Napról ​napra Trianon 4 csillagozás

1918–1924
Gyulai György – Demkó Attila: Napról napra Trianon

„E ​kötet életközelbe hozza a száz évvel ezelőtti történéseket, szemünk előtt teljesedik ki a magyar tragédia. Tárgyszerűségé, hitelessége és alapossága mellett nem riad vissza a »mi lett volna, ha?«-típusú kérdések megválaszolásától, következtetéseit pedig feszes érveléssel és tények sokaságával támasztja alá. Kötelező tananyaggá kellene tenni.” (Borbély Zsolt Attila, Arad)

„Hosszú évtizedek alatt a felvidéki magyarság, de még inkább a szlovákság döntő része kitörölte emlékezetéből a múltat. Generációk nőttek fel anélkül, hogy bármit is tudjanak az 1919-es pozsonyi és zselízi sortűzről, a komáromi vérengzésről és a számtalan egyéb atrocitásról, amelyet a cseh légiók elkövettek a Felvidéken. Ez a könyv hiánypótló.” (Falath Zsuzsanna, Pozsony)

„Égető hiányt tölt be ez a nem akármilyen könyv! Gyulai György és Demkó Attila párhuzamos geostratégiai áttekintést kínál a korról, végre megjelenik az évtizedek óta elhanyagolt katonai szemlélet a nagyon nagy… (tovább)

>!
Reakció, Budapest, 2020
264 oldal · ISBN: 9786156072030

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Klaus Ioannis

Helyszínek népszerűség szerint

Komárom


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Barbár>!
Gyulai György – Demkó Attila: Napról napra Trianon

Szomorú, de szükségszerű olvasmány. Filmszerűen peregnek le előttünk az események, amelynek végén országunk elvesztette területének kétharmadát, népességének több mint a felét. A szerzők magyar szemszögből, de nem indulatból, a tényeknek megfelelően, olvasmányosan, időrendi sorrendben elevenítik fel a vészterhes napokat, amik évekké dagadtak. Trianon máig fáj annak, aki elsősorban magyar, és nem világpolgár. Nem a területvesztés, nem is a gazdasági potenciál, a természeti kincsek idegen kézbe kerülése miatt, hanem a magyarság eltűnése miatt. Ha egy ősi magyar városban már nem hallani magyar szót az utcán.
Lehetett volna másképp? Nem kerülik meg a kérdést, mint ahogy azt sem, hogy ki a felelős a történtekért. Sokak véleményével ellentétben nem a nemzetiségek elnyomása vezetett el idáig, nem is az, hogy nem tudtuk megszerettetni magunkat a szlovákokkal, a románokkal, a szerbekkel, horvátokkal. Károlyi naivsága és a kommün csak rontott a helyzeten, de nem ez volt a fő ok. A nyugati nagyhatalmak és a geopolitika tett be nekünk, párosulva szomszédaink mohóságával.
A történeti események, katonai momentumok mellett bevillan egy-egy portré, újságcikkek, levéltöredékek.
Tetszik, hogy a hadi helyzet változásai során az éppen szóban forgó város, falu 100 évvel ezelőtti és mai lakosságát, nemzetiségi arányait összeveti. Így rögtön kiderül, hogy milyen mértékben pusztul a magyar az elcsatolt területeken. Ugyancsak kiderül, hogy a magyar lakosság esetenkénti lemészárlásának van-e emlékműve az adott településen. És amit gyakran elfelejtenek, a megbékéléshez mindkét fél akarata szükséges. Egy kézzel nem lehet tapsolni.
A lévai mindennapok dőlt betűs szövege jó ötlet.

Hatalmas tényanyag jól feldolgozva. Megkerülhetetlen irodalom a témával kapcsolatban.

2 hozzászólás
Petya15>!
Gyulai György – Demkó Attila: Napról napra Trianon

Szeretettel ajánlom mindenki figyelmében ezt az alaposan és jól megírt dokumentum kötetet!
Alapos és részletgazdag kidolgozás, érthető, adatokkal és hasznos kiegészítő információkkal gazdagon megírt, mondhatni hiánypótló mű.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, ahogyan előttem is írták, hogy nem egyszerű olvasmány, odafigyelést igénnyel, hiszen adatokat, részleteket és összefoglaló leírást tartalmazz. Megrázó, olykor ökölbe szorult a kezem, az aljas árulások, a vakpolitika, az érdekek és főképpen az aljas gyarmatosító politika miatt; mennyi lehetőség, alkalom adódott … . S ma is hasonló időket élünk, 100 évvel később a szinte nagy számú magyar lakosú, de elcsatolt falvak, városok, ma már töredéke él és beszél magyarul. A sok ígéret, az elcsatolt területek szabad jogaival és egyéb hazug ígéretekkel szemben ma is adósok a megszállók. A kötet részletesen, szinte napról napra levezeti, mi vezetett Trianonhoz, s mi történt utána követő években. Ajánlani tudom középiskolásoknak, egyetemistáknak, vagy csak érdeklődő olvasóknak. Helyet kap a leírtak mellett a „mi lett volna ha …?” gondolatok, következményekkel, valamint régi sztereotípiák, melyek most helyre kerülnek, hála a szerzőknek. Gratulálok a szerzőknek, igazán tartalmas dokumentum kötet lett!

3 hozzászólás
adanel>!
Gyulai György – Demkó Attila: Napról napra Trianon

Most értem ennek a könyvnek a végére. Szeretek belemerülve olvasni, ezért eltartott pár napig, amíg kiolvastam.
Ez egy hatalmas, nagyon alapos munka. Őszintén szólva nem egy könnyű olvasmány, de aki ilyen könyvet kinyit, nem is hiszem, hogy arra vágyik. Még aki távol is tudja magát a témától, azt is sorozatosan berántja.
Zseniálisak a korabeli visszaemlékezések, ahogy a politika magaslati távlatáról egyszerre csak lekicsinyít az egyszerűbb emberek hétköznapi életére. Hogy hogyan változott meg gyökeresen az életük, hogyan próbáltak ellene küzdeni a saját szintjükön. Az összehasonlító népességszám adatok is nagyon jók, fejbeverősek. A hódító tervekről, a román visszavonulás előtti állapotokról lehetne benne egy-egy térkép; a vizualitás mindig jobban tud ütni.
Szeretem az olyan könyveket, ami ugyan egy sokszor tárgyalt témáról szól, de mégis képes megvillantani egy másik nézőpontot. Én Horthyról, Kun Béláról, a helyzetről nem tudtam ilyeneket. Okoskodásokat már hallottam, hogy ki mit kellett volna csináljon, hol vesztünk el, de ilyen átfogó, több nézőpontot, lényegi háttérinformációt megjelenítőt még nem.
Ezt a könyvet nem úgy lehet élvezni, ahogy a Máglyatüzet. Jó lenne nem tudni a végét, de persze tudjuk. Őszintén szólva én még jó könyvet nem olvastam a témáról – egészen eddig. Mégsem csak azoknak ajánlom, akik benne vannak amúgy is a témában. Ez a könyv nem túloz, nem uszít, tényeket mond el és megmutatja a benne élt embereket. Mindig ott lesz a polcon kategória.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Barbár>!

A köztudatban máig vértelenként él az őszirózsás forradalom, melynek egyetlen áldozata Tisza volna csupán. Ez nem igaz, számos erőszakos cselekmény történik.

35. oldal

Barbár>!

Sem Linder, sem Károlyi nem látszik érteni, hiába kívánnak jó viszonyt a csehekkel, szerbekkel és románokkal, a jó viszonyhoz két fél kell. Ebben nem sok minden változott az elmúlt száz évben. Ma sem elég, ha a magyar fél jó viszonyt akar és gesztusokat tesz. Aki ezt gondolja, annak újra és újra csalódás az osztályrésze.: szomszédaink többsége számára a jó viszony alapfeltétele, hogy Magyarország nézze el az uralmuk alá került magyarság lassú asszimilációját és ne szólaljon fel a jogsértések ellen.

44. oldal

Barbár>!

A százezres Szabadka a megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság legnagyobb népességű települése még egy ideig: egészen az 1930-as évekig nagyobb a lakossága, mint Belgrádé.

60. oldal

Barbár>!

Párkány ma is magyar többségű, de népszámlálásról népszámlálásra csökkenő mértékben. A magyarság szimbolikus megalázása, hogy a települést 1948-ban az ott soha nem járt, 1848-ban magyarellenes felkelést szervező Ĺudovit Štúrról nevezték el a szlovák hatóságok, az eredeti történelmi név visszaállítását pedig a lakosság 1991-ben kifejezett egyértelmű, 87 százalékos akarata ellenére kormányzati szinten megakadályozták.

99. oldal

Barbár>!

Nem kizárható a pogrom ma sem. Ezt nemcsak 1990 fekete márciusa, hanem az Úzvölgye is bizonyítja, ahol 2019-ben kevésen múlt a szörnyű végkifejlet. De Klaus Ioannis román elnök 2020 májusi fejtegetése a székely autonómia kapcsán Erdély „eladásáról” is egy látlelet a jelenlegi román helyzetről.

144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1990 · 2019 · 2020 · Erdély · Klaus Ioannis
Barbár>!

Komárom 19 ezres lakosságából ekkor 17 ezer magyar, 1170 német és 760 szlovák anyanyelvű. Ma 34-ezres lakosságának szűk többsége vallja magát magyarnak, de sokan, majdnem négyezren inkább nem mondanak nemzetiséget. Ennyire érzi magát szabadnak a felvidéki magyarság egy része a XXI. században.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Komárom
1 hozzászólás
Barbár>!

A magyar törvény bírálói ugyanakkor ritkán vetik össze a „Lex Apponyit” Románia és Szerbia a magyar gyakorlatnál sokkal brutálisabb módszereivel, a kor francia vagy német nemzetiségi politikájával, nem is beszélve az oroszról. Romániában a csángóknak nemhogy magyar alapoktatás nem járt a korban, de még a magyar istentisztelet sem volt lehetséges. Csángóföldön ma is minimálisak a magyar nyelvi jogok. […] De a Lex Apponyi" a vádakkal ellentétben nem jelentette a nemzetiségi iskolák végét és korlátozó rendelkezéseivel együtt is szélesebb keretet biztosított a kisebbségi oktatásra, mint amit 2020-ban, jó száz évvel később Ukrajna tervez adni. A magyarosítás nem hasonlítható össze azzal a töménytelen megaláztatással, vagyoni hátránnyal, sőt etnikai tisztogatással, amit a magyaroknak Jugoszláviában, Romániában és Csehszlovákiában el kellett szenvednie. Másodrendű polgár-e egy erdélyi magyar ma, 2020-ban? Igen kétséget kizáróan az.

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 2020
Barbár>!

A Horthy-rendszert egyoldalú dolog németbarátsággal vádolni: bárkitől elfogadta volna Magyarország az igazságos határokat.

220. oldal

Barbár>!

Ami sok helyen ma sincs már, vagy csak nagyon halkan, a háttérben, az a magyar szó és a magyar kultúra. Pozsonyban vagy Kassán, Újvidéken vagy Temesváron ez van, a még éppen létezés. Ha nem változik semmi, száz év múlva még kevesebb lesz a magyar szó. Trianon kétszázadik évfordulóján sok helyen nem lesz magyar iskola, színház, könyvtár és könyvesbolt. Ott sem, ahol ma még van. […] Másodrendű polgárnak, kisebbségnek lenni nem jó, ezért minden nemzedékkel lemorzsolódik pár százalék. A fájdalmas küzdés alternatívája az asszimiláció és a kivándorlás, a folyamat pedig inkább gyorsul, mint lassul
Ez Trianon legnagyobb csapása, a magyar nemzet harmadának hosszú, lassú eltűnése. Nem egy éles, egyszeri fájdalom ez, hanem krónikus.

226-227. oldal

Barbár>!

Magyarország viszont semmivel sem bűnösebb XX. századi történelmében, mint szomszédai, nincs több vezekelnivalója, mint nekik. Sőt, a valódi megbékéléshez csak a határainkon túlra került magyarság passzív, de időnként aktív asszimilációjának megszüntetésén és a múlt közös feltárásán keresztül vezet az út. A megbékélés aligha Magyarországon múlik, ahhoz szomszédai kezében van, szinte minden eszköz.

237. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Darvas-Kozma József: A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján
Apró István – Paál Vince (szerk.): A határon túli magyar sajtó Trianontól a XX. század végéig
Kis János – Csiki András: Kárpát-medencei magyar olimpiai érmesek
Szalai Béla: Iconographia Locorum Transsylvaniae
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei
Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság
Kemény János – Nagy Tamás: Magyar katonák Dél-Vietnámban 1973–1975
Ságvári György – Somogyi Győző – Szabó Péter: Honvédhuszárok
Szabó József – M. Szabó Miklós: A magyar katonai repülés története
Dombrády Lóránd – Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség