>!

A nem euklideszi geometria és a kvantumfizika egymagában is megvisel bármely agyvelőt, de ha valaki még össze is keveri őket néprajzzal, úgy próbál sokdimenziós fura hátteret kerekíteni a rémmesék iszonyú sejtetései és a kandalló mellett suttogott zagyva mendemondák mögé, az aligha remélheti, hogy megússza szellemi túlfeszültség nélkül.

Álmok a boszorkányházban, 128.oldal

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · kvantumfizika · nem euklideszi geometria · néprajz
Morseda>!

Vannak a Földön sötét, halott zugok, feneketlen mélységek, amelyeket az emberiség békéje és biztonsága érdekében okvetlenül békében kell hagyni, különben életre kelnek az alvó szörnyetegek, istengyalázóan életben maradt förtelmek tekergőznek és csobbannak elő fekete odvaikból, újabb és távolibb hódításokra készen.

csartak P>!

Vaskos fekete tömegeit mintha küklopszok emelték volna ismeretlen és elképzelhetetlen stílusban, káromolva a geometria minden törvényét. Voltak csonkapúpok, köztük lépcsőzetesek és bordázottak, melyek hol karcsú hengerekben, hol gumós duzzanatokban folytatódtak, és gyakran viselték csipkézett szélű vékony korongok füzéreinek koronáját; és voltak sajátságosan kiugró, asztalszerű építmények, melyekhez mintha lefelé kisebbedő, négyszögletes táblákat vagy öt hegyes csúcsot meresztő tárcsákat tornyoztak volna egymásra. Voltak hegyükre állított gúlák vagy kúpok, egymagukban vagy hengerek, kockák, csonkakúpok, csonkagúlák tetején egyensúlyozva, itt-ott tűtornyok, furcsa ötös kötegekben. Szédületes magasságokban mintha zárt hidak kötötték volna össze e lázálombeli építményeket, és riasztó, nyomasztó volt az egész a maga irdatlanságában.

Az őrület hegyei, 39.oldal

csartak P>!

Kis híján én is visszhangoztam a sikolyát, mert én is láttam azokat az ősi faragványokat, és borzongva csodáltam meg a névtelen művészt, amiért még az ocsmány váladékot is érzékeltetni tudta a lerogyott-lefejezett Öregeken, kiket a nagy felkelésben zúztak össze és szoptak hátborzongatóan fejetlenné a rettentő Shoggothok. Vérfagyasztó, lidérces domborművek voltak, még így is, hogy időtlen idők óta elmúlt dolgokról beszéltek, mert a Shoggothok képe és cselekedetei nem emberi szemnek valók. A Necronomicon őrült szerzője rémülten esküdözik, hogy soha nem tenyésztek a földön, és csak maszlagolt álmodók találták ki őket. Minden formát és szervet mímelő-majmoló alaktalan protoplazma – buborékoló sejtek nyúlós halmaza – képlékeny és hajlítható, ruganyos ötméteres gömbök – városépítésre szuggerált rabszolgák – egyre dacosabbak, egyre okosabbak, egyre kétéltűbbek, egyre jobban tudnak utánozni! Uramisten! Mely téboly bírhatta rá még a fertelmes Öregeket is, hogy ilyen fajzatokat használjanak és véssenek kőbe?

Az őrület hegyei, 113.oldal

Kapcsolódó szócikkek: Necronomicon
Joshua182>!

A hagyomány feltűnően hangsúlyozza, mennyire hiábavaló anyagi sorompókkal korlátozni a boszorkány mozgását; ki tudja, mit takarnak a seprűnyélen átlovagolt éjszakákról szóló régi mesék?

Álmok a boszorkányházban

3 hozzászólás
csartak P>!

22.15. Fontos felfedezés. Orrendort és Watkins lámpa mellett, föld alatt, 21.45-kor teljesen ismeretlen, óriási kövületet talált; valószínűleg növény vagy ismeretlen tengeri sugárállat hatalmasra nőtt példánya. Ásványi sóktól tartósított szövet. Bőrkemény, helyenként meghökkentően ruganyos maradt. Végein és oldalt letört részek nyomai. Hossz 180 cm, átmérője középen 105 cm, két végén 30 cm-re keskenyedik. Hordószerű, dongák helyén öt kidudorodó taréj. Taréjak középvonalában vékony kocsányokra emlékeztető oldalnyúlványok. Taréjak közötti barázdákban különös kinövések – legyezőként nyitható-csukható fésűk vagy szárnyak. Mind súlyosan sérült egy kivételével, ennek fesztávolsága majdnem 210 cm. Emlékeztet ősi mítoszok szörnyeire, főleg Necronomicon legendás Véneire.

Az őrület hegyei, 26.oldal

Kapcsolódó szócikkek: Necronomicon
Joshua182>!

Csakis a bamba apátiára való hajlama akadályozta meg, hogy ne sikoltozzék fennhangon.

Álmok a boszorkányházban

1 hozzászólás
Renkou P>!

Amikor az utolsó napok rám törtek, és a létezés ostoba semmiségei már kezdtek megőrjíteni, az álom csodálatos rejtekébe menekültem előlük. Álmaimban megtaláltam azt a kevés szépséget, amit életemben hiába kerestem, és régi kertek, elvarázsolt erdők mélyén barangolhattam.

A feledés fátyla 171. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Éjszakai műszak
Richard Matheson: Legenda vagyok
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 377 XL
Stephen King: Csontkollekció
Stephen King: Világnagy strand
Farkas Balázs: Embertest
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők