Gyöngy ​kisasszony 12 csillagozás

Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony

Született elbeszélő, egyike a legnagyobbaknak, egy kissé rövid lélegzetű, egy kissé egyszínű, de kitűnő író, leleményes mesélő, mesterségének utolérhetetlen művésze, aki mindig meg tud maradni a valóság és a költészet határán, és aki több ízben nagyszerű bizonyságát adta annak, hogy magáévá tette a mindennapi élet tragikumát.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Magyar könyvtár


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Dana
Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony

Rafináltan szerkesztett elbeszéléskötet. A könyv első negyedében meglehetősen közepeske darabok kaptak helyet, és most nem a a Gömböc-ről vagy A Tellier ház-ról beszélek. Aztán valahol a Hortense királynő c. darab magasságában sokkot kaptam és ez végig kitartott. Maupassant teljes sokszínűségét felvonultatta a kötet, a szociálisan érzékeny, a háború borzalmait és amoralitását ecsetelő, az ironikus, mitöbb szarkasztikus, az antiklerikális, a vadromantikus és végül a horror mesteri alkotójának arcait ismerhettem meg. Számomra legmeglepőbb különben ez utóbbi volt, olyan félelmetes történetei vannak, hogy rémálmaim voltak tőle. Ügyes. :)

>!
petitrenard
Guy de Maupassant: Gyöngy kisasszony

Maupassant művei tökéletes betekintést engednek az író lelkébe, amiből tökéletesen kiérződik, hogy bár értetlenül áll a női lélek és annak mozgatórugói előtt, mégis mélységes tisztelettel és galantériával beszél a szépnemről.
Még senkit nem olvastam, aki ennyire természetesnek vette volna a Szerelem és a Halál létét, és az ezekkel járó (bármilyen) érzéseket.
Első könyvem volt tőle, de nem fogok egynél megállni. :)


Népszerű idézetek

>!
Szuszusz

Ahová a halál egyszer bekopogtat, oda rendszerint hamarosan visszatér, mint aki már ismeri a járást. (Az őrült asszony)

224. oldal

>!
Szuszusz

A szerelmi gyöngyör durva, állati lesz vagy még annál is rosszabb, mihelyt gonolkozunk rajta. (Szerelmes szavak)

171. oldal

>!
Szuszusz

Hiába, csak a nők tudnak igazán szeretni! (A székfonólány)

204. oldal

>!
Szuszusz

Az eső csak úgy szakadt; igazi normandiai eső, mintha valami dühös kéz öntötte volna, rézsútosan zuhogó zápor, sűrű, mint valami függöny, ferde csíkjai valóságos fallá sorakoztak, keményen csapkodó locspocs-zuhatag, amilyen csak Rouen környékén, Franciaországnak ebben a vizesbödönében szokott ömleni. (Fifi kisasszony)

155. oldal

>!
Szuszusz

Egy harmincöt éves asszony, aki a nagy, viharos szenvedélyek korát éli, ha csak egy parányit is megőriz húszéves kora szerelmeinek bájos kényeskedéséből; ha nem látja be, hogy máshogyan kell magát kifejeznie, máshogyan kell néznie, máshogyan ölelnie, mint akkor; hogy most már nem Júlia, henm Didó szerepe illeti meg – föltétlenül elriaszt tíz udvarló közül kilencet, még ha azok egyáltalán nem is tudják okát adni elidegenülésüknek. (Szerelmes szavak)

171. oldal

>!
Szuszusz

De azt magyarázza meg nekem, Rade úr, hogy miért mindig a jók életére törnek, és nem a rosszakéra. (Közlemény)

145. oldal

>!
Szuszusz

A falánk ember habzsolva eszik, de az ínyenc könnyen megcsömörlik, és sokszor egész jelentéktelen okból leküzdhetetlen undort érez valamilyen étel iránt. És a szerelemmel úgy vagyunk, mint a szakácsművészettel.

172. oldal

>!
Szuszusz

Márpedig én azt mondom, kérem, hogy a főnök legyen úr a hivatalában, akár a kapitány a fedélzeten. A hatalom oszthatatlan, s anélkül nem lehetséges a szolgálat. A főnök hatalma a kormánytól ered: ő képviseli a hivatalban az államot, kétség nem férhet a feltétlen parancsolási jogához. (Közvélemény)

145. oldal

>!
Szuszusz

Mert ott facsarja az ember orrát a társadalom minden büdös salakja… (Paul asszonya)

100. oldal

>!
Szuszusz

…az asszony távolodóban odaszólt a férjének:
– Szajhák! Ezek is abba az átkozott Párizsba mennek.
(A Tellier ház)

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alphonse Allais: Horgász a pácban
Marcel Aymé: A faljáró
Albert Camus: Regények és elbeszélések
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1980
Vercors: Tropi-komédia / A tenger csendje és más elbeszélések
Marcel Aymé: Csípős ügy
Honoré de Balzac: Két elbeszélés
Claude Anet: És reng a föld
Louis Aragon: Le Mouton / A spicli
Émile Zola: A zsákmány