Pyongyang 6 csillagozás

No, ez érdekes volt! Némileg eltérő narratívával, mint az eddig látott „külföldi-Észak-Koreában”, hiszen a szerző két teljes hónapon át dolgozott ott. Hogy mit csinált? Döbbenet, de rajzfilmet készített, iletve felügyelte annak készülését. És még meglepőbb, hogy nem nekik, hanem valamilyen francia cégnek. Gyermekmesét rajzolnak Észak-Koreában, mert ott még a kínaiaknál is olcsóbb a munkaerő. (És a minőség is ennek megfelelő persze.)
A legtöbb részlet nem volt újdonság, de érdekes volt.
Nem szeretnék ott élni, ez biztos. Még oda se utaznék soha. Semmiképp.
Nem, nem, nem!

Ez egy nem hagyományos képregény, igazából bármilyen más médiumba is mehetne ez a történet, de mivel az író ebben volt jártas, ebbe lett létrehozva.

A történet roppant egyszerű, egy visszaemlékezős személyes történet / elmesélés arról, amikor egy kanadai grafikus / animátor Guy Delisle kimegy Észak-Koreába (illetve pontosabban kiküldik) dolgozni pár hónapra és leírja a tapasztalatait.

Nagy dologra nem kell számítani, újdonság nem igazán fog kiderülni amiről nem tud az ember. Mégis csak munka miatt volt ott, megfigyelték ahogy kell, nem csinált hülyeséget, nem kémkedni, megszöktetni, vagy lázítani ment.
Csak dolgozni.

De, vannak meglepő dolgok amikről beszámolt amiket először hallottam. Például, hogy a repülőről való leszállás után a virágcsokrot amit egyből a kezébe nyomtak, az nem neki van ám, hanem a nagy és dicső vezéreknek a szobrához, másnap az első kötelező program és pont, hogy az meg legyen „koszorúzva”.

Ha érdekel a remete ország, akkor ajánlatos.
Teljesen korrekt.