Dr. ​Moreau szigete 157 csillagozás

H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Edward Prendick ifjú angol természettudós hajótörést szenved. Keserves hányódások után titokzatos szigetre vetődik: szörnyetegek hemzsegnek a vadonban. A délövi szárazulat ura ugyan azt állítja, hogy biológiai kutatóállomást vezet, az igazság azonban más. A megszállott, ősz öregember, dr. Moreau borzalmas műtéteket hajt végre. A rovott múltú, hajdan híres, sőt hírhedt kórboncnok tudós idétlen szörnyetegeket állít elő. Fenevadakat és szelíd állatokat vagdal széjjel és operál egybe, olyan „alkotása” azonban nincs, amelyikkel elégedett lehetne. Mitévők lesznek a félresikerült, torz teremtmények, ha győz lényükben a ragadozó elem, és föllázadnak a tudós ellen, hogy bosszút álljanak pokoli kínjaikért?! Milyen áldozatok árán sikerül Prendicknek, az emberséges fiatalembernek megmenekülnie az elszabadult ösztönök véres szigetéről? Erről szól a világhírű nagy angol regényíró hátborzongatóan izgalmas remekműve.

Szörnyetegek szigetén címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1896

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Magyar könyvtár · Klasszik Alinea

>!
Cser, Budapest, 2020
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786339 · Fordította: Rózsa György · Illusztrálta: Németh Gyula
>!
Alinea, Budapest, 2017
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155669187 · Fordította: Mikes Lajos
>!
84 oldal · ISBN: 9789633989234 · Fordította: Mikes Lajos

4 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 14

Most olvassa 9

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

A tavalyi évet egy Wells kisregény olvasásával kezdtem, úgyhogy úgy gondoltam, hogy stílszerű lesz az évet egy másiknak az olvasásával zárnom.
Egy meglehetősen régi adósságomat tudtam le ezzel az olvasással, mert bár a történetet magát ismertem – a Zórád Ernő által rajzolt képregényt még gyerekként olvastam a Fülesben – de magát a könyvet nem olvastam.
Ez a kisregény tulajdonképpen a Frankenstein mítosz egyik leágazásának tekinthető, és első szinten a tudomány és a tudósok felelősségét feszegeti. Wells az evolúciós elmélet és a progresszív sebészet akkoriban modernnek számító eredményeit gondolta tovább és a címszereplő Dr. Moreau pedig ezek segítségével „javítja fel” a kísérleti állatokat, amelyekből így akik lesznek.
A morális kérdés pedig az, hogy vajon mennyire lehet őket ténylegesen intelligenciával, morális és etika érzékkel bíró lénynek tekinteni, vagy továbbra is egyszerű állatok, amelyeket csak a külső kényszer „civilizál”?
Regényként azt hiszem, hogy talán a legjobban felépített az eddig általam olvasott Wells írások közül: a szereplők egészen árnyaltak és az egymáshoz illetve a teremtményekhez fűződő viszonyuk is differenciált. A cselekmény során pedig többször is éreztem azt a feszültséget, amit pl. az Időgépből nagyon is hiányoltam. A főhős, Edward Pendrick kalandjai sokkal izgalmasabbak, tépelődésével és félelmeivel sokkal jobban együtt lehet érezni, mint Wells korábbi hőseivel.
Ami miatt szerintem nem csak az SFF zsánerben maradandó a regény, az az utolsó fejezet. spoiler

Sajnos az én olvasási élményemet erősen rontotta, a Mikes-féle közel 120 éves fordítás, amit én a DiBookon szereztem be, remélvén hogy a MEK-en ingyenesen hozzáférhető verzióhoz képest legalább a helyesírást és a szerkesztést modernizálták, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy nem vették rá a fáradtságot…

7 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Civilizált ösztönök – avagy hol ér véget az állatember és hol kezdődik az emberállat?

Ugyan megfogadtam, hogy az elmaradt értékeléseimmel sorban fogok haladni, és bepótolok mindent a napokban, de ez a kötet mégis felborított mindent. Egyszerűen muszáj volt kiírnom magamból a hajnali bágyadt madárcsicsergés közben befejezett olvasás után bennem ragadt és egyre örvénylő, kavargó gondolatokat.

A kiadványról
Fényes, luxus fotópapír, súlyos (és nem utolsó sorban hangsúlyos) borító. Pazar! A Cser Kiadó nem spórolt semmit, hogy egy igazán igényes, maradandó darabot alkosson meg, ami aztán hátborzongató dísze lehet a könyvespolcunknak hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. A dizájn tervezőnek ezúton küldök egy virtuális ölelést, mert az ilyen és ehhez hasonló, kiváló minőségű könyvek után mindig olyan érzésem van, hogy nem hogy nem bánom meg a megvásárlásukat, de kvázi nyugtázom, hogy nem lenne az a pénz, amit drágállnék értük.
off

Az illusztrációk
Szóval Németh Gyula az. Manapság az ő nevére érdemes és kell odafigyelni, ha illusztrációkról van szó. Baromi ritkán találkozik ugyanis az ember fia és lánya ennyire igényes és lélegzetelállítóan hatásos vizuális gyönyörűséggel. off
A vegyes technika, amivel Németh Gyula játszik a képeken, az valami pazar. Az emberek comic book szerű rajzai vegyülnek a groteszk, akvarell hatású torzszülöttek velőtrázóan ismerős, mégis idegen képeivel. Mindezt egy hol erősen kontrasztos, hol a fények és árnyékok puha varázsával átitatott dzsungelkörnyezetbe oltotta Németh Gyula… a zseniális illusztrátor.
A képek önmagukban is megállnák a helyüket, annyira aprólékosak és hatásosak, de közben pedig a több mint 120 éves szöveget olykor-olykor egyenesen hátborzongató magasságokba emeli. Az állat-ember kimérák veszedelmes, mégis groteszkül aranyos megjelenítése egyszerre ébreszt az olvasóban zsigeri undort és gyengéd szánalmat a regény eseményeit mintegy elszenvedő teremtmények iránt. Ebben a tekintetben pedig világossá vált számomra, hogy Németh Gyula nem csak úgy passzióból vetette papírra ezeket a gyönyörűségeket, hanem értette, sőt, szerette ezt a történetet. Ehhez még el sem kellett olvasnom a kötet elején elhelyezett bevezetőt spoiler, pusztán a képek alapján nyilvánvaló lehet mindenki számára az a fajta művészi rajongás Wells időtálló története iránt, amit Németh Gyula néhány fénypászmával vagy tagbaszakadt testtartással olyan ámulatba ejtően közvetít az olvasók felé. off
Végeredményben a képek szöveggel való szoros szimbiózisa adja ennek a kiadványnak a páratlan voltát. Sok-sok ilyet szeretnék még magaménak tudni a jövőben! :)
spoiler

A sztori
Maga a történet hozzám is rettenetesen közel áll, mert a kilencvenes években készült film Fairuza Balkkal, Val Kilmerrel és Marlon Brandoval kábé az agyamba égve kísért a mai napig. Noha az adaptáció jócskán eltér az eredeti műtől, a vizuális hatás és a mondanivaló jelentős része ugyanaz.
Mennyire működőképes egy rendszer, ahol azt követelik meg a hatalom gyakorlói, hogy az egyének tagadják meg elemi lényegüket? Meddig tartható fenn a rend, ha azt követeljük a közösségtől, hogy az ösztöneiken uralkodva természetüktől idegen, tanult magatartásminták mentén kényszerüljenek élni?
Moreau hiába hangoztatja, hogy a selejtesnek bélyegzett kísérleti alanyait magukra hagyta és nem érdekli a sorsuk, hiszen közben az általa rögzített “törvények” szigorú betartását kívánja meg a torzaktól. Két lábra és vegetáriánus diétára kényszerít ragadozó géneket is hordozó egyedeket, ergo Moreau azért büntet, ha valamelyikük enged saját természetének. Moreau büntetésnemei között pedig csak egy létezik: a könyörtelen kiirtás erről a világról.
Az egyetlen esély a túlélésre ezen a borzalmas szigeten, ha megtagadod mindazt ami azzá tesz, ami. Akkor is, ha állat… és akkor is, ha ember vagy.
És, te jó ég, ez a történet nem is állatokról szól! Rólunk szól. A civilizációnk hasadékairól írnak a szavak, amik közé durván betüremkednek az ösztöneink. Főleg akkor, ha korlátok elé állítják a közösség tagjait! Főleg a mai világban!

A hajnali felismerés víziói meg egyre csak pörögtek az agyam homályos, még félálomban lebegő zugaiban. Most pedig már csak arra vagyok kiváncsi, vajon mikor marad belőlünk is csupán egy maréknyi fehér lepke.

5 hozzászólás
Amál P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Nagyon régen már olvastam Wells könyvét, de amikor megláttam, hogy újra kiadják és illusztrálva, nem volt kérdés, hogy kell nekem. És nem bántam meg, hogy megvettem, mert egyszerűen gyönyörű. Először a zseniális képeket néztem végig és a könyv végén a galériát. Hátborzongatóan csodálatosak a képek. Köszönet érte Németh Gyulának és a Cser kiadónak. Maga a történet sajnos elég rövid, ezért is a fél csillag levonás, mert kicsit hiányérzetem van. Egy angol természettudós hajótörést szenved és így kerül az őrült tudós, Dr. Moreau szigetére, aki borzalmas kísérleteket hajt végre élőlényeken. Bevallom, én sajnáltam az áldozatait, mert senkinek nincs joga, hogy beavatkozzon a természet rendjébe. Szerintem ennek a könyvnek a mondanivalója most is nagyon időtálló. Nem vagyunk Istenek, csak kis porszemek a természethez képest és nagyon megbánjuk, ha beleavatkozunk a világ rendjébe.

2 hozzászólás
Totti86 >!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Bevallom, a megannyi filmes feldolgozás ellenére nem ismertem pontosan a sztorit. Annyi rémlett, hogy Dr. Moreau szigetén különös lények élnek, de hogy mifélék, és mi a titkuk, arról sejtelmem se volt. Így aztán hősünkkel, Prendick-kel együtt fedeztem fel én is a szigetet, a bizarr lakóit, és nőtt bennem is egyre jobban a rettegés és az undor Dr. Moreau-t illetően. Mígnem rá kellett döbbennem, hogy bizony rendesen lóvá tettek.
A sziget leírása bámulatos. Wells néhol csak néhány szóval festette le a tájat, mégis magam előtt láttam minden apró részletével. Ahogy pl. leírja a sötétedés perceit miközben hősünk egyedül ragad kint a rejtélyes és ijesztő vadonban, szinte ott bolyongtam Prendick mellett.
Az állatnép és Moreau szerepe újra és újra átértelmeződött a fejemben. A állatnép szenvedett az emberi törvényektől, Moreau pedig istenként állt felettük. Ám ezek a lények sokszor emberibbek voltak az embernél. Vajon mi emberek is ilyen szenvedés árán váltunk emberré? A sok filozófiai és biológiai fejtegetés, az emberi törvények és a velük összeegyeztethetetlen ösztön törvényei miatti állandó belső küzdelem teszi maradandóvá és a mai napig érvényessé ezt a művet, amely komolyan megkérdőjelezi emberi mivoltunk felsőbbrendűségét.
Annyival több ez a mű egy borzongató sci-fi horrornál, olyan sok rétegű, hogy bármelyik aspektust veszem figyelembe az értékelésnél, biztosan kimarad megannyi jelentéstartalom.
Számomra ez a remekmű egy allegorikus teremtéstörténet. Telis-tele van hasonlatokkal, de maga a mű is egy hasonlat.
spoiler
Érdekes számomra, aki nem vagyok vallásos ember, ezt a történetet ilyen szemszögből értelmezni. Félelmetes, mennyire labilis világban élünk, ha civilizáltságunkat csupán vallási, erkölcsi értékek, tradíciók törvényben előírt követése tartja fenn.
Prendick utolsó mondatai pedigspoiler talán nagyobb hatással voltak rám, mint az egész mű.

2 hozzászólás
SteelCurtain>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Korábbi mint A láthatatlan ember, de Wells szkepticizmusa már itt is egyértelmű. Ugyanakkor egyáltalán nem egysíkú. Ebben a művében az ember és az állat között húzódó határ kérdését boncolgatja. A válasza nem tekinthető egyedinek. Sőt! Tulajdonképpen sematikus, elnagyolt és homályos. A Törvény, mely Wells koncepciójában a határvonal szerepét tölti be, nem sokban különbözik a letűnt korok válaszaitól: lélek, vallás, stb. Úgy érzem, itt Wells túl nagy fába vágta a fejszéjét, de nincs miért szégyenkeznie. Egy évszázaddal később sokkal bőségesebb ismeretek birtokában is inkább csak a művészetnek, a tudománynak és a filozófiának van szabatos válasza erre a kérdésre. Szerencsére ezek gyakran tökéletesen ellentétesek egymással, így mindenki meggyőződéssel vallhatja a saját rögeszméjét. Rém modern kortársaink el sem hinnék, hogy ma is éppolyan zavaros nézeteket képviselnek, mint XIX. századi elődeik. Feltéve persze, hogy azok nem egy még régebbi kor megkövült és makacsul tovább élő eszméi. Megjelenése idején alighanem hátborzongató történetnek számított, mára inkább szenvedős olvasmánnyá szelídült. Viszont Wells nem mindennapi koponya lehetett.

FélszipókásŐsmoly >!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Örömmel fogadtam, hogy új kiadásban folytathatom H. G. Wells történeteinek feltérképezését. A fordításhoz az 1990-es Móra változatot használták fel, de a kötet igazi különlegessége, hogy Németh Gyula szabadúszó illusztrátor képei kísérik a szöveget. A papír is vastagabb és fényes. Hét kétoldalas, 14 egészoldalas és számos kisebb-nagyobb fekete-fehér grafikában, illetve 50 oldalnyi színes galériában gyönyörködhetünk (vagy épp viszolyoghatunk). Jegyzetekkel ellátott, kellemesen nagy méretben közölt vázlatrajzok, bámulatos látványtervek, azonnali hangulatteremtő ember- és szörnyportrék gazdagítják a kötetet. A fekete részeknél érdemes körültekintően fogni a könyvet, mert könnyen ott marad az ujjlenyomat.

A rövid fejezetek miatt gyorsan lehet haladni az olvasással, és a történetet is lendületesebbnek találtam, mint a többi Wells-művet, amihez eddig szerencsém volt. Bár egy évvel korábban íródott, mint A láthatatlan ember, sokkal kevésbé látszik a stílusán az ódivatúság. Hatásosságát illetően legalábbis kétségtelenül kiemelkedő. Sejtelmesség hatja át kezdettől fogva, borzongatóan jól építi a feszültséget és keveri vele a rejtélyt. Lassan indul, majd a szigeten, ahogy egyre mélyebben megismeri a titkokat a főszereplő, úgy gyorsul fel. off Egyes szám első személyű elbeszélése folytán nem volt nehéz beleélni magam a történésekbe. A szöveg nyelvezete megőrizte a régies stílust, de nem zavaró a szóhasználata, sőt, tisztább, pontosabb fordítás, mint a MEK-en is elérhető Mikes Lajos változata (aki még magyarosan Prendick Károly Edének nevezte a főhőst, illetve kihagyott, elkent/eltéveszett több részletet).

Láthatóan Darwin evolúciós elméletei ihlették a művet (Wells tanult Darwin tanítványától, T. H. Huxley-től), de több dolgot is felfedezhetünk. Az öreg, fehér szakállú Doktor Moreau alakja egyfajta blaszfémia vagy torz istenkép: teremtés helyett szadista módon játssza az istent, fájdalomcsillapítás nélkül szabdos és fércel össze állatokat, „emberibbé” téve őket. link E tekintetben szembeötlő a hasonlóság egy csaknem évszázaddal korábbi másik klasszikushoz (Frankenstein). De Wells tovább is megy: Moreau szektavezérként uralkodik teremtményei („a népe”) fölött, engedelmességre neveli őket, ostorral sulykolja beléjük „a Törvényt”.

A szerző durva közvetlenséggel mutatja be a határokat feszegető tudományos haladás eszméjét és ellenérzéseit a természet rendjébe való beavatkozásokkal szemben. Moreau neve hasonlít az utópia kifejezést megalkotó Thomas More-éhoz, és az állatokat „fejlettebbé”, emberibbé tevő törekvések ilyesmi felé irányulnak, ám valójában sosem érhetnék el. Érdekes még Wells szemlélete a másik nemet illetően: a regényben a női szereplők csak az állatok soraiból kerülnek ki – ahogy Az időgépben is az együgyűbb eloik közül.

Gyomorforgató kegyetlensége folytán érett és erős idegzetű olvasóközönségnek ajánlott, az emberi tekintettel bíró rémállatok képei csak fokozzák a felkavaró hatást.

>!
Cser, Budapest, 2020
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786339 · Fordította: Rózsa György · Illusztrálta: Németh Gyula
3 hozzászólás
OctoberRain>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Az illusztrációk gyönyörűek! Már csak miattuk is megérte beszerezni a könyvből egy saját példányt.
A történettől annyira nem vagyok elájulva, bár még így is hajaz néhány mai sztorit, pedig már több, mint 120éves.
Dr Moreau nem kicsit beteg figura, sajnáltam az állatokat nagyon…
Az olvasás meghozta a kedvem a ’96-os filmhez, kb. 10éves voltam, amikor először és utoljára láttam, az meg nem most volt.

_Bengapo P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Az illusztrált kiadást volt szerencsém olvasni. Nagyon tetszettek az illusztrációk, rengeteget tettek számomra a történethez.
Maga a mű szintén jó volt, ahhoz képest, hogy milyen régi, a fordításnak köszönhetően élmény olvasni. Elgondolkodtató, hogy már akkor is egyfajta veszélyforrásként értékelték, ha az ember kísérletezésekbe fogott. Ma bezzeg…
Mindenképpen érdemes legalább egyszer elolvasni, és gondolkozni rajta egy kicsit, a mostani időszakhoz feltétlen ajánlott. :)

1 hozzászólás
Molymacska P>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Megvan a romantikája annak, hogy a horrorszerző ellövi a horrorelem tényét már a könyv egynegyedénél, és onnantól nem a ténytől, hanem a társadalom problémájától kell rettegni. Mert azt mégiscsak sokkal félelmetesebb, mint egy kreált szörny. Vagy mégsem? Hiszen a szörny ugyanúgy lehet az ember is, visszafejlődéstől félve.
A történetben rengeteg metafora van, rengeteg kísérlet, feltérképezni az embert, az emberi érzéséket és azt, mitől is ember, az ember. Hiszen tudjuk, hogy nem csak a test miatt, de akkor mégis mitől? A könyv nem ad rá választ, de olyan kérdéseket vet fel, amin érdemes elgondolkozni.

Zsola>!
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete

Annak idején úgy voltam Wells ismertebb regényivel, hogy nem akaródzott hozzáfognom az olvasásukhoz, mert hát minek is, hiszen ismerem a történetüket többet is láttam közülük megfilmesítve. Azt kell mondanom, hogy nagyot tévedtem, hiszen a filmek nagyon, de nagyon mások és igazából teljesen más történetet és főleg más élményt kaptam, mint a könyvek által. Így jártam A Világok harcával, Az Időgéppel és most a Dr. Moreau szigetével is…

A regény első fele nekem jobban tetszett, mint a második. Igazából egészen addig volt számomra érdekes a történet, amíg fény nem derül Moreau és szigete titkára, onnantól nekem egy kicsit unalmassá és kiszámíthatóvá vált a történet. Addig viszont nagyon jó hangulat és kis csomagokban lassan adagolt feszültség jellemezte, ami már-már kezdett a horror felé hajlani. (Legalább is én úgy éreztem, hogy akár arra felé is tarthatna a story) Kicsit sajnáltam, hogy végül nem lett belőle az, mert lehet, hogy úgy jobban tetszett volna a vége.


Népszerű idézetek

wirag1>!

Az állat lehet vad és ravasz, de igazán hazudni csak az ember tud.

131. oldal (Franklin Társulat kiadása)

1 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!

Tilos négykézláb járni: tiltja a Törvény. Hát nem emberek vagyunk?

106. oldal (12. fejezet: A törvénymondók) Cser kiadó

15 hozzászólás
darkfenriz >!

Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál.

181. oldal

Ardnazil P>!

Visszahúzódtam a városok és csődületek zűrzavarából, s bölcs könyvek között töltöm életemet, amelyeken mint kiváló szellemek fényével megvilágított ablakokon át szemlélem a földi életet.

155. oldal, Alinea Kiadó, 2017

darkfenriz >!

Városok és tömegek forgatagától visszavonultan élek, körülöttem bölcs könyvek, mint megannyi szélesre tárt ablak, amelyen keresztül az emberi lélek fénye szabadon ragyogja be életünket.

180-181. oldal, Egyedül (Móra, 1996)

Boglinc P>!

Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál. A remény tartja bennem az életet.

218. oldal (Cser kiadó, 2020)

Domján_Ale>!

Szegény fenevadak! Moreau kegyetlensége most világosodott meg leggonoszabb oldaláról. Eddig nem gondoltam arra, mennyi szenvedés és baj vár a nyomorultakra, ha kikerülnek Moreau keze közül. Csak a házban folyó kínszenvedésük borzasztott el, pedig ez most szinte csekélységnek látszott. Amíg állatok voltak, az ösztöneikkel kiválóan alkalmazkodtak környezetükhöz, gondtalanul éltek, mint minden teremtett lény. Most az emberlét béklyóiban botladoznak, szüntelen rettegésben élnek egy számukra értelmetlen Törvény szerint. Szánalmas kálváriájuk a látszólagos emberré válás gyötrelmeivel kezdődött, állandó belső küzdelemmel és Moreau-tól való örökös rettegéssel folytatódott…. Ugyan miért? Ennyi hiábavalóság felkavart.

Lulu88 I>!

Az állat lehet vérszomjas és ravasz, de hazugságra csak az ember képes.

201. oldal

darkfenriz >!

Valószínűleg az ember ösztönösen megpróbál beleolvadni a környezetébe: a csodabogár Montgomery és Moreau pedig sajátosabb volt annál, hogy az emberekről alkotott régi elképzelésemet életben tartsák. Így eshetett meg, hogy a bozótban cammogó egyik csónakos bikaember láttán emléketemet erőltetve kerestem a választ, vajon miben különbözik ez a teremtmény a nehéz napszámból hazafelé bandukoló angol parasztembertől; ahogy a medvetestű rókaasszony sunyi, számítóan ravasz – és éppen ezért bámulatosan emberi – ábrázatát is mintha már láttam volna a városok forgatagában.

114. oldal

Ms_Mississippi>!

A szánalom csak akkor nyugtalanító, ha a szenvedés hangot talál s megrázza idegeinket.

40. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Shelley: Frankenstein
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Végítélet
Stephen King: A búra alatt
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Stephen King: Álomcsapda
Stephen King: A rémkoppantók