Andrej ​Platonov prózája és Pavel Filonov festészete 0 csillagozás

[…] a férfi és nő közötti különbségek eltűnését. Ez annak a platonovi eszmének a megnyilvánulásaként értelmezhető, amelynek értelmében az élet »legmélyén«, illetve az élet és a halál határmezsgyéjén megszűnnek a férfiak és nők közötti karakterisztikus különbségek. A biológiai létezés legelemibb szintjén férfi és nő, felnőtt és gyermek mind az emberi létezés csíraformáját ölti magára, »elemi« emberré válik, az ember potenciális »formulájává« válik, amelyből szükség szerint vagy a konkrét élethelyzet függvényében bármi kisarjadhat – nő vagy férfi, gyermek vagy felnőtt.

23. oldal

[…] a ló és lovas formai egysége egy belső, érzelmi-szellemi azonosság lenyomata (a ló érti-érzi lovasa érzelmeit-gondolatait), ezért is kezelhetjük egységes alakzatként őket.

51. oldal

A Platonov-művek éppúgy szövegszilánkokból állnak össze egységes alkotássá, ahogyan a Filonov-képek egyenként is jól érzékelhető ecsetvonásokból épülnek fel. Minden részletnek önmagában is van értelme és jelentősége, de az összképet csak egy másik perspektívából, szemlélve, a részletekből eltávolodva, ám azokat már jól ismerve ragadhatjuk meg.

69. oldal

Platonov és Filonov alkotói módszerében vélhetőleg olyan szemléleti alapok tükröződnek, amelyek értelmében egy pillanatra sem szabad elfelejtkezni arról, hogy az élet minden jelensége, eseménye és történése egyszerre több nézőpontból szemlélhető és értékelhető, ugyanarról a dologról több olyan képet lehet kapni, amelyek egymással nemritkán ellentmondásos viszonyban vannak, ennek ellenére valamennyien hitelesnek tekinthetők.

71-72. oldal

Filonov azért festett, mert hitt abban, hogy festészetével a lehető legnemesebb ételemben vett igazság feltárását, s ezáltal általános emberi érdekeket szolgál, miközben egyben személyes kötelességét is teljesíti.

124. oldal

Platonov szerint akkor lenne egyenlőség, ha elmélet és gyakorlat az egyénen belül kapcsolódna össze, ha a fej és a kéz közötti energiaáramlás egy emberen belül valósulna meg.

133. oldal

Filonov szimultán módon ábrázolja a természetben fellelhető különböző létmódozatokat, azaz arra irányítja a figyelmet, hogy a kristályosság, növényszerűség, az állati és emberi jelleg potenciálisan mindig mindenhol jelen van. Nem azt ábrázolja, ahogyan az anyag átalakul egyik stációból a másikba, pl. szervetlenből szervesbe, hanem azt, hogy ezek a módozatok csíraként egyszerre vannak benne a világ minden nemű anyagában.

146. oldal

[…] az embernek szüksége van a saját személyes, illetve társadalmilag meghatározott gyökereivel való aktív kapcsolatra, mert csak így tudja teljesíteni azt az univerzális feladatát, hogy részese és alakítója legyen a világban ható egynemű energiák körkörös áramlásának.

151. oldal

Filonov hitt abban, hogy a művészet feladata az élet más eszközökkel megragadhatatlan összefüggéseinek kifejezése a maga sajátos nyelvezetén, ezért nem engedte, hogy a politika mint az emberi világot alakító struktúra »beleszóljon« a művészetek dolgába.

159. oldal

[…] az analitikus festmények jelentősége éppen abban áll, hogy egyszerre képesek láttatni mindazt, ami számtalan különböző nézőpontból nézve is csak részleteiben tud megnyilvánulni.

179. oldal