Hölgy ​alulnézetből 16 csillagozás

Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből

„- Kólát ittunk kisbarackkal – mondta Töppedt, és jelentőségteljesen a szemébe nézett.
Bőri bólintott, és elképzelte, milyen íze lehetett annak a kisbarackos kólának. – Ott és akkor szerveztek be – folytatta Töppedt, és láthatóan elszomorodott az emlék felidézésére, Bőri pedig arra gondolt, hogy ez a fickó is olyan utat futott, mint bárki más, lehetett volna biztonsági őr egy nyugdíjasgarzonházban, lehetett volna családapa vagy vasúti jegykezelő, akármi. Azonban megitta a kisbarackos kólát, és onnét már nem volt hova tovább. Banális – gondolta Bőri.”

Mari sikeres üzletasszony, valaha a testével kereste kenyerét. Most azonban utánanyúlt a múlt. Levitézlett ügynökök, oligarchák játszmái között, hatalmi érdekek kereszttüzében kell boldogulnia.

Győry Domonkos regénye az elkótyavetyélt rendszerváltás kalandorainak szemszögéből mutat be egy hihetetlen, mégis realisztikus világot.

>!
Pont, Budapest, 2017
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155500404
>!
Pont, Budapest, 2017
152 oldal · ISBN: 9786155500404

Enciklopédia 1


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből

Pro tagságom végének köszönhetem, hogy újfent látom a reklámot a molyon, aminek köszönhetően újfent láthattam ezt a reklámot. Igazából annyira nem zavart, mígnem meg nem láttam, hogy MEK-en letölthető (és hogy elég alacsony az oldalszáma ahhoz, hogyha rossz is elolvassam) így már töltöttem is le a tablemtemre a kisregényt.
A borító elég érdekes, hiszen túlzottan is egy dologra mutat: a nő, aki pénzért „becsukja a szemét”. Szerintem ehhez a történethez egyrészről sokkal szebb borítókat is ki lehetne találni, másrészről a történetből látjuk, hogy a férfiak inkább csukják be a szemüket néha, mint a nők (persze értem az átvitt értelmét is).
A könyvben számomra az egyik legmegdöbbentőbb dolog a nevek voltak. Én mindent értek, meg tudom, milyen menő a beszélő név, de komolyan a Bőrösvirsli név nekem már a túl sokon túl sok volt. Persze a többi név se volt semmi, mint a Ficsi (jól mutatva férje szobakutya voltát) vagy Töpedt (akinek nem is ez a neve, de mindenki így szólítja) vagy Talán Ipoly, amire én nem is tudok mit mondani. Lehet velem van a baj, de ilyen nevekkel nekem inkább komikusnak tűnik a történet, sem mint tényleg komolynak.
A nevektől eltekintve se tudtam, hogy most ez igazából paródia vagy sem. Voltak olyan részek, ahol simán ráfogtam volna, hogy ezt biztosan nem komolyan írja, máskor meg olyan komolysággal ír a politikai összeesküvés-elméletekről, hogy a hajam az égnek állt. És igazából most sem tudom, hogy zseni írt egy borzasztóan jó paródiát, vagy egy kevésbé jó író a saját véleményét és világképét…
A történet eleje számomra kicsit olyan volt, mintha egy férfi önmaga maszturbációjaként írt volna egy pornót, ahol minden pasi undorító és gonosz, és csak kihasználja a nőket, de a nő így is túlél… Hát túlél, ez tény, bár én nőként tényleg nem ilyesmikre szoktam gondolni. Az már másik kérdés, hogy férfi írta, így természetesen inkább izgalmasabb volt a sztori, mint érzelmekkel teli (de hát ugye a prostituáltnak minek kellenek érzelmek, nemde?).
A könyv második fele a politikai összeesküvés-elméletekről szóltak (szerintem ez egy remek szókapcsolat az egész könyvre), amiben minden kiderül: hogy Töppedt mennyire szerencsétlen, hogy Bőrösvirsli egy ász, de a Főnök (igen, nagybetűvel) nélkül semmit sem ér, hogy Mari a politikai csatározások egy kisebb problémája, és hogy… hát izé… hát a rendszer, meg a milliomosok, meg ilyesmi. A könyv nagyon szépen elvitt minket a rendszerváltás előtti időkbe, de nekem ez túl semmilyen volt: nem volt kifejtve semmi igazából, de a rendszer, az hogy mindenki kémkedik és mindenki aláveti magát a másiknak volt kihegyezve az egész, miközben ugye a jelenben (mondjuk 2018? nem hiszem…) is ugyanezt csinálják. Konkrétan egy magyar akció könyvet olvastam, és nem volt túl pozitív számomra.
Ami számomra zavaró volt még a könyvben (a punnyadt akciók mellett) az a nyelv. Én szeretem a nyelvünket és szeretem, hogy olyan változatos, de ebben a könyvben ha értenék hozzá (és nem csak tanultam volna) meg lehetett volna állapítani azt is, honnan származik az író. Annyi tájszó volt benne, ami miatt helyenként érthetetlen lett a szöveg számomra, és annyira férfias szavakat használt néha, hogy mint nő kifutottam a világból. spoilerspoiler
Ez egy férfinak valószínűleg tetszeni fog. Akció, nő, akit mindenki kihasznál, "szövevényes"#nek tűnő# spoiler történet. Számomra egy borzalmas élmény volt, de lehet, másnak nagyon is tetszene. Főleg férfiaknak…

ap358 P>!
Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből

Ez egy olyan könyv, amiről az első oldal után azt gondoltam, szeretni fogom. Kicsit hajlott a szépirodalom felé, a nyers kifejezések körmönfont és néhol túlzó megfogalmazása itt-ott B. Vian-ra hajazott, és valami hasonlót vártam tőle. Pár oldal után rájöttem, tévedtem. Itt nem volt semmi hasonlatosság, semmi humor, vagy érdekes karakterek, akik a monologizálások után belecsapnak az akcióba.
A borító alapból taszított, de ha már ingyenesen, gondoltam, miért ne olvasnám el, még a fülszövegben is találtam érdekességet, de a karakterekben már egyáltalán nem.
Főszereplőnk nem a mocskos utcán kereste meg a tandíját, mondhatnánk, a szakmához mérten még elfogadható körülmények között dolgozott. Ezt követően rendes munkát vállalt, jó pozícióba került, rendes párkapcsolatot alakított ki, magas körökben mozog, mégis a stílusa durva, igénytelen, undorító és trágár. Szánnom kellett volna, de csak azt sajnáltam, hogy nem tudtam megsajnálni. Egyszerűen kirázott a hideg a megnyilvánulásaitól. Nőként egyáltalán nem így képzelném el egy ilyen sorsú nő gondolatait, érzéseit, és nem tudom, ez szándékos elferdítés volt, vagy csak a férfi írói szemlélet tükröződött vissza benne.
Ha egy férfi szemszögéből lett volna elmesélve a hölgyemény sorsa, akkor még meg tudtam volna barátkozni a stílussal, de így nem.

sheni I>!
Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből

A könyv tulajdonképpen egy erotikus krimi, politikai szálakkal, a történet sodró és magával ragadó. Örültem neki, hogy a végéig fogalmam sem volt, mi lesz a megoldás, ki a tettes és miért, szóval ez egy óriási plusz pont. Néha a könnyebb érthetőség kedvéért kifejthette volna a szerző az eseményeket részletesebben, egyszerűbb lett volna a megértés az olvasók számára, és a regény sem lenne ennyire vékonyka füzet. Ráadásul születtek emberek 1989 után is, akiknek a kommunizmus nem volt életük része. A nyitott, folytatható befejezést íróként külön értékelem.
A szöveggel vannak problémáim, azonban ez szerintem, mint sok más könyvnél, a szerkesztő hibája. Nem találom a borítón, kinek a munkája, de neki adnék egy fekete pontot. A gyakran terjengős, szóvirágokkal teli leírásokat meghúzattam volna, helyette kértem volna még cselekményleírást. A beszélő nevek egy Rejtő regénybe ugyan illenek, de itt jópofizás. Tudom, hogy nem egyszerű magyarul erotikáról írni, nehéz elkerülni, hogy a szöveg ne váljon anatómiai tankönyvvé, de ne is legyen pornó. Viszont számomra hiteltelen, hogy Mari, az ex prosti, bármennyire is feltört és kivakaródott, orvosi szakkifejezéseket használjon bizonyos testrészekre. Hímvesszőnek nevezheti affektálva, társaságban a férfi tagot, az egy speciális körülmény és hozzáállás lenne, de belső monológban soha. Senki sem, nem egy örömlány. Kár ezért, mert minimális munkával javítható lett volna.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó krimit, izgalmat csempészhet vele az unalmasan borús vasárnap délutánokba.

1 hozzászólás
Szilvási_Krisztián>!
Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből

Van, amikor az ember nem tud megszólalni. Az elakadó hangok és a meghökkenés miatt lenullázott légvételek ilyenkor a döbbenet tárgyának esnek áldozatul. Győry Domonkosról azonban könnyű beszélni, holott hallgatni jobb volna arról, amiről ír. Mert regénye nyomán a sortüze elé állított társadalom-szelet összes porcikája halálos sebbel fordul a sírjába, a tükör pedig, amelyben mindez láthatóvá válik, csúnyán-mocskosul, suvickolhatatlanul adja vissza saját képünket is. S bár a szembenézés fájdalmas, állítom, a sarkított univerzum még csak a felszíne mindennek. Tulajdonképpen mindannyiunknak.

Győry Domonkos 2016-ban keltett jóleső feltűnést Profán, avagy tollbamondás a pillanatnak című első kötetével, amelynek magába foglalt kisregénye, két színműve és 16 rövidprózai töprengése tartalmában és mondanivalójában tökéletesen képezi le durva-otromba-tiszteletlen társadalmunk szem előtti és tekintetek mögötti valóságát. Az átgondolt, kiforrott, jelentést hordozó, pompás ritmusérzékű, élvezetes stílusú kötet olyan (alakuló) egyéni orgánumban adott hangot egy sajátos világképről, amely egyértelműen alapkő-meghatározása egy épülő írói pályának.

A bemelegítést egy évvel később kíméletlen (rá)tett követte: a Hölgy alulnézetből ösztönöktől és egocentrikus indíték-rendszerektől forrongó kötete, ahol a szőtt háló közepében egyszerre feszít az antropomorf teremtő és feszül az emberré degradált áldozat – egy ugyanazon érem két, egymást feltételező oldala. Bevallom, a címbeli hölgyről én valamiért az Eiffel-toronyra asszociáltam, amiről pedig a Maslow-piramis jutott eszembe, és alulról szemlélve az emberi ösztön-gúlát, máris egy tűéles, viszolyogtatóan eredeti szatírát kapunk. És vajon nagyot tévedünk-e, ha a játék összetett szabályrendszere felől közelítünk (a pszeudonim) Győry Domonkos regénye felé? Nem hiszem, mégpedig azért, mert amit olvasunk, elképzelünk és látunk a lapjain, a tóba hajított kő felszínen gyűrűket generáló tulajdonságához hasonlóan rétegzett úgy horizontálisan, mint vertikálisan.

Mari a jelenben sikeres üzletasszony, viszont a legtöbb emberrel ellentétben neki takargatni való múltja van. Ami előbb-utóbb mindig az ember után nyúl: egykori prostituált kenyérkeresetét zsarolási alapként felhasználva akar egy váratlanul megjelenő idegen (talmi) hatalmat biztosító információk birtokába jutni. Marit azonban nem olyan romlottságból faragták, aki megadja magát a nagyobb hatalmak kényének-kedvének-akaratának, így tettlegesen próbál nemcsak bábuként szerepelni abban a játszmában, amely végül messzebbre és magasabbra vezet, mintsem először gondolta volna.

A Hölgy alulnézetből pontosan az a perspektíva, amikor a megfigyelt nem visel alsóneműt, bármennyire is próbálja jól szabott kosztümmel rejtegetni belső mosdatlanságát. Győry Domonkos regényének kulisszáit egy velejéig torzult társadalom adja, ahol szomorú módon nem az ábrázolt kép aberrált, hanem maga az alapanyag. A történet minden mondatából olyan volumenű kiábrándultság és lemondás sugárzik, amely csakis szánni valóan torzult karaktereket szülhet. Ebben a világban minden szereplő totálisan paranoiás, a csavar pedig ott fúródik a szemünkbe, hogy egyáltalán nem indokolatlanul. Ennek ellenére felmenthetetlenül, végérvényesen kóros személyiségeik attitűdje, amely szinte a paródia peremére veti ábrázolásukat, és komoly egyensúlyozás szükségeltetik a szerző részéről, hogy ne billenjenek át a peremen.

A karakterek „kifinomult” ízlése, kínosan görcsös stílusra (öltözet, tárgyak, beszédmodor, kapcsolatok) törekvése mélységes pszichés kishitűséget takar, illetve az abszurdig túlzott, önnön fontosságukba vetett hitük pontosan annak a rothadó társadalomnak a képét festi le, amely a 22-es csapdájának spiráljába veti az egész történetet. Nincs feloldás, egyszerűen így, ezzel a tántoríthatatlan iránnyal és átírhatatlan kódolással nem is lehet – a regény tragédiája a mesteri koncepciónak köszönhetően pedig pontosan ebben áll.

A Hölgy alulnézetből írótechnikai szempontból (már) teljesen kiforrott: remek felütéssel indul, amely azonnal viszolyogtató atmoszférába taszítja az olvasót, és tudatosan frusztráló cliffhangereket alkalmaz a fejezetek befejezésénél. Az egész írást brutálisan bő szókincs jellemzi, az ízes, színes, szagos jelzők hihetetlenül valóságos textúrába komponált kavalkáddal festik le az ábrázolt világot és szereplőit. A regényben olyan szélsőségesen, közel a tűréshatárig nyújtott pillanat-leírások szerepelnek, amelyek markánsan vastag állókép-kontúrral jelennek meg. A – talán bántóan – vulgáris nyelvezet itt nem puszta eszköz, hanem teljesen helyénvaló lélekábrázolási mód ennek az etikai zsákutcával küzdő világnak a bemutatására.

Győry Domonkos második könyve effekt-regény a javából. Olyan mechanizmust jár körbe, amely tisztán az emberi belsőből ered, és végeredményként, visszatérvén oda, ott is fejti ki (romboló) hatását. Ebben a folyamatrendszerben a vírus elpusztítja a gazdatestet is, ennélfogva értelmét veszíti minden esetleges gyógymód. A Hölgy alulnézetből felfogható (szándékoltan feketébbre és egyoldalúbbra satírozott) társadalompszichológiai és -szociológiai tanulmányként fifikás történettel, direkten merev karaktertípusokkal, disszonanciát keltő kulisszákkal. Könnyű, ugyanakkor borzalmasan nehéz olvasmány. Jóérzéssel szót sem akarnánk ejteni róla, de a burokba menekülés sosem lehet egészséges megoldás. A szoknya alá pillantás ezért időnként elengedhetetlen. Hátha egyszer majd megcsal bennünket az ottani látvány.

oross>!
Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből

A stílus (mint mindig) jó. Finomak az ábrázolások. Nekem picit sok az összeesküvés-elmélet felhang, de sajna lehet, hogy tényleg ilyen ez a világ. Ami a gazdag, és uralkodó elit világa, nem a enyém. Könnyed, ugyanakkor elgondolkoztató olvasmány. Ajánlom mindenkinek, aki egy néhány órára felül akar emelkedni a mindennapi robotján és a kis saját világán.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

sheni I>!

Akár az élet – grimaszolt. Szar, de kapaszkodunk bele.

36. oldal

sheni I>!

Még nem pattogott le teljesen a festék, imitt-amott lazúr szigetek tarkították, érezte a tenyere alá simuló foltokat. Akár valami titkosírás. Rozsda, rozsda, madárszar, festék, rozsda. A rejtjelezők talán képesek lennének megfejteni. Lehet, hogy az élet értelme rejlik benne.

36. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

sejtszintû tapasztalatai voltak arról,
hogy mindennek megvan az ára, és ha ügyes, ak-
kor beleszólása is lehet ennek nagyságába, és a fi-
zetés módjába.
Az ár nem más, mint következmény. Mindig van
következmény, régóta rettegett attól, hogy elõjön-
nek a régi idõk, így nem érte váratlanul a helyzet,

ugyanakkor igazságtalannak érezte, hogy az idõ
múlása, az azóta megélt jobb napjai nem húztak
védõfalat mai énje és a régi munka közé, olyan ma-
gas és erõs falat, amelynek árnyékában elsorvad-
nak a múlt tényei.
Porrá mállanak, föld és aljnövényzet takarja be,
disznóparéj, lapulevél terem rajta, aztán az is el-
szárad, ráhullanak a falevelek és az állati ürülék.
Esõ áztatja, bogarak rágcsálnak járatokat belé, és
lassan-lassan humusszá válik, gombák ütik fel a fe-
jüket a helyén, ember meg nem mondja, hogy va-
lamikor ott bármi kompromittáló létezhetett, hi-
szen elemésztette a természet, felzabálták Stephen
King langollierjei, az idõfalók gyomrában annullá-
lódott a múlt, egy sóhajtással eleresztheti az egé-
szet.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Az a bizonyos
Graham Greene által megénekelt „emberi ténye-
ző”.
Sokkal jobban szerette „a csendes amerikait”,
aki angyalszemmel néz a világra, közben meg te-
szi, amit a szervezet érdekei diktálnak.
Ficsit azért kedvelte, mivel úgy érezte, hogy az ő
„csendes amerikaija”, aki fogai között pipaccsal
szalad a zöldellő mezőn, és kinek jutna eszébe,
hogy a háttérben látható alpesi házikóban az
imént fojtotta fürdőkádba a kedves tekintetű, ősz
hajú öreganyót.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

kutyák már tudták – dünnyögte, visszagondolva
arra a soha nem látott búcsúztatóra, amiben a vér-
ebfalka részesítette.
Nem ugattak, csak nézték remegő pofával, és
csurgott a nyáluk. Ilyent eddig nem tapasztalt, és
a prostik mozgása sem igazolta az állatok izgalmát.
Olyanok, mint a gazdájuk – gondolta, talán már be
is idomították ezeket a rusnya dögöket az ő szagá-
ra vagy látványára vagy akármijére.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Az élet bőséggel mutatott példákat,
hogy a leggázosabb ügyekben hiányoznak a bizo-
nyítékok, sőt a tényekkel való alátámasztottság tel-
jes mellőzése inkább egy nagy és üres foltra emlé-
keztette, ahonnét valakik gondosan kiradírozták a
számsorokat, eseményeket.
Még összeesküvés-elméletek se léteztek ez ügy-
ben, ami egészen megdöbbentő, hiszen agyament
teóriák mindig és mindennel kapcsolatban kerin-
genek, szállingóznak, és jellemzőjük, hogy egy-
máshoz nem tartozó tényeket fűznek össze, hibás
logika alapján. Mivel a tények általában igazolha-
tók, léteznek fotók, hangfelvételek, szemtanúk…
szóval a tények hitelesnek fogadhatók el, emiatt a
belőlük levont következtetéseket a „van benne va-
lami” aurája veszi körül.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A korlát rozsdás volt,
talán madárszaros is, de biztonságérzetet nyújtott,
amint nekifeszítette a csípőjét.
Akár az élet – grimaszolt. Szar, de kapaszkodunk
bele. A piszokra fittyet hányva végigtapogatta a
felületet. Még nem pattogott le teljesen a festék,
imitt-amott lazúr szigetek tarkították, érezte a te-
nyere alá simuló foltokat. Akár valami titkosírás.
Rozsda, rozsda, madárszar, festék, rozsda. A rejtje-
lezők talán képesek lennének megfejteni. Lehet,
hogy az élet értelme rejlik benne. Amiben bőség-
gel van korrózió és szar is, de azért előfordul ben-
ne jó is.

ap358 P>!

Úgy döntött, ha már utána nyúlt a múlt, akkor észnél lesz, semmi nem számít majd, csak a steksz.

Molu P>!

Marinak a dugás teljesen olyan volt, mint az étvágy nélküli étkezés…

50. oldal

sheni I>!

A gazdag fater persze azt hitte, a halál üzletrésze is kivásárolható a mennyei káeftéből

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Réti László: Budapest Boulevard
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Frei Tamás: A megmentő
Frei Tamás: Bábel
Diana Hunt: Őrület határán
Farkas Anett: A 33-as ügy
Sienna Cole: Elmejáték
Ludányi Bettina: Vérszerződés
N. Nagy Zoltán: Keselyű