Dr. ​Moreau szigete 124 csillagozás

H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Edward Prendick ifjú angol természettudós hajótörést szenved. Keserves hányódások után titokzatos szigetre vetődik: szörnyetegek hemzsegnek a vadonban. A délövi szárazulat ura ugyan azt állítja, hogy biológiai kutatóállomást vezet, az igazság azonban más. A megszállott, ősz öregember, dr. Moreau borzalmas műtéteket hajt végre. A rovott múltú, hajdan híres, sőt hírhedt kórboncnok tudós idétlen szörnyetegeket állít elő. Fenevadakat és szelíd állatokat vagdal széjjel és operál egybe, olyan „alkotása” azonban nincs, amelyikkel elégedett lehetne. Mitévők lesznek a félresikerült, torz teremtmények, ha győz lényükben a ragadozó elem, és föllázadnak a tudós ellen, hogy bosszút álljanak pokoli kínjaikért?! Milyen áldozatok árán sikerül Prendicknek, az emberséges fiatalembernek megmenekülnie az elszabadult ösztönök véres szigetéről? Erről szól a világhírű nagy angol regényíró hátborzongatóan izgalmas remekműve.

Szörnyetegek szigetén címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1896

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Magyar könyvtár · Klasszik Alinea

>!
Cser, Budapest, 2020
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786339 · Fordította: Rózsa György · Illusztrálta: Németh Gyula
>!
Alinea, Budapest, 2017
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155669187 · Fordította: Mikes Lajos
>!
84 oldal · ISBN: 9789633989234 · Fordította: Mikes Lajos

4 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

A tavalyi évet egy Wells kisregény olvasásával kezdtem, úgyhogy úgy gondoltam, hogy stílszerű lesz az évet egy másiknak az olvasásával zárnom.
Egy meglehetősen régi adósságomat tudtam le ezzel az olvasással, mert bár a történetet magát ismertem – a Zórád Ernő által rajzolt képregényt még gyerekként olvastam a Fülesben – de magát a könyvet nem olvastam.
Ez a kisregény tulajdonképpen a Frankenstein mítosz egyik leágazásának tekinthető, és első szinten a tudomány és a tudósok felelősségét feszegeti. Wells az evolúciós elmélet és a progresszív sebészet akkoriban modernnek számító eredményeit gondolta tovább és a címszereplő Dr. Moreau pedig ezek segítségével „javítja fel” a kísérleti állatokat, amelyekből így akik lesznek.
A morális kérdés pedig az, hogy vajon mennyire lehet őket ténylegesen intelligenciával, morális és etika érzékkel bíró lénynek tekinteni, vagy továbbra is egyszerű állatok, amelyeket csak a külső kényszer „civilizál”?
Regényként azt hiszem, hogy talán a legjobban felépített az eddig általam olvasott Wells írások közül: a szereplők egészen árnyaltak és az egymáshoz illetve a teremtményekhez fűződő viszonyuk is differenciált. A cselekmény során pedig többször is éreztem azt a feszültséget, amit pl. az Időgépből nagyon is hiányoltam. A főhős, Edward Pendrick kalandjai sokkal izgalmasabbak, tépelődésével és félelmeivel sokkal jobban együtt lehet érezni, mint Wells korábbi hőseivel.
Ami miatt szerintem nem csak az SFF zsánerben maradandó a regény, az az utolsó fejezet. spoiler

Sajnos az én olvasási élményemet erősen rontotta, a Mikes-féle közel 120 éves fordítás, amit én a DiBookon szereztem be, remélvén hogy a MEK-en ingyenesen hozzáférhető verzióhoz képest legalább a helyesírást és a szerkesztést modernizálták, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy nem vették rá a fáradtságot…

7 hozzászólás
SteelCurtain>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Korábbi mint A láthatatlan ember, de Wells szkepticizmusa már itt is egyértelmű. Ugyanakkor egyáltalán nem egysíkú. Ebben a művében az ember és az állat között húzódó határ kérdését boncolgatja. A válasza nem tekinthető egyedinek. Sőt! Tulajdonképpen sematikus, elnagyolt és homályos. A Törvény, mely Wells koncepciójában a határvonal szerepét tölti be, nem sokban különbözik a letűnt korok válaszaitól: lélek, vallás, stb. Úgy érzem, itt Wells túl nagy fába vágta a fejszéjét, de nincs miért szégyenkeznie. Egy évszázaddal később sokkal bőségesebb ismeretek birtokában is inkább csak a művészetnek, a tudománynak és a filozófiának van szabatos válasza erre a kérdésre. Szerencsére ezek gyakran tökéletesen ellentétesek egymással, így mindenki meggyőződéssel vallhatja a saját rögeszméjét. Rém modern kortársaink el sem hinnék, hogy ma is éppolyan zavaros nézeteket képviselnek, mint XIX. századi elődeik. Feltéve persze, hogy azok nem egy még régebbi kor megkövült és makacsul tovább élő eszméi. Megjelenése idején alighanem hátborzongató történetnek számított, mára inkább szenvedős olvasmánnyá szelídült. Viszont Wells nem mindennapi koponya lehetett.

FélszipókásŐsmoly >!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Örömmel fogadtam, hogy új kiadásban folytathatom H. G. Wells történeteinek feltérképezését. A fordításhoz az 1990-es Móra változatot használták fel, de a kötet igazi különlegessége, hogy Németh Gyula szabadúszó illusztrátor képei kísérik a szöveget. A papír is vastagabb és fényes. Hét kétoldalas, 14 egészoldalas és számos kisebb-nagyobb fekete-fehér grafikában, illetve 50 oldalnyi színes galériában gyönyörködhetünk (vagy épp viszolyoghatunk). Jegyzetekkel ellátott, kellemesen nagy méretben közölt vázlatrajzok, bámulatos látványtervek, azonnali hangulatteremtő ember- és szörnyportrék gazdagítják a kötetet. A fekete részeknél érdemes körültekintően fogni a könyvet, mert könnyen ott marad az ujjlenyomat.

A rövid fejezetek miatt gyorsan lehet haladni az olvasással, és a történetet is lendületesebbnek találtam, mint a többi Wells-művet, amihez eddig szerencsém volt. Bár egy évvel korábban íródott, mint A láthatatlan ember, sokkal kevésbé látszik a stílusán az ódivatúság. Hatásosságát illetően legalábbis kétségtelenül kiemelkedő. Sejtelmesség hatja át kezdettől fogva, borzongatóan jól építi a feszültséget és keveri vele a rejtélyt. Lassan indul, majd a szigeten, ahogy egyre mélyebben megismeri a titkokat a főszereplő, úgy gyorsul fel. off Egyes szám első személyű elbeszélése folytán nem volt nehéz beleélni magam a történésekbe. A szöveg nyelvezete megőrizte a régies stílust, de nem zavaró a szóhasználata, sőt, tisztább, pontosabb fordítás, mint a MEK-en is elérhető Mikes Lajos változata (aki még magyarosan Prendick Károly Edének nevezte a főhőst, illetve kihagyott, elkent/eltéveszett több részletet).

Láthatóan Darwin evolúciós elméletei ihlették a művet (Wells tanult Darwin tanítványától, T. H. Huxley-től), de több dolgot is felfedezhetünk. Az öreg, fehér szakállú Doktor Moreau alakja egyfajta blaszfémia vagy torz istenkép: teremtés helyett szadista módon játssza az istent, fájdalomcsillapítás nélkül szabdos és fércel össze állatokat, „emberibbé” téve őket. link E tekintetben szembeötlő a hasonlóság egy csaknem évszázaddal korábbi másik klasszikushoz (Frankenstein). De Wells tovább is megy: Moreau szektavezérként uralkodik teremtményei („a népe”) fölött, engedelmességre neveli őket, ostorral sulykolja beléjük „a Törvényt”.

A szerző durva közvetlenséggel mutatja be a határokat feszegető tudományos haladás eszméjét és ellenérzéseit a természet rendjébe való beavatkozásokkal szemben. Moreau neve hasonlít az utópia kifejezést megalkotó Thomas More-éhoz, és az állatokat „fejlettebbé”, emberibbé tevő törekvések ilyesmi felé irányulnak, ám valójában sosem érhetnék el. Érdekes még Wells szemlélete a másik nemet illetően: a regényben a női szereplők csak az állatok soraiból kerülnek ki – ahogy Az időgépben is az együgyűbb eloik közül.

Gyomorforgató kegyetlensége folytán érett és erős idegzetű olvasóközönségnek ajánlott, az emberi tekintettel bíró rémállatok képei csak fokozzák a felkavaró hatást.

>!
Cser, Budapest, 2020
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786339 · Fordította: Rózsa György · Illusztrálta: Németh Gyula
3 hozzászólás
Zsola>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Annak idején úgy voltam Wells ismertebb regényivel, hogy nem akaródzott hozzáfognom az olvasásukhoz, mert hát minek is, hiszen ismerem a történetüket többet is láttam közülük megfilmesítve. Azt kell mondanom, hogy nagyot tévedtem, hiszen a filmek nagyon, de nagyon mások és igazából teljesen más történetet és főleg más élményt kaptam, mint a könyvek által. Így jártam A Világok harcával, Az Időgéppel és most a Dr. Moreau szigetével is…

A regény első fele nekem jobban tetszett, mint a második. Igazából egészen addig volt számomra érdekes a történet, amíg fény nem derül Moreau és szigete titkára, onnantól nekem egy kicsit unalmassá és kiszámíthatóvá vált a történet. Addig viszont nagyon jó hangulat és kis csomagokban lassan adagolt feszültség jellemezte, ami már-már kezdett a horror felé hajlani. (Legalább is én úgy éreztem, hogy akár arra felé is tarthatna a story) Kicsit sajnáltam, hogy végül nem lett belőle az, mert lehet, hogy úgy jobban tetszett volna a vége.

Molymacska P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Megvan a romantikája annak, hogy a horrorszerző ellövi a horrorelem tényét már a könyv egynegyedénél, és onnantól nem a ténytől, hanem a társadalom problémájától kell rettegni. Mert azt mégiscsak sokkal félelmetesebb, mint egy kreált szörny. Vagy mégsem? Hiszen a szörny ugyanúgy lehet az ember is, visszafejlődéstől félve.
A történetben rengeteg metafora van, rengeteg kísérlet, feltérképezni az embert, az emberi érzéséket és azt, mitől is ember, az ember. Hiszen tudjuk, hogy nem csak a test miatt, de akkor mégis mitől? A könyv nem ad rá választ, de olyan kérdéseket vet fel, amin érdemes elgondolkozni.

B_Petra>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Eddig,csak a Világok harcát hagytam abba Wells-től, de ez is mint más olvasott könyv még mindig jó, nem hiába klasszikus, bár én egy 1996 kiadott forditást olvastam, milyen lehetett eredetiben 1896-ban? Gondolom akkor elég borzalmasnak hatott, mára már sokkal keményebb dolgokhoz is hozzáedzőtünk. Úgyis kivesézték már előttem sokan, nem sokat tudnák hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy mind állatok vagyunk ahogy Ridick mondaná, és ha oda a kontroll az életösztön eluralkodik mindenkin, mint Dr. Moreau teremtményein, valamint a traumákat átélt emberek nehezen illeszkednek be újra a társadalomba mint Pendrick, ezt teljesen jól átjött.
A könyv alapján készült filmekből a Marlon Brando, és Val Kilmer-es ’96 -t láttam,(de már szinte nem is emlékszem rá) és emiatt Montgomery-t szimpatikusabbnak éreztem olvasás közben, mint amúgy megérdemelte volna, mert itt csak egy kiégett, döntésképtelen, karakter, de hiába Val Kilmer az Val Kilmer, no meg Batman is, mit tehene igy egy nő? …. elnéző.

Blissenobiarella>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Wells minden egyes könyvének elolvasásával közelebb kerülök ahhoz, hogy kedvenc íróim között tartsam őt számon.
Rémlett nekem ez az egész szigetes sztori, de aztán rájöttem, hogy összekeverem ezzel.

Wells legtöbb science fiction regénye azt az alapgondolatot dolgozza fel, hogy az emberiség tudományos haladása könnyen a visszájára fordulhat. Nagyon tetszett, ahogyan a szereplők a tudományos kísérletek erkölcseiről vitatkoztak – amolyan XIX. századi módon.
A láthatatlan emberhez hasonlóan ez a regény is egy spoiler kísérletet mutat be. Ami a tudományos oldalát illeti, Wells önmagához híven nem igazán megy bele a részletekbe, de az egyértelmű lesz mindenki számára, hogy felvetései mára erősen túlhaladottá váltak. Mégis, ha a témát összevetjük a regény eredeti megjelenésének évével (1896) beláthatjuk, milyen különleges könyv ez valójában amellett, hogy közben izgalmas is, rejtélyes, kicsit misztikus és összességében véve roppant szórakoztató.
Ha Wells-t kéne ajánlanom, nem ez lenne az első a sorban, de akinek más regényei tetszettek, ne hagyja ki ezt sem!

Iustitia>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

„Ha bármi értelmes célja lett volna Moreau-nak, legalább egy kissé tudtam volna rokonszenvezni vele.”

Majdnem így jártam én is a Dr. Moreau szigetével. Több izgalomra számítottam, másféle cselekményvezetésre, jócskán elmaradt a nagy beharangozott horror alapműtől, de van egy viszont. Ha nem nézem az élvezhetőségét, csak a mondanivalóját, akkor egy nagyon érdekes kérdést boncolgató művel állunk szemben: attól, hogy az embernek megvan a lehetősége istent játszani, van hozzá automatikusan joga is?
A könyvben szereplő mesterségesen megalkotott állatemberek törvénykántálása, az ezzel való kordában tartás, annak kissé hipnotizált vagy hívő jellege nem épp ugyanúgy fellelhető például egy modern kori szektában is? Persze nem az a normális emberi élet nekünk, de attól ők is emberek. Tulajdonképpen az állat és az ember közti elválasztóvonal nem elképesztően vékony?

Boglinc P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Nagyon kedveltem ezt a kötetet, bár elég furcsa lehet egy ilyen témára ezt kijelenteni.
Maradandó élmény lett az olvasása, tele elgondolkodtató kérdésekkel, amik még egy darabig biztosan nem fognak elengedni.

Németh Gyula rajzai lenyűgözőek, és szerintem sikerült kerek egésszé varázsolnia ezt a történetet. Kevés rá azt mondanom, hogy tetszik, mert ennyi nem fejezné ki azt a csodálatot, amit a munkái iránt érzek.

Bővebben, képekkel a blogomon:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/11/h-g-well…

>!
Cser, Budapest, 2020
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786339 · Fordította: Rózsa György · Illusztrálta: Németh Gyula
szofisztikáltmacska>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Elképesztőnek tartom, hogy valaki a tizenkilencedik század végén ilyen, ma is aktuális témákhoz nyúljon, és el tudom képzelni, hogy például ez a műve milyen hatást válthatott ki a korabeli olvasókból. A mai ingerküszöb mellett a Dr. Moreau szigete már nem annyira ijesztő, de a maga korában ez a mű minden bizonnyal felkavarhatta az állóvizet, még úgy is, hogy azért ennek a típusú irodalomnak volt már korábbi előfutára.
Összességében egy gördülékeny és jól megírt történet ez, a szövegen szinte nem is érződik a kora. Végig képes fenntartani a feszültséget, néha kicsit misztikus, máskor horrorba hajló, de a moralizálás és a filozófia sem áll távol a szövegtől, az igazi hangsúly pedig a fent leírt kérdéseken van. Emlékezetes olvasmány volt, egészen biztosan sokáig velem marad.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/h-g-wells-dr-moreau-szigete/

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

wirag1>!

Az állat lehet vad és ravasz, de igazán hazudni csak az ember tud.

131. oldal (Franklin Társulat kiadása)

1 hozzászólás
darkfenriz>!

Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál.

181. oldal

Ardnazil>!

Visszahúzódtam a városok és csődületek zűrzavarából, s bölcs könyvek között töltöm életemet, amelyeken mint kiváló szellemek fényével megvilágított ablakokon át szemlélem a földi életet.

155. oldal, Alinea Kiadó, 2017

darkfenriz>!

Városok és tömegek forgatagától visszavonultan élek, körülöttem bölcs könyvek, mint megannyi szélesre tárt ablak, amelyen keresztül az emberi lélek fénye szabadon ragyogja be életünket.

180-181. oldal, Egyedül (Móra, 1996)

FélszipókásŐsmoly >!

Valahányszor egy élőlényt megmerítek a kínok tüzes poklában, azt mondom, ezúttal az állatnak még az írmagját is kiirtottam, ezúttal gondolkodó embert alkotok magamnak.

XIV. fejezet: Doktor Moreau mindent megmagyaráz - 132. oldal (Cser Kiadó, 2020)

darkfenriz>!

Valószínűleg az ember ösztönösen megpróbál beleolvadni a környezetébe: a csodabogár Montgomery és Moreau pedig sajátosabb volt annál, hogy az emberekről alkotott régi elképzelésemet életben tartsák. Így eshetett meg, hogy a bozótban cammogó egyik csónakos bikaember láttán emléketemet erőltetve kerestem a választ, vajon miben különbözik ez a teremtmény a nehéz napszámból hazafelé bandukoló angol parasztembertől; ahogy a medvetestű rókaasszony sunyi, számítóan ravasz – és éppen ezért bámulatosan emberi – ábrázatát is mintha már láttam volna a városok forgatagában.

114. oldal

Ms_Mississippi>!

A szánalom csak akkor nyugtalanító, ha a szenvedés hangot talál s megrázza idegeinket.

40. oldal

Boglinc P>!

Máig sem láttam nála ostobább teremtményt, csodálatosan elsajátította az emberre jellemző értetlenséget […].

202-203. oldal (Cser kiadó, 2020)

Tompetyo>!

A természet tanulmányozása végül ugyanolyan könyörtelenné teszi az embert, amilyen könyörtelen maga a természet.

100. oldal

darkfenriz>!

Helyreállt a békésen tündöklő éjszaka nyugalma. A telihold már hanyatlóban volt, és beragyogta az üresen kéklő nyugati égboltot. A fal öles, fekete árnyat vetett lábamhoz. A tenger sötéten és rejtelmesen nyújtózott észak felé: a fal árnyéka és a tenger közt a szürke föveny vulkanikus üveg- és kristályszemcséi gyémántmezőként csillámlottak. Mögöttem a petróleumlámpa sárgásvörös lángja lobogott.

148. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Shelley: Frankenstein
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Robert Louis Stevenson: Yekyll doktor csodálatos története
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Justin Cronin: A szabadulás