A ​hegyi füzet 65 csillagozás

Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Győrffy Ákos most naplót írt, dátumok nélkülit. Szereti járni az erdőt, a hegyeket, főként kedvenc hegységét, a Börzsönyt, amelynek a peremén lakik. Egy alkalommal egy feltört hétvégi házikóban üres füzetet talált és abban rögzítette gondolatait, emlékeit, álmait, félelmeit. Fáradhatatlanul vizsgálja önmagát, és többek közt azt állítja, hogy ami tiszta bennünk, az sem mi vagyunk. Ennek ellenére szembe kell néznünk magunkkal, a megtisztulás reménye nélkül is. Mindannyiunknak kellene egy ilyen füzet, csak nem biztos, hogy találunk az erdőnkben, és még kevésbé, hogy ilyen mélységekig alá tudunk szállni. De nem baj, itt az övé, megteszi benne helyettünk is.
Csak olvasnunk kell.
(Oravecz Imre)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Magvető, Budapest, 2016
80 oldal · ISBN: 9789631434569
>!
Magvető, Budapest, 2016
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433944

Enciklopédia 11


Kedvencelte 19

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Azt hiszem, ifjú írók százainak az az álma, hogy a semmiről is tudjanak írni vagy hetven-nyolcvan oldalt. De úgy, hogy a semmi felé törekedve egyre közelebb kerüljenek ahhoz a ponthoz, amikor a szöveg már magáról a mindenről szól – itt csap át a mennyiség hiánya minőségbe. Van ebben valami zen. Így született meg ez a kötet a maga "puszta, nyers életével, a csillagok alatt. Irigyeltem.”

25 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Tökéletes könyv spoiler. Végtelenül gazdag, Pilinszky János és Hamvas Béla nyomában a kereszténység és a keleti filozófiák válasza az emberi kiszolgáltatottságra és szorongásra. Minden bekezdése hosszas meditációra szólít, minden mondata tiszta költészet, tiszta, mint a forrásvíz.

3 hozzászólás
>!
pepege MP
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Rohanó világunkban nagy szükségünk van időnként egy kis szusszanásra, egy pihenésre, amikor a lelkünk lenyugszik, a szívünk csendesebben ver. Nekem Győrffy Ákos rövidke kötete ezt adta: az író kézen fogott és elvitt magával a Börzsönybe, hogy elgondolkodjak az élet legfontosabb kérdésein. Jólesett a hegyi levegő…

>!
giggs85 P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Valószínűleg senkinek sem újdonság, hogy vannak olyan könyvek, amelyek nem a terjedelmüktől, a fizikai méretüktől, hanem a mondanivalójuktól rendkívül súlyosak. Az eleinte egyértelműen költőként induló Győrffy Ákos (főleg a két legutolsó verseskötete, a Nem mozdul és a Havazás Amiens-ben nyerte el tetszésemet) második prózakötete, A hegyi füzet is ilyen.

Története mindössze annyi, hogy a mindvégig névtelenül maradó narrátorunk (akiben nem nehéz felfedezni magát a szerzőt) magányos sétája során egy elhagyatott faházra lel a Börzsönyben, ahová ezután rendszeresen kijár, és ahol rövidebb-hosszabb ideig szemlélődik, gondolkodik egyedül, és ahol gondolatait lejegyzi egy szintén ott talált világoskék fedelű füzetbe. Ezek a gondolatok és kézzel írt jegyzetek alkotják az alig 75 oldalnyi szöveget.

Ha külön-külön nézzük ezeket a rövid feljegyzéseket, akkor olyan, mintha szerkesztetlen és ad hoc módon egymás után pakolt gondolattöredékeket szemlélnénk, de ha összeolvassuk az egészet, akkor hirtelen Győrffy Ákos birkózását látjuk az élet nagy, ősi, sokszor közhelyesnek tűnő és minden bizonnyal megválaszolhatatlan kérdéseivel: kik vagyunk? Miért vagyunk? Miért élünk? Mi az élet? Mi van bennünk? Van-e Isten? Hol a helyünk a világban? És még sorolhatnám.

A hegyi füzet mondanivalója nagyon erősen kötődik a filozófiához, a gondolatisághoz, a hithez és a transzcendenshez (valahol egy keresztény, buddhista, panteista háromszögön belülre helyezném el egy saját helyét nem lelő férfi szemén keresztül láttatva), amit azonban néha-néha megtör egy-egy valódi, az erdőn kívüli életből beszivárgó jelenet, amelyben a hajléktalanokat segítő narrátorunk találkozik a való élet minden mocskával és az ebben vergődő nyomorult alakokkal, akiknek feljegyzett monológjai, megrázó és emlékezetes élettörténet-szilánkjai mindig képesek új lendületet adni a szövegnek, és nem hagyják túlontúl leülni azt.

Bár a lényeg nem ez, nem a 21. századi Budapest életének és lecsúszott alakjainak a bemutatása, hanem hogy ebben a fizikailag egy helyben álló road movie-ban, és az emberi léptékkel szemlélve mindig változatlannak tűnő, külső, börzsönyi tájban ott van a töprengő ember a maga felfedezésre váró belső tájaival, ami épp annyira hasonlít bármelyikünkére, hogy érdemes legyen gondolkodnunk rajta, vele.

Ez a karcsú kötet egyértelműen rétegirodalom (utalások formájában jelen van Pilinszky vagy Hajnóczy, szellemiségében talán Hamvas Béla is), kevesek tudják és kevesek fogják érdemben befogadni ezt a rendkívül sűrű és tömény lírai szöveget (a rövidsége ne tévesszen meg senkit – csak lassan, a leírtakon gondolkodva és az olvasottakat átérezve lehet és érdemes olvasni A hegyi füzetet; a prózaforma is csalóka: ugyanakkora a nyelv ereje és ugyanúgy magas fokon égő költészetet olvasunk, mint eddigi Győrffy kötetek esetében, csak az írásmód más). Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már azon, hogy mi van belül, mitől ember az ember, és hol a helyünk a világban. Ők valószínűleg érteni és értékelni fogják.

2 hozzászólás
>!
fióka P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Tudom, hogy mindenki számára a saját revelációi a legfontosabbak, ám ez nem jelenti azt, hogy ezeket feltétlenül ki is kell adni. Sőt. Jobb, ha azok megmaradnak mindenki hegyi füzetében, tekintve, hogy ennek a bizonyosnak még a nyelvezete sem valami lenyűgöző, helyenként egyenesen giccsesnek találtatott. Nálam pontokat – pardon: csillagokat – azzal szerzett, ami egyedül érdekes volt az egészben: a gyerekkori és a hajléktanszállós élmények. Ezeket érdemes volt, a többi túl sok tölteléknek. A sor folytatható lenne az eredetiség hiányával satöbbi. De minek? Legyek én is Győrffy Ákos?

6 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Szép, nyugodalmas és lírai próza hegyi kunyhókban való elmélkedésekhez. Nem volna baj, ha volna belőle egy saját példányom, mert jó volna néha csak úgy hagyni, hogy kinyíljon valahol.
Olyasmi, mint a Tao Te King. Pont mellé raknám a polcomon.

>!
olvasóbarát P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

„Tele van az erdő énem levetett burkaival.”
Nem igazán vagyok elvonulós remete típus, de ez a kis kötet mégis kellemes olvasmány volt, egy kicsit olyan, mint egy füveskönyv. Az ilyen kötetek, „pillanatok az időtlenség élményével ajándékoznak meg, akár a gyermekkor előtti emlékek.”
A természetbe való elvonulás és a szegénységben, az elesettségben való megmerítkezés adja a két ellenpólust, amely egy különös egésszé áll össze.
Ebben a műben is előfordul Márai Sándorra való hivatkozás.

>!
Annamarie P
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Ez egy sétakönyv – ahogy én nevezem őket, egy meditatív írás, az íróban kerengő életérzések manifesztációja. Lehetne fikció is, de valószínűleg nem az, mert ahogy tudni lehet, Győrffy Ákos keretei itt vannak. Valószínűleg, nem tenné bele saját élethelyzetébe más ember gondolatait. Ráadásul ezek a gondolatok nagyon mélyek, őszinték, szépek.
Az elbeszélő talál egy elhagyatott kis házat az erdőben, ahová, ha csak ideje engedi, feljárogat. Jön, lép, sétál. Szavait kilépi magából.
Nekem nagyon ismerős ez az életérzés, sokban hasonlítok a szerzőre, könnyű volt vele éreznem. Ő hajléktalan ellátás, én a gyermekvédelem legsötétebb rétegeiben dolgozom. Én is rengeteget megyek, ahogy az író is. Akárcsak ő, séta közben én is gondolkodom, és sokszor nagyon hasonló dolgokról. Érdekes állapot ez, tényleg. Aki hagyja, hogy gyaloglás közben csak úgy áramoljanak magában a dolgok, nem hallgat zenét, csak lép és lélegzik, megéli a gondolatok szabad mozgását. Ha elég sokáig mész, lassan áttérsz egy meditatív állapotba is. (Ez ugyan már más téma, de biztos meg lehet élni bennük kicsiben az El Camino érzést. Direkt nem a „zarándoklat” szót használtam. )

Nem egy szokványos kötet A hegyi füzet, 80 oldal merengés. Lehet vele nem egyet érteni, gondolkodhatsz te másként is, de érdekes felvetés, hogy vajon a mai ember mikor, és hogy találkozhat a saját gondolataival, érzéseivel. Ha teret engedne mindenki magának, az ő hegyi füzetében mi szerepelne?

Bár szépirodalom ez a kötet, egyértelmű, napló is, meg költői próza is, de mindenképp egy lépés is hátra az anyagi világtól.

>!
akire MP
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Hiánykönyv – a szavak közti csend lenyomata, a bizonyosság tétova leirata. Arról, hogy a semmi a minden, s így, innenfelől megérthetővé válik az érthetetlen.

>!
csauperjel
Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Szavak az erdő csendjében, gondolatok az emberről, világról, amelyben élünk. Kis költészet, kis filozófia. A Babérligetkönyvre asszociáltam róla, amit, jól látjátok, nem olvastam még, csak belelapozgattam. Szeretni fogom azt is. Érték ez a kicsi könyv.

>!
Magvető, Budapest, 2016
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433944

Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

A hordó tele vízzel. Már gyerekkoromban is szerettem az eresz alatti vizeshordókat. A szunyoglárvák mozgása, a különös fények a hordó alján. Egy hordónyi víz titokzatos élete. […] Az ablakpárkányra lepke szállt, de csak addig volt ott, ameddig ezt a mondatot leírtam. Egy mondatnyi lepke.

8. oldal

1 hozzászólás
>!
Sasa IP

A világnak alapvetően nem a szegénységgel kell szembenéznie, hanem a semmivel. A nyomor és a kitaszítottság már ebből a semmiből következik, és nem a szegénységből. Nagyon kevés szegény embert ismerek. Alig néhányat. Annál több olyan embert, akinek élete középpontját a semmi foglalta el.

17-18. oldal

>!
Sasa IP

Ma egész nap nem beszéltem, az életem fele eltelt, kezemen növényi nedvek ragacsos, sárga foltjai. Részvéttel irtom a gazt. Álmomban egy ismeretlen erdőben jártam, kezemben egy gyümölccsel. Csak azt tudtam, hogy ez a gyümölcs gyógyír a fájdalmakra. A fák áttetszők voltak. Láttam a fák lüktető szívét. / A közeli kolostor harangja hármat üt. Az ásó a földbe szúrva áll.

76. oldal

>!
robinson P

Az ablakpárkányra lepke szállt, de csak addig volt ott, ameddig ezt a mondatot leírtam. Egy mondatnyi lepke. A kora reggelek áldása.

>!
robinson P

És képtelenek vagyunk megtenni azt, amit meg kellene tennünk. A ki nem mondott szavak és mindaz, amit nem tettünk meg, holott meg kellett volna tennünk, olyan súlyokat aggatnak ránk, amelyek alatt a legtöbben összeroppanunk.

>!
ethnan

A nyomornak, a kitaszítottságnak és a szorongásnak csak üressége van. A szegénység csodálatos. Az ember valójában nem lehetne más, mint szegény. Csak a legszükségesebbekkel rendelkezzen. A lelki szegény az, aki birtokolja a legszükségesebbet, és tudja, hogy minden más felesleges és jelentéktelen. A szegénység az ember természetes állapota. Isten az embert szegénynek teremtette. Szegénynek lélekben és szegénynek anyagi javakban. A szegénység mint eredendő, természetes emberi létállapot rettenetesen hiányzik a világból. Ami a helyét átvette, ami a helyébe furakodott, leírhatatlan. A szegénység nem nélkülözés, hanem annak a belátása, hogy végső soron csak egyvalami kell. Mindig csak egyvalami. Ha ez az egyvalami nem a miénk többé, nem léphet más a helyébe, csak a semmi. A világnak alapvetően nem a szegénységgel kell szembenéznie, hanem a semmivel. A nyomor és kitaszítottság már ebből a semmiből következik, és nem a szegénységből.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyomor · szegénység · szorongás
1 hozzászólás
>!
Sasa IP

Végtelenül megnyugtató, hogy a természet nem ismeri az érzelmeket

22. oldal

>!
robinson P

A nyomornak, a kitaszítottságnak és a szorongásnak csak üressége van.

>!
Sasa IP

Az egyetlen feladat a felszámolás, a felszámolása mindannak, amit önmagamnak hiszek

27. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Italo Calvino: Láthatatlan városok
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Oravecz Imre: 1972. szeptember
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Győrffy Attila: Édenapokrif
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Csobánka Zsuzsa: Belém az ujját
Hajgató Lázár: Elysiumi rózsák
Jean-Michel Maulpoix: Kékversek
Adam Foulds: Eleven útvesztő