Közhelynek számít a magyar történeti irodalomban, hogy a magyar historiográfia egy rövid időszakot és irányzatot (a két világháború közötti szellemtörténetet és legfőképpen Szekfű Gyulát) leszámítva nem igazán érdeklődött a történettudomány teoretikus és metodológiai kérdései iránt. Bár minden korszakban (19. századi pozitivizmus, szellemtörténet, II. világháború utáni időszak) jelentek meg elvétve és szétszórva ilyen jellegű írások és fordítások, ezeket azonban szisztematikusan még senki sem gyűjtötte össze. Az írások összegyűjtése után derült ki, hogy jelentős irányzatok, metodológiai iskolák és tanulmányok teljesen hiányoznak ebből az anyagból, valamint, hogy a fordítások jó része nem felel meg a szakmai követelményeknek. Ezek után a szerkesztők feladata az volt, hogy a meglévő fordításokat átnézzék és egy szintre hozzák, a magyarul meg nem jelent tanulmányokat pedig lefordítsák. Ezen túlmenően minden szöveg előtt röviden bemutatják szerzőjének tudományos pályáját, és közlik… (tovább)
Történetelmélet I-II. 1 csillagozás
Róla szól: Karl Jaspers
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris tankönyvek Osiris
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Népszerű idézetek
A kereszténység történészek vallása. Más vallási rendszerek hittételeiket és rítusaikat olyan mitológiára alapozták, amely lényegében kívül áll az emberi időn. A keresztények Szent Könyvei viszont történelemkönyvek, liturgiájuk pedig – egy Isten földi életének epizódjaival – megemlékezik az egyház és a szentek történetéről.
34-35. oldal, I. kötet, Marc Bloch: A történész mestersége (Osiris, 2006)
A történelem és irodalom közötti éles választóvonalnak az az oka, hogy az előbbi teljesen híján van a játék elemének, ez pedig az irodalomnak kezdeteitől máig alapja és jellemzője.
I. kötet, 28. oldal - Johan Huizinga: A történelem fogalmának meghatározása (Osiris, 2006)
Persze a történelem, még ha minden egyébre alkalmatlan volna is, még mindig érvként hozhatná fel maga mellett azt, hogy szórakoztató. Vagy pontosabban, mivel szórakozását mindenki tetszés szerint választhatja meg, legalábbis igen sokak számára az. Engem, személy szerint, amióta eszemet tudom, mindig nagyon lekötött. Mint a történészeket mind – azt hiszem. Mert másként mi okból választották volna ezt a foglalkozást? Aki nem egészen ostoba, az mindegyik tudományt érdekesnek találja. De a tudós alighanem csak egy olyat talál, amelynek tényleges művelésében kedvét leli. Ha megtalálja, és neki szenteli életét, ezt szoktuk tulajdonképpen hivatásnak nevezni.
35. oldal, I. kötet, Marc Bloch: A történész mestersége (Osiris, 2006)
Az emberi értelem természete ugyanis olyan, hogy inkább megérteni, mint tudni akar. Ebből fakad, hogy egyedül azokat a tudományokat tekinti valódi tudománynak, amelyek meg tudják magyarázni a különféle jelenségeket. A többi tudomány – Malebranche kifejezésével – puszta „polimátia”. Az enciklopédikus tudás lehet ugyan szórakoztató vagy lehet megszállottság, de ma éppúgy nem sorolják az értelem nemes teljesítményei közé, mint Malebranche idejében. Függetlenül attól tehát, hogy néha hasznos tanulsággal szolgálhat-e az ember tetteihez, a történelemnek csak akkor van joga hozzá, hogy a szellemi erőfeszítésre valóban méltó tudományok közé sorolja magát, ha az összefüggéstelen, mintegy korlátlan egyszerű felsorolás helyett a dolgok racionális osztályozását és fokozatos megértését ígéri nekünk.
37. oldal, I. kötet, Marc Bloch: A történész mestersége (Osiris, 2006)
Hogy a történelem jelenségének formáját és szerepét helyesen értsük, mindenekelőtt meg kell szabadulnunk a naiv történelmi realizmustól; ez a művelt embernek általában, de éppen úgy a történészek nagy többségének is kezdeti szellemi magatartása. Általában azt képzelik, hogy a történelem törekvése, hogy a múlt meghatározott elbeszélését adja, ha csak a Bernheim és Bauer által szűkített értelemben is. A valóságban azonban nem nyújt többet, mint egy bizonyos múlt egyfajta ábrázolását, egy szeletnyi múlt érthető képét. Sohasem rekonstrukciója vagy reprodukciója egy bizonyos adott múltnak. Valamely múlt sohasem adott. Egyedül a hagyomány adott. Ha a hagyomány valamely ponton hozzáférhetővé tenné számunkra az előidő teljes valóságát, abból még nem adódnék történelem, jobban mondva, akkor adódnék a legkevésbé. Csupán bizonyos összefüggésekre feltett kérdésben – s ezen összefüggések lényegét a nekik tulajdonított érték határozza meg – keletkezik a történelem képe. Ez teljességgel így van, akár a szigorú kritikai módszerrel vizsgált történelemre, akár a régebbi művelődési időszakok históriás énekeire és eposzaira gondolunk.
I. kötet, 28. oldal - Johan Huizinga: A történelem fogalmának meghatározása (Osiris, 2006)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Iván Katalin (szerk.): Az ókori görögök ·
Összehasonlítás - Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv 91% ·
Összehasonlítás - Michael Tomasello: Gondolkodás és kultúra ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás - Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza ·
Összehasonlítás - Georg Hauptfeld: Heller Ágnes ·
Összehasonlítás - Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete 88% ·
Összehasonlítás - Hajdu Ráfis Gábor: Hit és gyógyulás ·
Összehasonlítás - Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat ·
Összehasonlítás - Erik Hornung: Az egy és a sok ·
Összehasonlítás