The ​Time Machine 31 csillagozás

H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine H. G. Wells: The Time Machine

When ​the „Time Traveller” courageously stepped out of his machine for the first time, he found himself in the year 802,700 – and everything had changed. In another, more utopian age, creatures seemed to dwell together in perfect harmony. The Time Traveller thought he could study these marvelous beings – unearth their secret and then return to his own time – until he discovered that his invention, his only avenue of escape, had been stolen. H. G. Well's famous novel of one man's astonishing journey beyond the conventional limits of the imagination first appeared in 1895. It won him immediate recognition, and has been regarded ever since as one of the great masterpieces in the literature of science fiction.

Wells touches gently on time travel as a notion, but mostly The Time Machine is about the terminal future he sees for mankind: His nameless time traveler ventures to the world that will be 802,701 A.D., And there he finds mankind divided among the Eloi and the Morlocks.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1895

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library angol · Penguin English Library Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Scholastic Classics Scholastic angol · Science Fiction Masterworks angol

>!
Penguin Random House, London, 2019
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781784874575
>!
HarperCollins, London, 2017
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008190033
>!
Pan Macmillan, London, 2017
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781909621534

11 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Joshua182>!
H. G. Wells: The Time Machine

„For my own part I was unable to come to a conclusion. The story was so fantastic and incredible, the telling so credible and sober. I lay awake most of the night thinking about it.”

Korára való tekintettel kissé félve kezdtem neki a könyvnek, rövid terjedelme miatt pedig az eredeti nyelv mellett tettem le a voksom abban a reményben, hogy így majd tovább le fog kötni.
Előbbi félelmem szerencsére alaptalannak bizonyult, nagyon kellemes meglepetés volt ez a kis történet, egyáltalán nem éreztem idejétmúltnak, ami a keletkezési idejét figyelembe véve nagy szó, és néhány régiesebb kifejezést leszámítva, melyekkel olykor elidőztem, a nyelvezet sem bonyolult, sőt, inkább közérthető.
Nem véletlenül sorolják ezt az írást a műfajteremtő művek közé, rövidsége ellenére olyan húrokat pendít meg az olvasó elméjében, melyek a fajunk identitásán elmélkedő és a titkos vágyainkért (az időutazás mindig is az lesz) felelős agyterületeket ingerlik, univerzálisan, függetlenül attól, hogy mely kor emberéről beszélünk.
Többek között valószínűleg ennek, illetve Wells letisztult, lényegre törő stílusának köszönhető a könyv sikere. Az író egyszerre profetikus, pesszimista és romantikus. A távoli jövőben, ahol az Eloi-Morlock „szimbiózis” látszólagos harmóniája (melyben kétségtelenül visszaköszön az 1890-es évek osztályharca) valójában roppant groteszk képet fest fajunk lehetséges evolúciójáról, a szerző korának szellemiségétől átitatva ugyan, de éles jövőbelátásról tesz tanúbizonyságot. Engem lenyűgözött, hogy már akkor előre látta a egyenlőtlenség árán kicsikart jólét következtében törvényszerűen fellépő értelmi hanyatlást – melynek jeleit mindössze 100 évvel a mű megírása után máris megfigyelhetjük –, ám mégsem hagyta, hogy teljesen „megfertőzze” a vízióját, hanem nyitva hagyta a kiskaput az emberi értékek, pl. a könyörület, együttérzés, önzetlenség és remény számára, melyeket többek között a főszereplő Weena-val való kapcsolatán keresztül csempészte a történetbe.
Hogy milyen magával ragadó kis könyvecske ez, azt jól jelzi az is, hogy az egyébként a technikai részletek hiánya miatt rendszeresen fellépő fanyalgásom itt egyáltalán nem jelentkezett, pedig szinte semmit nem tudunk meg az időgép működéséről néhány komponensének leírását leszámítva, de itt nem is ez a lényeg.
Igazi klasszikus, a szó legelemibb értelmében!

9 hozzászólás
mandris>!
H. G. Wells: The Time Machine

Életem első, de nem utolsó találkozása H.G. Wells munkásságával. Csak azt nem értem, miért vártam vele eddig.* A történet, amellyel hódító útjára indultak az időutazós regények és filmek, mostanra talán veszített élvezeti értékéből, de ha figyelembe vesszük, hogy 1895-ben jelent meg, akkor mégiscsak azt kell mondanom, hogy le a kalappal.
És akkor most jöjjön a de (amellyel ugyanakkor nem akarom kisebbíteni a könyv jelentőségét):
Részben formai okokból mégse rántott be annyira: az elbeszélés módja, nevezetesen, hogy valóban egy elbeszélésről van szó valamelyes távolságtartást okoz. Nem vonódunk be annyira, mint ha „élőben” követnénk nyomon a történteket (ezt éreztem pl. a Frankensteinnél is**). Mégis, azért szerethető is a történet, és az elbeszélés módot ad Wellsnek, hogy bizonyos dolgokat homályban hagyjon, bizonyos dolgokra pedig előre felhívja a figyelmet, sőt, egyes dolgokat akár „elspoilerezzen”, természetesen csak olyanokat, amivel nem éri kár az olvasmányélményt. Ja, mert hogy azt addig nem mondtam, hogy amellett, hogy ez egy időutazás sci-fi, ez egy kalandregény is, szóval elvárható, hogy okozzon némi izgalmat az olvasása. Oké, nem annyira sokat, mint néhány más történet, de kezeljük a helyén a regényt.
Nyilván a megoldás, hogy az i.sz. 800,000-es évekbe utaztassa főhősét, nagy szabadságot adott neki, nekem valahogy annyira mégse tetszett. Mivel ennyire távoli a jövő, amit leírt – és én már fel vagyok vértezve különböző ismeretekkel, amelyekkel a korabeli olvasó nem volt***- nem izgultam annyira, mint ha azt az érzetet keltené a regény, hogy amit leírt, az itt van a nyakunkon. Az ember jobban izgul, ha a jelenkori események tragikus következményei őt, de legalábbis gyermekeit, de tényleg legalábbis unokáit fogják érinteni.Ugyanakkor nagy plusz az írónak, hogy miközben alapvetően kalandregényt írt, nem feledkezett meg róla, hogy a sci-fi nem kizárólag szórakoztató műfaj, hanem kritikai. Persze, mára már ez az oldala is veszített aktualitásából, mert távol vagyunk a XIX. század végének kapitalista gazdaságától és az ebből eredő szociális feszültségektől.**** Ugyanakkor érdekes volt olvasni, és képet alkotni róla, mitől is féltek akkoriban az értelmiségiek (egyelemű minta alapján).*****

* Valójában nagyon is tudom: az olvasnivaló sok, az idő, és a párhuzamosan olvasható könyvek száma viszont korlátozott.
** Ott ráadásul egy elbeszélés elbeszélésről van szó, de igazatok van, hogy ez nem ide tartozik.
*** Amelyekre elsősorban a Vissza a jövőbe trilógia többszöri megnézése révén tettem szert.
**** Oké, talán nem eléggé távol.
***** Majd akkor lesz kételemű, ha elolvastam a Vaspatát Oké, talán az Az ember tragédiájának londoni színét ide lehetne sorolni, de nem teszem.

Szentinel>!
H. G. Wells: The Time Machine

Szégyen, nem szégyen, korábban még nem volt lehetőségem olvasni H. G. Wellstől, de szerencsére most pótoltam, legalább ezt a regényét. Az Időhajókat, ami a könyv folytatásának minősül, már olvastam régebben, és elnyerte a tetszésemet. El akartam olvasni az eredetit is. Az a vicces, hogy már évekkel ezelőtt megvásároltam, de csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Vajon kiállta-e az idő próbáját Az időgép?

A történetben megismerhetjük a névtelen időutazót, aki egy negyedik dimenzióról szóló elméletet (mely szerint az maga az idő) tár intellektuális baráti köre elé. Azt állítja, hogy tervezett egy időgépet, és elmeséli a cimboráinak ugyanazt a történetet, melyet mi is olvasni fogunk, E/1-ben elregélve. Az időutazó ugyanis használta a (ma már) retrofuturisztikus eszközt, és megtudta, mivé válik az ember sok-sok év múlva. A technológiát elfeledett és elkorcsult emberi faj két részre szakadt: a szép, nyugodt, ugyanakkor gyáva eloikra és az elállatiasodott, kannibál morlockokra. Ez utóbbiak éjszakai ragadozók, előbbiek pedig a növényevő prédák, akik nappal aktívabbak. Időutazónkra hárul a feladat, hogy – kihasználva kulturális felsőbbrendűségét – megpróbálja elzavarni a morlockokat, és megóvja az eloikat, lényegében saját gyávaságuktól.

A The Time Machine a viktoriánus angol irodalom egyik tipikus darabja. Például, hiába rövid a regény, az időutazó nagyon sokszor avatja be az olvasóját olyan részletekbe, melyek nem fogják előre vinni a cselekményt. Viszont a világ színesítésében jól jönnek ezek a leírások. Ezekből derül ki, hogy Wells sok évvel előzte meg Vance-et és Smith-t a haldokló föld tematika néhány elemének megalkotásával. Ilyen például a civilizációs kor vége és a sok-sok ezer évvel a jövőbe helyezett helyszín, mely régibbnek tűnik jelen korunknál. A másik pedig, hogy Wells világot és jövőnket illető látásmódjában egyáltalán nem volt pozitív. Ahogy a könyvben is elhangzik, az ember azt hihetné naivan, hogy a jövő embere egy intellektuálisan és kulturáltan is felsőbbrendű lény. Ezzel szemben pont, hogy visszaesés történt, az egykori civilizáció pedig romokban hirdeti az elfeledett múltat. Ha úgy vesszük, Az időgép felfogható nem csak időutazós történetnek, de korai poszt-apokaliptikus és disztopikus regénynek egyaránt. Persze, ma már nem üt akkorát, mint az 1800-as évek végén, de Wells jövőjét elképzelni még mindig egy hálás feladat.

A The Time Machine egy klasszikus. A szövegén érezni lehet a kort, de a történet és a világépítés része a regénynek még mindig működik, és látva azokat a csoportokat, akik kétségbe vonják a tudományt (laposföld-hívők, igazsághamisító SJW-k, dekadenciahívők, „fekete mágusok”), megijedek. Ilyen formában, ahogy azt az író megálmodta, nem fog megvalósulni ez a jövendölés, de hasonlóan szélsőséges és kétpólusú még simán lehet. A politika egyre jobban áthatja a mindennapokat, a szólásszabadságot a liberális országokban korlátozzák, erősödik az öncenzúra, a rasszizmus és a fekete-fehér látásmód. Én pedig nem akarok egy olyan jövőben élni, ahol vagy zsákmány leszel, vagy ragadozó. Az időgép, éppen ezért, kötelező azok számára, akik szívesen olvasnak a sötét jövőről, érdekli őket az időutazás és kellő kritikával szemlélik az emberi civilizáció fejlődését. Tegyünk azért, hogy se a wells-i, de az orwelli jövő ne váljon valóra.

Jacket P>!
H. G. Wells: The Time Machine

Mivel a történetet már az olvasás előtt ismertem, nem okozott nagy meglepetést. Egy igazi klasszikus, ami minden elemében azt adta, amit vártam tőle. Meglepve konstatáltam, hogy ez az első H. G. Wells könyv, amit valaha olvastam. Annyira tetszett viszont az író stílusa és az, hogy a technikai megvalósítás részletei helyett a társadalmi változásokat állította középpontba, hogy mindenképpen fogok még olvasni tőle.

dorkabuba >!
H. G. Wells: The Time Machine

    Ez a könyv egy nagy klasszikus, gyakorlatilag az egyik első időutazós sci-fi. A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem fizikai példányt olvastam, hanem hangoskönyvként hallgattam, ami eleve nehezített terep számomra (sokkal nehezebben figyelek hangoskönyvre mint írott szövegre, pláne angolul.) Nagyon sokszor elkalandoztak a gondolataim, vissza kellett „tekernem”.
    A stílusa is elég nehézkes, nem mai csirke. Végeláthatatlan elbeszélésfolyam. Ráadásul tudjuk, hogy akármi is volt, mivel az időutazó meséli a történetet, túlélte. A tudományos igényesség nemcsak magára az időgépre terjed ki, hanem ahogy az időutazó megfigyeli azt a jövőbeli társadalmat, amibe belecsöppen. Folyamatosan hipotéziseket állít fel és tesztel, majd az eredmények alapján módosít. Egy idő után kicsit ez is sok volt, főleg hogy minden elmélet után elmondta, hogy az akkori megértése szerint ez volt a leglogikusabb következtetés, de még sok mindent nem tudott azon a ponton. Remek. értjük. Maga a jövő, amit bemutat, érdekes egyébként, kíváncsi voltam, hova fog kifutni, csak a stílussal nem barátkoztam meg annyira.
    Összességében egyáltalán nem tudtam sajnos szeretni, de ettől még sok érdekes gondolat volt benne, értem, miért fontos és értékes (kis)regény. Csak a stílus miatt kicsit megakadt a torkomon.

RitaMoly P>!
H. G. Wells: The Time Machine

Először magyarul kezdtem el olvasni, de úgy a negyedénél nagyon dühös lettem, mert főhősünk finoman szólva sem volt szimpatikus. Felmerült bennem, hogy hátha csak az évszázados fordítás szóválasztása nem az igazi, és tényleg: valahogy eredetiben nem hangzik annyira lekezelően az elbeszélés. A mű irodalomtörténeti jelentősége elvitathatatlan, a kora fontos társadalmi kérdéseire reflektál, érdekes a szimbolizmusa (tűz, szfinx stb.), és nem lenne fair felróni neki azokat a hibáit, amik azért látszódnak, mert egy 21. századi olvasó számára már másként hat a történet. Örülök, hogy megismerkedtem vele, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy valaha is újraolvasnám – az a bajom az alapművekkel, hogy nagyon messze vannak attól, amivé a műfaj azóta fejlődött.

>!
Atria, New York, 2011
108 oldal · ASIN: B004XVQ73G
Luca87 I>!
H. G. Wells: The Time Machine

Teljesen másra számítottam, de nagyon jó volt. Évek óta ült a polcomon a könyv, mert úgy gondoltam, akkor is érdemes lenne ismerni legalább egy klasszikus sci-fit, ha egyébként nem annyira érdekel a műfaj. Azt gondoltam, olyan történet lesz ez is, mint azok az időutazósok, amelyeket eddig olvastam/láttam. Nagyon nem volt igazam. Utópiára készültem, de disztópiát kaptam. Nyomasztó volt, sötét, lehangoló, de leginkább elgondolkoztató. Wellst nem az érdekelte, hogy a korabeli technika hová fejlődhet néhány százezer év alatt, hanem inkább a társadalmi berendezkedésből és viszonyokból kiindulva képzelte el a 802701. év társadalmát. Nem túl biztató a kép, viszont mindenképp elolvasásra érdemes. Szimpatikus volt az Időutazó és Weena is. Egy pillanatra haragudtam az Időutazóra a kalandja végéért, de aztán rájöttem, hogy az érintetteknek igazából mindegy, mindenképpen hasonlóan jártak volna az ő beavatkozása nélkül is. A legsötétebb pillanat i.sz. harmincmillióban jön el – nem lettem volna az Időutazó helyében, amikor abba betekintést nyert.

James Gunn-nak köszönöm a gigászi spoilert, amit az előszóban rejtett el – jobban szerettem volna a regény csattanóját akkor megtudni, amikor a regény végére értem, nem már az olvasás megkezdése előtt. Nem is értem. Ettől eltekintve a bevezetés, az előszó és az utószó is érdekes és hasznos. Megmosolyogtatott Verne kifakadása, miszerint Wells mit képzel, hát nem is tudományos alapon írja a jövőben játszódó regényeit, hát hol talál olyan fémet, amire nem érvényesek a gravitáció törvényei, tessék, akkor gyártsa le.

Sheila>!
H. G. Wells: The Time Machine

Sosem olvastam még H. G. Wellstől, ez volt az első könyvem tőle.
És azt kell, hogy mondjam, megfogott. Az időutazó berántott magával egy olyan világba, ahol az emberi faj fejlődése két teljesen ellentétes irányba indult…
Érdekesnek találtam az intelligenciáról és túlélésről való eszmefuttatást, illetve a „természethez visszatérés (visszafejlődés?)” gondolatát.
Annyi bizonyos, hogy Wellstől biztos fogok még mást is olvasni, mert ez a könyv igazán kedvet adott hozzá.

Thubakabra>!
H. G. Wells: The Time Machine

Kicsit meglepett, hogy mennyiben más, mint a film, de végtére is érthető, hogy a 100 évvel ezelőtt írott könyv és az akkor élő író szerint elképzelt távoli jövő annyira más irányúnak hitt volt, hogy a jelen ember szerint már az is nehéz, hogy egyáltalán „ehető legyen” az író feltételezése a távoli jövőről a mai tudásunk és az azóta megélt tapasztalataink szerint. Ezért érthető, hogy végtére is a filmadaptáció (melyet én láttam), miért épül fel annyira másképp.
Miután túltettem magamat azon a primitíven felépített elképzelésen, ami az okot adta a szélsőséges változásra a jövő embereinek társadalmi és szociális struktúrájában, számomra élvezhetővé vált a könyv. A lezárás pedig igazán nagyszerűen sikeredett, így lett a legjobb.

szbogi>!
H. G. Wells: The Time Machine

Bármilyen hibája ellenére sem tudom lepontozni a könyvet, nagyon megfog mindig Wells stílusa. Bele tudom élni magam a történeteibe, realisztikusan, tényszerűen ír, de könnyed, egyszerű stílusban, nem feszeget sok kérdést. Ennek ellenére valahogy mindig érzek valamiféle szimpátiát a szereplői felé, akik nem zsenik, inkább hétköznapiak, akik belecsöppentek egy érdekes szituációba és inkább csak megfigyelők. Az időutazó történetére én is ugyanolyan döbbent csönddel, izgalommal figyeltem, mint a szobában ülők. Szerintem nagyon izgalmas volt a könyv, néhol spoiler megborzongtam és együtt küzdöttem az utazóval a végéig spoiler .
Nem tökéletes azért a könyv mai szemmel, több kérdést, mélységet várok már el egy ilyen történethez (Eloi – Morlock ellentét) spoiler és maga az időutazás is felvet néhány kérdést.
De szerintem nem is ez a könyv célja, inkább csak egy egyszerű, kicsit ijesztő (újszerű gondolat bemutató) történetet alkotni, ami megborzongatja az embereket.


Népszerű idézetek

Joshua182>!

I could work at a problem for years, but to wait inactive for twenty-four hours – that is another matter.

5. fejezet

Joshua182>!

An animal perfectly in harmony with its environment is a perfect mechanism. Nature never appeals to intelligence until habit and instinct are useless. There is no intelligence where there is no change and no need of change.

10. fejezet

Joshua182>!

`Really this is what is meant by the Fourth Dimension, though some people who talk about the Fourth Dimension do not know they mean it. It is only another way of looking at Time. THERE IS NO DIFFERENCE BETWEEN TIME AND ANY OF THE THREE DIMENSIONS OF SPACE EXCEPT THAT OUR CONSCIOUSNESS MOVES ALONG IT. But some foolish people have got hold of the wrong side of that idea.

1. fejezet

Joshua182>!

You read, I will suppose, attentively enough; but you cannot see the speaker's white, sincere face in the bright circle of the little lamp, nor hear the intonation of his voice. You cannot know how his expression followed the turns of his story!

2. fejezet

Joshua182>!

Seeing the ease and security in which these people were living, I felt that this close resemblance of the sexes was after all what one would expect; for the strength of a man and the softness of a woman, the institution of the family, and the differentiation of occupations are mere militant necessities of an age of physical force.

4. fejezet

Joshua182>!

When I had started with the Time Machine, I had started with the absurd assumption that the men of the Future would certainly be infinitely ahead of ourselves in all their appliances. I had come without arms, without medicine, without anything to smoke – at times I missed tobacco frightfully – even without enough matches. If only I had thought of a Kodak!

6. fejezet

Joshua182>!

You know that great pause that comes upon things before the dusk? Even the breeze stops in the trees. To me there is always an air of expectation about that evening stillness.

7. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984 (angol)
Stanisław Lem: Solaris (angol)
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Kurt Vonnegut: Player Piano
Robert Merle: The Day of the Dolphin
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey
Sándor Szathmári: Kazohinia (angol)
Anthony Burgess: A Clockwork Orange
Jules Verne: 20.000 Leagues Under the Sea
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)