Györe Balázs személyes emlékezete mindig a hozzá közel lévő emberek történeteit rögzíti. Új könyvében a családi emlékezet távoli múltját, egy amerikai magyar nagymama történetét beszéli el egy nehéz szerelem távlatából.
Amerikai grafit 13 csillagozás
Enciklopédia 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
„Meg kell próbálnom úgy írni, hogy még a következő évszázadban is el lehessen olvasni.”
Család- és emigrációtörténet, de úgy, ahogy azt csak Györe tudja (meri?) megírni. Györe ugyanis az az író, aki leginkább nem-író, és aki úgy emlékezik, hogy nem-emlékezik. Mondhatni, másol – hagyja, hogy a vendégszövegek végezzék el helyette a munka oroszlánrészét. Receptek, anyakönyvi kivonatok, sőt (abszurd vicc!) egy 12 oldalas (angol nyelvű!) betét egy korabeli nyelvtankönyvből. A Györére jellemző rongyszőnyeg-effektus a végletekig kijátszva. A szédítő patchwork-öt csak néhol szakítják meg az író reflexiói – akkor is csak úgy röviden, bizonytalanul, szerényen, olyan „elnézést, hogy ide tolakodtam”-formán. De hát így van ez jól. Mert végtére is nem az író dolga reflektálni. Hanem az olvasóé. Azért tartjuk.
Posztmodern közhely, hogy a valóság (már amennyire a posztmodern esetében értelmezhető még ez a kifejezés) gyakorlatilag rekonstruálhatatlan, és a regényírónak mindenképpen engedményeket kell tennie annak érdekében, hogy létrejöhessen valamiféle történet. Az egyik legfelismerhetőbb írástechnikájú magyar szerző, Györe Balázs esetében nincs szó semmiféle engedményről, és az Amerikai grafit, ez a rendhagyó alkotás olyan távol van a hagyományos értelemben vett családregényektől, amennyire csak lehetséges. Ráadásul olvasni inkább munka, mint élvezet. És hogy ennek fényében ajánlom-e? Természetesen.
A kezdetekben, fülszöveg híján, teljesen vakon tapogatózunk ebben az alig 150 oldalnyi szövegben. Annyi világos, hogy a szerző 1989-ben egy halom papír, és jó pár számára érdekes dokumentumot őrző régi szekrény előtt ülve regénybe kezd. Aztán sorjázni kezdenek különféle dokumentumok, kéziratok, feljegyzések, emlékek, hogy ebből a rengeteg információból megpróbáljunk összerakni valamiféle történetet. Vagy egyáltalán rájönni arra, hogy kikről olvasunk, ki és mi lesz fontos a történetben, hova fog ez az egész kilyukadni, és mi köze mindehhez a szerzőnek?
És mint említettem, az író nem segít, nem tesz engedményeket. Az olvasóra van bízva, hogy kihámozzon valamit ebből a rengeteg információból. Hisz annyi emberről olvashatunk, és ráadásul olyan gyorsan követik egymást, hogy lehetetlen mindent megjegyezni. Én konkrétan papírfecnikre jegyezgettem fel fontosnak tűnő információkat, és összefüggéseket – épp úgy, mint a szerző vagy a szereplők egy része. És csak jöttek sorban a kérdések (gyakran azok, amiket Györe maga is feltett), kik ezek, mit tettek, mi a fontos, valóban ezt gondolták? Vagy ami sokszor még fontosabb: egyáltalán ki az, aki beszél, ki az, aki ezt gondolja, amit olvasok? Hisz az 1951-ben született szerző rendszerint még ezt sem súgja meg.
Aztán szép lassan, a különböző keresztlevelek, receptek, fényképleírások, képeslapok, hivatalos iratok tucatjait olvasva egyre inkább kezd életre kelni valami, amit talán egy családregény vázának nevezhetnénk, és ami végül elvezet Györe Balázshoz. Gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezzük el, amit a valóságot rekonstruálni kívánó írónak kell. Mint mondtam, az Amerikai grafit inkább munka, mint élvezet.
Azonban mindenképpen megéri elolvasni azoknak, akik érdeklődnek például egy 19. századi család tagjainak, a 19-20. század fordulóján Amerikába érkező magyarok, vagy az államosításokat megélő emberek sorsa iránt. És bár érzésem szerint néhány irat, dokumentum talán felesleges ide (ételreceptek, amerikai nyelvleckék, a magyar szöveg angol fordítása), vagy legalábbis nem adnak hozzá semmi pluszt a szöveghez, de mégis nyugodt szívvel ajánlhatom Györe Balázs Amerikai grafitját, mert ezt olvasva talán megérthetjük, hogy milyen nehéz rekonstruálni a múltat, milyen nehéz történetet alkotni, és milyen nehéz dolga van az írónak azzal, hogy ha egy valóságon alapuló szöveget akar életre kelteni.
„Minden család monumentális és szomorú, mint egy börtön, amelynek az udvarán jókedvűen sétálhatunk, de a kapuján nem léphetünk ki.”
Lelkes családtörténet olvasó vagyok, és valahogy úgy gondoltam eddig, hogy legalább 200 oldal az a minimális mennyiség, amiben egy család története elmesélhető. Györe Balázs egy kisregény méretben intézte el a családja történetét, pedig az ükanya is szerepel benne. A sűrítés nagymestere ezzel a művével. Érdekes történet lenne, de nekem kevés volt benne a történet, sok a dokumentum, (leltárak, határozatok, angol nyelvű anyagok, receptek). Elég nehezen követhető családfa rajzolható a rokoni kapcsolatokról. Az ükanya 5 testvérével már elég szövevényes kapcsolódásokra ad lehetőséget.
Népszerű idézetek
Mi az, ami tartható, és mi az ami nem? Mi az, ami becsempészhető? Mi az, ami megtelik tartalommal? Mi az, amit érdemes leírni? Egy gyerekkori betegséget? Magas lázt? Vagy egy megnyikorduló szekrényajtót? Vagy azt, hogy szellőztetjük a szobánkat? Amikor megtöltjük tintával a tollunkat? Csak egy pillanatot! Mindig csak egy pillanatot! Belekortyolsz a kávéba. Már nem füvön hasalsz, nincs Central Park, a zsebedből éppen kiguruló kis ceruza, íróasztalnál ülsz, görnyedsz, fáj a hátad, hiányzik néhány fontosnak hitt adat. Elfogyott a kávé.
32. oldal
A család végzet, lánc, amelyet hiába csörgetünk, hozzátartozóinkban önmagunk korlátait pillantjuk meg, amelyeket hiába próbálunk átlépni. A család képességeink, vonzóerőnk, testi és szellemi lendületünk örök felhúzott sorompója. Minden család monumentális és szomorú, mint egy börtön, amelynek az udvarán jókedvűen sétálhatunk, de a kapuján nem léphetünk ki.
39. oldal
A látogató most olyan különös sorsú darabokat láthat, amelyek egy család évszázados története folyamán gyűltek össze, túlélték a változásokat, fordulatokat, s most az akkori mindennapokról mesélnek. Ritkán őrződnek meg így együtt. A kiállítás sajátos értéke, hogy az Amerikában töltött éveket is eredeti tárgyak mondják el. Szerencse, hogy hazakerültek.
91. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mérő Vera: Lúg 98% ·
Összehasonlítás - Bucsi Mariann: Ébredés 97% ·
Összehasonlítás - Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - Bihary Péter: Migránsok 99% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Vallomások 96% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Túl hosszú út 98% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 96% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Végtelen játszma 98% ·
Összehasonlítás - Csikász Lajos: Arany és vér 98% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Sors-Fordító 96% ·
Összehasonlítás