Azúr 3 csillagozás

Gyurkovics Tibor: Azúr

Gyurkovics Tibor új verseskötettel jelentkezik, a legutolsó évek összegyűjtött termésével.Témájuk a test, lélek, szerelem, élet és halál, és – betegség. A rejtőzködő transzcendens Isten és az antropomorf „öregisten” a költő számára ismeretlen is, ismerős is, ellenség, barát és végső cél, melynek bekövetkeztét – mint minden ember -késleltetni óhajtaná.

>!
Kairosz, Budapest, 2008
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636622060

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Gyurkovics Tibor: Azúr

Mennyire találkoztunk? Eléggé. De megérteni ezt még később fogom.

Azúr versek nem a kék égről, a gondtalanságról, felüdülésről szólnak, hanem az Úrral való találkozásokról. Istenes versek az élet alkonyáról. Rövidek, velősek és őszinték. Nem is megítélni óhajtom a költeményeket, a csillagjaim a találkozásunk mértékét fejezik ki.
Gyurkovics Tibor zömében 2006 körül írt verseit tartalmazza a kötet, mely egyrészt az Istennel való kapcsolatába enged be minket, másrészt a szandai életének pillanataiban részesedhetünk, harmadrészt pedig itt vannak a madarak.
Fájóan kifejezőek, hiányokról árulkodnak és a vágyról, hogy még nagyobb átfedésben létezzen teremtőjével.

"Már nem azt mondom amit akarok
már nem is az „vagyok aki vagyok”
istentelenül lettem Istené
azáltal hogy az Isten elhagyott." (Nem-Isten)

Ez az elhagyatottság az élettől távolodás része ugyan, de fájdalmát akármilyen szép is, nehéz elfogadni.

„Az ember végül egyedül
akar meghalni menekül
szerelmei szerettei
az egész élete elől
amikor majd nem létezem
senki se fogja a kezem!”

írja a Finis című versében. A kötetet áthatja a melankólia, a szép, azúros színek talán csak a vége felé akadnak, ahol sokasodnak a madarak, de a magány az most már megmarad.

Kek P>!
Gyurkovics Tibor: Azúr

Nem emlékszem, hogy ezt a kötetet halála előtt vagy halála után vettem-e meg, s olvastam el rögtön. De halála évében jelent meg, s bizony a kötet is a halálra való készülésről szól. S mint ilyen, természetesen a legfőbb kérdésről is, hogy most akkor van-e vagy sincs – és ha van, akkor milyen is az Isten. Ezért a cím a kék borítóval igen beugrató. :) Egy újabb mosoly attól a bozontos szemöldökű arctól. Mivel a versek többé-kevésbé mind istenes versek, a kék szín meg csak elvétve fordul elő bennük. (De azért az az icipici kék különleges és mérgező. Íme egy pl.: https://moly.hu/karcok/732497 ) Hiába, hogy ő nem úgy volt istenhívő, mint én, de a küzdelme a hitért – s versbéli tanúságtételei ennek – szépek, néhol megrendítőek. És persze madarak, madarak (létezik, hogy valaki öregkorára a halált várva nem madarasul? Kell, hogy odaátról intézzék a téli madáretetők ügyét, kik utolsó idejükben lelkük röptetését tanulták tőlük ), Szanda + Kazinczy – és a női társ.
Valamikor később, egy versembe beleszőttem a kék halált, tudom, hogy ezt neki köszönhetem, ennek a könyvnek – és ő most is kacsintgat és somolyog, de én azért nem szeretném látni a monitoromon.
(Ajándék tőle a legtöbb sor, – úgy tekintem ez: https://moly.hu/idezetek/665673 a születésnapomra.)


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Játékszer

Még pillanatra visszahőkölök
mint fű közt labdát kereső kölyök
csak a játékom Uram meglegyen
úgy halhassak meg természetesen
– mivel az igaz utat nem lelem.

2006

66. oldal (Kairosz, 2008)

>!

Vak aranyszoba

Istenhomály dereng a nagyszobában
amelyen egykor egy-egy pillefény
átszáll és rajta aranysárga szárny van
megáll fejem vastag szemöldökén
ilyenkor látom őt Szemeim lehunyva
De akkorra már akkora a csend
szemembe robban belül mint a bomba
s szemhéjamon az Isten átdereng.

2006. január

Lunemorte P>!

Vadászat

Tanulj meg együtt élni bűneiddel
és sebeiddel mint a vad akit
istenvadászok rossz tölténye ért el
s a hóban hagyja véres nyomait.

2007

50. oldal (Kairosz, 2008)

Lunemorte P>!

Kétféle isten

Kétféle isten szokott érdekelni
az egyik öreg finom jól bevált
művészujjai közt pörög a semmi
iparszerűen űzi a halált.

A másik előtt szoktam térdepelni
ki hetven éve jórészt rám se ránt
ütöm cibálom szeretném szeretni
hogy elkerüljem véle a halált.

2005. december 24.

64. oldal (Kairosz kiadó, 2008)

Kek P>!

EXTRA MUROS (J. KR.)

Csak állok a kapu előtt
és sírok mint egy kisgyerek
ahogy hallom szenvedni őt
odabenn s nem segíthetek
pedig mindenem fölajánlom
az életből amit lehet
egy percre innen a halálon
csak zörgetek csak zörgettek.

26. oldal

1 hozzászólás
>!

Idill – „aminincs”

Rózsaszínű ég alatt jár-kel anyám is csendesen
sárga fűzfaág a hajszál felhős hófehér fejen
fúj a szél miért ne fújna ám csak éppenhogy legyen
kellő távolságba bújva fújva
cigaretta-füstben bújva Isten szunnyad szeliden.

2006. január 26.

Kek P>!

MAGUNKBAN

Ne írj le mindent ami megmarad
az szebb mint amit elbírna a lap
lassan szived kútjába húzódik
ki verhetetlenül melegebb és valódibb.

2007. tavasz

56. oldal

Kek P>!

A STIGLIC

Titiri titira titira titiri
a stiglic ennyit tud mindössze mondani
csillogó éneke mégis az égre száll
jó hogyha megáll végül Szűz Máriánál.

2006

71. oldal

Kek P>!

MÁSUTT

Ne tudja senki meg ki voltam
hiába nézik fényképeimet
hogy közben merre kóboroltam
soha nem mondtam senkinek.

2007. december

11. oldal

Kek P>!

VÉGLEG

Segíts nagy Isten ha majd általérek
s e földi létet újra átalélem
e csodákkal és sebekkel teli
földi létet majd elfelejteni.

2006. szeptember 20.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Petri György: Összegyűjtött versek
Terék Anna: Duna utca
Faludy György: Vitorlán Kekovába
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Terék Anna: Halott nők
Bereményi Géza: Versek
Baka István: Versek
Szöllősi Mátyás: Állapotok
Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus
Csukás István: Összegyűjtött versek