Te ​alszol mélyebben 80% 23 csillagozás

No, hát én egyrészt nem vagyok semmilyen mértékben kvalifikált kortárs líráról bármit írni.

Másrészt ezt a szöveget nem is tudom az alkotó személyétől függetlenítve olvasni.

Mivel harmadrészt Katát barátomnak tartom, és minden sor csak annyit juttatott eszembe, hogy tudom, hogy milyen fontos mérföldkő ez a kötet számára és mennyire boldoggá teszi őt is meg engem is, hogy végre megjelent.

Az az öt csillag: öt szív.

Szerk. később: szakmámból való párhuzam jutott eszembe. Van egy atomic design nevű szemléletmód, ahol egy alkalmazás felhasználói felületét organizmusokra, majd azokat molekulákra, azokat pedig végül atomokra bontjuk. Atom például egy beviteli mező vagy egy cím vagy egy gomb. Kata sorai atomok, ráközelített pillanatok, megízlelt élethelyzetek. Afféle elektronmikroszkópot képzelek el a magányra és néha a társas együttélésre.

Emlékszem, amikor a boldog békeidőkben még eljárogattam slam poetry eseményekre, Győrfi Kata volt az, akire mindig felkaptam a fejem. Szerintem százszor eredetibb és érvényesebb, mint Kemény Zsófi. Bár egy vékonyka kötetről van szó, nagyon egyben van. Az jutott eszembe róla, hogy régen voltak ilyen kis füzetkék, amelyekben minden oldalon volt egy rajz, ami csak egy kicsit különbözött az előzőtől, és ha gyorsan pörgette az ember, akkor egy mozgókép állt össze belőle. Vagy vannak ilyen projektek, amikor valaki minden reggel felkelés után lő magáról egy szelfit (régebben polaroid képet), és ebből összeáll egy történet. Mert az ismétlődések és az apró különbségek gondolkodásra késztetnek, hogy mi történik itt, mit akar mondani. És ugyanígy az egyes szövegek is elsőre teljesen hétköznapinak tűnnek, de valahogy kiazmusszerűen megcsavarja a szerkezetet, vagy olyan fogalmakat tesz egymás mellé, amelyek nyugtalanítóak, pl. olyan vagyok nélküled a szobában, mint szavak a mondat nélkül. És mindig egy láthatatlan E/2. személyhez beszél, aki éppen a hiányával van jelen. #beentheredonethat Újraolvasós.

Szabados Ági podcastjában hallottam talán először erről a könyvről, kíváncsi lettem rá, mert amúgy is igyekszem olvasni a kortárs magyar költőktől.
Már tegnap kiolvastam, nem volt nehéz – alig 50 oldal. Letisztultság, magány, önmagunk keresése – ezek voltak a benyomásaim róla. A nézőpontja nagyon szűk, önmagát és a kis környezetét villantja fel a lírai én – ágyat, lakást.
Olvastam volna még több verset tőle, ill. a kötet végére kicsit untam az ismétlődéseket, de önmagában – vissza-visszaolvasva mégis inkább tetszett a kötet.

Beletanulás egy hangba, én ennek mondanám ezt a kötetet. Konkrétan abba a hangba,
amit a Telep Csoport és követői járattak csúcsra a ’10-es években. Hasonlatok, helyzetek, hangszerelés.

Korrekt kötet, de azért érzem rajta bizonyos technológiák túlságosan rutinszerű
használatát.

Élvezetes kis kötet volt számomra, szeretem, amikor témát variálnak, pár szó átrendezésével alkotnak új mondatokban más jelentéseket. Várom a következő kötetet, s addig is, élvezem a jelenlegit.

Egy röved, de friss kötet Győrfi Kata kötete. Nagyon tetszett az egyszerűsége, szépek és tiszták voltak a képek, jól voltak megszerkesztve a versek és a ciklusok is. Könnyű volt követni a témákat. Már-már túl könnyű, és ennek sajnos a kötet legnagyobb hibája az oka: túlszerkesztettek a versek, és, különösen egy cikluson belül, túlságosan egyformák. A kötet épp csak elkerüli a monotonitást a rövidségével.

Annak ellenére, hogy semmilyen mértékben nem vagyok szakértője a költészetnek, mégis azt érzem, hogy ezek a versek hangulatosak és hatásosak. Nekem nagyon tetszett az a hangulat, amit keltettek és elődiéztek, a csend, a magány és a nyugalom érzete, ami teret biztosít az emberi lélek és elme kibontakozásának.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/gyorfi-kata-te-alszol-melyebben/

Olyan, mint egy kamaradráma. Végig két szereplő van, legtöbbször alszanak, álmodnak, legtöbbször az ágyban vannak.

Minden apróságnak, légzésnek, zokninak, gondolatnak hirtelen jelentősége lesz. Közben nem sokat látunk a világ többi részéből, dehát ilyenek a kamaradrámák.

A ritmusok is nagyon tetszenek. A margo fesztiválon hallottam, igazából Nemes Z Márió kötetbemutatójára mentem, de Katával közösen volt a bemutatójuk, nem lehetett csak az egyiket meghallgatni. És ahogy Kata felolvasott, elkezdtem hallani a ritmusokat, még pont nem táncolható, inkább olyan, amire oda kell figyelni, dehát megéri odafigyelni.

Meg is vettem a kötetet, nem bántam meg.