Nyugat-európai ​gazdaság- és társadalomtörténet 2 csillagozás

H. A. Diederiks – J. Th. Lindblad – D. J. Noordam – G. C. Quispel – B. M. A. de Vries – P. H. H. Vries: Nyugat-európai gazdaság- és társadalomtörténet H. A. Diederiks – J. Th. Lindblad – D. J. Noordam – G. C. Quispel – B. M. A. de Vries – P. H. H. Vries: Nyugat-európai gazdaság- és társadalomtörténet

Ez a kötet az 1987-ben megjelent kézikönyv bővített változata, a társadalomtörténeti részeket gazdaságtörténeti elemekkel bővítették ki a szerzők. A mű, mely a tradícióknak megfelelően Diederiks bevezetőjével kezdődik, elemzi Nyugat-Európa demográfia fejlődését több állomásban. A gazdasági változások több évszázados bemutatása mellett, a különböző csoportok, társadalmi viszonyait és mentalitás kutatását is előtérbe helyezik a szerzők.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris iniciálé Osiris

>!
Osiris, Budapest, 1995
346 oldal · ISBN: 9633791049 · Fordította: Kocsor Dóra
>!
Osiris, Budapest, 1995
346 oldal · ISBN: 9633791049

Enciklopédia 48


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

abstractelf>!
H. A. Diederiks – J. Th. Lindblad – D. J. Noordam – G. C. Quispel – B. M. A. de Vries – P. H. H. Vries: Nyugat-európai gazdaság- és társadalomtörténet

Érdekes olvasmány volt – sok mindent megtudtam belőle. Tetszett, hogy gazdaság- és társadalomtörténet mellett mentalitástörténettel is foglalkozott.


Népszerű idézetek

M_Milán>!

A parasztok számára semmi értelme sem volt, hogy panasszal éljenek a központi kormányzatnál. Lengyelországban például a fejedelem már 1518-ban kinyilvánította, hogy a paraszt és ura közti konfliktusba senkinek sincs beleszólása.

71

Kapcsolódó szócikkek: 1518 · Lengyelország
M_Milán>!

A textilipart is a nagy termelőegységekre való törekvés jellemezte. Már a középkorban is léteztek olyan műhelyek Flandriában és Eszak-Itáliában, ahol egy főnök vagy felügyelő alatt több tucat ember dolgozott, akiket ugyan legénynek vagy inasnak neveztek, de egyébként semmiben sem hasonlítottak céhes névrokonaikra.

90

Kapcsolódó szócikkek: Flandria · textilipar
M_Milán>!

Az egyszerű cikkek valódi tömegtermelése inkább a háziiparban valósult meg. A papírgyártás és könyvnyomtatás központjai Amszterdam, Párizs, Lyon, Köln és London voltak. Kerámiát Delftben, Rouenben, Marseille-ben, Frankfurtban és Drezdában készítettek.
Az érchegységbeli Meissen és a Párizs melletti Sévre porcelánjukról voltak híresek. Nagy szappanfőző műhelyeket találunk Amszterdamban, Marseille-ben és Hamburgban.
Üveget Hessenben, Türingiában és a pikardiai Saint-Gobainben fújtak.
A párizsi Gobelins cég faliszőnyegeiről vált híressé. A fontos fegyvergyártás is manufaktúrákban folyt, például Surreyben, Saint-Etienne-ben és Solingenben.

91

Kapcsolódó szócikkek: Amszterdam · Drezda · faliszőnyeg · Hessen · Köln · London · Lyon · Marseille · Párizs · porcelán · Rouen · Sévres · Surrey · Türingia
M_Milán>!

Az 1598-as szegénytörvények véget kívántak vetni a koldulás minden formájának: „senki se kódorogjon és ne is kolduljon sehol sem, még ha engedélye volna is, s ha mégis, úgy fogassák meg, és kapja a csavargók büntetését.
A koldulás és a szegénység a szegénytörvények ellenére sem lett a múlté Angliában, de nem jelentett többé fenyegetést a fennálló társadalmi rendre.

144

Kapcsolódó szócikkek: 1598 · szegénység
M_Milán>!

A helyi és a nemzetközi kereskedelem legnagyobb részét, főleg a tárgyalt időszak elején, az elsődleges létszükségleti cikkek és a drága luxustermékek tették ki.

87

M_Milán>!

Azon túl, hogy a lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdaságban dolgozott, és a kézműipar is javarészt mezőgazdasági vagy bányászati nyersanyagokat használt föl és munkált meg egyszerű módon, de nagy vonalakban az kézműipari konjunktúrát is a mezőgazdaságé határozta meg.

87

M_Milán>!

Egy ilyen jellegű gazdasági struktúrában a föld biztonságos befektetést jelentett, sokkal biztonságosabbat, mint az igen labilis, nagyon konjunktúraérzékeny ipari és kereskedelmi beruházások. így aztán, ha valaki megcsinálta a szerencséjét az ipari, kereskedelmi vagy hivatali életben, általában készséggel fektette vagyonát, de legalábbis annak nagy részét, földbe.

88

M_Milán>!

A kereskedők nem ritkán több száz vagy több ezer bedolgozót alkalmaztak. Ez esetben viszont meglehetősen nagy volt a termelés volumene. Ha igen nagyszámú termelő volt érintve, akkor tömegtermelésről beszélhetünk, és ekkor a forgalom, vagyis a beszerzés és az eladás igényelte pénzmennyiség is nagy volt.
Kivételnek számított, ha mégis sok munkás dolgozott egy fedél alatt. Korszakunkban a gyárosok még alig alkottak külön kategóriát.
A tényleges termelő gyakorlatilag a kereskedő szolgálatában állott, aki általában teljesen kezében tartotta az alapanyagok beszerzését csakúgy, mint a termelés koordinációját vagy a végtermék értékesítését.

87

M_Milán>!

A közvetlen környezetében lévő emberek megrendelése alapján dolgozott. Minden büszkeségét és szaktudását a mű elkészítésébe fektette, amelynek meg kellett felelnie a céh előírásainak. A műhelyben kevesen dolgoztak, legfeljebb öt-tíz személy, beleértve a családtagokat is.

88

M_Milán>!

A műhelyben kevesen dolgoztak, legfeljebb öt-tíz személy, beleértve a családtagokat is. A céh a legapróbb részletekig szabályozta a termelés és az értékesítés minden részletét, a minőségi normákat, a legények és inasok számát, a tanulóidőt és a fizetséget, az eszközök fajtáit és használatuk módját, a termelési kvótákat, az árakat és a versenyt. A műhelyben patriarchális viszonyok uralkodtak, ami semmi esetre sem jelenti azt, hogy mester és segédje harmonikusan, egymással egyetértésben dolgoztak volna. A mester volt minden további nélkül a főnök, és igen nagy hatalma volt a személyzet fölött. A fizetés igen kevés volt, a személyes szabadság rövidre szabott, a munkaidő viszont hosszúra nyúlt. Ezenkívül gyakran szélsőségesen hosszú tanulóidőt követeltek meg. A kitanult kézműves ezért gyakran évekig csak egy tanonc csekély fizetését kapta.

88


Hasonló könyvek címkék alapján

Yuval Noah Harari: Sapiens
Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III.
Massimo Montanari: Éhség és bőség
Paul Zumthor: Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában
Georges Duby: Emberek és struktúrák a középkorban
Ladányi Miksa (szerk.): Hevesvármegyei ismertető és adattár
Bódy Zsombor (szerk.): Háborúból békébe
Gilberto Freyre: Udvarház és szolgaszállás
Paládi-Kovács Attila: Ipari táj
Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok