Égtájak ​1988/89 1 csillagozás

Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1988/89

Huszonhárom esztendős az Égtájak, ami igazán szép kor egy évkönyv jellegű antológia esetében. Húsz kötete jelent meg, ebből tizenegyet (1967-1977) Karig Sára gondozott, kilencet jómagam, de mindketten tizenegy-tizenegy éven át gyűjtöttük az anyagot – az eltérés abból adódik, hogy az 1978-79-es és az 1982-83-as válogatás így, összevonva került a közönség elé (mind ez a mostani is).
Szép kor – és sokszínű, de legalábbis változatos múlt. Büszkék vagyunk arra, amit legutóbbi számunk egyik recenzense így fogalmazott meg: „ csaknem minden kötet forráskiadvánnyá vált: bennük találhatók meg fontos elbeszélések, itt tűnek fel először elsőrangú nevek.”
Gy. Horváth László

A művek szerzői: John Banville, Frederick Forsyth, Ellen Gilchrist, Tadeusz Konwicki, Siegfried Lenz, Torgny Lindgren, R. K. Narayan, Valentyin Raszputyin, John Updike, Dubravka Ugrešić

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Égtájak – Öt világrész elbeszélései


Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1988/89

Igazából azért vettem meg/kézbe ezt a kötetet, mert szerepel benne John Banville A Newton-levél című kisregénye, ami egy trilógia két és feledik része. A második részt, a John Banville: Kepler –t nemrég olvastam, az elsőt, a John Banville: Doctor Copernicus-t magyarul nem adták ki. Hogy miért csak két és feledik? Ez a könyv azt próbálja megmagyarázni, hogy miért nem készült el a harmadik könyv, ami Newtonról szólt volna. Ha lehet hinni az írónak, akkor hét év munka után dobta sutba ezt a regényt. Az nagyon sok idő és munka. Hogy miért? Valami olyasmi olvasható ki a szövegből, hogy megunta, megcsömörlött a filozófiai okoskodástól, a világ nagy dolgainak kutatásától, és a hétköznapi élet ábrázolása már jobban vonzza. Ebben az idézetben, ami Newton ál-levele Locke-hoz fogalmazza meg ezt egyértelműen: http://moly.hu/idezetek/650397.
Mindenesetre ez jól sikerült neki, a történet maga – ami arról szól, hogy elvonul vidékre, és egy családnál kibérli a kerti lakot, hogy ott fejezze be a regényt, amit aztán nem tesz meg – szinte már csehovi hétköznapisággal, egyben lefojtott, ki nem beszélt történetekkel van tele.
Azért lenne rá egy fogadásom, hogy ha Banville egyszer meghal, akkor ez a csonka kézirat – ha megvan – még piacra kerül. Mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet Newton élete iránt, aki, úgy tűnik, 50 évesen jelentős pálfordulást hajtott végre az életében. Kár, hogy nem találtam róla magyarul semmi komolyan vehető életrajzot.

Kíváncsiságból elolvastam még pár elbeszélést a könyvből, jó, de nem kiemelkedő novellák voltak. Azt mondjuk nem igazán értem, hogy mitől 1988/89 ez a kötet, mert az írások korábbiak (a Banville pl. 1982-ben jelent meg).

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Csabi P

Aztán egyszer csak arról beszél, hogy mostanában gyakran indul hosszú sétára a Cam partján, és emberekkel találkozik, nem az egyetem hírességeivel, hanem kézműves kereskedőkkel, dolgok készítőivel és árusítóival. Mintha közölni akarnának velem valamit; nem a mesterségükről, még csak nem is arról, hogyan élnek; és úgy érzem, nem is szavakkal. Inkább, nem tudom, érti-e, ők maguk a közlés. Valami olyasmit közölnek – és itt félbeszakad a mondat, a többi olvashatatlan (netán megperzselődött a lap?). Csak a kurta befejezés van még: Kedves Doktorom, tollamból többé ne várjon filozófiát. Mert ama nyelv, amelyen nemcsak írnom, de talán gondolkodnom is megadatna, sem a latin, sem az angol nyelv, hanem olyan nyelv, amelynek szavai közül egyet sem ismerek, amelyen a néma dolgok szólnak hozzám, és amelyen talán majdan a sírban fogok egy ismeretlen bíró előtt számot adni. Aztán jön az a hűvös, az a bátor, az a szinte odavésett aláírás: Newton. Mire gondolt, mit mondtak neki azok a közönséges dolgok, miféle titkos tudásban részeltették ? Elüldögéltem az orgonabokor árnyékában, viszonzatlan szerelmemet dédelgettem, s egy halott ember testamentumát olvastam, igyekezvén megérteni.

53. oldal (John Banville: A Newton-levél)

1 hozzászólás
>!
sophie P

Lehetséges ilyen semmi kis alapon szerelmesnek lenni valakibe?

John Banville: A Newton-levél - 47. oldal

>!
sophie P

Minden részegségben elérkezik az őrülettel rokon eufóriának egy olyan pillanata, amikor az életről, a világról és önmagunkról felgyűlt összes ismeretünk nevetséges tévedésnek tűnik, és egyszerre rádöbbenünk, hogy zsenik vagyunk, halálos betegek vagy szerelmesek. A tény nyilvánvaló, pofonegyszerű, a napnál is világosabb: eddig miért nem jöttünk rá? Aztán kijózanodunk, és az egész elillan, s újra azok vagyunk, amik – gyarló, gyenge, szánalmas és ráadásul fejfájós figurák.

John Banville: A Newton-levél - 44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: részegség

Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs