Az ​időgép 190 csillagozás

H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép H. G. Wells: Az időgép

„Az időjáró (talán legjobb lesz, ha így nevezzük) rejtélyes témát fejtegetett. Szürke szeme csillogott, szaporán pislogott, máskor sápadt arca nekipirult, vonásai megelevenedtek. A tűz vidáman pattogott, és az ezüstliliomokból sugárzó lágy fehér fény átszűrődött a poharainkban felvillanó és szétpattanó buborékokon. Székeink – az időjáró szabadalmai – mintha nem is közönséges ülőhelyek lennének, szinte dédelgetően öleltek át. Az a kellemes, vacsora utáni hangulat fogta el a társaságot, amelyben a gondolat ledobja a fegyelem béklyóit, és szabadon csapong. Az időjáró gondolatai is szabadon csapongtak, miközben beszélt; sovány mutatóujjának egy-egy mozdulatával jelezte a lényeget, mi pedig a kényelmes székekben lustálkodva bámultuk szellemének gazdagságát, és azt a komolyságot, amellyel az új paradoxont fejtegette. Akkor még azt hittük, hogy paradoxon.”

Eredeti megjelenés éve: 1895

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Külföldi regényírók Franklin-Társulat · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)

>!
Digi-Book Magyarország, Budapest, 2017
66 oldal · ISBN: 9789633988701 · Fordította: Mikes Lajos
>!
60 oldal · ISBN: 9789634171454 · Fordította: Mikes Lajos
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1921
136 oldal · keménytáblás

2 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 111

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
H. G. Wells: Az időgép

Ellentétben azzal, amit pár hónapja írtam a Világok harca értékelésemnél, (https://moly.hu/ertekelesek/2438039) Wellsnek ezt a klasszikusát tényleg olvastam már korábban, s bár meg kellett állapítanom, hogy természetesen számtalan helyen túlhaladta az idő, mégis most több szempontból is jobban tudtam akceptálni a gondolatiságát, mint bármelyik korábbi olvasásom idején.

Az időgép ugyanis az a klasszikus tudományos románc, amelynek főhőse az elképzelhetetlenül messzi jövőbe utazván azoknak a társadalmi feszültségeknek az eszkalációját tapasztalja meg, amelyek Wells korában robbanással fenyegettek. Nevezetesen azt, hogy a kizsákmányolás fokozódása miatt a munkásosztály és a felsőbb rétegek között egyre inkább nő a távolság és csökken az esély az érdemi kommunikációra, és a megértésre. Ez pedig Wellstől koránt sem volt vészmadárkodás, elég csak az alig több mint két évtized múlva bekövetkezett proletárforradalmakra gondolni.

A történet szerint a névtelen időjáró igazi viktoriánus úriemberhez és zseniális tudóshoz méltóan felismeri a negyedik dimenzió – az idő – jelentőségét, és persze nem kevésbé zseniális mérnökként és feltalálóként a műhelyében sebtében össze is dob egy időgépet, amellyel nem rest rögtön egy merész ugrással a jövőbe utazni. Az utazás leírása meglehetősen plasztikus és meglepő módon a 2002-es moziváltozat ominózus jelenete egész pontosan követi mindazt, amit Wells leír: https://www.youtube.com/watch…
Aztán persze az utazó valamikor a nagyon távoli jövőben köt ki és csodás díszletek között találkozik az emberiség leszármazottjainak két gyökeresen eltérő ágával.
Az eloik felszínen élő kecses népe, apró termetű, szinte gyermekien bájos, jóindulatú, de mérhetetlenül naiv és együgyű is. A sötét zugokban settenkedő morlockok szintén apró termetűek, de satnyák, csúfak, sápadtak és mindenek fölött rosszindulatúak, kegyetlenek és állatiasan ravaszak. spoiler
A főhős, mikor ráébred, hogy mindkét fajban az emberiség utódaira tekinthet, hosszasan elmélázik azon, hogy hogyan is alakulhatott ki ez a szegregáció, és természetesen a proletár és tőkés közötti ellentétre vezeti vissza az okokat. Ez a regény fő üzenete és ettől lesz igazán pesszimista a világképe spoiler, és ez az, ami miatt én az egyik első disztópiának tekintem. Maga az időjáró is elismeri ugyan, hogy csupán spekulál, de nyilvánvaló, még ha téved is, a maga korában az ő értelmezése teljes hihető és hiteles magyarázatnak számított. A mai olvasó pedig elgondolkozhat azon, hogy vajon a mai tudásunkkal felvértezve, minek tulajdonítanánk az emberi faj ilyen módon történő kettéágazását?

A morlockok és eloik kapcsán van még egy dolog, ami a mostani olvasás során ütött szöget a fejembe: a föld mélyén élő, eltorzult és elfajzott ember alatti teremtmények toposzának számtalan variációja.
Olyan motívum ez ugyanis, ami a modern SFF-ben talán itt jelent meg először (legalábbis én nem ismerek olyan fantasztikus művet, amely korábbi, és ilyen lények szerepeltek volna benne) és azóta olyan szinten lett klisévé, hogy mára már szinte kínos is használni. Nekem, miközben a morlockok leírását olvastam, bizony sokszor felrémlett a lelki szemeim előtt Tolkien orkjainak és főleg Gollamnak a képe. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Tolkien Az időgépből emelte át ezeket a figurákat (bár nem kétlem, hogy olvasta a könyvet), hanem csupán azt, hogy az SFF írók mindig is szívesen birizgálták az olvasóik idegeit atavisztikus rémségek megidézésével.

Persze a regény korántsem tökéletes. Sőt, olyan egyértelműen a korának a gyermeke, hogy lecsupaszított történeti váz és az üzenet mára már nevetségesen naiv és életszerűtlen. Arról nem is beszélve, hogy Wells, bár az időutazás kapcsán látszik, hogy átgondol pár lehetséges buktatót és próbál is néhány tudományos magyarázatot adni az eseményekre, mégis számtalan egyéb helyzetben meglepően szegényes a fantáziája.
A világ leírása spoiler és a két utódfaj primitív bennszülötteket idéző ábrázolása spoiler azért nem lehetett valami embert próbáló írói feladat. Arról nem is beszélve, hogy az időjáró – azon túl, hogy egy pökhendi és önhitt viktoriánus figura – nem mondhatnánk, hogy reálisan gondolkozó, életképes egyed – ő tényleg csak annak köszönhetően élte túl ezt a kalandot, mert az ellene fenekedő morlockok sem a szellem óriásai. spoiler

Azonban, ha a viktoriánus irodalomra jellemző túlkapásoktól, és az eléggé poros és ódivatú fordítástól eltekintünk, akkor egy valódi klasszikust olvashatunk, ami hiába korosabb már 120 esztendőnél is, mégis csak számtalan olyan kérdést vet fel, amire a mai kor SFF és egyéb írói is keresik a választ.

4 hozzászólás
Oriente>!
H. G. Wells: Az időgép

Elhatároztam, hogy fölmegyek egy másfélmértföldnyire emelkedő domb tetejére, ahonnan jobban áttekinthetem bolygónkat a mi Urunk nyolczszázkétezerhétszázegyedik esztendejében. spoiler

Hát nem egy kortárs szöveg és nem is egy 21. századi tempó, de én teljesen belebolondultam Wells írásaiba, és nem állok meg a harmadik könyve után sem. :)
Ez a klasszikus darab megérdemelne egyébként egy újrafordítást és újrakiadást, mert ellentétben más regényeivel Az időgépet valamiért elhanyagolta a magyar könyvkiadás.* A majd 120 éves Mikes Lajos-féle fordítás magyar nyelvezetének persze megvan a maga sajátos bája, de az avítt stílus feletti elnéző mosolygás eltereli a figyelmet az ötletek bátorságáról, a ma is helytálló kérdésfelvetésekről, a radikális társadalomkritikai nézetekről.

A történet önmagában zseniális, hihetetlenül provokatív lehetett a 19. század végén, ahogy a szerző egyéb írásai is. Mint regénybe, technikailag persze több oldalról is bele lehet kötni – elsősorban éppen abba a dramaturgiai megoldásba, hogy a kerettörténetben, a jelenbe visszatérve, az időjáró maga számol be kalandjairól, ami nyilván nagyságrendekkel csökkenti az izgalmi faktort, és kicsit nevetségessé is teszi a főhőst, aki minden alkalmat megragad hogy hosszan ecsetelje ijedezéseinek különböző fizikai tüneteit, kétségbeesését és halálfélelmét spoiler. Amúgy is nehéz azonosulni a kissé ügyefogyott feltalálóval, akitől egyrészről lebilincselő elméleti fejtegetéseket kapunk a környezeti hatások és az emberi faj evolúciója közötti összefüggésekről, másrészről mindössze egy doboz gyufával felszerelkezve kíván szembenézni a messzi jövő kihívásaival. De csak szeretettel kötözködöm, mert nagyon élveztem a történetet, szeretem Wells részletgazdag leírásait is, akárcsak önreflektív belső monológjait és nagyívű eszmefuttatásait. A százados porréteg alatt szunyókálva is többet tud ez a könyvecske, mint nem egy, irodalmi babérokra törő kortárs fantasztikum.

*És ez érdekes módon nem látszik összefüggést mutatni a megfilmesítési trendekkel. Az 1900-as kiadás egyébként a MEK-ről letölthető, de mindemellett az egész FSzEK hálózatban mindössze egyetlen fiókkönyvtár tart ebből a későbbi kiadásból egy példányt, azt is raktárban.**
**Közben kiderült (l. a hozzászólásokat), hogy tájékozatlanságom sajnos félrevezetett: Az időgépet Ruzitska Mária újrafordította és az Európa kiadta [[https://moly.hu/konyvek/h-g-wells-a-buvos-bolt-es-mas-elbeszelesek|ebben a gyűjteményes kötetben]]. Úgyhogy most lelkiismeretesen bevizsgálom ezt a darabot is. :)

7 hozzászólás
Totti86>!
H. G. Wells: Az időgép

Ez egy rendkívül intelligens mű.
Wells hőse saját tervezésű időgépével a jövőbe utazik. Tapasztalatait az író olyan tárgyilagossággal írja le, mintha semmi kétség nem férhetne hozzá, hogy ez az utazás megtörtént.
Ha kívülről nézzük a történetet, mit látunk? Wells kitalál egy ürügyet, amelynek segítségével kinyilatkoztathatja, hová fejlődhet, mivé változhat az emberiség, ha… ha ezen az úton maradunk, amin ma is haladunk? Vagy ez egyáltalán nem lényeg, mert többszázezer év minden mai törekvést elsöpör? Wells-nek minden lehetősége meg lett volna rá, hogy kemény bírálattal illesse a jövő társadalmát, ezzel jól odaszúrva kora emberének. De ő nem ezt teszi.
Intelligensen belehelyezkedik főhőse székébe, és az ő szemén át felfedezve az ismeretlen világot, hagyja, hogy a benyomások átáramoljanak rajta, és az olvasóban csapódjanak le. Nem ítélkezik, csupán felfedez, és amit lát, az más, de másságában mégis ismerős, ismerősségében pedig ijesztő és ez valahol megnyugtató is egyben.
Örülök, hogy végre ezt a klasszikust is sikerült elolvasnom, nem értem, miért halogattam eddig. Szerintem kötelező darab lenne mindenkinek a maga tömör nagyszerűségével.

pat P>!
H. G. Wells: Az időgép

És akkor én most jól elképzelem, hogy 1895 van, szinte nincs is még olyan, hogy science fiction, és akkor hirtelen egy ilyen… Hát micsoda fantázia, milyen korszakalkotó ötlet, hát időutazó ez a Wells, vagy mi van?! És szinte már hard SF, emberek, majdnem igazi tudományos magyarázattal! Hát csoda, hogy korszakalkotó, és 100+ év múlva is jelentős, sokat idézett, sokakat megihlető mű, és mindenki ismeri a morlockokat és az eloikat?

Csak az a baj, hogy igazából 2016 van, és azért ez most sci-finek inkább bájos, mint mondjuk érdekes vagy eredeti. És tényleg, annyira a közös kultúrkincs része, hogy még én is ismertem nagy vonalakban innen-onnan a történetet, tehát nem tudtam rajta izgulni vagy meglepődni, a csuda vigye el. Azért persze örülök, hogy elolvastam, tényleg megkerülhetetlen mű. És rövid. :)

pikkupilvi P>!
H. G. Wells: Az időgép

A sci-finek sajátsága, hogy előbb-utóbb elavultnak számít, és ha az olvasó kicsit is kedveli ezt a műfajt, akkor jóindulatú elnézéssel és főleg a művek megjelenésének miliőjébe helyezve kell az öregecske, túlhaladott sztorikra tekintenie. Érdekes persze összevetni a mai tudásunkkal, mennyire máshová futott ki a múlt, de nem számonkérőn, én legalábbis ezt nem érzem fairnek a sci-fi írókkal szemben. Miután így megvédtem Wellst, akinek amúgy erre kevés szüksége van, mert Az időgép 120 év után is megáll a lábán, szeretném elmondani, hogy mennyire szórakoztatott a történet. Érdekes, hogy a távoli jövő wellsi variációja nem technológiai vagy ökológiai változásokon, hanem a társadalmi megosztottságon nyugszik, Wells pedig ezen keresztül gyakorol erős társadalomkritikát. off
Még annyit, hogy örülök, hogy a TBBT- s morlockos epizód, amit annak idején nem értettem, végre a helyére került.

Molymacska>!
H. G. Wells: Az időgép

Nehéz értékelést írni erről a könyvről, hiszen egyrészről kevésbé regény (hanem kisregény? Elbeszélés?), másrészről meg még régi is. Ez azért volt érdekes, mert a helyesírás is a régi, cz-s szerint ment, így olvasni se volt könnyű (egy újrafordításnak örülnék. Megérdemelné szegény)
Maga a történet nem volt olyan nagy dolog, de mivel az első volt, így azért mégis csak az. Nagyon jó témákat fejteget az időutazás mellett, társadalmi problémákról beszél a jelenben (a jövőre kivetítve) és emiatt megvolt az az íze, és erőssége, amit sok időutazós (fantáziadúsabb) sci-fi nem tud nyújtani. (Amúgy olyan volt, mintha egy Doctor Who epizódot olvastam volna. Nagyon furcsa…)
Összességében elég jó volt, nem bántam meg az olvasását :)

2 hozzászólás
SteelCurtain>!
H. G. Wells: Az időgép

Ahhoz, hogy megszülessék Wells fantáziája, előbb föl kellett találni a végtelent, hogy méltó keretekbe lehessen helyezni. Az időgép – eltekintve túlhaladott tudományos és technikai részletektől – rendkívül frissnek ható írás. Nem véletlenül ihletője számtalan kevésbé fantasztikus utánérzésnek. De ezek nem is annyira fontosak, mert Wells tévedhetetlen biztonsággal az emberiséget megosztó társadalmi rétegződéseket veszi górcső alá, itt látja az emberiség jövőjének legveszélyesebb buktatóját. Tartok tőle, hogy nincs alapunk pesszimistának nevezni. Annál sokkal rosszabb. Realista. Jelenlegi állás szerint Wells megdicsőülése a küszöbön, vesztésben az emberiség.

Csöre P>!
H. G. Wells: Az időgép

Korának megfelelő hangulatú és szellemiségű mű, igazán üdítő kivétel volt a sok kortárs könyv között, amit mostanában olvastam.
A kiinduló pont egy szalon, ahol az időutazó által meghívott emberkék ebéden vesznek részt, és ahol az időutazó megosztja velük tapasztalatait.
Főhősünk, az időutazó, kora zsenije: felfedezi, hogy az idő csak egy dimenzió, és rögtön készít is hozzá egy szerkezetet (a leírás alapján leginkább valami szobabiciklinek tudom elképzelni), amellyel az időben is utazhat. A könyv az egyik (első?) utazását írja le a távoli jövőbe.
A távoli jövő meglehetősen negatív színt kap: spoiler a hanyatlás csíráit látja már látja az egyes történelmi jelenségekben spoiler.
A történet szórakoztató, bár nem túl lendületes. A nyelvezete meglehetősen régies (a fordítás is több, mint 100 éves), ennek ellenére könnyen olvasható.

1 hozzászólás
csartak P>!
H. G. Wells: Az időgép

A napokban fejeztem be Asimovtól a Halhatatlanság halálát. Ennek kapcsán került szóba Wells Időgépe. Aztán az utóbbi időben több könyvben találtam utalást rá, (pl. Stephen King-től az Az-ban a morlockok kútjaihoz hasonlítanak nyílást) így időnként megfordult a fejemben, el kéne olvasni.
Több helyen olvastam, hogy elavult, és így is van, mert hát, igen, 1895-ben íródott.
Viszont nekem nagyon bejött. Egyszerűen jó volt olvasni, lehet mert szeretem az időutazós történeteket, meg az ilyen megszokott emberitől elrugaszkodott képzelgéseket. A felvázolt jövőképet érdekesnek találtam, bármilyen is. Az időgép meg istentelen tákolmány lehet, székkel, fogantyúval, ezzel eljutni akárhova is. ;) http://tinyurl.hu/pkjy/
És hogy a 802.701.évbe kerülünk? Ugyan már, semmiség, utána jönnek a millió évek.

18 hozzászólás
Nuwiel P>!
H. G. Wells: Az időgép

Az időgép az a sci-fi, amit valószínűleg mindenki ismer, még ha nem is olvasta a könyvet, vagy látta valamelyik feldolgozást. Bennem is végig ott motoszkált az érzés, hogy nem először találkozom, pedig biztos vagyok benne, hogy nem olvastam, és nem láttam. A gépezetet a The Big Bang Theoryból persze ismerem, de az mégsem feldolgozás, csak tisztelgés a klasszikus mű egyik feldolgozása előtt.

Maga a történet nem véletlenül lett klasszikus, de az eddig olvasott Wells történetekhez képest szerintem gyengébb, bugyutább. Nem fárasztó, vagy idegesítő módon, inkább megmosolyogtató, milyen egyszerűen írja le az időjáró a jövőt. A mesélő jelenének társadalmi problémái, azok lehetséges jövőbeli elfajulásának leírása eléggé átlátszó társadalomkritika. Ha már mindenképp ennyire távoli jövő elképzeléséről van szó, én inkább Jack Vance-t és a Haldokló Föld világát választom. Jó, ő kissé később élt, és már voltak műfaji előzményei, míg Wells talán a legelső időutazós történet írója a modern történelemben. Végezetül csak ismételni tudom magam, egy illusztrált, egységes megjelenésű, keménykötetes Wells életműsorozatot (lásd Dr. Moreau szigete) hezitálás nélkül megvennék vagy előfizetnék.

>!
60 oldal · ISBN: 9789634171454 · Fordította: Mikes Lajos

Népszerű idézetek

vöri P>!

Van a természetnek egy törvénye, amellyel rendesen nem számolunk: hogy a találékony, tevékeny értelem a folytonos változás, a veszedelmek és a gondok jutalma. Az olyan állat, amely tökéletes harmóniában él környezetével: tökéletes gépezet. A természet csak akkor szorul rá az értelemre, ha a megszokás és az ösztön már felmondja a szolgálatot. Ahol nincs változás és ahol nincs is szükség változásra, ott az értelemnek semmi szerepe. Csak azok az állatok értelmesek, amelyeknek szükségleteik megszerzésére rengeteg veszedelemmel kell megbirkózniok.

Oriente>!

Elhatároztam, hogy fölmegyek egy másfélmértföldnyire emelkedő domb tetejére, ahonnan jobban áttekinthetem bolygónkat a mi Urunk nyolczszázkétezerhétszázegyedik esztendejében.

34. oldal

Blissenobiarella>!

S vigasztalásul itt maradt nekem két szál fehér virág – hervadt, megbarnult, elszáradt virágok, de azt bizonyítják, hogy amikor az értelem és az erő megszűnik, a hála és a gyöngédség még akkor is él az ember szívében.

psn>!

De abban nincs igaza, hogy az időben nem mozoghatunk. Ha például nagyon élénken emlékezetembe idézek valami elmúlt eseményt, visszamegyek abba a pillanatba, amelyben az esemény történt. Máshol jár az eszem ilyenkor, ahogy mondani szokás. Visszaugrom egy pillanatra a múltba.

6. oldal

Molymacska>!

Azt hiszem, az öngyilkos, mikor a pisztoly csövét halántékára szorítja, épp oly csodálatos érzéssel várja a bekövetkezendőket, mint akkor én.

4. fejezet

Selerdohr>!

De én még mindig sötétnek és üresnek látom a jövőt, amelynek ismeretlen homályába csak itt-ott vet egy halvány fénysugarat az időjáró története. S vigasztalásul itt maradt nekem két szál fehér virág – hervadt, megbarnult, elszáradt virágok, de azt bizonyítják, hogy amikor az értelem és az erő megszűnik, a hála és a gyöngédség még akkor is él az ember szívében.

Sheska P>!

Sokkal több kíváncsisággal és kevesebb félelemmel szétnéztem a távoli jövendő elém táruló világában.

Sheska P>!

— Halljad csak, — szólt vidáman a kiadó, — ezek a ficzkók azt mesélik, hogy utazni vol­ tál a jövő hét közepében!!

Kapcsolódó szócikkek: időutazás
Kicsibogár>!

Ám a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni kell. Ha a biológia nem tévedések tömkelege, mi az emberi értelem és erő forrása? A küzdés és a szabadság; ezek éltetik a tevékeny, erős, élelmes embert, és ezek szorítják falhoz a gyöngét; a szabadság és a küzdés az, amiért érdemes a becsületes embereknek összefogniok, amiért érdemes tűrni, lemondani, nagyot akarni. S a család intézménye, a család körén belül támadó lelki indulatok, a gyermeket dédelgető szeretet, a vad féltékenység, a szülő önfeláldozása, ez mind-mind csak az ifjúságot fenyegető veszedelmekben lelt támaszt és igazolást.

4.fejezet

Sapadtribizli>!

A tétlen biztonság korszakában mindig ez a tetterő sorsa; művészetre, szeretkezésre adja magát, azután a bágyadtság és az elsatnyulás következik.

4. fejezet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
Stephen King: Éjszakai műszak
Jack London: Kóbor csillag
Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
David Mitchell: Felhőatlasz
Justin Cronin: A tizenkettek
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Stephen King: Végítélet
Martin Kay: Eastern