Emberistenek 5 csillagozás

Mondják, hogy Wells a Világok harcával sokkolni próbálta a magát a teremtés koronájának tartó angolszász civilizációt. Ez a regény szintén egy fejlettebb világgal szembesíti hőseit, de a hasonlóságok itt nagyjából véget is érnek. A történetben egy tucatnyi brit alattvaló egy párhuzamos univerzumba kerül, amelyben megvalósult a szocialista utópia. Persze nem a marxista értelemben – azt a szerző már a könyv megírása idején (1923-ban) is tévútnak tartja –, hanem egy idealizált anarcho-kommunizmus formájában, amelyet később a keleti blokk SF íróinál is felismerhetünk. Az angolok – egyikük kivételével – persze képtelenek meglátni egy, az övékétől ennyire különböző rendszer erényeit.
A regény két elmélkedő szakaszból, és egy ezeket összekötő, mozgalmasabb részből áll. Összességében tehát sokkal inkább filozofikus, mint cselekményes. A szereplők beszélgetései számos témát érintenek a gazdasági alapelvektől az erkölcsön át a tudományos fejlődésig, de néhány problémakör kifejezetten érdekes meglepetésnek bizonyult. Szokatlan nézőpontból tárgyalja például a túlnépesedést, illetve az ember és a természetes élővilág viszonyát. Wells eközben arra is felhasználja e dialógusokat, hogy nevetségessé tegyen egy-két jellegzetes brit figurát, mint a vaskalapos lelkészt vagy a világot maga képére formálni akaró politikust, akik képtelenek észrevenni, hogy ezúttal nagyon nem a saját súlycsoportjukban játszanak.

Jó sztori, érdekes nyelvezet, egy elmét megmozgató, reményt adó fantáziavilág. Élveztem.