Nem ​mozdul 53 csillagozás

Győrffy Ákos: Nem mozdul

Madarak, fák, vizek, fények és árnyékok töltik be és határolják a kötet verseit. Győrffy Ákos látszólag eszköztelenül ír, mégis úgy válogatja képeit, hogy hatásuk szokatlanul és váratlan pillanatokban felerősödik – mint ahogy egyik kritikus írta: „Valami tárgytalan, mély megrendülés, amit az olvasóban hátrahagy.” Az új kötet sajátos összegzés: az elmúlt tíz évben megjelent versek át- és továbbírt változatai, kiegészítései: a költői pozíció immár markánsabb, a megfogalmazás pontosabb, miközben a tekintet iránya ugyanaz: nem mozdul.

Eredeti megjelenés éve: 2007

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2007
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425673

Enciklopédia 2


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Annamarie >!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

A Hegyi füzet versben. Verses háttérrel.

Intim bebocsáttatás oda, ahol Gy. Á. járt. Fizikailag és lelkileg.
Szilánkosabb, mint prózában. Mert hézagos.
Képekben dolgozik.
Megengedi, hogy mi is becsorogjunk a saját képei, szavai közé.
Ilyen ez.
spoiler

akire>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

Régen olvastam
ilyen szépen csengőt a
szavak mögötti…

(csendről)

Ibanez P>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

„Néha felnéztem a diófa ágai közé, a rohanó felhőkre.
Nem tudtam, mi történik, hogy mi ez velem, csak
a közelében voltam, a közelségét tudtam valaminek
és azt, hogy még közelebb lenni hasonló lenne a
halálhoz. A felhőkről kis cafatok szakadtak le,
sosem tudtam kivárni, míg szétfoszlanak és eltűnnek,
csak amikor újra felnéztem, már nem voltak ott.”

Nagyszerű kötet, gyakorlatilag a fél könyvet kijegyzeteltem, hogy felírjam idézetekbe, de persze sok esetben már megelőztek. Nagyon jó hangulata van a kötetnek, rögtön az első verssel berántott és el sem engedett. Gondolatfoszlányok, hangulatok, olyasmi érzés volt, mint hosszú, kibővített haikukat olvasni. Pedig néha a képek teljesen egyszerűek, egy felhő, egy bokor, egy illat, egy érzés. De olyan, mintha mi volnánk ott a móló szélén, a legelőn, mi néznék a felhőt és velünk történne mindez. Jó. Nagyon jó. Olvassátok!

„Úgy érzed, mindig épp máshol történik valami.
Hogy a jelenléted tesz valótlanná minden helyszínt.
Hogy épp rajtad átszűrődve válik semmivé az,
ami van. Hogy kamera vagy, amibe nem fűztek
filmet, csak forog, forog, berreg üresen.”

Amelyek a legjobban tetszettek: Akutagava noteszéből a IX., a Messze alszik és ezek is:
https://moly.hu/idezetek/1639360
https://moly.hu/idezetek/1639357
https://moly.hu/idezetek/1639359
https://moly.hu/idezetek/418179
https://moly.hu/idezetek/479867

1 hozzászólás
Tilla>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

Lassan akartam olvasni, mondjuk naponta egy verset belőle. De nem tudtam letenni.
Aztán elolvastam újra. Szerintem elkezdem harmadjára is.
Szép könyv. A külseje is, amit mond, az is. Van benne bodzabokor is.
Légies versek, közeli gondolatok,
bennük magam.
Tudhat rólam valamit az, akitől ajándékba kaptam.

A könyvet feltettem a Kövek a váramhoz polcomra.

Debut P>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

erdőbe indulni
órákat sétálva
vágyni eltévedést
de hazaindulván
évmilliók beivódott
tudása kézen fogva
vezet haza
másnap újra
új irány
új próba

munuum>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

Nehez errol beszelni, mert az egesz kotet a szotlansagbol fogant, s tokeletesen megerteni csak akkor tudjuk, ha nem mondunk rola semmit, csak kovetve egy egi tekintet felenk arado perspektivait, ama mozdulatlan csomopontba probalunk orientalodni.
Mert minden szava ezen rendszerbe fuggesztett helyenvalosag, mas szoval illetni csak folosleges pontatlansag volna, s ez a helyenvalosag az, ami kimozdit, s arra serkent, hogy beszelnunk kell. Mert bar megtalaltuk magunkban a kulcsot, de szolalnunk kell errol, hogy egymast felismerve egysegge rendezodjunk.

1 hozzászólás
Hortensia>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

Csodálatos. A kortárs magyar költészet egyik csúcspontja.

lorem>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

Spirál alakban létezik (vagy nem létezik?) odakint és idebent a Varázslat…és Nem mozdul.
…És csend
sincs már, pedig akkor főleg a csend miatt
jártam sűrűn erre. Azt hittem, majd történik
velem valami. Hogy ez majd fontos lehet
később. Vagy éppen ott és akor lesz fontos
valamiért." /Spirál/

Natalie_Danaisz IP>!
Győrffy Ákos: Nem mozdul

„… oly biztos és örök, / mint kőben a megkövesült csigaház …” /R. M./


Népszerű idézetek

Natalie_Danaisz IP>!

Úgy érzed, mindig épp máshol történik valami.
Hogy a jelenléted tesz valótlanná minden helyszínt.
Hogy épp rajtad átszűrődve válik semmivé az,
ami van. Hogy kamera vagy, amibe nem fűztek
filmet, csak forog, forog, berreg üresen.

(Akutagava noteszéből - XV.)

5 hozzászólás
Annamarie>!

Rég halott vizslád az ártéri réteken.
A kakukkfű illata. Ahogy kiszakadsz,
elkeveredsz és eltűnsz. Jelenlét, mely
öntudatlan, folyamatos ima.

Akutagava noteszéből XVIII. 65. oldal

Annamarie >!

Mert lehet egy látvány ima, mondtad később, éjszaka, a tűz árnyainak mozgását figyelve
a testeden, sőt lehet, hogy az az igazi ima.

A halott öböl VII. 8. oldal

madárka>!

Az érzés, hogy igazából akkor
vagyok csak az az egyszeri, meg nem
ismételhető valami, amikor nem vagyok.
Amikor átjárhatóvá leszek, s nem
vagyok más, mint saját lassan eltűnő
lábnyomom a hóban.

60. oldal (Magvető, 2007)

1 hozzászólás
madárka>!

Utána

Mintha ösztönösen azon
dolgoznék, hogy teljesen
egyedül maradjak. Egy hang,
amit általában hajlamos vagyok
az ördögnek tulajdonítani,
mintha súgná, szenvtelenül
mondjak ki szörnyűségeket
(de valóban szörnyűségek ezek?),
színtelen hangon kegyetlen ítéleteket
(de kegyetlenek-e?), hogy végül
egy késő őszi tarlón, egyik ködfoltból
a másikba botorkálva át,
megtapasztaljak végre valamit.
Súgja, kibírnám-e ezt az
önmarcangolást a színtelenre
fagyott kórók között. Így ébreszti
a vágyat, hív és én megyek,
fogcsikorgatva kutatok utána.

17. oldal (Magvető, 2007)

Cheril>!

…hogyan értelmezzem a fájdalmam
a kiűzetés mítosza nélkül?

(mottó)

munuum>!

ahogy élnem kéne. ezzel a szánalmas mondattal
kezdődik minden.

69. oldal

madárka>!

A mólónál, ahol gyerekkorom óta nem jártam,
lefényképeztél. Az öböl félig kiszáradt, oldalukra
dőlt ladikok rohadtak az iszapban. Itt tanultam
meg úszni. Halakat üldöztem a hínárerdőkben.
A napsütötte deszkák szagát abban a hideg
októberi esőben is éreztem. A szél az arcomba
fújta a hajad. Próbáltam tartani magam, de nem
ment. Az öböl a tükörképünk volt, mi voltunk
az öböl. Álltunk a rothadásszagban, és nem
volt tovább.

10. oldal (Magvető, 2007)

Ibanez P>!

Hely

Szivárgó csönd egy széthasadt rönkből.
A ferde fényben fűrészpor lebeg.
Valami erős késztetés, hogy felírjam
valahová a pontos időt, a másodpercet
is. Egy mondat kering lassan fölfelé,
felszívódik a zivatarfelhőben.
Ölyvek súlytalan ösvénye.
Hely, ahonnét nincs tovább.


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után