Napról ​napra Trianon 4 csillagozás

Szomorú, de szükségszerű olvasmány. Filmszerűen peregnek le előttünk az események, amelynek végén országunk elvesztette területének kétharmadát, népességének több mint a felét. A szerzők magyar szemszögből, de nem indulatból, a tényeknek megfelelően, olvasmányosan, időrendi sorrendben elevenítik fel a vészterhes napokat, amik évekké dagadtak. Trianon máig fáj annak, aki elsősorban magyar, és nem világpolgár. Nem a területvesztés, nem is a gazdasági potenciál, a természeti kincsek idegen kézbe kerülése miatt, hanem a magyarság eltűnése miatt. Ha egy ősi magyar városban már nem hallani magyar szót az utcán.
Lehetett volna másképp? Nem kerülik meg a kérdést, mint ahogy azt sem, hogy ki a felelős a történtekért. Sokak véleményével ellentétben nem a nemzetiségek elnyomása vezetett el idáig, nem is az, hogy nem tudtuk megszerettetni magunkat a szlovákokkal, a románokkal, a szerbekkel, horvátokkal. Károlyi naivsága és a kommün csak rontott a helyzeten, de nem ez volt a fő ok. A nyugati nagyhatalmak és a geopolitika tett be nekünk, párosulva szomszédaink mohóságával.
A történeti események, katonai momentumok mellett bevillan egy-egy portré, újságcikkek, levéltöredékek.
Tetszik, hogy a hadi helyzet változásai során az éppen szóban forgó város, falu 100 évvel ezelőtti és mai lakosságát, nemzetiségi arányait összeveti. Így rögtön kiderül, hogy milyen mértékben pusztul a magyar az elcsatolt területeken. Ugyancsak kiderül, hogy a magyar lakosság esetenkénti lemészárlásának van-e emlékműve az adott településen. És amit gyakran elfelejtenek, a megbékéléshez mindkét fél akarata szükséges. Egy kézzel nem lehet tapsolni.
A lévai mindennapok dőlt betűs szövege jó ötlet.

Hatalmas tényanyag jól feldolgozva. Megkerülhetetlen irodalom a témával kapcsolatban.

Szeretettel ajánlom mindenki figyelmében ezt az alaposan és jól megírt dokumentum kötetet!
Alapos és részletgazdag kidolgozás, érthető, adatokkal és hasznos kiegészítő információkkal gazdagon megírt, mondhatni hiánypótló mű.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, ahogyan előttem is írták, hogy nem egyszerű olvasmány, odafigyelést igénnyel, hiszen adatokat, részleteket és összefoglaló leírást tartalmazz. Megrázó, olykor ökölbe szorult a kezem, az aljas árulások, a vakpolitika, az érdekek és főképpen az aljas gyarmatosító politika miatt; mennyi lehetőség, alkalom adódott … . S ma is hasonló időket élünk, 100 évvel később a szinte nagy számú magyar lakosú, de elcsatolt falvak, városok, ma már töredéke él és beszél magyarul. A sok ígéret, az elcsatolt területek szabad jogaival és egyéb hazug ígéretekkel szemben ma is adósok a megszállók. A kötet részletesen, szinte napról napra levezeti, mi vezetett Trianonhoz, s mi történt utána követő években. Ajánlani tudom középiskolásoknak, egyetemistáknak, vagy csak érdeklődő olvasóknak. Helyet kap a leírtak mellett a „mi lett volna ha …?” gondolatok, következményekkel, valamint régi sztereotípiák, melyek most helyre kerülnek, hála a szerzőknek. Gratulálok a szerzőknek, igazán tartalmas dokumentum kötet lett!

Most értem ennek a könyvnek a végére. Szeretek belemerülve olvasni, ezért eltartott pár napig, amíg kiolvastam.
Ez egy hatalmas, nagyon alapos munka. Őszintén szólva nem egy könnyű olvasmány, de aki ilyen könyvet kinyit, nem is hiszem, hogy arra vágyik. Még aki távol is tudja magát a témától, azt is sorozatosan berántja.
Zseniálisak a korabeli visszaemlékezések, ahogy a politika magaslati távlatáról egyszerre csak lekicsinyít az egyszerűbb emberek hétköznapi életére. Hogy hogyan változott meg gyökeresen az életük, hogyan próbáltak ellene küzdeni a saját szintjükön. Az összehasonlító népességszám adatok is nagyon jók, fejbeverősek. A hódító tervekről, a román visszavonulás előtti állapotokról lehetne benne egy-egy térkép; a vizualitás mindig jobban tud ütni.
Szeretem az olyan könyveket, ami ugyan egy sokszor tárgyalt témáról szól, de mégis képes megvillantani egy másik nézőpontot. Én Horthyról, Kun Béláról, a helyzetről nem tudtam ilyeneket. Okoskodásokat már hallottam, hogy ki mit kellett volna csináljon, hol vesztünk el, de ilyen átfogó, több nézőpontot, lényegi háttérinformációt megjelenítőt még nem.
Ezt a könyvet nem úgy lehet élvezni, ahogy a Máglyatüzet. Jó lenne nem tudni a végét, de persze tudjuk. Őszintén szólva én még jó könyvet nem olvastam a témáról – egészen eddig. Mégsem csak azoknak ajánlom, akik benne vannak amúgy is a témában. Ez a könyv nem túloz, nem uszít, tényeket mond el és megmutatja a benne élt embereket. Mindig ott lesz a polcon kategória.