Egy ​régi udvarház utolsó gazdája 80 csillagozás

Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Gyulai Pál 1857-es kisregénye a magyar realista epika egyik első nagy teljesítménye. Haladás és nemzet ügye 1849 után szembekerült egymással. Idegen polgárság foglalta el a gazdasági kulcspozíciókat, miközben a nemzeti függetlenség és az alkotmányos államrendszer hívének tekinthető, számában megfogyatkozott köznemesség jobb híján tétlenségbe, úgynevezett passzív ellenállásba húzódott vissza, s az idegen elnyomás megszűnését a nagypolitikai erőviszonyok kedvező alakulásától várta. A köznemesség kitartását a régi értékek mellett és otthontalanság-érzetét saját portáján nagy beleéléssel és együttérzéssel, de e magatartás anakronizmusát sem hallgatva el mutatta be Gyulai Pál kitűnő kisregénye.

Eredeti megjelenés éve: 1857

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár, Magyar regényírók képes kiadása, Populart Füzetek, Olcsó könyvtár

>!
Osiris, Budapest, 2004
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633895138
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
80 oldal · ISBN: 9636130701
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
80 oldal · ISBN: 9636131279

3 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

„Oly erős szenvedéllyel csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta a jelent.”
Szomorú ez, mikor váratlanul érthetetlenre változik a környező világ, felborul minden, amit addig tudott, hitt az ember, amikor elveszti a talajt a lába alól. Ráadásul a céljai, törekvései is elvesznek: felesége meghal, fia egy távoli országban haldoklik, lánya elkerül a háztól, idegen befolyás alá, vagyona és gazdasága romokban.
És ahogy a világ töredezik, úgy romosodik az udvarház, és úgy öregszik meg, sorvad el idő előtt utolsó vén birtokosa. Ez a vén mindössze 60 éves…
Összehasonlíthatatlan Újházi Lászlóval, aki ugyan 1849-ben szintén „roskadt termetű, fehér szakállú, aggastyánnak látszó ötvennégy esztendős férfi”, mégis a család, a feladat, az eszme erőt és tartást ad neki, és hosszú életet.
http://moly.hu/konyvek/bogati-peter-flamingok-uj-budan

>!
OlvasóMókus
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Vannak olyan könyvek, amiket a címe miatt olvasok el, mert annyira szép címe van. Ennek a könyvnek is annyira szép címe van. De csak a címe volt szép, illetve a rövidsége. Rég volt már, hogy ilyen mérhetetlenül nagyon untam egy történetet. Pedig nem lett volna rossz, ha kicsit másképp van megírva.

>!
chhaya
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Rövid, ám annál szomorúbb történet. Hogy lehet feldolgozni, mikor az embert kinövi a saját környezete, a körülötte élő emberek, de még a szerettei is? Hogyan lehet úgy elviselni a veszteséget, ha emlékszik a régi dicsőségre, és tudja, hogy lehetne a mostaninál jobb? És hogyan lehet elviselni, hogy a világon senki nem ért meg?

Nem gondolom, hogy Radnóthy Elek megérdemelte a sorsát, de azt sem, hogy nem tehet semmiről. A világ megváltozott körülötte; ez rengeteg rugalmasságot és alkalmazkodást kíván, ő pedig merev ember volt, aki a múltban él. Lányára és sógornőjére ugyanez igaz visszafelé: ők elfogadták ezt az új rendszert és ki is élvezték tőlük telhetően, éltek benne… De semmi türelemmel sem viseltettek egy megviselt öreg iránt.

Érzékletes olvasmány, szomorú, komor, de mindenképpen megérte olvasni.

>!
Aczeoba
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Radnóthy Elek személyes tragédiáján keresztül a régi Magyarország hanyatlását, a rendi alkotmány érvénytelenné válását, az új rendszer térhódítását vázolja a szerző, alig száz oldalnyi terjedelemben, ehhez képest megkapó árnyaltsággal, a közel egy évszázad múltán kialakult mikrotörténet, mentalitástörténet módszereire emlékeztetően. Radnóthy 1848 őszén Kolozsvárt megbetegedett, és másfél évig nem térhetett haza Kisküküllő menti udvarházába. Megérkezésekor siralmas látvány fogadja: a cselédség nagy része szétszéledt, a ház homlokzatáról a kőcímer leverve és összetörve, a ház előtti történelmi kőrisfák beégett derékkal sínylődnek, földjei egy részét elfoglalták, fontos okmányait elrabolták, a gazdaság romokban hever. A több mint nyolcszáz éves, szentírási alapokon nyugvó alkotmány, a régi organikus rend megdönthetetlenségében bízó méltóságos úr döbbenten, fásult közönnyel szemléli vagyona és tekintélye pusztulását. Számtartója praktikus tanácsaira nem hallgat; a „törvénytelen adót” ellenzi, a földfoglaló kertészt régi nemesi jogaira hivatkozva erőszakkal veti ki az utcára, aminek elfogatás lesz a következménye, és pörök sorozata. Megaláztatását csak fokozza, amikor megtudja, hogy szabadulását nem a törvénynek köszönheti, hanem az ezredesné befolyásának. Saját halálát előre megjövendöli; az igazságtétel későn érkezik, a régi udvarházat nem örökölheti senki. Az új, német gazda szemüveges jószágigazgatójával mindent reformál és civilizál. A français-t más is járja úgy, mint ő, de a polkában és valcerben keresni kell párját…
(Ez az írásom egyszer már megjelent az Új Könyvekben, 200418177 szám alatt.)

>!
Kisanna
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Gyulai Pál neve nekem eddig ismeretlen volt, de örülök hogy a kezembe akadt ez a könyve, mert nagyon jó olvasmány. Egy öregúr visszatér régi kastélyába, de már semmi nem olyan mint volt. Nincs meg a régi tisztelet, megmaradt cselédei elhagyják, akárcsak divatos kisasszony lánya. Igényes, szépirodalmi szöveg, a sok szomorúságot néha gúnnyal, humorral oldja fel az író.

>!
Habók P
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Nehéz erről a regényről írni. Gondolom, megírni sem volt könnyű. Egy ember, aki mellett elszalad az élet, és ő nem is érti, mi az új módi, de nem is akarja érteni. Minden rossz, ami nem úgy van, mint régen, és a gazda keserű, ingerült és támadó lesz. És már nemcsak a megtörtént eseményekkel, a hivatalnokokkal ellenséges, hanem a saját családjával is.

>!
oscarmániás
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Bámulatosan tanulságos regény, megelőzve Mikszáthot és Móriczot, a Kiegyezés és Trianon előtt évekkel, évtizedekkel előbb. Kihagyhatatlan remekmű.

>!
Véda MP
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Nem volt rossz, de kiemelkedőnek sem tartom. Egy szombat estét és vasárnap délutánt jól el lehetett tölteni vele, de ennél mélyebb nyomot nem nagyon fog hagyni bennem.

>!
tsikorgo
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

Az egyik legjobb magyar cím, szerintem. A szöveg persze didaktikusabb talán annál, amit ma szerethetünk, dehát ennyi idő után nem csoda, meg persze ízlés kérdése.


Népszerű idézetek

>!
bbea

Oly erős szenvedéllyel csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta a jelent. Egész álomvilágban élt, amelyben csak az volt való, hogy szenved, haragszik, fárad és vénül.

>!
Espresso

Még mindenből érdekelte valami, de csak félig; még fellángoltak szenvedélyei, de csak mint az emlékezet világa; még élt, de csak álmodozott, minden nap haldokolva.

>!
ppeva P

Radnóthy ifjabb korában tudott valamit németül, tisztelője volt a német műveltségek, de most már keveset ért belőle, s mióta német lett a hivatalos nyelv, ha tudna németül, sem akarna tudni.

5. fejezet

>!
InterCity

Gyermek volt, aki önmagával tehetetlen, öreg, aki elfáradt már élni.

>!
chhaya

Hánykódott a múlt és jelen között; nem tudott feledni, mert minden a múltra emlékeztette, és örömest feledte a jelent, ha a múlton mélázhatott.

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: jelen · múlt
>!
Kisanna

– Jaj, gyilkos, megöli az én kedves Figarómat – sikoltá az ezredesné.
– Papa, az istenért, ne rugdalja szegény Figarót! – esengett Erzsi sírva.
– Ember, mit csinálsz? – ismétlé nagy pátosszal az ezredesné.
– Megbolondulok! – fuldoklott Radnóthy.
A kis haszontalan kutya még élesebben ugatott, még jobban harapdálta Radnóthy lábát, aki egész dühbe jött. Az ezredesné három nyelven sikoltozott, németül a kutyához, franciául Erzsihez, magyarul Radnóthyhoz. Erzsi folyvást pattogott és sírt. István és az ezredesné cselédei ijedve rohantak be, s velök együtt Maros, a házi komondor, amely pártul fogta gazdáját, s majdnem szétszaggatta Figarót. Valóságos pokoli lárma keletkezett, amelyben senki sem tudott szóhoz jutni, s mindenki kapott legalább egy oldaldöfést.

25. oldal

>!
ppeva P

Itt hasalt vagy kapkodott csontok után a nagy komondor, amelyet, hogy meg ne dühödjék, folyóvíz nevére, Marosnak keresztelt a babonás béres.

1. fejezet

>!
ppeva P

A kertész nem ok nélkül tartotta rá magát. A keze alá bízott kert egy egész kis tartomány volt; se a régi francia kerthez, se az új angolparkhoz nem hasonlított, eredeti magyar kert volt, amely dúsan megáldva a természettől, magába foglalt mindent; virágos-, veteményes , gyümölcsös-, méheskertet, aszalót, pálinkafőzőt, malmot, egypár rétet, jó darab erdőt s a családi sírboltot a falusi temető felé. E rend a rendetlenségben, e számítás a pazarlás közepett, e gond a hanyagság kíséretében sok bizarr bájt, vadon szépséget ruházott reá. A kertész mindig jobbágycsaládból telt ki, s a fiú örökölte atyja hivatalát. Mindenik öregbítette tudományát, és gondolt ki valami újat. A mostaninak atyja volt köztük a legnyughatatlanabb; járt és tapasztalt, nagy tervekkel jött haza, amelyeket sohasem tudott végrehajtani. Azonban az a hársfasor a kert legkisebb pontján, amely közepütt tágas körré alakul, az ő műve. Egy kékesfehérre festett kis filegorja díszeleg itt, elevenzöld gyepkarikák váltakoznak szanaszét, cserepekbe ültetett virágok nyílnak körös-körül, s roppant kő-Neptun ontja orrán-száján egy kis patak vizét. A falusiak minden vasárnap eljöttek ide bámulni, a gyerekek órákig elállingáltak a kő-Neptun előtt, be is dugdosták orrát fűvel vagy szösszel.

1. fejezet

2 hozzászólás
>!
Cheril

A nemesi birtok, számtartó uram, nem városi ház, amelyet adni-venni, cserélni-berélni lehet. Azt karddal szerezték, az szent dolog, az a családé, nem egy emberé. Úgy adom át fiamnak, amint atyámtól örököltem.

15. oldal (pdf-formátumban a MEK-en)

>!
Cheril

Radnóthy arca kiderült; megmozdultak szívében az ifjúság édes emlékei, s lágyan ringatták, mint a bölcső a gyermeket. Mindketten annyit beszéltek, hogy nem tudták kibeszélni magokat. Néha belezavarodtak az évszámokba és nevekbe, vitatkoztak, meg is haragudtak egymásra, aztán kibékültek, s azt határozták, hogy már késő az éjszaka, ideje volna lefeküdni, majd megálmodják holnapra, amire ma nem emlékeznek.

40. oldal (pdf-formátumban, a MEK-en)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Jókai Mór: A kétszarvú ember
Kassák Lajos: Misilló királysága
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III.
Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág
Bálint Tibor: Zokogó majom
Szávai Géza: Székely Jeruzsálem
Rákosi Viktor: Elnémult harangok
Bodor Pál: Haldoklás anyanyelven