Üdv ​a tolvajnak! 6 csillagozás

Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1983
350 oldal · ISBN: 9632719611

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!

Rövid írások. Inkább karcolatok, mint novellák. Meglehetősen találó vázlatok a korról, melyben születtek, s így tulajdonképpen korunkról is. Mérhetetlenül hiábavaló azt képzelni, hogy az önkényesen megvont korszakválasztó határok mindent megváltoztatnak. Ennek az ábrándnak esik áldozatul minden reformer, forradalmár és ellenforradalmár. Beidegződések, gondolkodásmódok fittyet hánynak hatalomnak és rendszernek. Gyurkovics térképe alapján nem tévedhetünk el, de világrengető felfedezéseket sem tehetünk. Humora, akár egész világlátása, olykor mély, máskor inkább fárasztó. De igen találó. Ellenben aligha vethetjük szemére a pontatlanságot, hiszen akár a Kádár-korszaknak, melyben született, akár napjainknak a lényege, a felelősség nem vállalása – szép magyartalan kifejezéssel – , a dolgok elkenése, a konkrétum általános szintre utalása. És ezek borzasztó jól tükröződnek Gyurkovics írásaiban.

Szabóné_Erdős_Gyöngyi >!
Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!

Művészek, alkotók, kritikusok, és hétköznapi emberek alkalmi párbeszédei valamikor, akárhol. Novelláknak nem mondanám. Inkább csak felvillanó élethelyzetek, gondolatok, vélemények egymás mellett, hosszú tömött sorokban, amelyek már el is tűnnek, mielőtt igazán beleélném magam, ügyesen helyet adva valami egészen másnak. Néha megmosolyogtató, vicces, esetenként maró, éles, hasba akasztó, máskor meglepően hűvös és tárgyilagos, trükkös logikai kunkorokkal. Bukkanók közt haladva megy a sodrással tovább, folyik szüntelen, változatos, locsog, színes és tele van kiszámíthatatlan, előre láthatatlan fordulatokkal és kanyarokkal, mint maga az élet.

Gólyanéni>!
Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!

Időpocsékolásnak tartom, hogy kézbe vettem a könyvet. Inkább idegesítő, mint humoros történetekkel ismerkedhetem.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

Egy világban, ahol nincs igazság, gyerekként nem lehet élni. Csak felnőttként.
Úgy elviselhető. Ha durvább a bőrünk, az idegrendszerünk. Mit van mit tenni? Felnőtté kell válni, akár nyolcévesen, akár tizennyolc évesen.
Itt kettéválik gyermekeink hada:
1) vagy beáll a versenybe, 2) vagy kívül áll.
Az első megoldás a könnyebb. Apa is azt mondja. Anya is. „Legyél valami.” Ez annyit jelent: küzdj, harcolj, tanulj, tiporj, feszíts, törtess, lényegében, versenyezz. Mit versenyezz? Elöl légy! Nyújtózkodj! Jelentkezz! Előbb csapj be, mint a másik! És akkor versenyezni kezd. Pontszámokért, mint éhező a kenyérért. Helyzetekért, mint cseléd a munkaközvetítőben. Mosolyokért, mint diplomata a habfürdőben. És mosolyog és jelentkezik és tettre kész és makaróni. A makaróninak sosincs vége.
Csak enni kell. Tömni magunkba.
A másik csoport kívül áll. Mindent elítél. Az ejt a világra, az már „tudja”, hogy itt hamis a játékszabály. Bódítja magát – élvezetekkel, kábítószerrel, csalással, terrorakciókkal. Hamis rulettasztalnál hamisan kell játszani: csalni, elvenni a másikét, ügyesen hatalmaskodni, hatalmasan ügyeskedni. Olyan ez, mint a makaróni. Csak tömni kell magunkba.
S makaróni nélkül nem lehet élni? Nem.
Valamilyen makarónit meg kell enni. Csalást, versenyt, hitegetést, álmunkát, élvezetet, álaszkézist, de a makarónit meg kell enni.

SteelCurtain>!

– S mit szól az oslói kápolnához?
– Ott még nem voltam. Bár oszlóban vagyok.

SteelCurtain>!

Megkapaszkodik. Egy eszmében, mint egy rúdban, amíg az oda nem ragad a tenyeréhez. Azon hintázik.

SteelCurtain>!

– Terhes vagyok – mondja a lány félévi intenzív és elcsukló hangú együtt hálás után, szerényen a dívány szélén ülve, két fényes térdét szemérmesen összezárva, míg a fiatalember lelkesen rohanna az esti műszakba vagy az esti műszaki egyetemre, izzadt ingét magára kapkodva, de megáll a kapkodásban.
– Terhes?
– Az. Mondom.
– Kitől?
– Szemét alak vagy. – Legtöbbször ez a válasz.

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

– Előszoba.
– Igen? Nem is gondoltam. Hova lehet innen belépni?
– A halálba.

SteelCurtain>!

Kérem, nekem nem jó semmi. A torta piskótája fullasztó, a krém túl krémes. A szerelem izgató, de túl rémes. Az igazság túl igazságtalan, a boldogság túl boldogtalan. És a társadalom túl társtalan.

SteelCurtain>!

Így aztán elhatároztam, hogy vizet prédikálok. Tiszta, hűs forrásvizet, miközben este, fél nyolc után holtrészegre ihatom magamat. Gyakran úgy teszem föl a kérdést otthon: „Inni – vagy nem inni, ez itt a kérdés.”
Hogy bosszút álljak, ahogy a Szellem fölszólított, minden igazságtalanságon. Miért? Jobb volna, ha úgy tenném föl a kérdést: „Írni, vagy nem írni?”
Ez az én hamletizmusom.

SteelCurtain>!

Hosszasan, szívósan, okosan, szenvedőleg – de győznek a nők. Ők a világ urai.
Ha nem is látszik.

Kapcsolódó szócikkek: nők
SteelCurtain>!

Hiszen zsebemben lapult fiam egyetemi felvételének véghatározata, két pecséttel, olvashatatlan aláírással:
– Nem tudjuk fölvenni. Tehetséges.

SteelCurtain>!

– Fáradt vagyok.
– Mit dolgozott?
– Semmit.
– Attól.


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben
Harsányi Gábor: Botrány a sportcsarnokban
Moldova György: A beszélő disznó
Örkény István: Egyperces novellák
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Cserna-Szabó András: Rézi a páczban
Királyhegyi Pál: Ami sürgős, az ráér
Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Molnár Ferenc: Toll