Egy ​asszony élete 297 csillagozás

Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

Egy élet címmel is megjelent.

Eredeti mű: Guy de Maupassant: Une vie

Eredeti megjelenés éve: 1883

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fehér Holló Könyvek, A világirodalom klasszikusai

>!
Kossuth, Budapest, 2014
382 oldal · ISBN: 9789630963145 · Fordította: Illés Endre
>!
Magvető, Budapest, 2008
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631423822 · Fordította: Illés Endre
>!
Kossuth, Budapest, 2005
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630947781 · Fordította: Illés Endre

11 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jeanne


Kedvencelte 42

Most olvassa 11

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Nagyon féltem ettől a könyvtől, többszörösen cseréltem le másra, nem akartam végig szenvedni egy sikertelen könnyes asszonysorsot, ehhez képeset tegnap este belekezdtem és hajnalig le se tudtam tenni, reggel pedig első dolgom volt, hogy ismét kézbe vegyem. Maupassant megragadott és nem engedett, mint egy erős mágnes magához vonzott és minden lappal erősebben tartott. Most pedig miután vége, itt hagyott, érzem az ürességet. Gondban vagyok hiszen nehéz írásba foglalni az érzéseimet, amit az értelmetlen életetek felett érzek. Végig azon meregetem Jeanne hibázott e valamit, elismerem nagyon megvolt kötve a keze, de akkor is egy tengerparti házban, gazdagon, könyvekkel körülvéve, unatkozni és semmit nem tenni, bűn! az élet ellen, magunk ellen, amit a sors sosem bocsájt meg. Rosalie pedig menjen a fészkes fenébe, ő lehetett volna a kulcs, ez helyett mikor már minden mindegy, akkor elpufogtatja a mindenki által idézett mondatott, pedig végül is rajta fordulhatott volna a karma. Kedvenc szereplőm az öreg kövér pap volt, megint egy francia Abbé aki érti mit jelent Isten földi szolgájának lenni, hittel, szívvel, megbocsájtással fordulni a nyája felé. spoiler
Maupassant ígérem többet nem futok el előled, már látom, nincs miért.

2 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Tisztában vagyok vele, hogy Maupassant nem az én íróm, de olyan rég nem vettem a kezembe, reménykedtem, hogy egymásra találhatunk. Nos hát, nem.
Monoton, egyhangú, nem sikerült belőlem egy fikarcnyi empátiát, dühöt, vagy akármit -valamit, bármit – kiváltania. Jeanne egy idióta. Lehetnék huncut, hogy a viccekből ismert Jean női társa, de még az sem lenne helyénvaló, mert az a figura gyors észjárású, frappáns és igencsak okos, ez a hölgyemény dilettáns. A történet elején, zsenge kiscsikó korában még szimpátiával figyeli az ember, hogy butuska, hiszen a roppant mód óvó szülök kalitkába zárt kismadaraként röpköd, aki a valósággal teljesen párhuzamos. Ezen a ponton a szülök felelőssége még felmerül (vagy épp felelőtlensége), és még szurkoltam neki, hogy ne okozzon a saját életében visszafordíthatatlan törést meggondolatlanságával. Viszont az idő múlásával és kora előrehaladtával sem ragad erre a leányzóra egy csöppnyi ész sem, itt már azért nem tudom a körülményeit hibáztatni, főleg, hogy egykori szolgálója, aki nála is sokkal rosszabb helyzetből indult fiatalon, tanúságot tesz arról, hogy igenis lehet ám tanulni az élet iskolájában és a ráció nem luxuscikk.

>!
Zsuzsi_Marta P
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Már az első fejezeteknél éreztem, hogy ez a regény bizony bekerül a kedvenceim közé! Kezdettől fogva magával ragadott Maupassant lehengerlő stílusa. Mindent olyan csodálatosan ábrázol; legyen az akár a táj, a növényzet, egy kert, az évszakra jellemző időjárás. Éppúgy az érzelmeket is – a lélek legapróbb rezdülésétől a legmélyebb fájdalmáig – finoman jeleníti meg.
A történet, az ifjú hölgy, Jeanne története 1819-ben indul, ahogy kilép a zárdából, tanulmányait befejezve a boldog és immár szabad jövőjéről ábrándozik, mint minden ilyen korú lány. S az ő életét kísérjük végig egészen idős napjaiig.
Tulajdonképpen az évszám nem is lényeges, bármilyennel helyettesíthető, még a jelenlegivel, 2017-tel is. Témája és mondanivalója örök, éppen ettől válik egy irodalmi mű örök érvényűvé és értékűvé, mert mindenki, kortól és nemtől függetlenül magára találhat benne, szembesülve saját életével és sorsával is akár.
A regénnyel Maupassant erkölcsi kérdéseket feszeget. Meddig és milyen mértékben vagyunk felelősek másokért; meddig érdemes önfeláldozónak maradnunk, lennünk, és mi is az a pont, mikor már nem másokért, hanem csakis önmagunkért, önmagunk érdekében kell áldozatot vállalnunk, meghozva a sokszor fájdalmas, ám racionális döntést.
Ez a könyv mindannyiunkról szól, akik már átéltünk keserű csalódást, s ott álltunk a kérdés előtt, remélhetjük-e még, hogy pozitív változás áll be és minden jóra fordul? Érdemes-e erre várni, ebben hinni? És meddig vajon? Miközben hónapok, évek telnek, és csak a puszta reménység marad.
A megbocsátás nem jelenti-e inkább azt, hogy szemet hunyunk a velünk szemben elkövetett igazságtalanság, sőt, ami még súlyosabb: bűn felett? Ugyanakkor világosan látjuk és tudjuk, érezzük, mindez csak felületkezelés, önámítás, sőt önbecsapás, a külvilág felé történő megfelelés, sokszor éppen emiatt nem a józan észre, hanem „külső” tanácsnak, az egyháznak, a vallás tanainak engedelmeskedve hozott megalkuvás. És belül, mélyen bent továbbra is ott hordozzuk a fájdalmat, csalódottságot és megaláztatást. Tényleg mindent meg kell, és meg is lehet bocsátani?
Mindezekkel szembesíti olvasóját az író, nyitva hagyva a kérdéseket – ám a válaszokat nagyon is érezzük és tudjuk, ahogy megismerjük Jeanne történetén keresztül egy asszony életét.
Ilyen regényt olvasva sajnálom nagyon, hogy csupán 5 csillaggal lehet jutalmazni :-)

>!
Lunemorte MP
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Ez talán az egyik legszomorúbb könyv,amit valaha is olvastam. (Talán Lev Tolsztoj: Anna Karenina című könyve után…)
Nagyon mély mondanivalója van számunkra a történetnek. Amit leginkább megtanultam és számomra a legnagyobb tanulság,az az utolsó sorban olvasható : „– Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük."
Vajon hány meg hány lánnyal,nővel történhetett hasonló eseménysorozat a történelem során? Hiszen minden leány kezdetben igen naiv,valljuk be. És minek a hatására „érnek meg" lelkileg? Minek kell történnie ahhoz,hogy kinyithassuk végre a szemünket? Vagy jobb néha lehunyva tartani őket? Jobb,ha nem is figyeljük a körülöttünk lévő világot és hagyjuk,suhanjon el mellettünk az élet? Bízhatunk-e bárkiben is? Lehetnek-e reményeink egyáltalán? Létezik-e igaz szerelem? Illetve létezik-e valójában szerelem házasságon belül és kívül? Vajon miért nem válnak el azok egymástól,akik nem is szeretik a másikat? …
Oly sok kérdés felmerülhet az olvasóban,de egy biztos. Történjen bármilyen nagy csapás is,az életünket ne dobjuk el! Mert még az utolsó percben is van remény és léteznek csodák! Ahogyan ez a kötet is egy csoda…Biztos,hogy egy nagyon meghatározó könyvélmény volt ez számomra. Benne lenne abban az 50 könyvben,amit magammal cipelnék egy lakatlan szigetre és amire évek múlva is emlékezni fogok!

3 hozzászólás
>!
Hoacin
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Maupassant hangulatos írásai szinte új dimenziót kapnak, ha az ember a fűbe heveredve olvassa őket egy madárcsicsergős, tavaszi napon. A kert, vagy a virágos park ilyenkor lehetne akár a XIX. században is, és az olvasó azon sem lepődne meg, ha a történetek szereplői hirtelen elsétálnának előtte a korabeli ruhájukban, karjukon piknikkosárral… közben pajkos megjegyzéseket suttogva egymásnak.
A napsütötte tavaszi idő azonban inkább Maupassant novellásköteteihez illik, a regényei már borúsabb időjárást idéznek. Az egy asszony élete a kezdetben ragyogó kékre igen gyorsan felfesti a sötét fellegeket, végül pedig egy vigasztalan borús nap hangulatába vált, amikor az olvasó mellett elsétáló szereplők néhány pajkos megjegyzés után gyors agonizálásba és kesergésbe süppednek, változatosan lehangoló vonásait bemutatva az emberi természetnek.
Meglep, hogy a mélységes fásultságot Maupassant úgy tudta ábrázolni, hogy az ember nem akarja menten felkötni magát az első fára, sőt, inkább érdeklődéssel merül el a gyászos sztoriban. Pedig ahogy haladunk előre, úgy süllyedünk egyre kilátástalanabb bugyrokba, de néha mégis feldereng valami kósza reménysugár, vagy kedélyesen böfögő abbé (új reverendában, legfeljebb egyhetes ételfoltokkal!), aki ha nem is srófolja fel a kedélygörbét, de legalább enyhíti a tömény mélabút.
Ez a könyv aztán alapos kiábrándulás az emberi jellemből, legalábbis egy tapasztalatlan, naiv, butuska lány szemszögéből nézve mindenképpen, akit nem megedzett az élet, hanem bedarált. Aki reményekkel telve, türelmetlenül várta, hogy otthagyhassa a zárdát, de az Ida regénye helyett sajnos Maupassant főhőse lett. „Hát minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben.” – borong Jeanne két siránkozás és egy apatikus maga elé bámulás közt, erősen önsorsrontó üzemmódban.
Sokadszorra levont hasznos tanulság az élethez: a párválasztás fontos. Mert hékás, ha egy mód van rá, „az ember nem úgy megy férjhez, hogy alig ismeri a vőlegényét.”
Ritka lehangoló történet nem túl megnyerő szereplőkkel, de Maupassant csuda élvezetesen ír. Izgalmas lélekábrázolásokkal engem kenyérre lehet kenni, legyen bár olyan nyomasztó a légkör, hogy Winston Smith is menten otthon érezné magát benne.
spoiler

„Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.”

>!
Gudmundur P
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Arany János sorai jutottak eszembe a Híd-avatásból: „Ah, kínos élet, reggel, estve / Öltözni és vetkezni kell!”. Maupassant regényéből világosan megérthető, hogy az idő értelmes eltöltésének módját ugyanúgy tanulni kell, mint bármi mást az életben. A hasznos tevékenységre való képtelenség, az idővel való gazdálkodás képessége nélkül csak csupa szorongással teli, merő üresség lesz a létezés, az unalom tényleg pusztító lehet. Ha pedig valakit teljesen burokban nevelnek, az az emberi gyarlóság legenyhébb megnyilvánulását megtapasztalva is úgy fogja érezni, hogy összeomlott körülötte a világ. Szegény Jeanne egész élete az unalommal folytatott küzdelemről, látszat-tevékenységekbe menekülésről és az álomvilágának kétségbeesett védelmezéséről szólt. Maupassant – hősnőjének sorsán keresztül – megosztja velünk a teljes életképtelenség receptjét, s bár az ő Jeanne-ja valószínűleg korának és társadalmi osztályának az áldozata elsősorban, azért nem gondolom, hogy a története a ma embere számára ne lenne tanulságos.

>!
Lara
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Maupassant azon kevesek közé tartozik a világirodalomban, akik úgy képesek megragadni érzéseket, képeket, hangulatokat, tájakat, hogy a szöveg tartalmasan és pontosan, emellett mégsem nehézkesen ábrázolja az érzékeltetni kívánt folyamatokat. Tájleíráskor képes arra, hogy elkerülje azt a gyakori, és megfoghatatlannak tűnő hibát, amitől ez olyan unalmassá tud válni sok írónál; Maupassant esetében valósághűen megelevenedik a kép, méghozzá már-már élesebben láttatja a tájakat, mint ahogy az olvasó a saját környezetét észleli, s mindezt úgy, hogy a tájleíráshoz használt szimbólumok hűen tükrözik a cselekmény és a szereplők hangulatát, mialatt maga a természeti kép sem lesz kevésbé hihető.
A cselekmény hiteles, illúziómentes, amellett, hogy kritikával elsősorban egy bizonyos társadalmi réteget illet, a mellékszereplők sorsán látszik, hogy az írónak a szegényebb réteggel kapcsolatban sincsenek illúziói. Ahogy a megfogalmazásmód, úgy a tartalom is mértékletes; a történet ugyan szomorú, de nem hatásvadász módon az. A katolicizmus kritikája is központi elem, két katolikus pap kapcsán talán ezekben a mondatokban önt leghatározottabban formát, az egyikük, „aki a megboldogultról beszélt, papi kifejezésekkel dicsőítette, bánatosan, a papok hamis bánatával – a papok beszélnek így, akiknek minden holttest jövedelmet hajt” s később szintén ő, mikor szerelmi életéről faggatja a főszereplőt: „kérdezgetni kezdte, pontos, aprólékos részletességgel, a böjtölő ínyenc kedvével,” holott már jól ismeri az ilyesmit, tudja, miről panaszkodik az illető. A másik pap kritikája már súlyosabb, ő úgy érvel az istenhitről, „mint egy monomániás ügyész, aki matematikai képletekben vezeti le a kör négyszögesítését,” s számos gaztettért felelős.
A történet másik, talán egyik legfontosabb mondanivalója, igazolva a könyv cselekményét, abban a gondolatban rejlik, hogy „két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.”

6 hozzászólás
>!
just_aGirl
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Micsoda sorsok, mily keserű életek, milyen felkavaróan jellemtelen emberek! Maupassant A szépfiú című műve után ez a francia realista irodalmat képviselő kötet is a kedvenceim listájának élén landolt.
A XXI. század európai asszonya el sem tudja képzelni, pontosan hogyan is lépett figyre a XIX. században egy ifú nemes férfi és a szinte még gyermek, szerelmes ábrándokat ringató nő, hogy a tudatlanság és tapasztalatlanság andalító sötétségéből a nagybetűs Élet erős kézzel megragadva hirtelen a rideg valóság felperzselő napsugarainak vakító fényébe rántsa. Milyen érzelmeket kellett átélniük, milyen történéseken kellett keresztülvergődniük, milyen lehetőségeik voltak a testi-lelki gyötrelmek feldolgozására és hogyan buktak el a gyengék, amint visszavágytak a régi, nyugodt és bódító sötétségükbe. Ám ezt a céljukat csak az elmeháborodottság bárgyú tompultságába temetkezve, vagy épp tomboló örültek vadságának tüzében égve érték el. Már aki aki túlélte az érzelmek tombolásának eleven poklát. Volt olyan, aki nem.
Maupassant szívet tépő gyönyörűséggel és fájdalommal ír e női sorsokról főszereplőjének történetét mesélve. Heves érzelmeket és az általános erkölcsi felfogásokat ismerhetjük meg a XIX. századi Franciaországban. A helyszín persze lehetne akár Magyarország is. A keresztény egyház is szerepet kap a kötetben az elnéző és a morális bűnök felett szemet hunyó, de jóakaratú és kedves pap, valamint az ájtatos, de velejéig romlott és kegyetlen utódja képében. Félig-meddig a megmentő szerepében tetszelegve tárul elénk a jóságos pap, hiszen tanításai, prédikációi és a hit terjesztése révén oltalmat és leki békét ígér a törődött szíveknek, és gyakran fizikailag is a segít a „kényesebb” szituációk és a házasságtörések kellemetlen bonyodalmainak elrendezésében.
Nagyszerű kötet, ajánlom mindenkinek!

>!
woolfe
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Az első tíz-húsz oldalon megriadtam, bőre eresztett leírásokat találtam, egy apuskát és anyuskát (akinek ugyanaz a betegsége, mint nekem, ezen jót nevettem), akik furcsán jónak és szerethetőnek tűntek, és persze egy Jeanne-t, egy ártatlan, naiv, álmodozó gyermeket. Éreztem, el fog veszni. Aztán valami átdöccent, maga Maupassant húzott át az ellenállásomon, mert olyan gyönyörűen, megfoghatóan és érzékletesen ír, hogy szinte suhantam az oldalakon. Ha leültem, minimum negyven oldalt olvastam, nem is voltam képes érdemileg haladni benne ebédszünetben, keveseltem, sokszor megzavartak, inkább félreétettem, valahogy járt ennek a regénynek a teljes figyelem.
Én karaktert ennyire nem szántam és sajnáltam még. Tornádóként söpört végig rajta a szerencsétlenség, felforgatta, szétdobálta az életét, amit aztán nehézkesen – és sikertelenül próbált összerakni. A végén egy leheletnyi feloldozás. Se. De az író megpróbál kisimítani egy ráncot a több ezer közül. Tudom, ennél a pontnál sokan megkönnyebbültek. Nekem inkább görcsbe rándult a gyomrom, hogy miért, azt tisztán, mégis pontatlanul tudom.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.

70. oldal, 6. fejezet

1 hozzászólás
>!
danithegirl

– Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.

199. oldal, 14. fejezet

>!
LizaM

Hát mindenki aljas, hazug és álnok? Szeme könnybe borult.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.

9.fejezet

>!
Ardnazil

Most először vette észre, hogy két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.

>!
Lunemorte MP

(…) távolból sokat gondolunk azokra, akiket szeretünk, de már megszoktuk, hogy nem láthatjuk őket mindig, és ha újra találkozunk, szeretetünkbe valamiféle tartózkodás keveredik, míg csak a közös élet ismét össze nem forraszt velük.

69. oldal, 6. fejezet

>!
Lunemorte MP

Egymásra néztek, azzal a mozdulatlan, éles, belehatoló tekintettel, amikor két lélek komolyan hiszi: eggyé tud olvadni. Egymást keresték a másik szemében, a szeme mögött, a létezés megfejthetetlenségében s ismeretlenjében. Néma, makacs kérdéssel kutatták egymást. Mit jelent majd egyik a másiknak?

>!
Lunemorte MP

A szívük egyre közelebb került egymáshoz, de ők annál szertartásosabb, kimértebb szavakat váltogattak; tekintetük többször összemosolygott, szemük egymásba mélyedt. Úgy érezték, ismeretlen jóság ébredt bennük, szétáradó gyöngédség, s egyszerre ezer olyan apróság érdekli őket, amivel eddig nem is törődtek.

2 hozzászólás
>!
evacsako

Vajon ő az igazán? A férfi, akit ezer titkos hang megígért; akit a végtelenül jó gondviselés így az útjába vetett? Ő az a lény, aki számára született, s akinek egész életét odaadja majd? Ők ketten a kiválasztottak? Az ő találkozó vonzalmuknak kell összefonódnia s feloldhatatlanul eggyé válnia, hogy megszülethessék a SZERELEM?

35. oldal

>!
evacsako

Mert minden szív azt képzeli: ő remegett meg először attól a sok élménytől, ami megdobbantotta már az első emberek szívét, és meg fogja dobogtatni az utolsó férfiét és az utolsó asszonyét is.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alexandre Dumas: Korzikai testvérek
André Castelot: Napóleon
Carit Etlar: Vendetta
Clara Dubois: Korzika napsugara
Julia Kühling: Korzika
Antal Imre: Európai útijegyzetek
Fábián Ferenc: Párizstól Korzikáig
René Goscinny: Asterix Korzikán
Prosper Mérimée: A korzikai / Le Corse