Te ​alszol mélyebben 23 csillagozás

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Győrfi Kata egészen különleges költő. Tud valamit, amit nagyon kevesen: bármikor olvasok el egy verset név nélkül tőle, azonnal tudom, hogy ő írta. Okos, szikrázó elmeéllel szerkesztett szövegei mélyebb álomsejtelmek intellektuális rajzú, de zsigeri jelentőségű vízjelei. A magányról ír. A Te és az Én drámájáról. Érzelempárlatok és logikai-intellektuális mőbiusz-futamok: elegáns, tömör, letaglózóan reális, de a tömény erejével ható líra. Semmi okoskodás, semmi bölcsész-szöveg. Elemien egyszerű és felkavaró ellenpontok. Nyelvi tudatosság, persze, és a nyelvről szóló autopoétikus alakzatok – de mint Escher képein: zavarba ejtenek, ismerősek és valami kiúttalan sors-labirintusról – felfejthetetlen érzelem-paradoxonról tanúskodnak. Első kötetét tartja kézben az olvasó, de mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, kész költőként áll elő.
G. István László

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
56 oldal · ISBN: 9789636769901
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767563

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

zcserei>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

No, hát én egyrészt nem vagyok semmilyen mértékben kvalifikált kortárs líráról bármit írni.

Másrészt ezt a szöveget nem is tudom az alkotó személyétől függetlenítve olvasni.

Mivel harmadrészt Katát barátomnak tartom, és minden sor csak annyit juttatott eszembe, hogy tudom, hogy milyen fontos mérföldkő ez a kötet számára és mennyire boldoggá teszi őt is meg engem is, hogy végre megjelent.

Az az öt csillag: öt szív.

Szerk. később: szakmámból való párhuzam jutott eszembe. Van egy atomic design nevű szemléletmód, ahol egy alkalmazás felhasználói felületét organizmusokra, majd azokat molekulákra, azokat pedig végül atomokra bontjuk. Atom például egy beviteli mező vagy egy cím vagy egy gomb. Kata sorai atomok, ráközelített pillanatok, megízlelt élethelyzetek. Afféle elektronmikroszkópot képzelek el a magányra és néha a társas együttélésre.

virezma P>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Emlékszem, amikor a boldog békeidőkben még eljárogattam slam poetry eseményekre, Győrfi Kata volt az, akire mindig felkaptam a fejem. Szerintem százszor eredetibb és érvényesebb, mint Kemény Zsófi. Bár egy vékonyka kötetről van szó, nagyon egyben van. Az jutott eszembe róla, hogy régen voltak ilyen kis füzetkék, amelyekben minden oldalon volt egy rajz, ami csak egy kicsit különbözött az előzőtől, és ha gyorsan pörgette az ember, akkor egy mozgókép állt össze belőle. Vagy vannak ilyen projektek, amikor valaki minden reggel felkelés után lő magáról egy szelfit (régebben polaroid képet), és ebből összeáll egy történet. Mert az ismétlődések és az apró különbségek gondolkodásra késztetnek, hogy mi történik itt, mit akar mondani. És ugyanígy az egyes szövegek is elsőre teljesen hétköznapinak tűnnek, de valahogy kiazmusszerűen megcsavarja a szerkezetet, vagy olyan fogalmakat tesz egymás mellé, amelyek nyugtalanítóak, pl. olyan vagyok nélküled a szobában, mint szavak a mondat nélkül. És mindig egy láthatatlan E/2. személyhez beszél, aki éppen a hiányával van jelen. #beentheredonethat Újraolvasós.

theodora P>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Szabados Ági podcastjában hallottam talán először erről a könyvről, kíváncsi lettem rá, mert amúgy is igyekszem olvasni a kortárs magyar költőktől.
Már tegnap kiolvastam, nem volt nehéz – alig 50 oldal. Letisztultság, magány, önmagunk keresése – ezek voltak a benyomásaim róla. A nézőpontja nagyon szűk, önmagát és a kis környezetét villantja fel a lírai én – ágyat, lakást.
Olvastam volna még több verset tőle, ill. a kötet végére kicsit untam az ismétlődéseket, de önmagában – vissza-visszaolvasva mégis inkább tetszett a kötet.

gályanapló P>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Beletanulás egy hangba, én ennek mondanám ezt a kötetet. Konkrétan abba a hangba,
amit a Telep Csoport és követői járattak csúcsra a ’10-es években. Hasonlatok, helyzetek, hangszerelés.

Korrekt kötet, de azért érzem rajta bizonyos technológiák túlságosan rutinszerű
használatát.

Képopera P>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Élvezetes kis kötet volt számomra, szeretem, amikor témát variálnak, pár szó átrendezésével alkotnak új mondatokban más jelentéseket. Várom a következő kötetet, s addig is, élvezem a jelenlegit.

PaperMoth P>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Egy röved, de friss kötet Győrfi Kata kötete. Nagyon tetszett az egyszerűsége, szépek és tiszták voltak a képek, jól voltak megszerkesztve a versek és a ciklusok is. Könnyű volt követni a témákat. Már-már túl könnyű, és ennek sajnos a kötet legnagyobb hibája az oka: túlszerkesztettek a versek, és, különösen egy cikluson belül, túlságosan egyformák. A kötet épp csak elkerüli a monotonitást a rövidségével.

konyvkritika>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Annak ellenére, hogy semmilyen mértékben nem vagyok szakértője a költészetnek, mégis azt érzem, hogy ezek a versek hangulatosak és hatásosak. Nekem nagyon tetszett az a hangulat, amit keltettek és elődiéztek, a csend, a magány és a nyugalom érzete, ami teret biztosít az emberi lélek és elme kibontakozásának.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/gyorfi-kata-te-alszol-melyebben/

Tamas_Rev>!
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben

Olyan, mint egy kamaradráma. Végig két szereplő van, legtöbbször alszanak, álmodnak, legtöbbször az ágyban vannak.

Minden apróságnak, légzésnek, zokninak, gondolatnak hirtelen jelentősége lesz. Közben nem sokat látunk a világ többi részéből, dehát ilyenek a kamaradrámák.

A ritmusok is nagyon tetszenek. A margo fesztiválon hallottam, igazából Nemes Z Márió kötetbemutatójára mentem, de Katával közösen volt a bemutatójuk, nem lehetett csak az egyiket meghallgatni. És ahogy Kata felolvasott, elkezdtem hallani a ritmusokat, még pont nem táncolható, inkább olyan, amire oda kell figyelni, dehát megéri odafigyelni.

Meg is vettem a kötetet, nem bántam meg.


Népszerű idézetek

zcserei>!

nem szeretem a vékony csontokat
és a vékony csontok melletti piroskás húst,
mielőtt elaludtam, az ujjpercemet masszíroztam,
egyiket a másik után, a hüvelyktől a kisebbikig,
és elképzeltem, hogy folyik
a szűk erekben a vér.

32. oldal

Márk>!

mintha mindig

legtöbbször résnyire nyitva van a szád,
mintha mindig mondanál valamit,
és én nem figyelek oda,
már levitted a hangsúlyt,
már csak a pontot hallottam a végéről.

a szárítókötelek közötti szél
fújja a ruháink helyét,
üres az erkély,
üres a szoba,
üresek a szekrények,
üres a lakás.
és én azt az utolsó szót keresem,
ami után csend lett.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hangsúly
Márk>!

előbb lenne

többször felébredek,
és leírom az időpontokat.
délután négytől este fél tízig,
tizenegytől hajnali háromig,
reggel hattól délig –
a három hosszabb szakasz alvás.

a múlt idő emlékeztet az ébrenlétre.
hogy tudok levegőt venni egyedül,
hogy a csend az alvás zajának a hiánya,
hogy ha lekapcsolnák a lámpákat,
előbb lenne reggel.
azt álmodom, hogy időpontokat írok,
és ha felébredek, nem kapok levegőt.

29. oldal

Márk>!

el is felejtek

éjszaka addig fekszem a hátamon,
míg teljesen leáll a levegő.
a plafont nézem, és arra gondolok,
hogy mostanában miért forró a nyálam.
eddig a mozgástól kiszáradt a szám,
lehűlt, hideg lett, és megállt minden.

menet közben azért mozgok,
hogy ne fulladjak meg,
mint úszás közben az emberek.
azért fekszem a hátamra,
mert hullámzó vízben félek mozogni,
de ha az eget nézem,
és teljesen leáll a levegő,
el is felejtek mozogni.

27. oldal

_selene_ IP>!

amíg addig

az eltelt idő arrébb rakja
a körülöttem levő dolgokat.
hogy ne addig toljam az asztalt,
amíg felgyűröm a szőnyeget.
itt maradok, és várok,
amíg a hangsúly áttevődik.
amíg addig rakódnak a szavak körülöttem,
hogy kimaradok.

az eltelt idő arrébb tolja az asztalt,
a szőnyeg nem gyűrődik fel,
a várakozásnak nem marad tárgya,
és én átkerülök hangsúlytalannak
az előző mondatba.

23. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok
Corinna Ann Jay: Amikor éjfélt üt az óra
Kálomista Bence: Ez maradt utánad
Rozsnyói Ferenc: Antracit éjjelek
Rájátszás
Tóth Barnabás: Diszharmónia
Sebes Katalin – Zelki János (szerk.): Már nem sajog
Török Viola: Soha ne nézz vissza!
Nagy Hajnal Csilla: Miért félünk az őrültektől
Rájátszás – Szívemhez szorítom