A mi Gazdánk ma is és újra azt üzeni: van értelme a szenvedésnek! Ne meneküljünk tőle, ne fordítsunk neki hátat, de ne is adjuk meg magunkat apatikusan!
A szenvedés nem értelmetlen tűz! Legfeljebb csak annak számára, aki nem tudja mire való. Az eléghet benne, mint a túlhevített agyag, porrá és hamuvá omolhat.
De aki öntudatosan fölveszi életébe, beépíti és fölhasználja, az a szenvedsek lassú, fojtott tüzében szénné válhat. És csak szénnel tud új ábrákat rajzolni a Nagy Tervező, szénnel tud új képeket rajzolni a Nagy Művész. Szénnel fűt, hogy ezt az önzésébe fagyott világot felmelegítse. Aki öntudatosan beépíti az életébe és fölhasználja, azt a szenvedések lángja meg is edzheti, mint ahogy az acélt is tűzben edzik hasznos szerszámmá.
Töviseink és a Töviskoronás 3 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Várólistára tette 1
Népszerű idézetek
Jézus realista: azaz nem kerüli meg a szenvedés kérdését, nem akar arról pusztán elfilozofálgatni. Arra tanít bennünket, hogy akkor él jól a szenvedéssel az ember, ha:
1. Elfogadja, mint a teremtett világ egyik tényét.
2. Beépíti.
3. Fölhasználja. S míg beépíti életébe és fölhasználja, míg átalakítja: fölibe kerekedik nemcsak a szenvedésnek, hanem önmagának is,
4. Végül pozitív erőkké alakítja át szíve csodálatos alkimista kohójában, hogy
5. újjá legyen és újjá tegyen.
23-24. oldal - II. Az Ő nyomdokain
Elképzelhető, hogy földi ember az ellene irányuló sértést, bántást, fájdalmat, szenvedést úgy fogadja el, mint Ő? Úgy építse élete menetébe? Úgy használja föl? S úgy alakítsa át pozitív erőkké: szolgálattá, megbocsátássá, igazsággá, szeretetté – s közben maga is átalakuljon új emberré? Lehetséges ez, a mi földi, sáros embertelenül-emberi életünkben is? Nem valami ügyes teológiai elmélet ez is a többi mellett?!
Nos, erre szeretnék felelni, mégpedig a Biblia élő alakjaival.
Nézzük meg, hogy az első keresztyének hogyan alakították át a szenvedéseket: a megalázást, a szegénységet, a rágalmat, az üldözést, a bilincsek fájdalmát, az akadályokat és a testi betegség szenvedéseit.
24-25. oldal - II. Az Ő nyomdokain
Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Mk 15,21
[…] Ennek a jelenetnek az ad különös élt, hogy ez a Simon színesbőrű ember volt, észak-afrikai cireneikai. És éppen ezért választották őt. Még egy római baka sem nyúlt volna ehhez a kereszthez! A vezénylő tisztben pedig van annyi diplomáciai érzék, hogy zsidóra nem téteti, mert ez politikai bonyodalmakhoz vezetne. Úgyis elég feszült már a helyzet közöttük. Éppen kapóra jön egy gyanútlan, sötét bőrű ember. Erre lehet, erre szabad ezt a megalázó terhet tétetni… Simon személyes megaláztatását így még a faji megaláztatás is súlyosbítja. Ez a kettő együtt a legmélyebb megaláztatás, ami csak embert érhet.
25-26. oldal - A megaláztatás átalakítása
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Böjte Csaba – Karikó Éva: Iránytű a végtelenhez 96% ·
Összehasonlítás - Pál Ferenc: Tükör által világosan 93% ·
Összehasonlítás - Székely János: A hit kapuja 97% ·
Összehasonlítás - Cseri Kálmán: Miatyánk 96% ·
Összehasonlítás - Hodász András: Praliné a léleknek 94% ·
Összehasonlítás - Karikó Éva – Böjte Csaba: Ki a szívét osztja szét ·
Összehasonlítás - Böjte Csaba: Hiszek a szeretet végső győzelmében 93% ·
Összehasonlítás - Cseri Kálmán: Pál életútja ·
Összehasonlítás - Cseri Kálmán: Fölkelvén hazament ·
Összehasonlítás - Patsch Ferenc: Megtalálni Istent mindenben ·
Összehasonlítás