Dr. ​Moreau szigete 98 csillagozás

H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Edward Prendick ifjú angol természettudós hajótörést szenved. Keserves hányódások után titokzatos szigetre vetődik: szörnyetegek hemzsegnek a vadonban. A délövi szárazulat ura ugyan azt állítja, hogy biológiai kutatóállomást vezet, az igazság azonban más. A megszállott, ősz öregember, dr. Moreau borzalmas műtéteket hajt végre. A rovott múltú, hajdan híres, sőt hírhedt kórboncnok tudós idétlen szörnyetegeket állít elő. Fenevadakat és szelíd állatokat vagdal széjjel és operál egybe, olyan „alkotása” azonban nincs, amelyikkel elégedett lehetne. Mitévők lesznek a félresikerült, torz teremtmények, ha győz lényükben a ragadozó elem, és föllázadnak a tudós ellen, hogy bosszút álljanak pokoli kínjaikért?! Milyen áldozatok árán sikerül Prendicknek, az emberséges fiatalembernek megmenekülnie az elszabadult ösztönök véres szigetéről? Erről szól a világhírű nagy angol regényíró hátborzongatóan izgalmas remekműve.

Szörnyetegek szigetén címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1896

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar könyvtár, Magyar könyvtár

>!
Alinea, Budapest, 2017
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155669187 · Fordította: Mikes Lajos
>!
84 oldal · ISBN: 9789633989234 · Fordította: Mikes Lajos
>!
144 oldal · ISBN: 9789634171461 · Fordította: Mikes Lajos

3 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

A tavalyi évet egy Wells kisregény olvasásával kezdtem, úgyhogy úgy gondoltam, hogy stílszerű lesz az évet egy másiknak az olvasásával zárnom.
Egy meglehetősen régi adósságomat tudtam le ezzel az olvasással, mert bár a történetet magát ismertem – a Zórád Ernő által rajzolt képregényt még gyerekként olvastam a Fülesben – de magát a könyvet nem olvastam.
Ez a kisregény tulajdonképpen a Frankenstein mítosz egyik leágazásának tekinthető, és első szinten a tudomány és a tudósok felelősségét feszegeti. Wells az evolúciós elmélet és a progresszív sebészet akkoriban modernnek számító eredményeit gondolta tovább és a címszereplő Dr. Moreau pedig ezek segítségével „javítja fel” a kísérleti állatokat, amelyekből így akik lesznek.
A morális kérdés pedig az, hogy vajon mennyire lehet őket ténylegesen intelligenciával, morális és etika érzékkel bíró lénynek tekinteni, vagy továbbra is egyszerű állatok, amelyeket csak a külső kényszer „civilizál”?
Regényként azt hiszem, hogy talán a legjobban felépített az eddig általam olvasott Wells írások közül: a szereplők egészen árnyaltak és az egymáshoz illetve a teremtményekhez fűződő viszonyuk is differenciált. A cselekmény során pedig többször is éreztem azt a feszültséget, amit pl. az Időgépből nagyon is hiányoltam. A főhős, Edward Pendrick kalandjai sokkal izgalmasabbak, tépelődésével és félelmeivel sokkal jobban együtt lehet érezni, mint Wells korábbi hőseivel.
Ami miatt szerintem nem csak az SFF zsánerben maradandó a regény, az az utolsó fejezet. spoiler

Sajnos az én olvasási élményemet erősen rontotta, a Mikes-féle közel 120 éves fordítás, amit én a DiBookon szereztem be, remélvén hogy a MEK-en ingyenesen hozzáférhető verzióhoz képest legalább a helyesírást és a szerkesztést modernizálták, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy nem vették rá a fáradtságot…

7 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Korábbi mint A láthatatlan ember, de Wells szkepticizmusa már itt is egyértelmű. Ugyanakkor egyáltalán nem egysíkú. Ebben a művében az ember és az állat között húzódó határ kérdését boncolgatja. A válasza nem tekinthető egyedinek. Sőt! Tulajdonképpen sematikus, elnagyolt és homályos. A Törvény, mely Wells koncepciójában a határvonal szerepét tölti be, nem sokban különbözik a letűnt korok válaszaitól: lélek, vallás, stb. Úgy érzem, itt Wells túl nagy fába vágta a fejszéjét, de nincs miért szégyenkeznie. Egy évszázaddal később sokkal bőségesebb ismeretek birtokában is inkább csak a művészetnek, a tudománynak és a filozófiának van szabatos válasza erre a kérdésre. Szerencsére ezek gyakran tökéletesen ellentétesek egymással, így mindenki meggyőződéssel vallhatja a saját rögeszméjét. Rém modern kortársaink el sem hinnék, hogy ma is éppolyan zavaros nézeteket képviselnek, mint XIX. századi elődeik. Feltéve persze, hogy azok nem egy még régebbi kor megkövült és makacsul tovább élő eszméi. Megjelenése idején alighanem hátborzongató történetnek számított, mára inkább szenvedős olvasmánnyá szelídült. Viszont Wells nem mindennapi koponya lehetett.

>!
Zsola
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Annak idején úgy voltam Wells ismertebb regényivel, hogy nem akaródzott hozzáfognom az olvasásukhoz, mert hát minek is, hiszen ismerem a történetüket többet is láttam közülük megfilmesítve. Azt kell mondanom, hogy nagyot tévedtem, hiszen a filmek nagyon, de nagyon mások és igazából teljesen más történetet és főleg más élményt kaptam, mint a könyvek által. Így jártam A Világok harcával, Az Időgéppel és most a Dr. Moreau szigetével is…

A regény első fele nekem jobban tetszett, mint a második. Igazából egészen addig volt számomra érdekes a történet, amíg fény nem derül Moreau és szigete titkára, onnantól nekem egy kicsit unalmassá és kiszámíthatóvá vált a történet. Addig viszont nagyon jó hangulat és kis csomagokban lassan adagolt feszültség jellemezte, ami már-már kezdett a horror felé hajlani. (Legalább is én úgy éreztem, hogy akár arra felé is tarthatna a story) Kicsit sajnáltam, hogy végül nem lett belőle az, mert lehet, hogy úgy jobban tetszett volna a vége.

>!
Blissenobiarella
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Wells minden egyes könyvének elolvasásával közelebb kerülök ahhoz, hogy kedvenc íróim között tartsam őt számon.
Rémlett nekem ez az egész szigetes sztori, de aztán rájöttem, hogy összekeverem ezzel.

Wells legtöbb science fiction regénye azt az alapgondolatot dolgozza fel, hogy az emberiség tudományos haladása könnyen a visszájára fordulhat. Nagyon tetszett, ahogyan a szereplők a tudományos kísérletek erkölcseiről vitatkoztak – amolyan XIX. századi módon.
A láthatatlan emberhez hasonlóan ez a regény is egy spoiler kísérletet mutat be. Ami a tudományos oldalát illeti, Wells önmagához híven nem igazán megy bele a részletekbe, de az egyértelmű lesz mindenki számára, hogy felvetései mára erősen túlhaladottá váltak. Mégis, ha a témát összevetjük a regény eredeti megjelenésének évével (1896) beláthatjuk, milyen különleges könyv ez valójában amellett, hogy közben izgalmas is, rejtélyes, kicsit misztikus és összességében véve roppant szórakoztató.
Ha Wells-t kéne ajánlanom, nem ez lenne az első a sorban, de akinek más regényei tetszettek, ne hagyja ki ezt sem!

>!
Molymacska P
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Megvan a romantikája annak, hogy a horrorszerző ellövi a horrorelem tényét már a könyv egynegyedénél, és onnantól nem a ténytől, hanem a társadalom problémájától kell rettegni. Mert azt mégiscsak sokkal félelmetesebb, mint egy kreált szörny. Vagy mégsem? Hiszen a szörny ugyanúgy lehet az ember is, visszafejlődéstől félve.
A történetben rengeteg metafora van, rengeteg kísérlet, feltérképezni az embert, az emberi érzéséket és azt, mitől is ember, az ember. Hiszen tudjuk, hogy nem csak a test miatt, de akkor mégis mitől? A könyv nem ad rá választ, de olyan kérdéseket vet fel, amin érdemes elgondolkozni.

>!
B_Petra
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Eddig,csak a Világok harcát hagytam abba Wells-től, de ez is mint más olvasott könyv még mindig jó, nem hiába klasszikus, bár én egy 1996 kiadott forditást olvastam, milyen lehetett eredetiben 1896-ban? Gondolom akkor elég borzalmasnak hatott, mára már sokkal keményebb dolgokhoz is hozzáedzőtünk. Úgyis kivesézték már előttem sokan, nem sokat tudnák hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy mind állatok vagyunk ahogy Ridick mondaná, és ha oda a kontroll az életösztön eluralkodik mindenkin, mint Dr. Moreau teremtményein, valamint a traumákat átélt emberek nehezen illeszkednek be újra a társadalomba mint Pendrick, ezt teljesen jól átjött.
A könyv alapján készült filmekből a Marlon Brando, és Val Kilmer-es ’96 -t láttam,(de már szinte nem is emlékszem rá) és emiatt Montgomery-t szimpatikusabbnak éreztem olvasás közben, mint amúgy megérdemelte volna, mert itt csak egy kiégett, döntésképtelen, karakter, de hiába Val Kilmer az Val Kilmer, no meg Batman is, mit tehene igy egy nő? …. elnéző.

>!
Iustitia
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

„Ha bármi értelmes célja lett volna Moreau-nak, legalább egy kissé tudtam volna rokonszenvezni vele.”

Majdnem így jártam én is a Dr. Moreau szigetével. Több izgalomra számítottam, másféle cselekményvezetésre, jócskán elmaradt a nagy beharangozott horror alapműtől, de van egy viszont. Ha nem nézem az élvezhetőségét, csak a mondanivalóját, akkor egy nagyon érdekes kérdést boncolgató művel állunk szemben: attól, hogy az embernek megvan a lehetősége istent játszani, van hozzá automatikusan joga is?
A könyvben szereplő mesterségesen megalkotott állatemberek törvénykántálása, az ezzel való kordában tartás, annak kissé hipnotizált vagy hívő jellege nem épp ugyanúgy fellelhető például egy modern kori szektában is? Persze nem az a normális emberi élet nekünk, de attól ők is emberek. Tulajdonképpen az állat és az ember közti elválasztóvonal nem elképesztően vékony?

>!
Perly P
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Ez az első könyv, amit H. G. Wells-től olvastam, és meg kell mondanom, tetszett. Ahogy Mary Shelley: Frankensteinjénél, itt sem értek egyet a horror műfajjal, ugyanis szerintem semmi hátborzongató sincs benne. A 19. században biztos ijesztőnek hatott, de a 20-21. század emberének az ilyesmi meg se kottyan. (Ennél sokkal morbidabb dolgok történtek a 2. világháborúban.) Inkább az emberek borzasztottak, mintsem a Dr. Moreau által teremtett lények. Szegény teremtmények, nem ezt érdemelték… :-(

>!
Gladiátor, Budapest, 1996
186 oldal · ISBN: 9638043202 · Fordította: Rózsa György
>!
Niko7
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

A Dr.Moreau szigetét testvéremtől kaptam ajándékba, névnapom alkalmából. A történet az ő érdeklődését is felkeltette, akárcsak az enyémet. Megígértem neki, hogy amint kiolvastam a könyvet, megnézzük az 1996-os filmadaptációt, melyben Marlon Brando alakítja a címszereplőt.
A mű titokzatosan kezdődik, nagyon kedvelem az ilyesfajta misztikus szigetes történeteket.
A főszereplő alakja kissé idegesítő, végig zaklatott és feldúlt volt, ám a körülményekhez képest teljesen érhető reakció a szemszögéből. A szigeten látott dolgok és az ott átélt események minden képzeletet felülmúlnak. Dr. Moreau karaktere végig sejtelmes, az író által megalkott múltja méginkább érdekesebbé teszi őt az olvasók számára. A sekély mennyiségű emberi szereplők közül, én személy szerint leginkább Dr. Moreau segédjével, Montgomeryvel szimpatizáltam.
A mű végsoron elgondolkodtató, ám mai fejjel kissé elavult lehet. A XIX. század végén (amikor a mű megjelent) biztosan nagyobb félelmet és hatást váltott ki az olvasókból, mint napjainkban.
Kiváncsi vagyok Wells többi művére is, A láthatatlan embert már sikerült is beszereznem.

>!
darkfenriz
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Érdekes utazás egy félelmetes helyre, ahol különösen torz lények próbálnak szocializálódni több-kevesebb sikerrel. Eleinte unalmasnak találtam, de azért van benne történés, félelmetes epizódok, valamint bölcselet.
A mesélési mód kicsit Lovecraft-es szerintem, horrorisztikus és misztikus. Érdekes és megdöbbentő, hogy az ember és állat között mennyire rövid a határvonal, ugyanakkor mégis milyen óriási. Emberies tulajdonságok éppúgy fellelhetőek állatokban, mint állatias viselkedés az emberekben (pláne pár pohár konyak után, ugye kedves Montgomery?). Az emberi tekintély az ami miatt felül tudunk emelkedni az állatokon, de ezzel is csínján kell bánni. Erre egy nagyszerű megoldás a könyvben részletezett Törvény. Valamint az is nagyon elgondolkodtató, aki egyszer sokat volt magányban, távol a civilizációtól, sose lesz a régi, mindig vágyja a nyugalmat és elutasítja a nagy zajt, kíváncsi, vizslató tekinteteket és folyton retteg, hogy valaki zavarja. Túl sok bölcs megállapítást sokáig nem tartalmaz a könyv, azonban a vége felé nagyon jó meglátásokkal találkozhatunk.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
wirag1

Az állat lehet vad és ravasz, de igazán hazudni csak az ember tud.

131. oldal (Franklin Társulat kiadása)

1 hozzászólás
>!
Ardnazil

Visszahúzódtam a városok és csődületek zűrzavarából, s bölcs könyvek között töltöm életemet, amelyeken mint kiváló szellemek fényével megvilágított ablakokon át szemlélem a földi életet.

155. oldal, Alinea Kiadó, 2017

>!
Linire

Az állat lehet vérszomjas és ravasz, de hazudni csak az ember tud.

165. oldal, Az állatemberek visszafejlődése (Gladiátor, 1996)

>!
darkfenriz

Városok és tömegek forgatagától visszavonultan élek, körülöttem bölcs könyvek, mint megannyi szélesre tárt ablak, amelyen keresztül az emberi lélek fénye szabadon ragyogja be életünket.

180-181. oldal, Egyedül (Móra, 1996)

>!
darkfenriz

Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál.

181. oldal

>!
Tompetyo

A természet tanulmányozása végül ugyanolyan könyörtelenné teszi az embert, amilyen könyörtelen maga a természet.

100. oldal

>!
darkfenriz

Valószínűleg az ember ösztönösen megpróbál beleolvadni a környezetébe: a csodabogár Montgomery és Moreau pedig sajátosabb volt annál, hogy az emberekről alkotott régi elképzelésemet életben tartsák. Így eshetett meg, hogy a bozótban cammogó egyik csónakos bikaember láttán emléketemet erőltetve kerestem a választ, vajon miben különbözik ez a teremtmény a nehéz napszámból hazafelé bandukoló angol parasztembertől; ahogy a medvetestű rókaasszony sunyi, számítóan ravasz – és éppen ezért bámulatosan emberi – ábrázatát is mintha már láttam volna a városok forgatagában.

114. oldal

>!
Ms_Mississippi

A szánalom csak akkor nyugtalanító, ha a szenvedés hangot talál s megrázza idegeinket.

40. oldal

>!
Tompetyo

Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál.

181. oldal

>!
TribeBubu 

(…) a félsz legtöbbször visszavonul agyam egyik rejtett zugába, és megmarad ott, mint valami távoli felhőbe burkolózott emlékkép, valami különös bizonytalanságérzet. Csakhogy néha az apró felhő meggyűlik, és elfödi az egész eget.
Akkor figyelni kezdem magam körül az embereket, és rám tör a rettegés. Az arcokból mohóságot és izgalmat, unalmat és veszélyt, megbízhatatlanságot és kétszínűséget olvasok ki: egyikükről sem sugárzik az értelem felsőbbrendű nyugalma.

179. oldal, Egyedül (Móra, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: félelem · félelem · mizantrópia · mohóság · unalom · veszély

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
Robert Louis Stevenson: Jekyll és Hyde
Mary Shelley: Frankenstein
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Michael Crichton: Az elveszett világ
Jules Verne: A rejtelmes sziget
William Golding: A Legyek Ura