Árnyék ​Innsmouth fölött 90 csillagozás

H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Noha életében elkerülték a jelentősebb sikerek, Howard Phillips Lovecraftot (1890-1937) napjainkban már a modern horror műfajának egyik legnagyobb hatású alkotójaként tartja számon a tágabb irodalmi köztudat, műveit világszerte kultikus rajongás övezi.
Neve elválaszthatatlanul összefonódott az általa megálmodott „Cthulhu-mítosz”-szal – ezzel a megannyi rémtörténetből felépülő, visszatérő elemekkel ("Necronomicon", „Cthulhu”, „Arkham” – ezek ma már a popkultúra bejáratott hívószavai) megszilárdított sötét szöveguniverzummal, amelynek alapzatát az ismeretlentől való ősi félelem szolgáltatja; annak iszonytató gyanúja, hogy az emberiség csupán jelentéktelen mellékszerepet játszik a modern világ díszletei mögött rejtőző kozmikus entitások mellett.
A Helikon Zsebkönyvek második Lovecraft-válogatásában három hosszabb novellán (Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött, A dolog a küszöbön) keresztül kaphatunk betekintést a „Cthulhu-mítosz” lebilincselő izgalmaiba

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2020
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793991 · Fordította: Kornya Zsolt

Kedvencelte 16

Most olvassa 22

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth I>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Ha egyszer kifogynál az iszonyat és az ocsmány szavak szinonimáiból, üsd fel Lovecraftot – kimeríthetetlen tárházát fogja nyújtani az alternatíváknak!
Bevallom, második nekifutásra is tetszik a szerző horror-univerzuma, azzal együtt is, hogy nagyon más szemléletű gyűjtemény ez a kötet, mint a megelőző Helikon-kiadvány, az Onnan túlról. Az itt közölt hosszabb darabok és az általuk felmutatott összefüggések erősek, és éppen ezt hiányoltam az Onnan túlról rövidebb novelláinak esetében – az volt a benyomásom, hogy a lovecrafti világ összetartó rendszerét az utókor olvasói teremtették meg az író szerteágazó műveiből, de most látom és értem, hogyan is néz ki pontosan a Cthulhu mítosz. Szigorúan a közölt műveket nézve a Cthulhu hívása popkultúrális jelentőségéhez képest majdhogynem csalódás, tulajdonképpen már most beleolvadt a nagy lovecrafti átlagba, A dolog a küszöbönt olvasni pedig egy az egyben déja vu élmény volt: mintha benne lett volna az Onnan túlrólban is, pedig hát nyilván nem…
A nagy mentés az Árnyék Innsmouth fölött – szerintem ez egy remek kisregény, ami felüdítően többet vállal, mint a szerző általában. Bár ez is afféle légből kapott beszámoló valakitől, aki átélt valami szörnyűt, mégis elég terjedelmes és mozgalmas ahhoz, hogy közvetlen cselekményével hasson ránk, és ne azt érezzük, hogy egy homályos, másodkézből közölt tábortüzes rémtörténetet olvasunk éppen. Mindemellett a történet végső fordulata bámulatos módon jól működik, noha tárgyilagosan nézve elég ostobácska húzás.
Azt is meg kellett viszont állapítanom, hogy Lovecraft totális átszellemültségben megírt történetei már-már a viktoriánus szerzők hangvételét idézően régimódiak – az író elementáris ösztönökre apellál, az ismeretlen félelmetes, az idegen rossz, de főleg csúnya, és hát a csúnya is törvényszerűen rossz és gonosz is. Primitív asszociációi mellé társul még a természeti népekkel szemben nem annyira burkolt, de szerencséjére a szövegkörnyezetben és a korképben igazából hiteles lenézése. Ha nem lenne élvezetes és műfajteremtő erejű a lovecrafti életmű, nem mondhatnánk el róla túl sok jót.

Remek kis kötet, a megszokott lenyűgözően hangulatos borítóval. Együtt az Onnan túlról című előzménnyel tulajdonképpen kötelező azoknak, akik más kiadványokból még nem olvastak a szerzőtől semmit, de legalább egy icipicit kíváncsiak rá.

>!
Helikon, Budapest, 2020
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793991 · Fordította: Kornya Zsolt
Nikolett0907 P>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/05/h-p-lovecraft-…

“Az emberi elme szűk horizontján túl oly megnevezhetetlen borzalmak léteznek, amiket a legsötétebb rémálmainkban sem bírnánk elképzelni, ám fajtánk örökös átka, a tudásszomj és a kíváncsiság időnként szembesít velük.”

A Howard Phillips Lovecraft három elbeszélését tartalmazó válogatás a Helikon Zsebkönyvek sorozatban jelent meg 2020-ban. Véleményen szerint igen jól sikerült ez a szerkesztés, hiszen az írások többször is “kikacsintanak”, vagyis visszautalnak egymásra, egyfajta összefüggő világképet alkotnak. A sorozat egyéb kiadványaihoz képest ez is ízléses, praktikus – elfér a zsebben, olvashatjuk a strandon is…bár ezek után sokkal körültekintőbbek leszünk vízparton és a zátonyokat is garantáltan messzire kerülni fogjuk. Köszönöm a kiadónak, hogy rendre olyan könyveket válogat ebbe a sorozatába, melyektől több leszek és szívesen visszatérek hozzájuk többször is.

Kevés olyan író alkotott valaha a horror műfajában, akinek munkássága mind a mai napig hatással van kultúránkra, talán Bram Stroker vérszívó szörnyetege sorolható még ebbe a kategóriába, bár az részben folklór elemeken alapul. Hihetetlen, korát meghaladó irásai annyira lázba hozták alkotótársait (közéjük taartozott Robert E. Howard, a legendás Conan megalkotója is), hogy egy egész kultúrakört, a Chtulhu Mítoszt építették köré saját, hasonló témakörű elbeszéléseiken keresztül. Az általa megalkotott kozmikus horror műfajának szimbólumai számtalan filmben (Hellboy), képregényben (a Batman kiadványok Arkham szanatóriuma is innen ihletett), zenében (Metallica) valamint társas- és szerepjátékban (Arkham Horror, Call of Cthulhu) is megtalálhatóak.

“Fogalmam sincs, hogy mi mindent tartogathat még számomra az élet; ám abban biztos vagyok, hogy ez a másodperc visszavonhatatlanul lerombolta lelkem egyensúlyát, és örökre eltiporta bennem a természet józan működésébe vetett hitet.”

>!
Helikon, Budapest, 2020
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793991 · Fordította: Kornya Zsolt
4 hozzászólás
Molymacska P>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Onnan túlról című Helikon Zsebkönyves novelláskötet után szinte egyértelmű volt, hogy a következő kötet is elolvasom, hogy kicsit megmerítkezzek Lovecraft világában.
Amikor az Onnan túlról-t befejeztem, akkor azt írtam, hogy mennyire változatos a kötet, ellenben az Árnyék Innsmouth fölött pont ennek az ellentéte, mintha megfogták volna a Cthulhu mítuszt, és legjellemzőbb, leginkább bemutató három történetet tártak volna elénk. Nagyon jó volt benne, hogy a három történet, ha nem is egymásra épül, de egymás történetének elemeit dolgozza át, érezhető, ahogy egymáshoz kapcsolódnak, ahogy egy közös tudásanyagot visznek tovább, és ahogyan megismerhetünk néhány elemét az összetett mítosznak.
Szintén reflektálnék az előző kötetre, ahol azt írtam, hogy számomra nem volt izgalmas olvasni. Nos ez a kötet ezzel is szembe megy, hiszen Árnyék Innsmouth fölött annyira megrémített a maga brutálisan reális leírásaival, hogy én is izgultam, mi lesz a főszereplővel. Nyilván itt is érezni, hogy a szerző nem ma írta, de a leírások, a szag és hanghatások miatt (mely azért mindegyik történetre jellemző valamennyire) mégis nagyon élővé tették a novellákat.
Az alábbiakban két, általam még nem olvasott novelláról írnám meg gondolataimat:

Árnyék Innsmouth fölött Nehéz erről a történetről mit mondanom, mert megosztott engem. Egyrészről nagyon lenyűgöző, ahogyan felvezeti a történetet, információadagolásban szerintem tökéletes volt Lovecraft, és nagyon szépen bontakozik ki a történet. Közben a fokozódó szorongás hatalmasodik el az olvasón, hiszen hallunk történeteket, érzünk furcsa dolgokat, amiket nem igazán lehet megmagyarázni (ennek csúcsa az üldözési jelenet). Ilyen szempontból nagyon jó volt, ahogyan addig fokozta a helyzetet, amíg a végén egy hatalmas katarzist el nem ért a történettel.
Másrészről viszont azért elég fura is volt… Nekem a történetben nagyon furcsa volt, hogy Innsmouth-ban spoiler Ezt leszámítva alapvetően pozitív élmény volt olvasni a novellát.

A dolog a küszöbön Érdekes volt, ahogyan az emberi testtel és szellemmel játszik a szerző. Először teljesen mást hittem, máshova fog kifutni a történet, de valójában talán pont ezért is volt kicsit megdöbbentő a valódi törtenéteiség. Nagyon jó volt benne, ahogyan a személyiségeket, személyiségjegyeket elválasztotta egymástól, ahogyan behatárolta az emberiség mivoltát, és ahogyan ezzel játszott közben.
Különösen tetszett, hogy nem csak egy dologra épült spoiler, hanem mellékszálon mindig megjelennek félelmetesebbnél félemetesebb dolgok. A fő szál nem Innsmouth-ról szól, mégis vaskosan belekerült, de ott van az elmegyógyintézet (tud valaki félelmetesebbet ENNÉL?) és más félelmetesebbnél félemetesebb elemek.

Izgalmas volt elővenni ezt a válogatást, és kicsit megismerkedni Lovecraft munkásságával. Picit (talán egy lépésnyit) közelebb kerültem hozzá, és azt őt inspiráló szerzők felé is.

2 hozzászólás
sebzek>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

off

A Cthulhu és Lovecraft nevekkel már találkoztam párszor, azon belül leggyakrabban a „lovecrafti” jelzővel. Rossz dolog a tudatlanság. Gondoltam, két legyet egy csapásra.

Nem szeretnék kertelni, Lovecraft mai szemmel nézve nem jó író. A nyelve dagályos, ügyetlen és repetitív, a novellák lefolyása meglepően azonos (ezek miatt úgy tűnik, mintha fölösleges köröket futna), a feszültségkeltés nem hatásos, a csúcspontok laposak, szereplői egydimenziósak, különösen a főszereplők. Ők nyelvileg és viselkedésileg egyeznek. Nagyrészt azért, mert a főszál mellett nincsenek figyelemre méltó mellékszálak.
Főleg Szőllősi után olvasva voltak ezek szembetűnőek, mivel ő a felsorolt technikákban mérföldekkel jobban teljesít.

Maga az általa felépített mítosz egyébként érdekes, sőt, érződik benne a szenvedély, viszont a körítés annyira elveszi ezt az erényt, hogy a sorok írása közben nem tudok őszintén lelkesedni érte.
A harmadik novella pedig meglepően jól indult, amikor egy régi barát párkapcsolata hatására megváltozik. Volt két eltérő nézőpont, amiket a titkos szeánszok szétfeszítettek, de a novella előrehaladtával a klisék elhomályosították ezt a szálat. Valószínűleg itt is az a helyzet, mint Poe esetében, hogy Lovecraft inkább úttörő volt.
Irodalomtörténetileg érdekes, ugyanakkor ma már lehet találni jobb írásokat.

Olympia_Chavez P>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

2021. februárjában, egy szikrázóan ragyogó, de roppant hideg napon kerültem kapcsolatba a dologgal. Gondtalan napoknak néztem elébe, elmém felfrissült a kiadós alvás és a letisztult téli időjárás csípős hidegétől. Akkor még nem tudtam mivel is állok szemben, milyen kétségek és végül izgatott borzongás fogja szellemem maga alá gyűrni a következő két nap delejes óráiban. Gyanútlanul kerestem fel e nap délelőttjén, nappalim vitrinjét, mely olyan kis alakú gyöngyszemeket rejt, mint Plutharkosz, Poe, vagy Vonnegut munkái. Ezek között húzta meg magát észrevétlen és aljasul maga az iszonyat. Ha belegondolok, mily régóta ott hever, arra várva, hogy érdes testéhez hozzáérjek, hogy bűvös mágiáját rám vonhassa, ma is beleremegek és a szédülés kerülget. Magam sem tudnám megfogalmazni, hogy mit és miért is érzek pontosan, nincs rá emberi szó, mely leírhatná, de hatása a velőmig rágva magát járja át testem és az émelygésig fokozódó rémület fagyos keze szorongatja szívemet.

Három kis novella a felelőse mindennek a lelkiállapotnak, melyeket a Miskatonic Egyetem , e messze földön híres, okkult tanokat is oktató prominens intézmény tiszteletbeli professzorra válogatott össze nagy odaadással. A professzor egy távoli és rossz hírű vidék, Magyarország szülötte, akinél számítóbb és aljasabb teremtményt még nem hordott hátán a föld. Ha neveltetésem nem tenne pecsétet széphez szokott ajkamra, oly szavakkal illetném ezt a förmedvényt, melyek azonnal tudtára adnák a világnak, kivel is állnak szemben. Így hát csak arra kérem a kedves olvasót, – ha eljut hozzá levelem, amiben annak tartalma miatt kételkedem, hisz most leleplezem a fenevadat –, hogy jól fontolja meg kinek adja bizalmát és lelkiereje teljében vágjon csak bele eme kötet megismerésébe, ha már mindenképp vonzalmat érez a torz förmedvények, az árnyékban bujkáló és romlást hozó sátánfattyak iránt.
Az első novella középszerűsége még nem keltette fel gyanúmat, hisz oly kivehetetlen homályba burkolja önmagát, mely egy percre sem teremti meg a kiteljesedés lehetőségét. Szobrok, Ősi Istenek, levelek és beszámolók, rejtélyes halálesetek és egy furcsa, már-már komikus hajós kaland, inkább tűntek egy bomlott elme szüleményének, mint alapos kutatómunkával összegyűjtött bizonyítékoknak. Akkor még azt gondoltam, hogy a magamfajta realistákat ilyen átlátszó trükkökkel nem lehet lépre csalni. Ráadásul a szerző, aki egy neves tengerentúli misztikus, oly mértékig túlzásokba esik leírásaiban (talán, hogy elaltassa éberségemet), hogy a második novella elemi ereje és förtelme, a fotelomhoz szegezett.
A következő két történet a rettegés és iszonyat legmélyebb bugyrait ismertette meg velem, melyek már mellőztek miden ködösítést. Elődeim nyomán olyan dokumentumok és vallomások tárultak szemem elé, amik alapjaiban változtatják meg a világról alkotott véleményem. S ha mindezt merem hinni, – oly napokon mikor lelkemet elhagyja minden erő és remény – , nem tudom miért is nem vetek inkább véget földi létemnek, mely csak ellobbanó szikra a világmindenség pusztító ősi hatalmai mellett. Be kell látnom, hogy e tengerentúli misztikus bölcsen előrelátta* az események alakulását, ördögi kelepcébe csalva a magam fajta kíváncsi humanistát, ki nem szabadulhat a rá háruló felelősségtől, hogy ezen írásokban fellelhető nyomokat tovább követve, esetleg maga is útját állja majd a világra törni készülő hatalmaknak.

* „A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk, a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.”

2 hozzászólás
Ivenn P>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Imádom ezt a kötetet! Először is ki kell emelnem magát a borítót, ami szinte vonzza a tekintetet és zseniálisan passzol a könyv tartalmához is. A fekete-zöld árnyalatok pedig fejben nekem egyre inkább meghatározzák Lovecraft világát, szóval ezt is szuper választásnak tartom, gratulálok a grafikusnak!
A szép külcsín szerencsére méltón tükrözi a belső értékeket is. A kötet ezúttal három lazán összefüggő történetet tartalmaz: a Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött és A dolog a küszöbön c. novellákat. A könyv nagy részét a középső, címadó novella teszi ki, amelyet igazából egy kisregénynek is tekinthetünk a maga ~150 oldalával, és azt is érdemes megemlíteni, hogy anno az egyetlen Lovecraft mű volt, amelyet nem magazinban, hanem külön kiadványban jelentettek meg. A történet így terjedelméből fakadóan is annyira „leuralja” a kötetet, hogy a másik két novella legfőbbképpen előzménynek / kiegészítésnek tűnik nekem, amelyek inkább támogató, értelmező szerepet játszanak, hogy teljessé tegyék az Innsmouth-ra fókuszáló cselekményt.

De mi is történik Innsmouth-ban? Természetesen delejes, csontig hatoló borzalom! :)
Főszereplőnk, egy fiatal kalandvágyó férfi egész véletlenül keveredik az elhagyatott, egyre inkább leépülő kikötői városkába. Eredeti úti célja Arkham (a lovecrafti történetek ismert fiktív helyszíne), de a környékbeliek annyit mesélnek neki a rejtélyes, különösen gonosz kisugárzású és furcsán ellenszenves Innsmouth-ról és annak groteszk lakóiról, hogy a fiatalember úgy dönt, hogy Arkham felé eltölt egy napot a hírhedt kikötővárosban is. Innsmouth-ba szkeptikusan érkezik meg, először minden furcsaságot a józan ész logikájával igyekszik megmagyarázni magának, de természetesen aztán egyre furcsább dolgok kerülnek felszínre: eldeformálódott arcú, görbe lábú, vontatottan közlekedő ocsmány emberek; kísérteties, nem evilági anyagból készült ékszerek, hátborzongatóan nyálkás és szortyogó hangok bedeszkázott padlásablakok mögül és egy ördögi szekta, akik valamiféle Cthulhu eljöveteléről prédikálnak…

Az összes lovecrafti történet közül nekem eddig abszolút ez tetszett a legjobban, önmagában egy 5/5 élmény volt, ahol a jelenetek szinte moziszerűen pörögtek le lelki szemeim előtt. (Egyszer, remélem, meg is filmesítik egy nagyobb budgettel, mert zseniális lenne.) Eddig is kedveltem Lovecraftot, de kétségkívül meg kellett ismernem a Cthulhu mítoszt és a Nagy Öregeket is, hogy most már teljes egészében tudjam értékelni a tehetségét és a korát meghaladó fantáziáját. Továbbra is zseniálisan tartom, amit ő és a kortársai száz évvel ezelőtt műveltek, és a legnagyobb fájdalmam, hogy nem élhetnek most a weird „újhullámában” és írhatnak egy sokkal befogadóbb közönségnek. Micsoda művek születhetnének még Lovecrafttól, ha a XXI. században élne! *sóhaj*
Ezt már soha nem tudhatom meg… kivéve, ha valahol a tenger mélyén ő is azt várja, hogy a csillagok egyszer csak szerencsésen összeálljanak és Cthulhuval együtt egy új, sötétebb világot hozzanak el számunkra. Ezt viszont már őszintén remélem, hogy én nem élem meg!

Morpheus>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Mindhárom rövid írás remek, de a legerősebb a harmadik. Mindegyik kapcsolódik Cthulhuhoz és az alattvalóihoz, a halemberekhez, vagy azok leszármazottaihoz, a keverékekhez, Insmouth bűzös városához. Rajongóknak kötelező darab.

nemeth97 P>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Már az első novellánál beleszerettem ebbe a beteg, dark univerzumba amit Lovecraft tár fel előttünk, eszméletlen a fantáziája, muszáj lesz minden művét elolvasnom.:D

CsiPe_z>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Kellett egy kis idő míg megszoktam Lovecraft stílusát. Aztán mikor sikerült, utána már nagyon átjött az egész.
Mindhárom történet érdekes, és a legjobb, hogy mindegyik kapcsolódik egymáshoz. Mindegyik novellát végig kíséri egy nyomasztó hangulat, hogy valami történni fog.
Szeretem az ilyen rövidebb, de hangulatos írásokat.
Biztos, hogy fogok még olvasni az írótól.

Marianngabriella P>!
H. P. Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött

Olyan szomorúan adok neki 3 csillagot, pedig nagyon szerettem volna szeretni. De nagyon szenvedtem vele. De az öcsém kedvenc írója, így nem adom fel. Bízom benne, hogy meg fogom szeretni. De legközelebb körültekintőbben választok történetet.
Amiért szomorú vagyok, hogy picit másra számítottam. Annyi minden hallottam már „Cutuluról” – így hívtuk az öcsémmel régen, gyerekként –, és annyira szerettem volna ennek a világnak a részese lenni. Most nem sikerült. Picit lassúnak éreztem őket, vontatottnak, vagy nem is ez a legjobb szó, inkább nem voltak izgalmasak nekem. Viszont, utána néztem, és a testvéremmel is elbeszélgettem, így magamba szívtam jó pár információt Lovecraftról és az istenekről, ami így tényleg érdekes volt, csak a megvalósítás nem jött át. De a kreatívitást, és az írói nagyságot értékelem.
A borító pedig tényleg csodás, és egy rajongónak a polcán szépen mutat – bár nem teljesen értem a novellák megjelenését magyarul- és picit értelmetlennek találom.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között.

(első mondat)

Horácz_Olivér I>!

Vannak olyan hangok, amelyek humán lényekre jellemzők, és olyanok is, amelyek az állatokra; és az embernek végigfut a hideg a hátán, ha valamelyiket rossz torokból hallja felharsanni.

26. oldal

EowynTheHunter>!

A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk, a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen.

RSH>!

Visszataszító gyökerek és ellenséges spanyolmohaindák akadályozták őket minden lépésnél, s itt-ott morbid, hajdani szálláshelyekre utaló nyálkás kőhalmok és rothadó falcsonkok erősítették bennük azt a baljós előérzetet, amit minden torzan nőtt fa, minden nedvesen csillogó gombafészek sugallt.

24. oldal

RSH>!

Meghalni nem halhat meg az,
Mi örökkétig áll,
Számtalan korok során
Enyészik ‒ a Halál.

32. oldal

EowynTheHunter>!

A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Carrie
Stephen King: A boszorkánylány
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek
Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza
Stephen King: Újjászületés
Joe Hill: Furcsa időjárás
Garth Ennis: Prédikátor 1.
Szemán Zoltán: Egy az Isten
Amy Wills: Stranger Things rajongói kézikönyv