A ​láthatatlan ember 174 csillagozás

H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember

A nagy angol író fantasztikus históriája kíméletlen társadalomkritika és egyben komoly tanulság a mai ember számára. Szükségképpen szembe kell fordulnia az emberekkel, bűnözővé kell válnia annak, aki teljesen egyedül valami rendkívüli felfedezésre jutott? Griffin, a zseniális vegyész, az első láthatatlan ember lebilincselően izgalmas, életre-halálra menő küzdelmét elgondolkozva teszi le az olvasó.

Eredeti mű: H. G. Wells: The Invisible Man

Eredeti megjelenés éve: 1897

Tartalomjegyzék

>!
174 oldal · ISBN: 9789634744849
>!
Gondolat, Budapest, 1986
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632816714 · Fordította: Benedek Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1965
212 oldal · puhatáblás · Fordította: Berend Miklósné

5 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Kemp · Griffin · Thomas Marvel úr


Kedvencelte 7

Most olvassa 12

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Wells akkor alkotta ezt a regényt, amikor a világ még a tudomány bűvöletében élt. Talán ő volt az első, aki felhívta a figyelmet annak veszélyeire. Egyik legmarkánsabb írása A láthatatlan ember, amelyet azóta számtalanszor feldolgoztak. Ezek azonban többnyire az átlagos kalandregény szintjén maradtak, azt taglalva, hogyan lehetne hatalom vagy vagyonszerzés céljaira felhasználni a láthatatlanságot, esetleg kamasz fiúk vágyalmait tartalmazták arra vonatkozóan hogyan tudnának láthatatlanul beosonni a lányok öltözőjébe. Wells műve azonban sokkal több ennél. Rámutat milyen könnyen válhat valaki a tudomány érzéketlen zsoldosává, felrúgva minden erkölcsi megfontolást. Wells főhősében gyorsan kialakul valami felsőbbrendűségi érzés és erkölcsi gátlástalanság. Meglepően kevesen ismerték fel, hogy ez a regény egyben a tudomány eredményeinek monopolizálását is elveti. Felmérhetetlen veszélyeket rejt, ha ezeket akár egyetlen személy, cég, vagy állam birtokolja. Tanulságos, hogy a regényben végül nem valami szuperhős lép fel az egyre bomlottabb agyú tudós ellen, hanem az érintett vidék teljes lakossága, akiknek ugyan valószínűleg kínaiul hangzanának a tudós képletei, ám erkölcsi alapon képesek az összefogásra.

>!
Bleeding_Bride ISP
H. G. Wells: A láthatatlan ember

A láthatatlan ember téma ma már azért lerágott csont, tekintve hány és hány módon dolgozták fel. Mégis a Wells láthatatlan embere kicsit más ízű.
Szerettem, hogy a lecsupaszított – jelen esetben áttetsző – szereplőn keresztül szembesülünk az ember megalomán, érzéketlen, kegyetlen és önző mivoltával.
Griffinnek vesznie kellett, de még hány társa lenne, ha átvilágíthatnánk a környezetünket?

>!
petamas P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Csalódtam Wellsben. Míg az Időgép vagy a Világok harca ma is olvasható, sőt, élvezetes, ez a regénye nem öregedett ilyen jól.

Hogy mi a baj? Adott egy 200 oldalas kisregény, amiben az első 50 oldal semmiről sem szól, csak hogy Ipingben megjelent egy idegen, akinek van egy titka, amit nem mondunk meg, micsoda. Valamiért mindig kalapot, kesztyűt, kabátot és napszemüveget visel, az arca pedig be van bugyolálva. Ha valaki meglátná, gyorsan elrejtőzik egy kendő mögé. Mi lehet a titok? Vajh, mi lehet a titka egy embernek, aki a Láthatatlan ember című regény főhőse? Elárulom a megoldást, ami nyilván minden olvasóm számára olyan meglepő lesz, hogy még napokig keresi az állát a padlón: emberünk láthatatlan. Lehet, hogy ezt spoilernek kellett volna jelölnöm? A regény egynegyede eltelik úgy, hogy az olvasónak elvileg nem kellene rájönnie, hogy a főhős láthatatlan. Értem én, hogy Wells korában ez még nem volt elcsépelt ötlet, meg más volt a tempó, meg mittomén, de könyörgöm, a könyv címe már akkor is az volt, ami! Ha a címe „Ipingi rejtély” lenne, akkor sokkal megbocsájthatóbb lenne ez a stílus, így azonban nem az, mert már a cím lelövi az első 50 oldal poénját. No de haladjunk.

Mi történik, miután főhősünk lebukik? Az emberek megijednek tőle, ő meg megszökik. De azért útközben jól összeverekszik a falu lakóival. (Ha az első 50 oldalban, ami jórészt azzal telt, hogy gorombáskodott a helyiekkel, nem jöttünk volna rá, most kihangsúlyozza nekünk a szerző, hogy mennyire elviselhetetlen természetű illetőről beszélünk.) Utána egy szerencsétlen csavargót arra kényszerít, hogy segítsen neki, majd visszamegy Ipingbe, és megint összeverekszik az ottaniakkal. Igen dinamikus, és kiemelten érdekfeszítő 50 oldallal lettünk ismét gazdagabbak. Lapozzunk.

A harmadik szakaszban végre történik valami: a Láthatatlan Ember felkeresi régi egyetemi ismerősét, Dr. Kempet. Kb. 20 oldalon keresztül játsszák a „most már mindjárt elmondom, mitől lettem láthatatlan, csak előbb eszem/iszom/alszom/vakarózom/meditálok/kirakok egy puzzle-t/megtanulok jódlizni” játékot, míg végre kiböki, mi történt. (Őszintén szólva erre vártam egész eddig.) Utána azt is hosszan elregéli, hogyan jutott el Ipingbe, miután láthatatlanná vált. (Ez legalább tényleg érdekes – az ember nem is hinné, hogy ha valaki láthatatlan, milyen nehéz ruhát szereznie.) Természetesen ennek a történetnek is jó fele az, hogy mikor, kit és hogyan vert meg aktuális dührohamai közben. (Említettem már, hogy ez egy goromba fráter?)

A könyv utolsó 20 oldalára marad az akció nagyja: hősünk teljesen bedilizik, és úgy dönt, az emberiség megérett a Nagy L. E. rémuralmára. Mikor Kemp ráhívja a rendőrséget, megszökik, majd megostromolja Kemp házát, hogy megölje. Kemp kimászik az ablakon és elszalad, majd a helyi kocsma törzsközönsége halálra rugdossa az őt üldöző Láthatatlan Embert. Tanulság: így jár, aki nem elég udvarias.

Azt megszoktam, hogy a 19. századi regények lassabbak, kevésbé cselekményesek, mint a maiak. Elfogadom, hogy 150-250 oldalas kisregényekben egyetlen olyan ötlet van, ami ma egy igazán jó novellára sem elég – amikor a sci-fi még fiatal és új volt, akkor ezek az ötletek frissek és érdekesek voltak, elvittek a hátukon egy egész regényt. A Láthatatlan emberrel nem ez a gond, hanem az, hogy a vele egykorú regényekhez képest is unalmas, mondanivalója ("a tudomány felelősséggel jár") pedig elsikkad a semerre sem tartó, céltalan verekedésekkel dúsított történetben.

3 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Ismertem a figurát-film, tévé, képregény-formájában, de nem ismeretem az eredeti történetet. A kezdés ígéretes, kíváncsian várjuk, mi lehet a főhős további sorsa, mi a kísérlet háttere. Eleinte izgalommal követjük útját, azonban túl hosszú és vontatott rész következik, csak sokára kapunk magyarázatot a szerzőtől. A fizikai leírásból én semmit sem értettem, egy régi filmre emlékezve vártam egy viszonylag szolid befejezést ezek után.
Sajnos Wells komor, és nyomasztó véget írt, az emberi természet csakis negatív ábrázolással jelenik meg.
Úgy gondolom, érdemes lesz azért még elolvasni egy másik regényt is az írótól.

>!
n P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Nem fölösleges játék az érdektelen gondolat és nem fölösleges fényűzés a gondolattal való játék. -mondja Karinthy Frigyes Wells könyvéről és úgy általában a láthatatlanság kérdéséről. Ez javított azon a véleményemen, amit a könyv felétől éreztem. Mert addig 5* adtam, de utána már paródia gyanús volt Griffin személye. Wells 1897-ben írja ezt a sci-fi regényt és valóban a korát meghaladóan mutatja be mindazt, amit most is (néha) szívesen elképzelünk. Eljátszunk a gondolattal, mi lenne ha, mit tennék ha, mi is csak egy kicsit, néha nem lennénk láthatóak. De Wells azt is megmutatja, hogy attól, hogy mások nem látnak, még ugyanúgy Vagyunk, Létezünk, érzünk és szenvedünk. Így már kevésbé irigylésre méltó állapot ez a láthatatlanság. A könyvből 1933-ban film is készült és az egyik érdekessége, hogy ott már másképpen végződik a történet. Hogy miért kellett így lennie? Befogadhatóbb a történet ha emberközelibb, ha a szereplő szimpatikusabb. Nem tudom. Az biztos, hogy ha láthatatlanná válnánk akár néhány percre is, hát jól meg kéne gondolni, hogy mikor is történik ez velünk. Meg hát az sem mindegy, hogy el akarunk tűnni valahonnan vagy épp ellenkezőleg, ott akarunk lenni valahol. Vannak pillanatok amikor Griffinné is válhatunk, azt hihetjük, hatalmunk van mások felett. De azért álmodozni szabad… :)

Egy kis tudományos adalék a netről:
„H. G. Wells ötlete, a láthatatlanná válás öt éven belül valóra válhat – állítja John Pendry fizikus. Elkészülhet egy olyan köpeny, amely az embert láthatatlanná teszi. A láthatatlanságot hozó köpeny anyaga különleges fizikai tulajdonságokkal rendelkezik majd.”
Sir John Pendry, a nemrégiben lovaggá ütött fizikus

>!
Ez_elment_vadászni
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Az úgy történt,hogy időnként át kell nézni a könyvtár állományát régen nem kölcsönzött és szakadozott könyvek után kutatva. Ez a könyv is sorra került. Akkor szöget ütött a fejembe,hogy ez jó lesz egy kihíváshoz. Nos,kellemes kikapcsolódás volt, akkoriban,amikor íródott, biztos az újdonság erejével hatott, meg mozgalmas volt,de a mai korban már nyilván túl kevés. Nem is volt a sci-fik között, ez utólag esett le. :D Olyannyira nem elégíti ki már a mai igényeket,hogy kb. 50 éve nem is kölcsönözte senki. Ettől függetlenül ez a mű a klasszikus műveltség része kéne, hogy legyen.
Kellemesen szórakoztam olvasás közben,mert egyébként egy szórakoztató kalandkönyv, alapvetően nincs vele baj. Volt azért benne pár mosolyognivaló dolog, pl. amikor üveget akarnak kiszórni,hogy belelépjen Griffin és vki azt mondja,na,de ez nem lenne sportszerű. :D Hááát. :D Meg akarnak akadályozni az ámokfutásban egy láthatatlan embert,erre vki benyögi,hogy nem sportszerű. :D Oké. Más világ volt akkoriban, na,de párbajra mégse hívhatták! :D

>!
Alomfogo
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Először még komikus volt történet, bár nem tudom, Wells szántszándékkal írta-e meg így, vagy csak véletlenül sikeredett ilyenre. Ez is egy eredeti ötlet, azóta sok filmben/műben köszönt vissza a láthatatlan ember története.

>!
Agatha_Emrys
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Őszintén szólva ez elég nagy csalódás volt.
A könyv feléig szinte semmi sem történt, majd miután Kemp megjelent a láthatatlan ember elmesélte történetét és a kísérlet menetét, ami szerintem nagyon eredeti magyarázat volt a láthatatlan hatás kiváltására (ezért a plusz fél csillag), majd az utolsó pár oldalon volt még némi akció és ennyi.

Ennek ellenére úgy éreztem, hogy még így is keveset tudtunk meg a láthatatlan emberről és kifejlett személyisége sem nagyon volt, csak folytonos dührohamai és agresszív cselekedetei míg végül konkrétan megőrült. Szerintem sosem olvastam még olyan könyvet, amelyben ennyire ellenszenves lett volna a főszereplő…

A rövid tudományos magyarázaton és a láthatatlanság hátrányainak bemutatásán kívül nem sokat adott ez a könyv. 1897-ben még nyilván máshogy kezelték ezt a művet (na meg újdonságnak is számított), de ma már nem igazán állja meg a helyét sajnos.

2 hozzászólás
>!
chhaya P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Rövid könyv, a cselekménye sem sok: láthatatlan emberünk pályafutásának csúfos végét vázolja fel. De nem is ez a fontos. Ami sokkal inkább elgondolkodtató, az a történet mögötti lelki folyamatok bemutatása, ezen belül is „hősünk” motivációja és az emberek reakciója.

Mert miről is szól a könyv? Egy emberről, aki olyannyira belebolondult a saját felfedezésébe, hogy a saját sikeréért, illetve kísérletének vélt vagy valós előnyeiért bárkit és bármit képes feláldozni. Nyugtalanító kérdés: ezt teszi velünk a hatalom? Tényleg mások fölé helyezhet egy felfedezés, és megtehetünk bármit, csak mert képesek vagyunk rá? Könnyű azt mondani, hogy mi nem kizárólag a saját javunkra fordítanánk egy ilyen kaliberű felfedezést, de valóban így van ez?

Ami számomra még érdekes volt, az a többi ember reakciója, amikor kapcsolatba kerülnek a láthatatlan ember ténykedéseivel. Azt mutatja, mennyire nehezen fogadjuk el a természetfeletti létezését, sokszor még a saját szemünknek sem hiszünk. Tipikus reakció, hogy az érthetetlen dolgokat próbáljuk racionális érvekkel magyarázni, esetleg elhitetni magunkkal, hogy csak képzelődünk. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz, hogy az emberek többnyire félnek a megmagyarázhatatlanul működő erőktől, akkor nem nem nehéz elképzelni, milyen sikeres lehetne egy láthatatlan ember rémuralma.

>!
Laktózmentes_Csillag 
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Szerelmem egy borító^^
P.s. Az egy kalapos – egy kabátosra tetsszem gondolni.

Ez a könyv azon kevesek közé tartozik, ami úgy megfogott csak a fülszövegével, hogy azonnali hatállyal el akartam olvasni. Félve vártam ugyanazt a hatást, hát azért nem alaptalanul…
Na de: A láthatatlan embernek nincs nagy cselekménye. A hangsúly a láthatatlanságon, emberünk tettein és múltján van. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lennének váratlan események, vagy ne történne semmi, egyszerűen nem cselekményorientált, minden más fontosabb.

A főszereplőnk egy igazi antihős, és ilyenkor mindig kérdés, hogy bejön-e ez a húzás. Nálam nagyon is, nem annyira társadalomkritika eszközeként gondoltam rá, sokkal inkább lett… se nem szimpatikus, se nem szerethető, de különleges. A stílusával észrevétlenül megvett kilóra, a mély romlottsága mellé pedig újszerű felismerések társultak, talán ezek, az egyedüllét és a különcség miatt lehet nem utálni. Meg persze a kritika miatt.
Az emberek körülötte mintha azokat szimbolizálnák, akik vakok. Igazából bármire, mindenkinek megvan a maga vaksága, kivéve Kempet. A maga kevés szerepével is többet ad, mint akár az ipingiek.
A lezárás zseniális, és azt hiszem, máshogy nem is végződhetett volna.

Wells stílusa az, ami eléggé szokatlan, engem nem zavart túlságosan, de nem is értek egyet vele.

Összegezzünk: A tudományos fantasztikum továbbra is szerelem, a karakterek és a történet elgondolkodtatók, a stílussal meg lehet barátkozni, fülszöveghez képest kevesebbet ad, azt leszámítva eleget, alles ist okay, Menschen! soha többet nem írok ilyet :D


Népszerű idézetek

>!
Stendhal

„Kinyitotta a száját, hogy kiáltson, de a lepedő sarka begyömöszölődött a foga közé."

Tizenhetedik fejezet: Dr. Kemp látogatója

>!
Tompetyo

Meglepett a tudat, hogy most, amikor ilyen közel állok a diadalhoz, mennyire közönyös lettem mindennel szemben.

135. oldal

>!
csartak MP

A hang tulajdonosa pedig tovább káromkodott, de most már olyan ízesen, olyan választékosan, ahogy csak kultúremberek tudnak.

57. oldal

>!
n P

Epilógus
Így végződik a Láthatatlan Ember ördögi és különös kísérletének története. Ha többet akarsz tudni róla, kedves olvasó, menj el a Port Stowe közelében lévő kis fogadócskába és beszélj a tulajdonossal. A fogadó cégére egy sima deszkalap, amelyen csak egy kalap és egy pár cipő látszik, és a neve megegyezik e történet címével. A fogadós tömzsi, de jó húsban lévő, vaskos orrú kis ember, szöghaja van, és elszórtan rózsás foltok ékítik ábrázatát. Ha tisztességesen iszol, a tulajdonos is tisztességgel elmeséli mindazt, ami azóta történt vele…

203. oldal

>!
Beja

Az idegen egy hideg téli napon, valamikor február havában érkezett meg, vastag kesztyűs kezében kis fekete útitáskát szorongatott; abban az évben aznap havazott utoljára, s a férfi csípős szélben, hófúvásban gyalog jött át a dombon a bramblehursti vasútállomásról.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: február · tél
>!
KingucK P

Kemp még hadakozott egy kicsit, aztán mozdulatlanul elterült az ágyon.
– Ha kiáltasz, beverem a képedet – mondta a Láthatatlan Ember, és eleresztette Kemp száját. – Láthatatlan vagyok. Sajnos, nem bolondság, nem is varázslat. Én valóban Láthatatlan Ember vagyok. És szükségem van rád. Nem akarlak bántani, de ha úgy viselkedsz, mint egy eszelős paraszt, kénytelen leszek ütni. Nem emlékszel rám, Kemp? Griffin vagyok, egyetemi kollégád.

17. Dr. Kemp látogatása

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Kemp · Griffin
>!
Laktózmentes_Csillag

Higgyen nekem, ez az ember máris túlment minden határon.

176. oldal

>!
psn

A parlamentáris eljárásra oly fogékony angolszász szellem ezúttal is megnyilvánult: sokáig vitatkoztak, de döntő lépésre nem tudták elszánni magukat.

>!
Márta_Péterffy

Megállt az ágy mellett, és a széthányt ágyneműre meredt.Valóban hang lett volna? Újra körülnézett, de most se látott mást, mint a rendetlen és vérfoltos ágyat. Ekkor egészen tisztán hallotta, hogy valaki a mosdóállvány mellett átmegy a szobán.
A férfiember-legyen bár a legmagasabb képesítése-hajlamos a babonás hiedelmekre.

105. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
John Wyndham: A triffidek napja
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Aldous Huxley: Szép új világ
David Mitchell: Felhőatlasz
John Wyndham: Chocky
Michel Faber: A felszín alatt
Mary Shelley: Frankenstein
John Wyndham: Szemünk fényei
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada