Árnyék ​az időn túlról 69 csillagozás

H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Honnan származnak a régi istenek, és miért menekítetik elméjüket az emberiség kipusztulása után a Földet uraló bogárcivilizáció egyedeibe?
Miféle iszonyat leselkedik több mint száz éve a Viharhegyen?
Milyen borzalommal szembesül szökése után az addig elszigetelten élő, magáról is alig valamit tudó, magányos lélek?
Honnan jön és mi a célja a megnevezhetetlen, undorító valaminek, ami rémületet kelt a kisvárosban?
Mi az a borzadály, amit meglátunk, ha csökött, primitív állapotban létező, ismeretlen érzékszerveink működni kezdenek?

Honnan ered minden szörnyűség, a mérjetetlen iszonyat, a megtestesült félelem?

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 1998
198 oldal · ISBN: 9638585153 · Fordította: Bihari György, Gáspár András

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Yog-Sothoth · Dicső Faj · Mérhetetlen Vének

Helyszínek népszerűség szerint

Dunwich


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Más dolog üldözni a neve nincs teremtményt, és merőben más megtalálni.”

Lovecraft neve és én nagyjából azóta kerülgetjük egymást, hogy először kezdtem sci-fit és fantasyt keresni a szülői polc kínálatán túl. Szóval elég régen. Jellemzően mindig legyintettem rá: Horror. Hidegen hagy. És ez így is maradt egész addig, amíg nem olvastam Lovecraft nevét a weird irodalom meg az álmok kapcsán. Nosza, adtam neki egy esélyt.

Őszintén úgy érzem, kapcsolatunk maradhatott volna az elmúlt húszegynéhány évben megszokott státuszban, mert nagyrészt csak bosszankodtam olvasás közben.
Egyrészt: amikor még a balladai homály is homályos, akkor erős késztetést érzek rá, hogy vonyítsak a fájdalomtól. Egy bizonyos pontig kedvelem a sejtelmes, misztikus megfogalmazást, de azért nem szoktam tiltakozni, ha más is van a könyvben. Emlegettem már párszor, hogy vizuális típus vagyok: árnyak közt settenkedő valamiktől legfeljebb a mehh életérzés fog el, más semmi.
Másrészt: vizuális ingerküszöb. Tudom, ez az én egyéni problémám, de túl sok fantasy rpg-t játszottam ahhoz, hogy ha véletlenül leírás is van a rémségről, akkor komolyan el tudjam hinni, hogy ijesztő.
Harmadrészt: a csattanók. Az a baj azzal, ha valaki hetvennyolcszor táncolja a körbe a témát, mielőtt az utolsó mondatban leírná, hogy aki figyel – meg mást is szokott olvasni – addigra rég rájött.

Úgy érzem, elmentünk egymás mellett a gyűjteménnyel, és nem nagyon érzek rá késztetést, hogy bármikor máskor olvassak még az írótól. Tényleg csak annak örülök, hogy a könyv rövid volt, viszonylag kis méretű oldalakkal.
Csillagok még megfontolás alatt.

8 hozzászólás
>!
lzoltán IP
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Már nem is tudom hányadszor olvasom Lovecraft elbeszéléseit/novelláit, de egyszerűen megunhatatlanok számomra. Az a közvetlen hangvétel (lehet ezt akár párbeszéd nélküliségnek is nevezni), amivel előadja, vagy inkább elmeséli mint egy közeli jó barátnak a történeteket, nagyban hozzájárul a megfelelő hangulat eléréséhez. A válogatás jól sikerült, mind a hat írás hozza a lovecrafti világra jellemző történetek egy-egy szeletét (talán az Álomföldek hiányoznak, de abba az első és az utolsó elbeszélés hangulatában betekintést nyújt).

     Árnyék az időn túlról: a leghosszabb elbeszélése a könyvnek. Nagyon lassan építkezik, így nem biztos, hogy szerencsés volt ezzel indítani a könyvet. Ez egy igazi történelem előtti időkről szóló történelemóra. A Cthulhu-mítosz és a Mérhetetlen Vének megismerésének szempontjából kihagyhatatlan, mert amit a Dicső Fajról és a már említett Vénekről itt meg lehet tudni, az létfontosságú lehet.
A történet egy közgazdaságtant oktató férfiú pár éves mentális átváltozását meséli el, amiben egy letűnt faj egyede veszi át teste és elméje uralmát. Nem támadólag, hanem a kor tanulmányozása céljából. A szabadulás nem múlik el nyom nélkül, mert álmok, emlékek záporozzák el és egészen Ausztráliáig terelik, ahol is valami szörnyű titok rejtezik.
     A lopakodó félelem: a Viharhegy és a holland betelepülő Martense-család kapcsolata. Valami roppant módon rémséges förtelem támad rá a környék lakóira, mindenki csak fut és menekül(ne), de a végzet agyarak és karmok formájában lesújt.
     A kívülálló: nagyon fontos tanács, ha társaságba készülünk, előtte mindig nézzünk bele a tükörbe. Érdemes.
     Rémület Dunwichben: a másik, Mérhetetlen Vénekhez kapcsolódó novella, a könyv csúcspontja, ahol egyből a dolgok közepébe vág, és ez az iram egészen a végéig meg is marad. A már ismerős alapmotívum, a belterjesség itt is visszaköszön, csak itt kapunk még egy kis mágikus fűszert is melléje. Vajon sikerül-e megidézni Yog-Sothoth-t? Ahányszor olvasom, mindig szurkolok, hogy…
     Onnan túlról: egy pokoli szerkezet ami a tobozmirigyet stimulálja és láthatóvá válik mindaz, ami addig láthatatlan volt. Biztonságosabb vakon (tudatlanul) élni… érdemes párhuzamba állítani a mikroszkóppal. (A novella egyébként alapjául szolgált egy filmnek… a novella sokkal jobb.)
     Emlékezet: a záró elbeszélés amilyen rövid, annyira ütős. Egy rövid visszaemlékezés egy letűnt fajra… valamikor ők is itt éltek, ezen a bolygón.

Mágia, boszorkányság, álmok, tudomány és még ki tudja mi-minden az, ami körülvesz minket és arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban birtokba vegyen és aljas módon felhasználjon, ha másra nem, akkor éppen egy felsőbb hatalom számunkra (meg)érthetetlen céljaira.

>!
Lazi, Szeged, 1998
198 oldal · ISBN: 9638585153 · Fordította: Bihari György, Gáspár András
>!
Noro 
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Árnyék az időn túlról: mai szemmel ez sokkal inkább sci-fi, mint horror. Elvégre mi olyan rémisztő egy magasan fejlett idegen faj barátságosnak tekinthető kapcsolatfelvételében? A történet első felében sok a szenvtelen leírás, hasonlóan az Őrület hegyeihez, de azzal ellentétben itt nem fullad bele a részletekbe. Ezért – tartalmát tekintve – a Chtulhu-mítosz egyik legfontosabb, megalapozó darabjának tekinthetjük.
A lopakodó félelem: ez az írás azonos a Holdárnyékban c. kötet A lesben álló rettenet című novellájával. Jól sikerült horror.
A kívülálló: szerintem Lovecraft leghatásosabb írása. Ennyi.
Rémület Dunwichben: a „New England mágusai” sorozat – ha lenne ilyen – egyik klasszikus darabja. (Hasonló művek: Charles Dexter Ward esete, A dolog a küszöbön)
Onnan túlról: ez a rövid történet nem cthulhu-kompatibilis, de jellegzetesen lovecraftos.
Emlékezet: a Lazi kiadónál kötelező álom-novella (amelyekért nem rajongok) ezúttal nagyon rövid és meglepően frappáns.

5 hozzászólás
>!
Ookami
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Első Lovecraft könyvem és azt kell mondanom: hol rejtőzött mindezidáig előlem? Amit utólag másként csinálnék, hogy éjszaka olvasnám és nem nappal, akkor még borzongatóbb lehetne, de így is maradandó élménnyel szolgált.

>!
Dave_Bowman
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Ez a Lovecraft írásaiból válogató kötet a Lazi kiadó hasonló könyvei közül a jobbak közé tartozik. Ide ugyanis legalább csak Lovecraft került. Az első hosszabb terjedelmű írás az Árnyék az időn túlról, egy kései műve, jóval részletesebben kidolgozott és színvonalasabb, mint korai zsengéi. Lovecraft ezekkel a hosszabb novelláival alakította ki teljesen a saját stílusát, itt már azért majdnem teljesen eltűnik Lord Dunsany és Poe hatása, és beérik Lovecraft kortárs íróival folytatott szakadatlan levelezése és ötletelése is. Röviden: egy egyetemi tanár hirtelen megmagyarázhatatlanul megváltozik, mintha a személyiségét kicserélték volna. Nos ez ténylegesen így is történik, mivel főhősünk tudata egy a Föld távoli múltjában élő rendkívül intelligens faj a Yith Dicső Faja egyik egyedébe költözik. Itt megismerkedik a Faj életével, történetével. Évekkel később elméjét „visszacserélik”, de tudatából nem törlődnek teljesen a múltban vele történtek. Sőt egy régészeti felfedezés Ausztráliában furcsa romokat talál, amelyeknek köze lehet az emlékeihez. A novella vesz ötleteket Lovecraft más írásaiból is, például említést tesz az Öregekről, akik Az őrület hegyei novellájának „főszereplői”. Bihari György fordítása szerintem túl szárazzá teszi az írást, az eredeti szöveg sokkal élvezhetőbb.

A második írás a Lopakodó félelem, ez klasszikusabb rémtörténet egy elátkozott házról. Lovecraft ezt New Yorkban írta, mikor rövid ideig ott élt, ezért sok holland vonatkozása is van. Ennek az írásnak más kötetekben is jelent meg fordítása Kornya Zsolttól, amely szerintem lényegesen jobb, mint a Bihari-féle. Viszont Kornya néha „hozzáírogatott” a sztorihoz, nem tudom mennyire jó ötlet ez. A nyitó fejezet címét viszont valahogy egyiküknek sem sikerült eltalálni, nem értem miért.

A kívülálló jó kis Poe-s történet. Na ezt szerette volna Lovecraft a későbbiek során mindenáron levetkőzni magáról és a hosszabb írásaiban sikerült is neki. Nincs ezzel sem gond, Poe-rajongóknak tetszeni fog az tuti.

A Rémület Dunwichben Lovecraft egyik legjobb története. Dunwich kitalált világvégi falucskájában egy öreg varázsló megidézi Yog-Sothothot egy hatalmas istenséget, aki hagy két unokát „ajándékba” az öregnek. Na ezek ketten aztán nagyon durván felkavarják a falucska életét. Itt minden van, feketemágia, Necronomicon, torz lények, meg ami szem-szájnak ingere. Tényleg ez Lovecraft egyik csúcsteljesítménye.

Az Onnan túlról meg az egyik legrosszabb írása szerintem. Egy tudós kifejleszt egy gépet, amellyel olyan dolgokat is megláthat, amelyek az emberi érzékszerveken túl léteznek. Van benne egy kis izgalom, de leginkább egy kidolgozatlan elkapkodott ötletnek tűnik az egész.

Az utolsó Emlékezet című szösszenet pedig Lovecraft Lord Dunsany-s és Poe-s oldalát mutatja be másfél oldalon. Különösebben nem megragadó, de ide még elfért.

Összességében vannak itt nagyon jó novellák és kevésbé sikerültek. Ugyanez a fordításokra is igaz. Lovecrafttal ismerkedőknek a Rémület Dunwichben viszont kötelező.

>!
Shanara
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Második találkozásom Lovecrafttal. Most már nem ért felkészületlenül a párbeszédek hiánya és az elbeszélő mód, meg a stílus sem. Vagy csak ezért vagy egyébként is, de élvezhetőbbnek tűnt nekem ez a válogatás, mint az előző. Jobban tetszett, a történetekben jobban el tudtam merülni.
A címadó novella érdekes dolgokat feszeget. Mi történik az amnéziában szenvedőkkel? Hát Lovecraft egy igen érdekes és félelmetes történetet kerített a jelenség köré. A lopakodó félelem már ismerős volt a másik novellás kötetből, de azért hősiesen végigolvastam. A kívülálló is nagyon megfogott. Főleg a felismerő rész volt nagyon hatásos. A rémület Dunwichben és az Onnan túlról is élvezetes olvasmány voltak.
Összességében tetszik, ahogy Lovecraft felhasználja a babonaság és az emberi elme és képzelet mélyén rejlő sötétséget és visszaadja azt az olvasóinak. Akik a legtöbb esetben az E/1 személyben elmesélt történetnek köszönhetően úgy érzik, hogy ez velük történik meg. A hagymázas álmok, a lehetetlenségek és a babonák forgatagában nehéz eldönteni, hogy mi is a valóság és mi a képzelet. A határ pedig vékonyabb, mint gondolnánk.

>!
Szédültnapraforgó
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Első Lovecraft könyv olvasás, így nem is tudom. Nagyon tetszett és nem tetszett! Tulajdonképpen 5 novella van a könyvben, Lovecraft stílusa megkapó, de én még valahogy mindig nem tudtam hozzászokni, ha egy regényben/novellában nincs párbeszéd. (Kissé Virginia Woolf regényét, Orlando-t idézte, amit legutóbb olvastam, de ez sokkal jobb:)
1. Ez a rész nagyon tetszett a tudósról, akinek emlékezetkiesése volt.
2. A második történetnél nem jöttem rá mi is történt valójában (ezek a misztikus dolgok kissé távol állnak tőlem)
3. Ebben a történetben is a szörnyetegé a főszerep. (így semmi izgalom nálam, csak elolastam egy szörnyről szóló leírást)
4. Ez tetszett a legjobban! Még sajnáltam is Wilbur Whateley-t :(( Izgalmas volt, ahogy Armitage doki „nyomozott”.
Ha Lovecraft minden műve ilyen, akkor nem fogom erőltetni az olvasását, mivel nem köt le túlzottan, számomra nem volt félelmetes. Természetesn (mivel vizuális típus vagyok) ha filmen látom – persze ilyen típusú filmeket amúgy nem nézek:) – akkor para van :D
Köszönöm @csartak: -nak , hogy létrehozta a kihívást és megismerhettem az írót.

2 hozzászólás
>!
Scalard
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Az Őrület hegyei mellett egyértelműen a másik legjobb Lazi kiadvány talán ez jelent meg elsőnek?

Hat novellát tartalmat, essünk is neki. Valamennyi a mestertől származik, szal most nincs ezzel gond.

Árnyék az időn túlról: egyik legutolsó írása LOveCarft két évig írta ezt a hosszabb történetet, de meg is látszik a végeredményen az alapos készülődés. A történet sokban hasonlít az Őrület hegyeire, de most Ausztrália forró sivatagaiba kerülünk nem az Antarktisz jegére. A Dicső faj leírása olyan hihetetlen hogy a Nyolcadik utas szörnyének alakja egy matjoska baba egyszerűségéhez konvergál. Olvasás közben egyre azon agyaltam, ez filmen tuti szarul nézne ki. Erre pár napja elkezdtem a Dark Corners of the Earth játékot, amely többek közt ebből az írásból is merít, és szint egy az egyben visszaadták azt a látványt amit az agyam leképezett. A csattanó pedig hihetetlen nagyot üt. (a mű, a Lazinál jelent meg először, és nem is létezik több fordítása)

A lopakodó félelem egyszerre jelent meg a szintén 98-as Valhalla kiadvánnyal, a Holdárnyékbannal. Itt Bihari, ott Kornya a fordító, ott a Lesben álló rettenet a címe, döntse el mindenki melyik a jobb. Érdekelne még, hogy tudtak e erről, vagy pusztán a véletlen műve. Amikor megveszik a jogokat, akkor egy országban nem csak egy kiadóé a kiadás joga legalábbis bizonyos ideig?

A kívülálló – poénnak nem rossz, de a nagy mitológiához nincs sok köze, lehet tényleg inkább Poe-ra emlékeztet, Szintén itt jelent meg először.

Rémület Dunwichben – kötelező, must read. A mester egyik ékköve. Úgy emelték át a Homályos Zóna Kuczkaságból ahol másik két novellával együtt képviselte LoveCraftot. Fordítója Gáspár András, akit a Szukits később kigyomlált, szóval ezt a remek fordítást itt olvashatjuk ma már szinte kizárólag, ugyanis a Homályos Zóna olyan ritkaság, hogy nagyon sokat kell kutatni míg valaki egy példányra ráteheti a kezét.

Onnan túlról – heh a tobozmirigyes írás, nem rossz. Szintén első megjelenés. Érdekes hogy Bihari fordításai hogy kiállták az idő próbáját.

Memory – egy újabb flash flick az álomvilágból, (nem szeressük) Első megjelenés.

Összességében öt első megjelenés, és egy pótolhatatlan újra. Ez egy remek kötet, ha csak kettő Lazi kiadványt tudsz megvenni, Ez legyen meg az Őrület hegyei, és akkor a mester legjobb írásai máris a kezedben lesznek.

>!
csillagka P
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Plecsni te drága , nem olvastam volna Lovecraft ha nem kellett volna:), de nem bántam meg, jól esett kicsit borzongani .
Nagyon tetszett a címadó novella , jó volt a harmadik és nem igazán tudtam mit kezdeni az utolsó előttivel , persze a világ változik és már tudjuk, nem veszélyes az ibolyántúli sugárzás .
Komolyan elő fogom még venni az írót ha nagyon nyugis az életem és kicsi félelemre vágyom .

>!
Félcsi
H. P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról

Berozsdásodtam, úgy tűnik, nagyon régen volt már ez a Lovecraft olvasásom, és azt látom, hogy az ízlésem nagyon megváltozott azóta…Ez viszont nagyon tetszett. Borzongtam, állandóan nézegettem be a sarokba. Nem mintha azt vártam volna, hogy kijöjjön onnan valami, de az árnyékok nem voltak jó hatással rám hajnali 1 óra tájban…


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

A lidércnyomás és rettegés huszonöt éve után, amelyet csupán a bizonyos benyomások mesés voltába vetett kétségbeesett hit enyhített, kénytelen vagyok tanúsítani az igazságot, amellyel feltehetőleg 1935. július 17–18-án találkoztam.

(első mondat)

>!
lzoltán IP

     Boldogtalan az, akinek gyermekkorából csupán a félelem és a szomorúság emléke maradt meg. Szerencsétlen az, aki magányos órákra emlékezik ódon könyvek tébolyító sokaságával borított, barna függönyös, hatalmas, gyászos termekben, vagy riadt bámészkodásokra vadszőlőtől fojtogatott, gigászi, groteszk fák félhomályos ligetében, toronymagas némaságban imbolygó, göcsörtös ágak alatt. Ilyen helyet adtak nekem az istenek, nekem, a bódultnak, a csalódottnak; a nélkülözőnek, a megtörtnek. Különös módon mégis elégedett vagyok, és kétségbeesetten kapaszkodom sivár emlékeimbe olyan pillanatokban, amikor elmém azzal fenyeget, hogy átnyúl a másikhoz.

121. oldal, A kívülálló (Lazi, 1998)

>!
déli_báb I

Nem szabad úgy hinni, hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota az egyetlen lehető állapot…

>!
lzoltán IP

     Augusztus végén visszatértem Arkhambe, újra kinyitottam a régen bezárt házat a Crane Streeten. Itt a lehető legkülönösebb szerkezetet állítottam össze, amelyet darabonként építettek Európában és Amerikában a tudományos műszerek mesterei, és gondosan elrejtettem mindenki elől, aki elég értelmes lehetett hozzá, hogy elemezze.

13. oldal, Árnyék az időn túlról - 1. (Lazi, 1998)

>!
Shanara

(…) a világegyetemben balzsam is van, nemcsak keserűség, és ez a balzsam a felejtés.

129. oldal (Lazi Bt., 1998.)

>!
lzoltán IP

(…) a vele kapcsolatos mendemondákat az öreg Whateley varázslataira való utalásokkal fűszerezték, s felidézték, hogyan rázkódtak meg egy ízben a dombok, amikor a vénember az egyik kőgyűrű közepén, kezében egy hatalmas nyitott könyvvel, Yog-Sothoth iszonytató nevét üvöltötte. (…)

139-140. oldal, Rémület Dunwichben - II. (Lazi, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Yog-Sothoth
>!
lzoltán IP

     Nem szabad úgy hinni (így szóltak a mondatok, már ahogyan azokat Armitage magában fordította), hogy az ember a legrégebbi vagy épp az utolsó e földnek urai közt, vagy hogy az élet, az anyag ismert állapota egyetlen lehetséges állapot. A Régiek voltak, a Régiek vannak, a Régiek lesznek. Nem a minékünk ismerős terek lakói ők, hanem e terek között, háborítatlan s a kezdetektől fogva számunkra láthatatlanul létezők. Yog-Sothoth ismeri a kaput. Yog-Sothoth-ban egy a múlt, jelen és jövő. (…) Yog-Sothoth a kapu nyitja, a kapué, hol a szférák találkoznak. Hol ők uralkodtak egykor, ma az ember uralkodik, ők uralkodnak megint hamarosan az ember helyén. A nyárra tél jön, a télre nyár. Várnak türelemmel s hatalmasan, hogy itt uralkodhassanak megint.

149-151. oldal, Rémület Dunwichben - V. (Lazi, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Yog-Sothoth
>!
lzoltán IP

     A Dicső Faj tagjai hatalmas, három méter magas rücskös felületű kúpok voltak, fejük és egyéb szerveik a csúcsból nőttek ki, harminc centiméter vastag csápokon. Négy végtagjuk közül kettő irdatlan mancsban vagy ollóban végződött; ezekkel kapirgálva vagy csattogtatva beszéltek, és három méteres átmérőjű, nyálkás alapjukat összehúzva-kinyújtva közlekedtek.

30. oldal, Árnyék az időn túlról - 3. (Lazi, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Dicső Faj
>!
lzoltán IP

     Az eonokkal korábbi világot csupán eldugott helyeken és a tenger szintje alatt megmaradt, ciklopszfalú romok meg a rémítő Pnakotikus kéziratok részei őrizték tárgyi alakban.

32. oldal, Árnyék az időn túlról - 3. (Lazi, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Pnakotikus kéziratok
>!
lzoltán IP

(…) Dr. Albert Einstein, … puszta dimenzióvá zsugorította az időt.

16. oldal, Árnyék az időn túlról - 2. (Lazi, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Rémület a sivatagban
J. Robert King: A Félelem Cirkusza
Pirkadatra várva
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Stephen King: Az
Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék
Stephen King – Peter Straub: A talizmán
Peter Clines: 14
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Anne Rice: Interjú a vámpírral