Az ​álom fala mögött 32 csillagozás

H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött

Az úgynevezett dark fantasy egyik kezdeményező-műfajteremtő írójának, H. P. Lovecraftnak tizenhárom magyarul eddig meg nem jelent novelláját tartalmazza a kötet.
A szerző írásaiban a mai fantasyk minden eleme színre lép, a misztikus, metafizikus horrortól a rémálmok iszonyatán át az ősi istenek születéséig, a különleges titkokkal felruházott földi helyszínektől a lélek belső borzalmaiig.
Kései tanítványaitól, epigonjaitól eltérően Lovecraft irodalmi ranggal és érdekességgel tudja felruházni alakjait és történeteit, s különösen az atmoszférateremtésben bizonyul erősnek.

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2000
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639227234 · Fordította: Bihari György

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
le_miserable
H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött

Érdekes, hogy állítólag az utolsó novellát (Alhazred lámpása) már nem is ő fejezte be, holott szerintem ez a könyv „leglovecraftesebb” darabja. Bár belegondolva, a vége mintha tényleg sántítana egy kicsit… :) A kedvencem a második novella volt (A kripta), ami bár kevésbé dark fantasy, inkább egy szimpla kísértethistória, mégis megfagyott bennem a vér, amikor a végére értem. Tipikus Lovecraft-i hatás az, ahogyan befejezi a történeteket. Általában a legutolsó mondat az, ami tudatosítja az olvasóban a már addig is sejtett borzalmakat, ahogyan a hős is ráébred arra, amit már eddig is tudott de saját magának sem merte bevallani… bár ezen történetek nagy részén még a Cthulhu mítosz kiforratlansága érződik, a mester már itt is profi módon teremti meg azt az atmoszférát, amitől még a tapasztalt olvasónak is feláll a szőr a hátán :)

>!
RandomSky
H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött

Metal Hammer No. 126 / 2000. június
Lassacskán Lovecraft összes írása megjelenik, ügyesen porciózva, hogy az egyszeri HPL-fan újra meg újra kicsengesse az összeget egy újabb dózisért, noha most is ömlesztve van mindenféle – de leginkább a dark fantasy legnagyobb mesterének azon munkái, amik a maradékba tartoznak, meg korai zsengék, sőt állítólag a záró, önéletrajzi ihletésű Alhazred lámpását már nem is Howard Phillips fejezte be. Maradék, mondom, tehát nincs itt újabb Cthulhu hívása vagy Erich Zann muzsikája szintű írás, s az Álomföldekkel kapcsolatos novellák sem annyira zseniálisak, de azért nagyon is érződik, kitől származnak ezen rövidebb történetek, és aki szereti Lovecraft-ot vagy általában a sötét hangulatú irodalmat, az nem fog csalódni. Pl. a kelta legendákat idéző Iranon keresése, bár nem tökéletes, mégis gyönyörű, ahogy A sír hangulata is félelmetes, s igéző a kötet címadó írása. Aki már jó ideje olvas Lovecraft műveket, annak ezen novellák egy része már ismerős lehet máshonnan, s némiképp kiszámítható is, de aki még sosem vett kezébe a Mestertől semmit, az ezzel a kötettel is kezdheti. Ez az 1900-as évek első felében élt s alkotott író, ki valós életében szürke, extrémitásoktól mentes, romlott egészségű kis ember volt, a fantázia világában olyat alkotott, mely méltó arra, hogy Poe utódjának mondjuk érte; az okkult, a misztikum, a természetfeletti és valón túli, a rettegés és borzalom oly' világait, oly' mítoszait, melyek a tudatalattinkat mozgatják meg, s tette mindezt igényes, irodalmilag is értékes formában. És általuk örökkön él, az álom fala mögött.

>!
bonnie9 +SP
H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött

Érdekes volt. Néha kicsit Vonnegut, néha kicsit Meghökkentő mesék, miközben azért mégiscsak Lovecraft.
A leggyengébb szerintem Az alkimista. A címadó novella, A kripta, Iranon keresése és Alhazred lámpája viszont kifejezetten tetszett.
Ez volt az első találkozásom Lovecrafttal filmen kívül. Szerintem ígéretes barátságot kötöttünk :)

>!
Lazi, Szeged, 2000
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639227234 · Fordította: Bihari György
>!
lalazs
H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött

Az első novella olvasása közben olyan érzetem támadt, mintha Poe-t olvasnék. Nem csoda, Lovecraft követi a poe-i hagyományokat, de azon túlmenően a saját stílusára formálja azokat. A legtöbb esetben E/1.-ben elmesélt történetekről van szó, így könnyű azonusulni a mesélőkkel/történet szereplőivel. A gondosan megválasztott szavak teremtik az iszonytató, nyugtalanító, komor és feszültséggel teli atmoszférát. Az első egynéhány és az utolsó novella még lekötötte a figyelmem, a többi csak adaléknak bizonyult a lovecrafti „horrorhoz” és legendákhoz.

>!
Scalard
H. P. Lovecraft: Az álom fala mögött

Az ötödik – utolsó előtti – Lazi kiadvány, és az első amibe már nem jutott hosszabb írás, úgyhogy jó sok rövid novellát kapunk.

A 13 novellából megint 3-at mások írtak, de ugye már meg se lepődünk azon, hogy nincs feltüntetve :D

August Derleth – A bezárt szoba (ajajajaj hát több mint 40 oldal, ez szemet kéne szúrjon :D) és Alhazred lámpája, ez utóbbit be is nyaltam és csodálkoztam is, hogy ezt a nyüvességet is LoveCraft írta volna? hát nem.

J. Chapman Miske – A dolog a holdfényben, hiányzott ez a 3 oldal nem igaz.

Amit innen olvastam és LoveCarft az tetszett, A sír kiváló, a A kriptában is jó, és miről is beszélgetne két értelmiségi az Arkhami temetőben, ha nem a Megnevezhetetlenről. A többit egyelőre nem olvastam, de ami késik az nem múlik.


Népszerű idézetek

>!
lzoltán P

     Sohasem felejtem el azt a délutánt, amikor először botlottam bele a halál félig elrejtett épületébe. Nyár közepe volt, amikor a természet alkímiája eleven, csaknem egynemű zöld tömeggé alakítja át az erdei tájat; amikor az érzékeket szinte megmérgezi a nedves zöld lombtömeg háborgó tengere és a talaj meg a vegetáció meghatározhatatlan illata. Ilyen környezetben az elme elveszíti a perspektíváját: idő és tér közönséges, irreális lesz, és egy elfelejtett, történelem előtti múlt visszhangjai dobolnak kitartóan az elbűvölt tudaton.

7. oldal, A sír (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

     Kamrám északi ablakában nyugtalanító fénnyel izzik a Sarkcsillag. Egyfolytában ott világít a feketeség hosszú, pokoli óráiban. Ősszel, amikor az északi szelek átkozódnak és vonítanak, és a láp vörös levelű fái a pitymallati órákban mindenfélét susognak egymásnak a kétszarvú, fogyó hold alatt, ott ülök az ablakban, és azt a csillagot nézem. A magasból az órák múltával lefelé pörög a Cassiopeia, miközben a Nagy-Göncöl fölfelé araszol a szélben hullámzó, párával csöpögő mocsári fák mögül. Közvetlenül napébredés előtt az Arcturus pislákol vörösen az alacsony domb temetője fölött, és Bereniké Haja csillámlik borzongatóan a rejtelmes keleten; azonban a Sarkcsillag a fekete boltozatnak mindig ugyanarról a pontjáról mered rám, gonoszul villog, mint egy őrült, figyelő szem, amely azért érkezett, hogy átadjon egy különös üzenetet, noha nem emlékezik másra, csak hogy egy üzenetet kell átadnia. Néha, amikor felhős az ég, aludni is tudok.

131. oldal, Polaris (Lazi, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: Sarkcsillag
>!
lzoltán P

     A Föld legmagasabb csúcsain laknak a föld istenei, és nincs ember, aki büntetlenül elmondhatná, hogy látta őket. Valaha alacsonyabb ormokon lakoztak; de ahogy az emberek a síkságokról indulva megmászták a sziklás, havas lejtőket, mind magasabbra űzték az isteneket, míg azok mostani lakóhelyükre nem értek. Amikor elhagyták a régebbi csúcsokat, minden jelet magukkal vittek, egy esetet kivéve, amikor egy faragott képet hagytak maguk után azon a hegyen, amelyet Ngraneknek mondanak.
     De mostanra eltávoztak az ismeretlen Kadathba az ember nem járta hideg pusztaságban, és rideggé lettek, mivel nincs magasabb csúcs, ahová elmenekülhetnének az ember elől. Ridegebbek lettek, és mivel egyszer már elszenvedték, hogy az ember kitúrja őket, most megtiltották neki, hogy odajöjjön hozzájuk, vagy az odaérkezőnek tilos lett volna elmennie. Szerencséjükre az emberek nem ismerték a hideg pusztaságban elterülő Kadathot, máskülönben meggondolatlanul megmászták volna.

147. oldal, Más istenek (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

     A nevem Jervas Dudley, kora gyermekkoromtól álmodó és látnok vagyok. Mivel volt annyi vagyonom, hogy ne kelljen kereskednem, lelki alkatom viszont sohasem illeszkedett a hivatalos oktatáshoz és a társasági élethez, mindig a látható világtól elkülönülő birodalomban éltem; ifjúságomat és kamaszkoromat ódon, alig ismert könyvek között töltöttem, és bebarangoltam ősi fészkem környékének mezeit és berkeit. Nem hinném, hogy amit azokban a könyvekben olvastam, azokon a földeken, erdőkben láttam, pontosan az volt, amit más fiúk olvastak és láttak ugyanott; de erről keveset beszélek, mivel a részletes elbeszélés csak megerősítené azokat a kegyetlen rágalmakat elmebeli állapotomról, amelyek időnként megütik a fülemet, ha ápolók ólálkodnak körülöttem. Elég, ha elmesélem az eseményeket, anélkül, hogy az okokat elemezném.

5-6. oldal, A sír (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

     Alhazred lámpája szokatlan formájú volt. Olajjal működött, és mintha aranyból ötvözték volna. Kicsiny, téglalap alakú edény volt, oldalán kunkori fogóval, a másikon csőrrel a bélhez és a lánghoz. Különös rajzok díszítették, meg egy ismeretlen nyelv betűi, amelyet Phillips, noha több arab nyelvjárásban otthon volt, nem bírt megfejteni. A szöveg nem szanszkritul volt, hanem egy annál is régebbi nyelven, amelynek betűi és hieroglifái között még képírás is akadt. Phillips egy egész délutánt szentelt annak, hogy kívül-belül kifényesítse, majd ezután feltöltötte olajjal.

160-161. oldal, Alhazred lámpája (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

     Már a harminchoz közeledtem, amikor az öreg Pierre-t magához szólította a túlvilág. Én magam temettem el az udvar kövezete alá, ahol úgy szeretett sétálgatni életében. Ilyen módon én maradtam az egyetlen emberi teremtmény a hatalmas erődben, és teljes magányomban elmém kezdett fölhagyni a közelgő végzet elleni tiltakozással, csaknem kibékültem a sorssal, amellyel annyi ősöm találkozott. Időm nagy részét most azzal töltöttem, hogy felkutattam a vén kastély romos, elhagyatott szobáit és tornyait, amelyeket az ifjúi félelem miatt kerültem, és amelyek némelyikéről az öreg Pierre azt állította, hogy padlatát négyszáz év óta nem tapodta emberi láb. Sok tárgy, amellyel találkoztam, különös és félelmetes volt. Korok porától lepett, hosszú nyirkosságtól szétrohadt bútorokat láttam. Sohasem látott bőségben szőtt be mindent a pókháló, óriás denevérek csapkodtak csontos, rémítő szárnyaikkal az egyébként kihalt homályban.

38. oldal, Az alkimista (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

(…) ha egész életünkben ott ülünk egy ablak mellett, az üveg megőrzi arcunk lenyomatát. (…)

91. oldal, A megnevezhetetlen (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

     A sárga fény tócsájában lassan elindult a lépcsőn a bezárt szoba felé. (…)

86. oldal, A bezárt szoba (Lazi, 2000)

>!
lzoltán P

     Barzai olyan sokat tudott az istenekről, hogy meg tudta mondani, mikor jönnek-mennek, és oly sokat megsejtett titkaikból, hogy félig-meddig magát is istennek tekintette. Ő volt az, akinek bölcs tanácsára Ulthar polgárai megtiltották híres törvényükben a macskák lemészárlását, ő volt az, aki először mondta el Atalnak, a fiatal papnak, hová mennek a fekete macskák Szent Iván éjszakáján. Barzai tanulmányozta a Föld isteneit, és feltámadt benne a vágy, hogy megnézze arcukat. Azt hitte, az istenekről való nagy tudománya megvédi haragjuk elől, így hát elhatározta, hogy fölhág a magas és sziklás Hatheg-Kla ormára egy éjszakán, amikor tudta, hogy az istenek is ott lesznek.

148. oldal, Más istenek (Lazi, 2000)

>!
Laohu

– Ne nevessé', fiam!
– Nem nevetek, Zebulon bácsi. Egyetértek veled.
– Akkor ha szembekerűsz véle, tuggyad, mit tegyél! Ne ájj meg gondolkodni, csak intézd el!

58-59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Robert King: A Félelem Cirkusza
Pirkadatra várva
Stephen King: Rémület a sivatagban
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Párák évszaka
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King: Az
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Sang-Sun Park: Tarot Café 6.