A ​suttogó Cthulhu 49 csillagozás

H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

H. P. Lovecraft minden idők legnagyobb rémtörténet írója. A Cthulhu mítosz méltán tette világhíressé, hiszen Stephen King mellett, ez a mű termékenyítette meg Clive Barker, Robert Bloch, és még számtalan híresség fantáziáját.
„Nagyon is elképzelhető, hogy valamely roppant Hatalmak vagy Lények életben maradtak, még azokból a távoli időkből, amikor az értelem talán más formákban öltött testet, olyan formákban, amelyek eltűntek a világból az emberiség hajnala előtt, s amelyekről csupán a költészet és a mondák őriztek meg futó emlékképeket, isteneknek, szörnyeknek, mitikus lényeknek nevezve őket.”

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2001
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639238414 · Fordította: Kornya Zsolt

Kedvencelte 6

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Szávitrí SP
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Na hát hogy is mondjam… Fel voltam én erre készítve, hogy ez nem az a könyv, amiben majd jól kiderül, hogy ki a gyilkos, izgalmasnak sem mondanám, inkább hangulatkeltés és ijesztgetés az egész, jó sok elmondhatatlanul rettenetes és leírhatatlanul förtelmes jelzővel és szinonímával, amik engem inkább megmosolyogtatnak, ahelyett, hogy páni félelmet keltenének bennem. Szóval azt kaptam, amire számítottam. Néha mégis idegesített, hogy azzal akar félelmet kelteni az olvasóban, vagyis bennem, hogy azt mondja „húúúú, ez nagyon félelmetes” vagy „ez már olyan félelmetes, hogy le sem lehet írni”. Lehet, hogy bennem van a hiba, és tény, hogy a horror nem az én műfajom, de én ettől nem rezelek be.
Azért volt benne pár dolog, ami tetszett. Például a Patkányok a falban háza, és hogy mindig valami ősiség járja át a dolgokat. És hát azért mégiscsak klasszikus, és örülök, hogy elolvastam, és hogy tanultam belőle két új szót, ezek pedig a „hagymázas” és a „kakodémoni”.

15 hozzászólás
>!
Szirmocska
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Az első kísérletem volt Lovecraft műveivel és nem vagyok otthon a horror berkeiben sem (bár ez nem is igazán az), szóval nem nagyon voltak előzetes elképzeléseim vagy elvárásaim. A hatása is elég vegyes lett.
Félelmetesnek nem mondanám, bár lehet, hogy ennek az is az oka, hogy én inkább más dolgoktól félek és a messzi űrből érkező ismeretlen nem igazán borzaszt el. Meg azt is hozzá kell tenni, hogy ezek majd száz évvel ezelőtt írt történetek és bár túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen eljárt felettük az idő, de azért ma már egy kis ijedtséghez több kell.
Viszont nagyon érdekes volt pont emiatt olvasni, mármint a közel 100 éves távlattól, hogy mitől féltek vagy inkább mivel akart Lovecraft félelmet és szorongást kiváltani az olvasóiból akkor. Belőlem leginkább A sötétség lakójával váltotta ki ezeket, azt a történetet élveztem a leginkább.
Ami viszont nagyon zavart, hogy akármennyire is választékos és kedvelhető a stílusa, néha kimondottan hatásvadásznak és körülményesnek éreztem. Többször fogtam a fejem a sok egymásra torlódó iszonytatóbbnál is iszonytatóbb és rémületesebbnél is rémületesebb, jaj de nagyon meg kell ijedni, jelzőktől és szófordulatoktól. :) És hogy a rettegéstől mindenki önkezével vetne véget az életének, na az már csak hab a tortán :)
Nem tudom fogok-e még olvasni tőle. Talán ha majd egyszer a kezembe kerül valahogy, magamtól nem hiszem, hogy keresni fogom. De kísérletnek jó volt.

14 hozzászólás
>!
Syn
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Lovecraft történetei sosem voltak kifejezetten ijesztőek: egyszerűen túl szépen ír hozzá, nagyon megkapóan, hatásosan adja vissza azt a világot, amit már ő megteremtett a saját fejében. Inkább gyönyörű, kellemesen borzongató a stílusa, de nem félelmetes, mégis elülteti az emberben a gyanakvás magvait, egy kis szorongást és azt a gondolatot, hogy talán tényleg nem vagyunk egyedül – már hogy is lehetnénk egy EKKORA univerzumban?.:)
Olyan nem-is-ijesztő-kultúrhorror, ami felesleges hentelés és vérengzések bemutatása nélkül adja vissza azt a hangulatot, ami miatt még ma is több ezren szívesen olvassák a történeteit.

>!
werdafckawi
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Zseniális. Bár horrortörténeteket írt, illetve így nevezzük őket jobb híján, a Mester történetei nem ijesztőek, hanem hátborzongatóak, nyugtalanítóak. A történetek mindegyike teljes egészében hihető – nem maga a mítosz, amit köré írt, hanem az, hogy a szereplő ezt képzelte látni, vagy ezt élte át. Ez főleg annak köszönhető, hogy a történetek mind leírások, naplókból és újságokból összeollózva. A mesélő mindig „pontos” forrásokra hivatkozik, és olyan hiteles személy általában, akinek az emberek könnyen hisznek. A homályos utalások és a leírhatatlan szörnyűségek ezerszer hatásosabbak, mint egy tökéletesen leírt idegen civilizáció/lény, sokkal inkább a saját fantáziánkra van bízva, ami a leghatásosabb eszköz tud lenni ezekhez.

>!
Karakai_András P
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Még évekkel ezelőtt, középiskolás koromban olvastam nagyon sok Lovecraft művet, azóta jóleső borzongással gondolok az íróra. A feszültségkeltés a kimondatlan szörnyűségekkel, a végső őrület megjelenítése, mind mély nyomokat hagytak bennem. Aki borzongásra vágyik, annak mindenképp ajánlom akár az egész életművet…

>!
Roszka 
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Érdekes volt,rég olvastam már Tőle bármit is. Nekem nagyon Poe-re hasonlít. Borzongtam és élveztem. :)

>!
kvzs P
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Lovecraft -számomra- tipikusan olyan író, akit mindig jó lenne először olvasni.
Amikor anno először találkoztam az írásaival, olyan mély hatást tett rám, hogy nem mertem egyedül kimenni a wc-re (kb 13-14 éves lehettem) és napokig felkapcsoltam az összes körülöttem lévő lámpát sötétedéskor. Ma már sajnos ez az érzés nincs meg. Lehet hogy azért, mert olvastam már jó pár könyvét, vagy csak kérgesedtem az elmúlt években.
Ez a hiányérzet sajnos végigkísért olvasás közben, és így most nem is tudtam annyira élvezni a könyvet.

>!
Ndrew
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Klasszikus horror! Nekem tetszett, még úgyis, hogy valóban más hatása van, mint pl. egy King műnek, leginkább szerintem a néhol régies nyelvhasználat, a 18-19. sz-i környezet és a sok mitológikus utalás miatt (Stephen King Crouch End-je is ilyen). Nagyon jó!! Kornya Zsolt utószava is nagyon helyén van!

>!
ÁrnyékVirág
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

A horror nem az én műfajom, mindig is tudtam, nem csoda, hogy egy horrorfilmet sem tudok végignézni. Most mégis újra próbálkoztam vele, hiszen ez nem a texasi láncfűrészes gyilkos jellegű vérben tocsogó horror, hanem a démoni, ember feletti, megmagyarázhatatlan és ismeretlen erők által keltett rettegésre helyezi a hangsúlyt. A hatás nem maradt el, nem is mertem sötétedés után olvasni, pedig az első novellánál rájöttem, hogy a történetek egy részét már olvastam anno kamaszkoromban – és nem volt rám túl nagy hatással, most sokkal félemetesebbnek tűnt. Legnagyobb hatással a Sötétség lakója című novella volt rám, a Suttogó Cthuhlu túl szövevényes, bonyolult és emiatt kevésbé félelmetes volt. Szóval fejet hajtok Lovecraft előtt, mert tényleg fenomenálisan ért a nyomasztó, megfoghatatlan félelem érzékeltetéséhez, de most már biztos vagyok benne, hogy ez nem az én műfajom. Nincs szükségem ilyen jellegű borzongásra.
Csillagozás: Lovecraftnak a hatáskeltés miatt 4.5
szerény személyem viszonyulása a borzongáshoz: 1.5
Ebből lett átlagban egy erős hármas.

>!
Hlavács_Regina
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu

Nagyon tetszett ez a kötet. Mondjuk ez elég szubjektív, mivel ez volt az első kötet amit olvastam Lovecrafttól. De azt hiszem elég mély nyomot hagyott bennem ahhoz hogy beszerezzem az „összes” köteteket:)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kiskópé P

A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hagy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.

150-151. oldal, Cthulhu hívása - I. A dombormű (Valhalla Páholy, 2001)

>!
Moonchild33

Nem halhat meg az, mi öröklétig áll; számlálatlan korok
során enyészik – a Halál.


Hasonló könyvek címkék alapján

Pirkadatra várva
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Stephen King: Rémület a sivatagban
Edgar Allan Poe: Elfeledett történetek / Forgotten Tales
Edgar Allan Poe: Ismeretlen történetek / Unfamiliar Stories
Robert E. Howard: Vörös Szonja és a keselyű árnyéka
George R. R. Martin: Álomdalok
Stephen King: Világnagy strand
Ray Bradbury: Októberi vidék
Stephen King: Rémálmok bazára