A ​láthatatlan ember 201 csillagozás

H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember H. G. Wells: A láthatatlan ember

A nagy angol író fantasztikus históriája kíméletlen társadalomkritika és egyben komoly tanulság a mai ember számára. Szükségképpen szembe kell fordulnia az emberekkel, bűnözővé kell válnia annak, aki teljesen egyedül valami rendkívüli felfedezésre jutott? Griffin, a zseniális vegyész, az első láthatatlan ember lebilincselően izgalmas, életre-halálra menő küzdelmét elgondolkozva teszi le az olvasó.

Eredeti megjelenés éve: 1897

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sikerkönyvek

>!
174 oldal · ISBN: 9789634744849
>!
200 oldal · ISBN: 9789634171478
>!
Felolvasta: Gépész

8 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Kemp · Griffin · Thomas Marvel úr


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 142

Kívánságlistára tette 54


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Wells akkor alkotta ezt a regényt, amikor a világ még a tudomány bűvöletében élt. Talán ő volt az első, aki felhívta a figyelmet annak veszélyeire. Egyik legmarkánsabb írása A láthatatlan ember, amelyet azóta számtalanszor feldolgoztak. Ezek azonban többnyire az átlagos kalandregény szintjén maradtak, azt taglalva, hogyan lehetne hatalom vagy vagyonszerzés céljaira felhasználni a láthatatlanságot, esetleg kamasz fiúk vágyalmait tartalmazták arra vonatkozóan hogyan tudnának láthatatlanul beosonni a lányok öltözőjébe. Wells műve azonban sokkal több ennél. Rámutat milyen könnyen válhat valaki a tudomány érzéketlen zsoldosává, felrúgva minden erkölcsi megfontolást. Wells főhősében gyorsan kialakul valami felsőbbrendűségi érzés és erkölcsi gátlástalanság. Meglepően kevesen ismerték fel, hogy ez a regény egyben a tudomány eredményeinek monopolizálását is elveti. Felmérhetetlen veszélyeket rejt, ha ezeket akár egyetlen személy, cég, vagy állam birtokolja. Tanulságos, hogy a regényben végül nem valami szuperhős lép fel az egyre bomlottabb agyú tudós ellen, hanem az érintett vidék teljes lakossága, akiknek ugyan valószínűleg kínaiul hangzanának a tudós képletei, ám erkölcsi alapon képesek az összefogásra.

>!
Cipőfűző MP
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Több szempontból is időtálló alkotás. Mint rémtörténet, a mainstream számára az ötlet, hogy valaki láthatatlanná váljon, újra és újra elővehető. Egyébként valószínűleg a 19. században ez a vonala is elérhette a kívánt hatást. Ma már nyilván mindenki tudja, hogy a titokzatos alak, akit egyébként nagyon jól bevezet Wells, a Láthatatlan Ember lesz, és szavamra, a fickó tényleg láthatatlan. Na most – egyáltalán nem lenézve a 19. század emberét – amikor nem ömlött mindenhonnan vizuálisan a fantasy és a sci-fi, minden bizonnyal ütős volt. Hozzá teszem, talán nem ez a lényeges.

Más szempontból, társadalmi vetületeit nézve bizony nagyon gazdag regény. Griffin ambivalens antihős. Agresszív, önző, a megalománia is megkísérti, de hát mégis csak ő a fantasztikum, a különlegesség, ő hozta létre. Nyilván a világ már akkor is fölöttébb anyagias volt, így valamelyest érthető, ha magának akarta megtartani felfedezését. („cirkuszi szenzáció lett volna belőle”) Más kérdés, hogy nem tud vele mit kezdeni. Ez nyilván abból is fakad, hogy láthatatlan, ami igencsak megnehezíti a kapcsolatfelvételt másokkal. Ő maga is rádöbben, hogy az individuálissá váló mindennapokban számkivetett lett. A nyüzsgő London nem alkalmas titka rejtegetéséhez és nem biztonságos számára, ezért teszi át székhelyét egy álmos kis faluba. Azzal nem számolt, hogy egy eldugott vidéki településen mindenki kíváncsi mindenkire, és a falu népének érdeklődése hamar az idegen jövevényre irányul. Így születik a bonyodalom. Griffin helyzetéből fakadóan kénytelen bizalmatlanságot sugározni. Bár kiderül, hogy eleve unszimpatikus figura, a groteszk helyzetben tovább bomol az elméje. Később úgy látja önmagát, mint aki az emberiséget rettegésben tarthatja, hogy aztán majd saját morális kudarcának áldozatává váljon. spoiler Van ez a közkedvelt szlogen, hogy a „nagy erő nagy felelősséggel jár”. A regényben visszájára fordul. Griffin, a nagy erő tulajdonosa célokban kicsinyesen viseltetik csodás felfedezéséhez, miközben mindenki fölé helyezi magát, fokozatosan elfelejti, hogy ő is csak ember. Amit többször is tapasztalhatunk tévedéseiből és döntéseiből, ügyetlenségéből.
Felmerül az az erkölcsi, tudományos aggály is, hogy Griffin, a fizika és a kémia végzett tudora kisajátítja felfedezést. A kor tudományos életéről Griffin monológján keresztül szkeptikus képet kapunk.

Wells technikailag ügyelt a realisztikus elemekre, a láthatatlanság minden látható származékára, a láthatatlanság tudományos-fantasztikus magyarázata is megfelelően helytáll.
Egyáltalán nem poros, mai értelemben nem sci-fi, pláne nem horror, annál több, hogy belekényszerítsük egy korlátolt kategóriába.

>!
Gondolat, Budapest, 1986
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632816714 · Fordította: Benedek Mihály
>!
Bleeding_Bride ISP
H. G. Wells: A láthatatlan ember

A láthatatlan ember téma ma már azért lerágott csont, tekintve hány és hány módon dolgozták fel. Mégis a Wells láthatatlan embere kicsit más ízű.
Szerettem, hogy a lecsupaszított – jelen esetben áttetsző – szereplőn keresztül szembesülünk az ember megalomán, érzéketlen, kegyetlen és önző mivoltával.
Griffinnek vesznie kellett, de még hány társa lenne, ha átvilágíthatnánk a környezetünket?

>!
Leliana P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Sokáig tipródtam a csillagozáson, de aztán szőrösszívű énem győzött. Nagyon sajnáltam, hogy a cím elspoilerezi az izgalomra okot adó első egyharmadot teljesen. Sokkal érdekesebb lett volna, ha magunknak kell rájönni a turpisságra, hogy vajon miben sántikál ez a rejtélyes főszereplő (akiről eleinte azt gondoltam, hiába ez a morgós medve stílus, még meg is fogom kedvelni a végére).
A nyelvezete nagyon tetszett, sokszor jókat mosolyogtam azon a finom humoron, ami meg-megcsillan benne, és maga az ötlet is biztosan egyedi volt anno, arról sem a szerző, sem a mű nem tehet, hogy az idő eltelt felette, és azóta sokkal vadabbakkal álltak már elő a témában. Érdekes kérdéseket feszeget egyébként: milyen hatással lehet az emberre a kiközösítettség érzése spoiler, mi történik akkor, ha egy ember olyan képességekkel, hatalommal rendelkezik, amivel mások nem, jóra használja-e, vagy a maga hasznát keresi kizárólagosan, illetve az is elgondolkoztatott, hogy akármilyen pozitív jellemvonásokkal bírna főszereplőnk, vajon kizárólag azért, mert más (láthatatlan) nem üldözték-bántották volna? Minden, ami nem átlagos, megszokott, általában „rossz”, elfogadhatatlan.. (ahogy a macskáról is azt nyilatkozta, hogy valószínűleg agyonütötték, mert szokatlan..)
Fogok még olvasni Wellstől biztosan.

>!
petamas P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Csalódtam Wellsben. Míg az Időgép vagy a Világok harca ma is olvasható, sőt, élvezetes, ez a regénye nem öregedett ilyen jól.

Hogy mi a baj? Adott egy 200 oldalas kisregény, amiben az első 50 oldal semmiről sem szól, csak hogy Ipingben megjelent egy idegen, akinek van egy titka, amit nem mondunk meg, micsoda. Valamiért mindig kalapot, kesztyűt, kabátot és napszemüveget visel, az arca pedig be van bugyolálva. Ha valaki meglátná, gyorsan elrejtőzik egy kendő mögé. Mi lehet a titok? Vajh, mi lehet a titka egy embernek, aki a Láthatatlan ember című regény főhőse? Elárulom a megoldást, ami nyilván minden olvasóm számára olyan meglepő lesz, hogy még napokig keresi az állát a padlón: emberünk láthatatlan. Lehet, hogy ezt spoilernek kellett volna jelölnöm? A regény egynegyede eltelik úgy, hogy az olvasónak elvileg nem kellene rájönnie, hogy a főhős láthatatlan. Értem én, hogy Wells korában ez még nem volt elcsépelt ötlet, meg más volt a tempó, meg mittomén, de könyörgöm, a könyv címe már akkor is az volt, ami! Ha a címe „Ipingi rejtély” lenne, akkor sokkal megbocsájthatóbb lenne ez a stílus, így azonban nem az, mert már a cím lelövi az első 50 oldal poénját. No de haladjunk.

Mi történik, miután főhősünk lebukik? Az emberek megijednek tőle, ő meg megszökik. De azért útközben jól összeverekszik a falu lakóival. (Ha az első 50 oldalban, ami jórészt azzal telt, hogy gorombáskodott a helyiekkel, nem jöttünk volna rá, most kihangsúlyozza nekünk a szerző, hogy mennyire elviselhetetlen természetű illetőről beszélünk.) Utána egy szerencsétlen csavargót arra kényszerít, hogy segítsen neki, majd visszamegy Ipingbe, és megint összeverekszik az ottaniakkal. Igen dinamikus, és kiemelten érdekfeszítő 50 oldallal lettünk ismét gazdagabbak. Lapozzunk.

A harmadik szakaszban végre történik valami: a Láthatatlan Ember felkeresi régi egyetemi ismerősét, Dr. Kempet. Kb. 20 oldalon keresztül játsszák a „most már mindjárt elmondom, mitől lettem láthatatlan, csak előbb eszem/iszom/alszom/vakarózom/meditálok/kirakok egy puzzle-t/megtanulok jódlizni” játékot, míg végre kiböki, mi történt. (Őszintén szólva erre vártam egész eddig.) Utána azt is hosszan elregéli, hogyan jutott el Ipingbe, miután láthatatlanná vált. (Ez legalább tényleg érdekes – az ember nem is hinné, hogy ha valaki láthatatlan, milyen nehéz ruhát szereznie.) Természetesen ennek a történetnek is jó fele az, hogy mikor, kit és hogyan vert meg aktuális dührohamai közben. (Említettem már, hogy ez egy goromba fráter?)

A könyv utolsó 20 oldalára marad az akció nagyja: hősünk teljesen bedilizik, és úgy dönt, az emberiség megérett a Nagy L. E. rémuralmára. Mikor Kemp ráhívja a rendőrséget, megszökik, majd megostromolja Kemp házát, hogy megölje. Kemp kimászik az ablakon és elszalad, majd a helyi kocsma törzsközönsége halálra rugdossa az őt üldöző Láthatatlan Embert. Tanulság: így jár, aki nem elég udvarias.

Azt megszoktam, hogy a 19. századi regények lassabbak, kevésbé cselekményesek, mint a maiak. Elfogadom, hogy 150-250 oldalas kisregényekben egyetlen olyan ötlet van, ami ma egy igazán jó novellára sem elég – amikor a sci-fi még fiatal és új volt, akkor ezek az ötletek frissek és érdekesek voltak, elvittek a hátukon egy egész regényt. A Láthatatlan emberrel nem ez a gond, hanem az, hogy a vele egykorú regényekhez képest is unalmas, mondanivalója ("a tudomány felelősséggel jár") pedig elsikkad a semerre sem tartó, céltalan verekedésekkel dúsított történetben.

3 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Ismertem a figurát-film, tévé, képregény-formájában, de nem ismeretem az eredeti történetet. A kezdés ígéretes, kíváncsian várjuk, mi lehet a főhős további sorsa, mi a kísérlet háttere. Eleinte izgalommal követjük útját, azonban túl hosszú és vontatott rész következik, csak sokára kapunk magyarázatot a szerzőtől. A fizikai leírásból én semmit sem értettem, egy régi filmre emlékezve vártam egy viszonylag szolid befejezést ezek után.
Sajnos Wells komor, és nyomasztó véget írt, az emberi természet csakis negatív ábrázolással jelenik meg.
Úgy gondolom, érdemes lesz azért még elolvasni egy másik regényt is az írótól.

>!
Zsola P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Kevésbé tetszett, mint Wells más híres műve. A láthatatlan ember kevésbé nagyszabású, kevésbé tudományos, és kevésbé érdekes történet, mint mondjuk a Világok harca, Az időgép vagy a személyes kedvencem az Emberek a Holdban. Ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt olvasni még akkor is, ha magát a történetet (mint szinte mindenki) természetesen ismertem. Éppen ezért a történet nem sok újat tudott adni inkább a hangulata az, ami megfogott. Mindenesetre szerintem Wellst még mindig érdemes olvasni, úgyhogy jöhet is a következő mondjuk a Mikor az alvó ébred c. könyve.

>!
Ibanez MP
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Nagyon meglepődtem, mert valamiért arra számítottam, hogy a főhős majd a szívünkhöz nő és a megpróbáltatásai révén sajnálatra méltó lesz a sorsa (üldözés stb.). Persze nagyon gyorsan furcsállani kezdtem, hogy ennyire unszimpatikus figura, milyen dolgokat művel ott a fogadóban, amikor pedig továbbment a történet, már végképp utálni kezdtem… a hab a tortán az apja ellen elkövetett cselekedet volt, ahol semmilyen megbánást nem tanúsított, sőt, még az apja nyakába varrta az egészet, hogy milyen szánalomra méltó volt és megérdemelte… :-O Onnantól kezdve szurkoltam rendesen, hogy tépjék már meg a kutyák, kapják el, végig abban reménykedtem, hogy valamelyik házban majd lesz eszük és szétszórnak pár kiló lisztet (főleg Kemp jeleneténél gondoltam ezt, ahol még egy szolgálólány is volt), de végül nem jött be… Hihetetlen önzőség és őrültség egyben, ahol ráadásul nem arra kereste a megoldást, hogy újra látható lehessen, hanem hogy irányítani tudja a változást, s ezáltal még jobban „hasznosítani” ezt a „lehetőséget”…. Nem hiszem, hogy minden ember ilyenné válna, bár tény, hogy az első, akár pozitív jellegű élmények után a láthatatlanság talán mindenkinél hasadást idézne elő a személyiségben, nem tudhatjuk, mi merre indulnánk el, de biztosan nagyon nehéz lenne kezelni az egészet (a mai világban meg főként, mert egyből kísérleti nyulakká válnánk)…

>!
n P
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Nem fölösleges játék az érdektelen gondolat és nem fölösleges fényűzés a gondolattal való játék. -mondja Karinthy Frigyes Wells könyvéről és úgy általában a láthatatlanság kérdéséről. Ez javított azon a véleményemen, amit a könyv felétől éreztem. Mert addig 5* adtam, de utána már paródia gyanús volt Griffin személye. Wells 1897-ben írja ezt a sci-fi regényt és valóban a korát meghaladóan mutatja be mindazt, amit most is (néha) szívesen elképzelünk. Eljátszunk a gondolattal, mi lenne ha, mit tennék ha, mi is csak egy kicsit, néha nem lennénk láthatóak. De Wells azt is megmutatja, hogy attól, hogy mások nem látnak, még ugyanúgy Vagyunk, Létezünk, érzünk és szenvedünk. Így már kevésbé irigylésre méltó állapot ez a láthatatlanság. A könyvből 1933-ban film is készült és az egyik érdekessége, hogy ott már másképpen végződik a történet. Hogy miért kellett így lennie? Befogadhatóbb a történet ha emberközelibb, ha a szereplő szimpatikusabb. Nem tudom. Az biztos, hogy ha láthatatlanná válnánk akár néhány percre is, hát jól meg kéne gondolni, hogy mikor is történik ez velünk. Meg hát az sem mindegy, hogy el akarunk tűnni valahonnan vagy épp ellenkezőleg, ott akarunk lenni valahol. Vannak pillanatok amikor Griffinné is válhatunk, azt hihetjük, hatalmunk van mások felett. De azért álmodozni szabad… :)

Egy kis tudományos adalék a netről:
„H. G. Wells ötlete, a láthatatlanná válás öt éven belül valóra válhat – állítja John Pendry fizikus. Elkészülhet egy olyan köpeny, amely az embert láthatatlanná teszi. A láthatatlanságot hozó köpeny anyaga különleges fizikai tulajdonságokkal rendelkezik majd.”
Sir John Pendry, a nemrégiben lovaggá ütött fizikus

>!
chhaya
H. G. Wells: A láthatatlan ember

Rövid könyv, a cselekménye sem sok: láthatatlan emberünk pályafutásának csúfos végét vázolja fel. De nem is ez a fontos. Ami sokkal inkább elgondolkodtató, az a történet mögötti lelki folyamatok bemutatása, ezen belül is „hősünk” motivációja és az emberek reakciója.

Mert miről is szól a könyv? Egy emberről, aki olyannyira belebolondult a saját felfedezésébe, hogy a saját sikeréért, illetve kísérletének vélt vagy valós előnyeiért bárkit és bármit képes feláldozni. Nyugtalanító kérdés: ezt teszi velünk a hatalom? Tényleg mások fölé helyezhet egy felfedezés, és megtehetünk bármit, csak mert képesek vagyunk rá? Könnyű azt mondani, hogy mi nem kizárólag a saját javunkra fordítanánk egy ilyen kaliberű felfedezést, de valóban így van ez?

Ami számomra még érdekes volt, az a többi ember reakciója, amikor kapcsolatba kerülnek a láthatatlan ember ténykedéseivel. Azt mutatja, mennyire nehezen fogadjuk el a természetfeletti létezését, sokszor még a saját szemünknek sem hiszünk. Tipikus reakció, hogy az érthetetlen dolgokat próbáljuk racionális érvekkel magyarázni, esetleg elhitetni magunkkal, hogy csak képzelődünk. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz, hogy az emberek többnyire félnek a megmagyarázhatatlanul működő erőktől, akkor nem nem nehéz elképzelni, milyen sikeres lehetne egy láthatatlan ember rémuralma.


Népszerű idézetek

>!
Stendhal

„Kinyitotta a száját, hogy kiáltson, de a lepedő sarka begyömöszölődött a foga közé."

Tizenhetedik fejezet: Dr. Kemp látogatója

>!
Tompetyo

Meglepett a tudat, hogy most, amikor ilyen közel állok a diadalhoz, mennyire közönyös lettem mindennel szemben.

135. oldal

>!
csartak MP

A hang tulajdonosa pedig tovább káromkodott, de most már olyan ízesen, olyan választékosan, ahogy csak kultúremberek tudnak.

57. oldal

>!
n P

Epilógus
Így végződik a Láthatatlan Ember ördögi és különös kísérletének története. Ha többet akarsz tudni róla, kedves olvasó, menj el a Port Stowe közelében lévő kis fogadócskába és beszélj a tulajdonossal. A fogadó cégére egy sima deszkalap, amelyen csak egy kalap és egy pár cipő látszik, és a neve megegyezik e történet címével. A fogadós tömzsi, de jó húsban lévő, vaskos orrú kis ember, szöghaja van, és elszórtan rózsás foltok ékítik ábrázatát. Ha tisztességesen iszol, a tulajdonos is tisztességgel elmeséli mindazt, ami azóta történt vele…

203. oldal

>!
Beja

Az idegen egy hideg téli napon, valamikor február havában érkezett meg, vastag kesztyűs kezében kis fekete útitáskát szorongatott; abban az évben aznap havazott utoljára, s a férfi csípős szélben, hófúvásban gyalog jött át a dombon a bramblehursti vasútállomásról.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: február · tél
>!
KingucK

Kemp még hadakozott egy kicsit, aztán mozdulatlanul elterült az ágyon.
– Ha kiáltasz, beverem a képedet – mondta a Láthatatlan Ember, és eleresztette Kemp száját. – Láthatatlan vagyok. Sajnos, nem bolondság, nem is varázslat. Én valóban Láthatatlan Ember vagyok. És szükségem van rád. Nem akarlak bántani, de ha úgy viselkedsz, mint egy eszelős paraszt, kénytelen leszek ütni. Nem emlékszel rám, Kemp? Griffin vagyok, egyetemi kollégád.

17. Dr. Kemp látogatása

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Kemp · Griffin
>!
Laktózmentes_Csillag P

Sok fölösleges erőt, időt és alkalmat pocsékoltam el. Egyedül: csodálatos, hogy milyen keveset tud az ember egyedül elvégezni!

170. oldal

>!
psn

A parlamentáris eljárásra oly fogékony angolszász szellem ezúttal is megnyilvánult: sokáig vitatkoztak, de döntő lépésre nem tudták elszánni magukat.

>!
Blissenobiarella

Kifelé jövet nem vette észre Fearenside kutyáját, amely csak úgy, műkedvelő módjára, Hall lába körül szaglászott.

20. oldal - 3. fejezet (Gondolat, 1986)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Szép új világ
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Dickens Károly: Karácsoni ének
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Charles Dickens: Oliver Twist
Lewis Carroll: Évike Tündérországban
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Twist Olivér
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai