Idegen ​univerzumok 2 csillagozás

Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról
H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok

A ​peremműfajok (sci-fi, cyberpunk, steampunk stb.) kategóriájába tartozó szövegek értelmezése nem kis feladat. Egyfelől olyan produkciók vizsgálatát igényli, melyek esztétikai, nyelvi, megformáltságbeli stb. horizontjai csak nagyon távolról hozhatók közös nevezőre. Másfelől az elméleti szövegek bevonása a vizsgálatba fokozottan szembesít azzal a kérdéssel, hogy a tudomány milyen mértékben tekinthető bizonyos populáris jelenségek referenciájának. Emellett dilemmaként merül fel, hogy a fent említett „műfajokba” tartozó alkotások kimerülnek-e az egyszeri olvasás során, hiszen általános vélemény szerint ezek éppen az olvasásélmény reprodukciójára épülnek. Valószínűleg ez az állítás korrekcióra szorul: a kötet éppen ezért nem csak eme „műfajok” történeti kérdéseivel, hanem elsősorban esztétikai problémáival foglalkozna. Célja annak bemutatása, hogy a populáris irodalom termékei olykor felveszik a versenyt a kanonikus értékekkel. Ennek bizonyítása részletes interpretációk mentén… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Parazita könyvek Lilium Aurum

>!
Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2007
346 oldal · ISBN: 9788080623302

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu · Howard Phillips Lovecraft


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Noro P>!
H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

Az általam eddig olvasott, amerikai SF monográfiák mind elsősorban a fantasztikummal foglalkoztak, másodsorban pedig az irodalommal. Ezek a tanulmányok ellenben elsősorban irodalmiak, és csak távoli második szempont bennük a fantasztikum.

(Csillaggal jelöltem azokat a cikkeket, amelyeket a magamfajta – tapasztalt, de a bölcsészethez kicsit sem értő :) – zsánerolvasók figyelmébe ajánlok.)

Végnapok: SF a költészet hatalmáról – Rögtön azzal kezdeném, hogy nem ártott volna a kötetnek egy szerkesztői előszó, amelyből kiderül, hogy milyen szempontok szerint gyűjtötték össze a benne szereplő írásokat egyáltalán. Mert ez az első cikk olyan volt, mint tüdőröntgenes kép a cigarettás dobozon: elrettentő. Jósika Miklós XIX. századi proto-fantasztikus utópiája érdekes bevezető lehetett volna a válogatásba, ha szerzője nem valami borzalmas madárnyelven írja meg tanulmányát. A “narratíva szempontjából konstitutív jelentőségű tudományos anticipáció” és hasonló gyöngyszemek 25 oldalon keresztül azonban engem arra intenek, hogy kérjünk szerzőinktől legalább egy alapfokú magyar nyelvvizsgát.

* Fantasztikum, horror és töredékesség Lovecraft szövegeiben – érdekes és közérthető dolgozat, amely több irányból is megvizsgálja HPL munkásságát. Szeretném azonban megemlíteni, hogy túlzónak érzem azokat a véleményeket (nem először találkozom velük ugyanis), amelyek August Derleth tevékenységét ekézik. Abban egyetértek velük, hogy a kozmikus horrornak nem része az a fajta erőltetett moralitás, ami Derleth írásaiban megjelenik, de a Cthulhu-mítosz körül kialakult, modern szubkultúrára szerintem sokkal erősebben hatott Lovecraft eredeti mentalitása, mint követőinek felhígított mítosza. Szóval ne tulajdonítsunk utóbbiaknak nagyobb károkozást, mint amennyit valóban elkövettek.

A magyar irodalmi modernség függelékei – a magyar szépirodalmi fantasztikum (elsősorban Babits Gólyakalifája) köré felépítve a tanulmány szerzője a fantasztikus irodalom elemzésének néhány elméletéből mutat be szemelvényeket. Meg kell mondjam, hogy a szerző által preferált todorovi módszer bár nagyon érdekes, a zsánerolvasók számára nem valami gyakorlatias. A “nem eldönthető, hogy van-e benne csodás elem” ugyanis a horrort, illetve néhány szépirodalmi határesetet leszámítva gyakorlatilag mindent kizár, amit a köznyelv fantasztikusnak nevez. Újabb csodás (pun intended) példája annak, hogy a hivatalos kategóriák mennyire távol állnak a praktikustól. Ettől függetlenül érdekes, csak néha magasröptű dolgozat.

* Személytelen történelem Isaac Asimov Alapítvány-történeteiben – zsánerolvasók számára ez az egyik leginkább testhezálló tanulmány a könyvben, ugyanis olyan problémákat és kérdéseket vizsgál, amelyeket bármely kockább olvasó feltehet magában. A szerző Asimov prózájának jellegzetes hiányosságaiból von le érdekes következtetéseket. Természetesen vitatható, hogy tényleg “azt gondolta-e a költő”, de a logika lenyűgöző, és új értelmezést ad az egész Alapítvány-ciklusnak.

A nem more/ális igazságról – Bioy Casares: Morel találmánya c. regényén keresztül próbálja körüljárni az SF különféle definícióit és kategorizálási lehetőségeit. Illetve ezeket próbálja rá a regényre, azt vizsgálva, hogy mennyire működőképesek egy konkrét példára alkalmazva. Kár, hogy a rengeteg hivatkozás és alternatív tematika sűrűjében gyakran elvész, hogy mit is akar mondani tulajdonképpen.

Kánonképző csataterek Ogg második bolygójának fogadtatásához – bár életem első SF élményéhez kapcsolódik, ez a tanulmány sem tudott lekötni. A különféle kánonok, kanonizációs elvek az alapfogalmak szintjén ugyan érdekesek, de én úgy érzem, hogy a bölcsészek itt végső soron problémákat generálnak maguknak, amiket aztán nem tudnak megoldani.

* A médiakultúra nemzedéke és Philip K. Dick – jól összeállított írás a kiberpunk elődeiről és Dick szerepéről a szubjektív valóságok kialakulásában. Plusz pont, hogy röviden Borges fantasztikumbéli munkásságát is megemlíti.

* A cyberpunk befejezetlen jövőképei – ezt a dolgozatot talán érdemes lett volna az előző elé illeszteni. Témája kronológiai rendben ugyan Dick után következik, de a kevésbé tájékozott olvasó innen kaphat bőséges és jól átlátható információt a kiberpunk jelenségről, míg az előző szerző inkább ismertnek veszi mindezt. Információban sűrű, de mégis érthető összefoglaló az alapművekről és a velük kölcsönhatásban álló (szub?)kultúráról. Egy apró kifogásom van ellene: nem tetszik, ahogy rendszeresen ellentétbe állítja a kiberpunkot és a “science-fictiont”. Nálam egyrészt evidencia, hogy a CP az SF egy kategóriája, másrészt pedig a tanulmány első megjelenése (2000) idején már az olyan klasszikus SF irányzatok is nyakig merültek a kiberpunk elemekbe, mint például az űropera. Amire a szerző gondol, az alkalmasint az aranykori SF.

A jövő ma – kezd egy kicsit unalmas lenni, hogy újfent a gibsoni kiberpunkról van szó, ráadásul ez messze a legkevésbé érthető a három tanulmány közül. Van pár érdekes meglátása, de leginkább túlfogalmazott írás. (Mellesleg, ha valaki a “távolabbi jövő” helyett “jelentőségteljes időbeli cezúráról” beszél, akkor én legalábbis arra kezdek gyanakodni, hogy viccel.)

Metafunkció, történelem és identitás a steampunk regényben – igen hosszú, változó színvonalú tanulmány. Néha követhetetlen, máskor viszont igen érdekes. Elsősorban a SP posztmodern, metatextuális elemeivel foglalkozik, ami valószínűleg nagy meglepetést okozna a populáris steampunk rajongóinak (igaz, hogy e népszerű regények nagy része nem is igazi SP, hanem viktoriánus közegbe helyezett fantasy.) Finoman szólva is meglepett viszont az az állítása, hogy 2005-ben még alig voltak SP-nak szánt regények, és a korpusz főleg utólag átminősített regényekből állt.

(Non sequitur^:Itt fölmerült bennem a kérdés, vajon 10-15 év múlva milyen poétikai szakkifejezésekkel illetik majd az utóbbi években felbukkant, saját könyveiket szabályosan széjjel trollkodó SFF szerzőket? Troll szerző alatt azt értem, aki gyaníthatóan szándékos hibákat vét írásaiban, amelyek alapján szinte képtelenség eldönteni, hogy tehetségtelen, vagy csak vicces akar lenni.)

* Johhny Mnemonic szatorija – rövid, de annál érdekesebb dolgozat a távol-keleti fantasztikumról és arról, hogyan kapcsolódik ez az angolszász és a latin-amerikai megfelelőihez. Note to self: Murakami Csodaországát elolvasni.

* Kurt Vonnegut és a science fiction – Vonnegut az a szerző, akiről még sohasem írtam szöveges értékelést. Ugyanis sosem jutok túl azon, hogy “tetszik, de nem tudom, miért”. Most már legalább kezdem sejteni. A tanulmány ugyanakkor az SF és a “szépirodalom” kapcsolatát is vizsgálja.

Cyberutópiák – a szerző azt próbálja körüljárni, mi jött a gibsoni kiberpunk után. De az alapok ismertetése során nagyon sok benne az átfedés a korábbi cikkekkel, ami ismét csak felveti a kötetbe került írások összeválogatásának kérdését. Továbbá apró jelekből kiderül, hogy nem ismeri behatóan a poszt-kiberpunk korpuszt. Zsánerolvasónak szerintem mindig komoly csalódás, amikor egy mellékesen odavetett megjegyzésből kiderül, hogy a kritikus igazából nem is érti, milyen világot képzelt el a szóban forgó regény írója.

^Mert én is tudok indokolatlan idegen kifejezéseket használni :D

julias>!
H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

a tanulmányok színvonala nagyon változó, volt ahol majdnem kidobtam az ablakon, de azért többségben vannak az igényes írások, és akad köztük pár kiváló is. mint minden újabb SF-nel foglalkozó összeállításban, itt is indokolatlan túlsúlyban vannak a cyberpunkkal foglalkozó írások. de összességében egy hasznos és egyedi kötet.


Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

Lovecraft – mint több, barátaihoz, tanítványaihoz szóló leveléből kiderül – saját világnézetét mechanisztikus materialistaként határozta meg. Szerinte az ember belevettetett egy alapvetően értelmetlen világba, illetve lehetséges, hogy van értelem, de képtelenek vagyunk annak megismerésére. A kozmosz az emberrel szemben sem barátságosnak, sem pedig ellenségesnek nem tekinthető, egyszerűen nem releváns bármiféle, köztünk és az univerzum között fennálló viszonyról beszélni. Fritz Leibert ezek alapján Lovecraftet az „irodalmi Kopernikusz” névvel illette, mivel szerinte a fantasztikus irodalmon belül ő szakított végleg a Föld- és antropocentrikus szemlélettel.

51. oldal, Kisantal Tamás: Fantasztikus, horror és töredékesség H. P. Lovecraft szövegeiben

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

Kapcsolódó szócikkek: Fritz Leiber · Howard Phillips Lovecraft
Zakkant_Tudós>!

A cyberpunk outsider figurája kreatívan ötvözi a nyolcvanas évek kétféle, eredetileg nemigen összehozható, s nagyon különböző ízlésű és érzékenységű közönséget kiszolgáló bálványát: a hackert és a (punk) rockert.

169. oldal, Bán Zsófia: Emlékek húsról és vérről. A cyberpunk befejezetlen jövőképei

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

Zakkant_Tudós>!

Mikor megkérdezték Gibsont, hogy honnan vette a „kibertérhez” az ötletet, a következőket válaszolta: „[Vancouverben]… benéztem az egyik video-játékterembe. Az ott ülő gyerekek pozitúráinak fizikai intenzitásából láttam, hogy mennyire magával ragadja őket a dolog. Olyan volt az egész, mint egy zárt rendszer, amilyet Pynchon regényeiből ismerünk: egy feedback kör, melyben a képernyőről fotonok áramlanak át a kölykök szemébe, neuronok mozognak a testükben és elektronok a videojátékban. Ezek a gyerekek nyilvánvalóan hittek a képernyőn megjelenő űrjátékokban. Úgy tűnik, a computerrel dolgozó ismerőseim valahogy mind hisznek abban, hogy a képernyő mögött létezik valamiféle valóságos tér, valami amit nem lehet látni, de biztos, hogy ott van.”

190. oldal, Bán Zsófia: Emlékek húsról és vérről. A cyberpunk befejezetlen jövőképei

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

Zakkant_Tudós>!

A Necronomicont és a Cthulhu-mítoszt bizonyos okkultista szekták is beépítették tanaikba. Ilyenek például az úgynevezett káosz mágia képviselői, vagy az Anton LaVey által alapított híres-hírhedt Sátán egyháza (sic!), mely rituáléjában több Cthulhu-elemet is felhasznált.

53. oldal, Kisantal Tamás: Fantasztikus, horror és töredékesség H. P. Lovecraft szövegeiben

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu · Necronomicon
Zakkant_Tudós>!

A mozi sokkal előbb lett hangos és szagos, mint ahogyan a valóságban rájöttek volna akár a lehetőségére is.

101. oldal, Döbörhegyi Ferenc: A nem more/ális igazságról. A science fiction néhány (irodalom)elméleti problémájának vázlata

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

>!

A cyberpunkban ábrázolt világban nemcsak az eredeti, organikus teljesség mítosza szűnik meg, hanem (csipetnyi extrapoláció segítségével) gyakorlatilag megszűnik, illetve felülíródik az eredettörténet nyugati, humanista mítosza is. E folyamatot különösen jól reprezentálja a cyborg […] nincs nyugati értelemben vett eredettörténete, […] és ha netán véletlenül az édenkertben találná magát, “nem ismerné fel, hiszen nem porból lett, és nem álmodozhat arról, hogy újból porrá lesz.”

176-177. oldal Bán Zsófia: Emlékek húsról és vérről

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

Zakkant_Tudós>!

„A fantasztikus irodalom – írja Jackson – a kulturális rend alapjára mutat rá, hogy felnyissa azt, a rendetlenség, a jogtalanság, a törvényen kívüliség uralkodó értékrendszeren kívül feltűnő kurta pillanatáért. A fantasztikus a kultúra ki nem mondott és meg nem látott részét vázolja fel: azt, amelyet eddig elhallgattattak, láthatatlanná tettek, kirekesztettek, és 'hiányzónak' tekintettek.”

47-48. oldal, Kisantal Tamás: Fantasztikus, horror és töredékesség H. P. Lovecraft szövegeiben

H. Nagy Péter (szerk.): Idegen univerzumok Tanulmányok a fantasztikus irodalomról, a science fictionről és a cyberpunkról

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Keserű József: Lehetnek sárkányaid is
Kránicz Bence – Lichter Péter: Kalandos filmtörténet
Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
William Gibson – Bruce Sterling: A gépezet
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 3.
Tolnai Viktor: A Kraken visszatér
Dan Simmons: Hyperion
Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Philip K. Dick: Elektronikus álmok
Tolnai Viktor: Az Örökmozgó