Árnyak ​a kapu előtt 52 csillagozás

H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

AHOL ​LESBEN ÁLL A RETTENET…

A különböző mozifilmekből régi ismerőseink már azok a távoli égitestekről, idegen galaktikákból származó értelmes lények, akik el akarják özönleni a Földet, furfanggal vagy erőszakkal, egy fejlettebb civilizáció eszközeinek felhasználásával megkaparintani és birtokba venni bolygónkat.

Lovecraft régényének `betolakodói` nem ebbe a kategóriába taroznak. Mitikus szörnyetegek ezek, nem ertelem, csupán erő dolgában állnak fölötte az embernek. ősrégi idúkben a Föld urai voltak, de – más mitikus hatalmak nyomása folytán – még az ember megjelenése előtt kiszorultak innen a kozmosz ismeretlen tájaira, s azóta is szüntelenül lesben állnak, várják a kedvező alkalmat, hogy visszahódítsák egykori földi birodalmukat. ősi tudast őrző, mágikus rítusok varázsló papjai még ismerték ezeket a démoni lényeket, bánni tudtak velük, s felhasználták őket sötét céljaikra, ellenségeik megrontására.

Ambrose Dewart sorsában azt példázza az író, aki enged a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2001
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639227595 · Fordította: Jánosházy György, Tóth Máté

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Nyarlathotep


Kedvencelte 3

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Kicsit túl lett magyarázva, és nekem, mint gyakorló cthulhistának ez felesleges volt. Maga a címadó írás remek, és a rövidebbek is jók. A legcsodálatraméltóbb mégsem a történet, hanem maga az író, aki mindezt kitalálta, látta… reméljük, csak a fejében.

1 hozzászólás
Noro P>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Mivel szeretném August Derleth munkásságát kritikusabb szemmel körüljárni, újraolvastam a kötet címadó kisregényét. Derleth ezt Lovecraft egy rövid vázlata alapján írta – társszerzője már csak a mester korai halála miatt sem nagyon lehetett. De miről lehet ezt felismerni? Feltűnően hosszú, körülményes felvezetéséről – de hasonlóval, ha nem is ilyen mértékben, élt HPL a Suttogás a sötétben c. írásában (amely a klasszikus mi-gókat mutatta be). A háttéruniverzum szokatlanul részletes taglalásáról – de ezt megtaláljuk az Őrület hegyeiben is. Arról, hogy egy pozitív hős bizonyos mértékű sikerrel alkalmazza a mágia eszközeit – ami megtörténik a Charles Dexter Ward esetében. Vagyis szerintem Derleth nagyon is óvatos volt, stílusában nem merészkedett olyan területekre, amelyeken Lovecraft sohasem próbálta ki magát. Az említett Charles Dexter Ward esetéből egyébként elég sok ötletet emelt át, akárcsak a Rémület Dunwichben c. klasszikusból, a Cthulhu hívásából pedig komplett mondatokat ismerhetünk fel a kisregényben. Személy szerint úgy vélem, túlzás volt háromszor, három nézőpontból összefoglalni az eseményeket – más stílusirányzatban érdekes lehetett volna, ahogy a három narrátor mindegyike egyre közelebb jut a valósághoz, de a kozmikus horrornak nem tesz jót ennyi analízis. Maga a történet azonban így is megér mondjuk három és fél Ős Jelet az ötből*.

Ennél érdekesebbnek tartom azt a kérdést, mi történik a kisregényben a Mítosszal? Gyakran érik ugyanis AD-t olyan vádak, hogy eltorzította HPL szellemiségét és egy teljesen más mitológiával helyettesítette az eredetit. Egyik ötlete szerint a Nagy Öregek kapcsolatban állnak a görög őselemekkel (136. oldal) – első ránézésre elég otromba elképzelés, amelynek semmi köze a mítosz-istenek földöntúli mivoltához. De mi van akkor, ha ez szándékos félreértelmezés? A Cthulhu-mítosz összemosása más, történelmi mitológiákkal: szerintem ez akár egészen zseniális gondolat is lehetne, amely csak „mitikusabbá” teszi az egészet. Gondoljunk bele, hogy az egyiptomi mitológiának sincsen egységes, „kanonikus” alakja. A mítoszok szerves eleme a változás, az, hogy egyes változataik nem illenek sallangmentesen egymáshoz. A Necronomiconnak is számos leromlott változata létezik (Kornya Zsolt írt erről egy összefoglaló cikket a Rúna magazinba, az V./2-es számban kezdődik). Lapham doktor erről talán csak rossz helyen tájékozódott. Ez az elképzelés ott bukik meg, hogy a Miscatonic Egyetemen neki éppenséggel az egyik legtökéletesebb példányhoz van hozzáférése. Vagyis Derleth vagy nem végezte el a házi feladatát, vagy szándékosan nyúlt bele egy olyan ponton a Nagy Öregek koncepciójába, ahol ez nem működött.

A következő, és ennél sokkal fontosabb kérdés az istenek két, egymással szemben álló csoportra osztása. HPL-nél vannak a Nagy Öregek: anyagi testben létező, gondolkodó lények, amelyek mentalitása azonban emberileg felfoghatatlan. És vannak a Más (vagy Külső) Istenek: fizikai jelenségek manifesztációi, amelyek (Nyarlathotep kivételével) feltehetőleg egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle gondolati sémával, pusztán léteznek. Nem léteznek ellenben a pozitív erőként megjelenő Ősi istenek: bár az Álomföldeken vannak olyan entitások, amelyektől nem teljesen idegen az emberi gondolkodásmód, de ezekről inkább az jön le, hogy gyengébbek a fentieknél, a „valódi” mítosz-isteneknél. Mindehhez képest Derleth jó és gonosz istenei valóban komoly szövegromlást jelentenek, amelyet legfeljebb a szereplők súlyos tájékozatlanságával lehetne magyarázni. De akárcsak az előbb, a Miscatonic Necronomikonnak tulajdonított idézetek (amelyeknek muszáj lenne az eredetihez közel állniuk) ezt az olvasatot értelmetlenné teszik.

Tehát el kell ismerni, Derleth itt súlyosan elcseszte a lovecrafti kozmosz alapvetéseit. Már csak azt kellene eldöntenünk, hogy – amint egyes kritikusok tartják – valóban a derleth-féle értelmezés az uralkodó a mai olvasók körében? Ezt pedig én vitatnám. Most már elég régóta hozzá lehet férni Lovecraft eredeti műveihez, és szerintem nem nagy ördöngösség felismerni, hogy a „jó istenek” ezeknek nem képezik szerves részét. Valóban kellemetlen, hogy Derleth szövegei időnként több információt tartalmaznak, emiatt hajlamosabbak lehetünk belőlük „tájékozódni”, de néhány klasszikus abszolválása (Cthulhu hívása, Rémület Dunwichben, A dolog a küszöbön, Árnyék Innsmouth fölött, Árnyék az időn túlról) elég jól helyreteszi a dolgokat. A legtöbb fantasy szerző, aki kozmikus horror-elemekkel él, mind ezek idegenségét, nem pedig gonoszságát emeli ki, az eredeti változathoz hűen. A popkultúrában sem látok olyan motívumokat, amelyek kifejezetten Derleth-től származnának. (A Nagy Öregek visszatérése, ami neuralgikus pontnak tűnik, például a Cthulhu hívásában is felbukkan.)

* Nem, ezt nem fogom a szokásommá tenni :P

1 hozzászólás
lilla_csanyi>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

A kötet legnagyobb részét kitevő „Árnyak a kapu előtt” című novella volt az oka, hogy mindenáron olvasni vágytam ezt a könyvet, ugyanis, mivel társszerzővel íródott, a Lovecraft Összesből kimaradt. August Derleth „jelenléte” a műben áldás és átok is egyben. Áldás, mert ebből az egy novellából többet tudhatunk meg a Mester által teremtett mítoszvilágból, mint a többiből együttvéve. Ezért én személy szerint nagyon hálás vagyok, mert nagyban megkönnyíti majd a világban való mesélést. Átok pedig azért, mert a bőbeszédűség okán elvész az a borzongató horror-élmény, amihez Lovecraft annyira ért. Nem hiába, a legfélelmetesebb dolgok azok, amik csak sejtetnek, de nincsenek kimondva.
A fél csillagot mégsem emiatt vontam le, hanem a fordítás miatt – lehet hogy szurkapiszka vagyok, de nekem ha Lovecraft, akkor Kornya Zsolt.
A többi novella nem tartogatott meglepetéseket, mert azokat már ismertem az Összes-ből. :)

3 hozzászólás
Mortii>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

A kötet Lovecraft által írt novelláit természetesen ismertem, jó volt ezeket a kis rövideket újra olvasni.
A címadó, August Derleth jegyezte Árnyak a kapu előtt kisregény tette ki a könyv tetemes részét. Egész élvezhető történet volt. Őszintén szólva, ha nem a lovecrafti mítoszt akarta volna megmagyarázni, jobban tetszik, viszont így kaptunk egy összefoglalót a Mester által teremtett istenek erőviszonyairól. Az alap sztori ettől függetlenül tetszett. Akár még újraolvasásra is érdemes.

risingsun>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Az első Lovecraft könyv amit olvastam. Előzetes várakozásaimmal ellentétben nem éreztem annyira iszonyatosnak, hátborzongatónak és borzalmasnak, inkább mondanám félelmetesnek, izgalmasnak vagy misztikusnak. Tudom, a címadó mű társszerzővel íródott, s lehet, hogy ennek tudható be, de túlzottan terjengősnek találtam a leíró részeket. Ezáltal a kialakuló feszültséget nem tudja fenntartani, mert újabb leíró, magyarázó, részletező rész következik. Ennek ellenére viszont jó volt olvasni a Lovecraft által teremtett világról, az öregekről, a más létsíkról ránk leselkedő lényekről. Ám ezek is, ha rövidebbek, velősebbek lettek volna, jobbak lettek volna.
A rövid novelláknál meg pont az ellenkezőjét éreztem. Mire belelendültem volna, átéreztem volna a hangulatot, vagy igazán beleéltem volna magam a történetbe már vége is lett. Ezeket sem éreztem annyira iszonyatosan hátborzongatónak, inkább félelmetes kis történetek voltak. Azt viszont teljes mértékben el tudom képzelni, hogy a novellák születésekor ezek mennyire jól tudtak működni, mennyire jól tudtak félelmet kelteni. Most, nálam ez nem működött annyira. Ettől függetlenül a stílus, a hangulat megfogott. Jó lesz majd az összes műveit tartalmazó könyveket is elővennem…

3 hozzászólás
Eve_Sorel P>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Nagy klasszikusként nagy reményekkel kezdtem neki az olvasásának.
Az eleje számomra túlságosan sci-finek érződött, ám ahogy rendesen kibontakozott, egyre jobban beszippantott ez a dark fantasy/horror!
Kevesebb „szép reménnyel”, de hamarosan neki kezdek majd az életműnek, mert érzem, akkor lesz igazán kontextusban.

Renkou P>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Valószínűleg most nem tökéletes időben találkoztam ezzel a könyvvel, valahogy nem tudott annyira beszippantani a hangulata, amennyire Lovecraft máskor szokott (még úgy is, hogy elég sok novelláját rendszeresen olvasom újra). Ez most annyira, valahogy nem.

Árnyak a kapu előtt: Talán ez tetszett legjobban. Valószínűleg olvastam már korábban, mert 1- dolog rémlett a történetből és a végére is emlékeztem. Az első részt, mikor olvastam, nagyon a hatása alá kerültem, nem kellett volna lefekvés előtt elkezdenem, sok marhaságot összeálmodtam utána. Sajnos a másik két rész annyira nem nyűgözött le, de összességében azt mondhatom, hogy nem volt rossz.

A barlangi szörnyeteg: Ezt a történetet viszont olvastam volna még tovább, így kicsit kurta volt, szerintem elbírt volna még egyszer ennyit is.

Dagon: Ezt nem tudom, hova tenni, szerintem nem sok értelme volt.

A leszármazott: Szintén egy olyan történet, amit olvastam volna tovább, mert így olyan semmilyen volt, a lezárással együtt.

Ulthar macskái: Ezt szeretem, már sokszor olvastam, most is tetszett, cseppnyi kis történet. Picit mágikus, de pont annyira, hogy majdnem hihető

Nyaralhotep: Érdekelt volna, de valamiért csak átrohantam rajta, nem időztem tovább. Ha egy másik, ennél jobb válogatásban olvastam volna, akkor szerintem jobban megfogott volna.

Aliko>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Howard Phillips Lovecraft amerikai író és költő, aki egyedi hangvételű horror történeteiről ismert. Egy 19. században született publicista, akinek írásai mégis nagyon maiak, na nem a forma tekintetében. Ott véletlenül se keressük napjaink sablonjait, hisz ő a gótikus stílusban alkotott maradandót. Könyveinek nyomasztó hangulata és a mítosz kreálmányai a borzongás egy új fokát hozták el korának emberének. És bár a 20. század olvasóinak már nem teljesen azt az élményt adja egy- egy műve, hisz mi kissé megcsömörlöttünk már e tekintetben, de ettől függetlenül az írásai mesteriek…

Az író könyveit a sejtelmesség jellemzi. A félelem és bizonytalanság érzése hatja át a novelláit. De ne aggódjunk nem vérrel és kiömlő belső szervekkel rettenti olvasóit, inkább az ágy alatt megbúvó szörnyet varázsolja vissza gyerekszobánk mélyéről… Lovercraftnál a félelem forrását a kimondhatatlan adja. Olyan valaminek ábrázolja, amit még ő sem tud rendesen körül határolni. Sok mindent csak sejtet és az olvasók fantáziájára bízza a dolgokat. Majd a végén jön az iszonyat és a csattanó. Zseniális. Imádom a műveit.

A kötet első története, egy hosszabb elbeszélés, ami egy örökség köré rendeződik. A Billington erdőben játszódik, ahol a főszereplő Ambrose Dewart ősei sok-sok évvel ezelőtt furcsa rítusokat hajtottak végre és a helyiek a mai napig félve tekintenek rá. Ám ha ez nem lenne elég a végrendeletben is akadnak érdekességek. Egy meglehetősen furcsa záradékot tartalmaz, így a hősünk úgy dönt, utána jár a dolgoknak. Hát persze, hogy nem ez volt élete döntése, hisz egy borzalmas titok kezd kirajzolódni a nyomozás során… Kapunk ősi rítusokat, skizofréniát és jön az elkerülhetetlen vég a kapunyitásal! Egy nyomasztó naplószerű valami ez, ahol együtt ismerkedünk a múlttal és közösen félünk a főhősünkkel. A cselekményvezetés kiváló egy percig se unatkozunk, bár bevallom nekem több helyen is egy kicsit túlírt és a szerzőhöz képest bőbeszédű. Nem egy tipikus Lovecraft, de ha jól nézem ez egy társszerzős kreálmány.

A többi novella már csak az övé és stílusában is kicsit különbözik az elsőtől. Rövidke darabok ezek, amik eléggé hullámzó teljesítményt mutatnak és akad köztük befejezetlen is … pedig jó lett volna…

Szóval vegyes érzésekkel tettem le a kötetet, ha valaki a mesterrel akar ismerkedni ne ezzel a kötettel kezdje! Egyébként fanoknak kötelező!

Citrompor>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Évekkel ezelőtt olvastam ezt a kötetet, és most újra elővettem. Számos könyvvel, szerzővel vagyok így, hogy kedvelem, de csak ritkán van kedvem olvasni. Lovecraft is ilyen. Talán mert túl nyomasztóak a történetei.
Úgy emlékeztem viszont, hogy ez a kötet félelmetesebb annál, mint amilyen hatást most gyakorolt rám. Egyetértek az előttem szólókkal: a kötet címadója, az Árnyak a kapu előtt terjengőssége miatt kevéssé borzongatja az embert, nem olyan éles benne a feszültség. Mondhatni kiszámítható, kihúzták a méregfogát. Erre is igaz, hogy „ a történet főhőse előtt csak egy pillanatra vagy egyáltalán nem lebben fel a boldog tudatlanság fátyla" (ld. Wikipédia és az éppen zajló kihívás kiírása). Pozitívum, hogy hosszú oldalakon keresztül részletes információkat lehet megtudni a mítoszról, de már-már bosszantó, hogy a főszereplők ennek ellenére képtelenek a felismerésre és áltatják magukat. Feltehetően ez a szerző szándéka, de engem mégis zavart.
A novellában Lovecraft a Nagy Öregek ténykedésével kapcsolatba hozza számos ember eltűnését. Érdekesség, hogy egyikük Ambrose Bierce amerikai író, aki valóban Mexikóban tűnt el 1913-ban. Lovecraft szerint ez egy baljós kérdés, mert Bierce „földön kívüli dolgok iránt érdeklődött".
A rövidebb novellák közül A barlangi szörnyeteg és az Ulthar macskái fogott meg igazán.
A fordítás nekem sem tetszett mindenhol.

ODININ>!
H. P. Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

A tőle megszokott kellemesen borzongató történet(ek), eredeti „Lovecraft” hangulattal. Imádom!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Citrompor>!

– Sokszor elgondolom […] milyen boldog a legtöbb ember, mert nincs meg az a képessége, hogy összekapcsolja a rendelkezésére álló adatokat.

131. oldal, Árnyak a kapu előtt

csartak P>!

Azt mondják, hogy Ultharban, amely a Skai folyó felett fekszik, senki nem ölne meg egy macskát, és ez valóban hihető, ha rájuk nézek, ahogy dorombolva ülnek a tűznél.

182. oldal, Ulthar macskái

csartak P>!

Nyarlathotep… a kúszó rettenet… én vagyok az utolsó… a figyelő üresség…

186. oldal, Nyarlathotep

Kapcsolódó szócikkek: Nyarlathotep
Aliko>!

A félelem, a rémség és a borzalom mintha tapinthatóvá vált volna ebben az eldugott völgyben; a kicsapongás, a kegyetlenség és a kétségbeesés mintha elmaradhatatlan része lett volna az életnek Dunwich környékén; az erőszak, a zabolátlanság és a perverzitás mintha hozzátartozott volna az itteni szokásokhoz, mindenekfölött pedig, mintha valami őrületféle lebegett volna a levegőben, ami korra és állapotra való tekintet nélkül sújtotta a vidék minden lakosát, a környezetből áradó őrület, amit sokkalta iszonyatosabbá tett az, hogy magán viselte az egyéni választás bélyegét is.

Citrompor>!

Siralmas tudományoskodás „véletlennek", „hallucinációnak" és más effélének beskatulyázni sok mindent, amit nem értünk meg azonnal, vagy ami nem vág egybe a tudományos nézeteinkkel.

130. oldal, Árnyak a kapu előtt

Aliko>!

Mrs. Giles hztralépett; keskeny, sovány arca részben visszanyerte színét. Dewart a szeme sarkából megfigyelte, amikor a szél kissé meglibbentette az asszony kötényét, hogy a kötény alá rejtett kezében apró figurát vagy amulettet szorongat, hasonlót azokhoz, amiket Németországban a Fekete Erdőben, a Balkánon és Magyarországon látott.

Aliko>!

A dolog természetét nem értette Dewart, de nagyon tartott tőle, hogy boszorkánysággal és fekete mágiával kapcsolatos.

Aliko>!

Elpusztítja az ostoba vakokat, és a dúló Azathot kiemelkedik a Világ közepéből, hol minden Káosz és Pusztulás, és Yog-Sothoth, aki Minden Egyben és Egy Mindenben, elhozza gömbjeit, és Ithaqua felébred újra, és a Föld fekete üregeiből előjön Tsathuoggua, és együtt birtokba veszik a Földet és minden rajta élőt, és felkészülnek, hogy megküzdjenek az Ős Istenekkel, mikor is a Nagy Mélységek Ura tudomást szerez visszatértükről, és eljön Testvéreivel, hogy leverjen minden Gonoszt.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Győrfi András – Hauck Ferenc (szerk.): Dagon árnyai
Kuczka Péter (szerk.): Cthulhu hívása
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Stephen King: Minden haláli
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales
Edgar Allan Poe: A kút és az inga
Pirkadatra várva
Robert E. Howard: Az éjszaka gyermekei